Tolnai Népújság, 2013. július (24. évfolyam, 151-177. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-07-07 / 25. szám
8 INTERJÚ 2013. JÚLIUS 7., VASÁRNAP vidnyánszky attila Kárpátaljáról, a beregszászi Illyés Gyula Színház igazgató-rendezőjeként indult, és jutott el a Nemzeti Színház vezetői tisztségének a betöltéséig. Szerinte a színháznak úgy kellene ábrázolnia a valóságot, hogy lelkiekben is építse, emelje a közönségét. „A NÉZŐ SZERENCSÉRE NORMÁLIS” Július elsejétől Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház igazgatója. Az új évad szeptember 28-án az ő rendezésével indul. Az elmúlt hónapok botrányaira visszatekintve, van, amit ma már másként csinálna. De a konfliktusok ellenére továbbra is tud örülni a feladatának és hisz a párbeszédben. Fábos Erika- Emlékszik, milyen gondolatokkal indult el a Nemzetibe az első hivatalos munkanapján?- Volt bennem egy olyan érzés, hogy most elértem valahová és hogy ez nagyon sokat jelent nekem. De ez csak egy szép és emlékezetes pillanat volt, aztán elkezdődött a munka, ott volt előttünk a sok praktikus feladat, ugyanúgy, mint az összes többi napon.- Tud még önfeledten örülni | a feladatnak, vagy az elmúlt hó- | napok elvették a kedvét?- Megkaptam a lehetőséget J arra, hogy egy igazi, nagyfor- e mátumú színházat hozzak létre. Érzem ennek a felelősségét, de az örömét is. Nekem kezdettől ez volt a célom, ami felé haladtam, ezért nem is tudták kedvemet szegni.- Megviselték az elmúlt hónapok?- Az utóbbi egy-két hónap már nem. Az össztűz, ami akkor kezdődött, amikor kihirdették a pályázat eredményét, az nagyon bántott. A sajtókampány mérete és alacsony nívója sokkoló volt.- Mi segítette abban, hogy mindezt elviselje?- Elsősorban az, hogy hiszek abban, amit csinálok. Másrészt fantasztikus hátterem van: a családom, ahonnan nyugodtan lehet elindulni és ahova jó megérkezni. Nagy a famíliánk, s a feleségem ennek a 30-40 fős tágabb családnak is szervezi az életét. Időről időre összeránt bennünket, úgyhogy ebben a nehéz időszakban is érezhettem, hogy sokan szeretnek és féltenek. Ez hatalmas erő.- A feleségével megbeszélte, mielőtt pályázott?- Igen. Mindent meg szoktam beszélni vele. Tudta, hogy ez nekem mennyire fontos, ezért nemcsak segített, támogatott is a döntésben. Félteni persze félt, de idővel ő is megtanulta távol tartani magától az érdemtelen támadásokat, és eljutott odáig, hogy már nem olvas el mindent az interneten és az újságokban.- Mikor és hogyan dőlt el, hogy a színház lesz a legfontosabb az életében?- Korán eldőlt. Az édesanyám iskolai színjátszó körében már nyolcévesen Döb- rögit játszottam. Ez a világ, az egész légkör már ott és akkor elvarázsolt. Névjegy: 1964. március 8-án született a kárpátaljai Beregszászon. Nagymuzsalyon nőtt fel. 1985-ben bölcsészdiplomát szerzett magyar-történelem szakon, majd két évig tanított. 1992-ben a Kijevi Állami Kar- penko-Karij Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett rendezői diplomát. 1997-ig színészmesterséget oktatott a Kijevi Egyetemen. 1992-ben alapító igazgatója volta Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színháznak. 1999-től Magyarországon is rendezett. 2004-től a Magyar Állami Operaház vezető rendezője volt. 2006 januárjától a Csokonai Színház művészeti vezetője lett Deberecenben. 2007-től igazgatóként vezette az intézményt. 2011-ben Kossuth-díjat kapott. 2013. július l-jétől a Nemzeti Színház igazgatója. nős, hat gyermek édesapja. „Az, hogy a színház ennyire belekerült a pártpolitikai erőtérbe, nemcsak a- Netán az édesanyja álmát váltotta valóra?