Tolnai Népújság, 2013. július (24. évfolyam, 151-177. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-07-21 / 27. szám
2013. JÚLIUS 21., VASÁRNAP SZTORI 5 Idén a szúnyogok állnak nyerésre csípős a helyzet A csapadékos időjárás és az árvíz miatt rengeteg a vérszívó Az ország minden részén gondot okoz a szúnyoginvázió, amely a szélsőségesen csapadékos tavasz és az árvíz miatt alakult ki. Az elmúlt évekhez képest idén többször annyi pénz van szúnyogirtásra, de úgy tűnik, semennyi sem elég. Hiába az irtás, amíg meleg van és van csapadékutánpótlás, maradnak a szúnyogtömegek is. Fábos Erika A szakemberek szerint tíz évente alakul ki akkora szúnyogpopuláció hazánkban, mint a idei. Ennek az az oka, hogy sok volt tavasszal az eső és az árvíz után is rengeteg pangó víz és állóvíz keletkezett, majd hirtelen jött a meleg, ami ideális a szúnyogok szaporodásához. Éppen ezért bármikor kezdődött volna a védekezés, mindenképpen rengeteg lenne a szúnyog. Zöldi Viktor, az ÁNTSZ biológusa azt mondja: a szervezett szúnyogirtás jellemzően az idegenforgalmi és turisztikai térségekben történik nyaranta, amihez a folyómenti nagyobb városok és árvizek esetén a Duna és a Tisza környéke csatiakozik. A szúnyogirtást akkor rendűk el, ha egy óra alatt több, mint harminc szúnyogcsípés éri az embert - most mindenhol így van napnyugta után. Ezt ento- mológus - rovarbiológus - számolhatja meg. A művelet nagyon egyszerű: a szakértő tíz percet tölt el fedetlen karokkal és megszámolja, mennyi szúnyog szállt rá. Azt azért nem várja meg, amíg a szúnyog csíp, hanem egy speciális szerkezettel elkapja és egy üvegcsébe gyűjti a rovarokat. Ezt az adatot szorozza hattal. Amit az egyszerűség kedvéért permetezésnek hívunk, az tulajdonképpen egy speciális porlasztást jelent. Az a berendezés, amit felvisz a helikopter, cseppeket képez a levegőben, amelyek sokáig lebegnek és ha a szúnyog beleütközik, elpusztul. Ezt hívjuk kémiai irtásnak és nagyobb részt ezzel védekeznek Magyar- országon. Más élőlényre nem jelent veszélyt, csak a szúnyogokra és nem jelent túl nagy környezeti terhelést sem, mivel egy hektárra egy liter vegyszert alkalmaznak ,A szúnyogirtást akkor rendelik el, ha egy óra alatt több, mint harminc szúnyogcsípés éri az embert’ összesen. Előnye még, hogy egyszerűen, gyorsan és kevés emberi munkával bevethető. A biológiai módszer hatékonyabb, azt viszont már kora tavasztól alkalmazni kell, hogy valóban tartós eredménye legyen. A biológiai védekezés lényege ugyanis, hogy a szúnyogokat már a lárvakorukban egy speciális baktériummal elpusztítják. Ez a csípős szúnyogok lárváinak emésztőenzimjével lép kapcsolatba és méreganyagot termel. Elpusztítja a lárva bélhámját, amitől a szúnyog táplálkozásra képtelenné válik és elpusztul. A módszerhez viszont az kellene, hogy pontosan feltérképezzék az Megszívta magát élőhelyeket és ott minden évben előre összehangolják a munkát, hiszen a szúnyogok akár 5-6 kilométeres területet is képesek belakni egy nap alatt. Sáringer-Kenyeres Tamás, a balatoni szúnyogirtást irányító szakértői bizottság vezetője azt mondja: jelenleg közepes a meny- nyiség a Balatonnál és folyamatos a gyérítés. „Óránként húsz csípés az a határ, amit még el tud viselni az ember - mondja. Efelett már védekezéssel is kellemetlen. A gyérítésének körülbelül két hétig van eredménye. Kétheti gyakorisággal azonban csak kevés helyen tudják kifizetni a beavatkozást. Idén a turisztikai területeken igen. Kétszer annyi pénz - 300 millió forint - van rá, mint tavaly. Ez elégséges, de ahhoz, hogy a biológiai, szárazföldi gyérítés tökéletesebb legyen, kétszer ekkora forrás kellene.” A szúnyogszaporulathoz ideális időjárás okozta, hogy a Balatonnál is nehezen viselhető helyzet alakult ki a szúnyogok miatt. De az árvízi területeken, a Dunakanyarban és minden nagyobb tó- és folyóparton hasonló Ha nem lennének szúnyogok... emberéleteket mentene meg - Csak maláriával például évente 247 millióan fertőződnek meg, s a betegség átlagosan 1 millió áldozatot szed. nem kerülne pénzbe a malária elleni védekezés. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) becslése szerint a Szaharától délre eső területeken átlagosan a GDP 1,3 százalékát fordítják a malária elleni küzdelemre. kevesebb lenne a kakaó - A szúnyogok rengeteg hasznos trópusi növényt beporoznak, például a kakaócserjét. halfajok pusztulnának ki - A szúnyoglárvákkal táplálkozó halak még fennmaradásuk érdekében sem nagyon képesek étrendjükön változtatni. több lenne a fecske - Habár a szúnyogirtószerek nem ártalmasak más fajokra, de megfigyelték, hogy ahol nem kémiailag irtják őket, nagyobb a fecskeszaporulat. megváltozna a rénszarvasok vonulási útvonala - A rénszarvasok úgy választják vonulási útvonalukat, hogy minél kevesebb legyen a szúnyog. Ha ez változna, a tápláléklánc is változna ezeken a területeken, ami a kutatók szerint veszélyes lenne. bizonyos madárfajok éheznének - A sarkvidéki tundrát Észak-Kanadától Oroszországig minden évben hatalmas szúnyograjok árasztják el. Bizonyos vándormadaraknak ez a legfontosabb tápláléka. Ezek a legelterjedtebbek GYÖTRŐ SZÚNYOG Ebből van a legtöbb, az egész országban jelen van, picike szúnyog és nem