- Mondják, hogy van ilyen. Ő kétségtelenül mindig mindenben mellettem volt, de a saját álmait ő maga váltotta valóra. A beregszászi színház színészeinek hetven százaléka anyám szakkörében nevelődött, például Trill Zsolt is az ő tanítványa volt. Két-három évente kikerül most is a kezei közül egy-egy színművészetis hallgató. Egyébként tizenegy évesen már azt írtam egy iskolai dolgozatban, hogy három gyerekem lesz, és rendező akarok lenni.- Ehhez képest hat gyereke van és a Nemzeti Színház igazgatói székéig jutott el. Mi lehetett volna még Önből?- Focista.- Ezzel az alkattal?- Nyolcvan kilós versenysúlyban bokszoltam is akkoriban. Ami pedig a súlyomat illeti, azt is majdnem duplán teljesítettem túl. Tizennégy évesen még elérhetőnek tűnt a focista karrier. Kapusként a Dinamó Kijev középiskolájába írattak be a szüleim, sok híres focista volt ugyanis a családunkban. Például Fazekas Árpi. De volt olyan nagybátyám is, aki a Vasassal bajnokságot nyert. És volt olyan rokonom, aki negyvenszeres magyar válogatottságig vitte. Végül aztán nem lettem focista. De a színháztól még apámnak sem sikerült eltérítenie, pedig próbált egy olyan tisztes iskolaigazgatót faragni belőlem, amilyen ő volt.- Ehhez képest valahol azt olvastam, nem is tartja magát igazgatói alkatnak.- Valóban nem. Igazából rendezni szeretek. A színpad, a film az én igazi világom. Átélni a teremtés csodáját, amikor a semmiből megszületik egy történet, egy mese, a világon a legjobb dolog. Beregszászban például ezért voltam csak egy évig igazgató. Miután létrehoztam a színházat, átadtam az irányítást Balázsi Józsefnek. Persze, idővel - mint Debrecenben - beletanul az ember, hozzászokik ehhez a felelősséghez, és természetes, hogy döntéseket hoz. Azt hiszem, ma már nehezemre esne beosztottnak lennem.- A Nemzeti jövő évadjában a tíz új bemutatóból ezért rendez négyet saját maga?- Ebből nem lesz rendszer, de azt gondolom, jobban megismeri az ember a színházát rendezés közben, mint az igazgatói székből. Az első év az építkezés időszaka, fontosnak tartottam, hogy sokat legyek együtt a színészekkel.- Marad valami műsoron a korábbi évadból?- Nem.- Miért? Erre korábban még sosem volt példa.- Nagyon átalakult a társulat: nincs olyan produkció, ahol ne kellene bonyolult egyeztetéseket folytatni más színházakkal, vagy a távozó színészeket újakkal pótolni. Technikailag is nehéz lett volna a kivitelezés, de nem akarom játszani az eszem: a kedvem is elment tőle. Amit Alföldi Róbert képviselt, az egy másfajta gondolat- és érzésvilág, másfajta színházcsi- nálás és világhoz való viszony volt. Most új korszak kezdődik.- Alföldi Róbert Nemzeti Színházáról az a vélemény alakult ki, hogy progresszív és korszerű. Az új vezetés alatt milyen lesz a Nemzeti? politikusok bűne, hanem a civil szakmai érdekcsoportok aknamunkájának az eredménye is.”- Szerintem a legkorszerűbb és legprogresszívebb magyar zeneszerző ma is Bartók Béla. Ha minden úgy sikerül, ahogy a munkatársaimmal elterveztük, az ő szellemében, tehát a hagyományokban lesz progresszív és korszerű az én színházam is. Ez a színház nyitott lesz a vidéki és a határon túli színházak irányába, a nemzetközi színtéren is sokkal aktívabb kapcsolatrendszert építünk ki, mint elődeink. Ami a filozófiánkat illeti, olyan költői színházat szeretnénk, amely lelkileg és szellemileg felemeli a nézőt. Amely a valóságot nem pillanatnyi naturális formájában mutatja föl, hanem az egyetemes törvényszerűségek felől közelíti meg. Dante Isteni színjátéka vagy Bach Máté Passiója is a valóságot ábrázolta a maga művészi eszközeivel. Én az ilyen fajta valóságábrázolásban hiszek. Ez az út nyilván a nehezebb. Annak felmutatása, hogy minden kilátástalan, hogy senkik, esendők és rosszak vagyunk, meggyőződésem szerint kevés, még ha ezt pozitív szándékú provokációként teszik is. Engem az élet nem frusztrál, szerintem a világ sokszínű és az emberben több a jó szándék, mint a rossz.- Az a hatalmas feszültség, ami a két tábor között kialakult, talán mégsem csak a szemléletbeli különbségből ered.- Felvállaltam, hogy tenni fogok azért, hogy ne csak egyetlen színházi, illetve ideológiai irányvonal érvényesüljön a szakmában. Ez nyilvánvalóan évtizedek alatt kialakult, bebe- tonozódott érdekköröket sért.- Sokak szerint éppen az Ön által életre hívott új érdekképviseleti szervezet, a Teátrumi Társaság osztotta meg és szakította ketté politikailag a szakmát.- Eleve kivételezett helyzetben volt az egyik oldal. Beszédes tény, hogy 2008-ban, amikor alakultunk, a pályázati források 71 százalékát nyerték el a fővárosi színházak, 21 százalékát a vidékiek és nyolcat a határon túliak. A Teátrumi Társaságot tehát éppen az hívta életre, hogy megosztott volt a szakma. Másrészt a Hiller-korszakban született egy igazságtalan előadó-művészeti törvény, amely a magyar színház struktúráját veszélyeztette. Ezen szerettünk volna változtatni, ami szerintem sikerült is. A kérdés élét persze nem akarom elvenni: valóban gyorsan beállt szándékaink mögé a politika. Ez nem szerencsés, de e nélkül a támogatás nélkül nem tudtunk volna komoly eredményeket elérni. Persze az, hogy a színház ennyire belekerült a pártpolitikai erőtérbe, nem csak a politikusok bűne, hanem a civil szakmai érdekcsoportok aknamunkájának az eredménye is.- Létezik jobb és baloldali színház?- Szerintem nem. De abban, hogy mit mond a világról egy színház, nagyon erős különbségek vannak.- A kultúrharc most mégis a színház terepén zajlik.- Magyarországon mindennek politikai színezete van. A színházzal pedig közvetlenül lehet hatni, különösen nálunk, mert a magyar ember nagyon szeret színházba járni. Nincs a világon még egy olyan ország, ahol nyaranta több mint száz darabot játszanak és évente több mint ötmillió színházjegyet adnak el. Pozitív hozadéka a mostani folyamatnak, hogy a konfliktusok még inkább a szakmára irányították a figyelmet, s így a színház a kulturális élet középpontjába került.- Kikből áll az új társulat?- A korábbi társulatból 17-en maradtak. Hozzájuk Bánsági Ildikó, Eperjes Károly, Horváth Lajos Ottó, Kristán Attila, Nagy-Kálózy Eszter, Rácz József, Reviczky Gábor, Schnell Ádám, Szűcs Nelli, Tóth Auguszta, Tóth László, Trill Zsolt, Varga József és Földes László Hobo érkezik, hét-nyolc fiatalt pedig jövőre szeretnék szerződtetni a kaposvári osztályomból és a budapesti színművészetiről.- Korábban azt nyilatkozta, hogy a Nemzeti a szakmai párbeszéd terepe is lesz. Hogy látja, van ennek esélye?- Továbbra is hiszek a dialógusban.- Alföldivel beszélt az elmúlt hetekben?- Nem.- Haragszik rá valamiért?- Azért, hogy úgy tesz, mintha elfelejtette volna, ő hogyan lett igazgató.- Az elmúlt hónapok történései között van olyan, amit megbánt?- Ügyetlenség és határozatlanság is jellemezte időnként a kommunikációmat. Van, amit ma már másként csinálnék.- Mit gondol, a Nemzeti korábbi nézői megmaradnak, vagy elkerülik majd szeptembertől a színházat?- Úgy gondolom, a színházba járó budapesti közönség ezután sem fogja elkerülni a Nemzetit. Csak a fanatikus rajongók maradnak majd távol, de helyettük előbb-utóbb egy új közönségbázisra is építhetünk. rt * x 4
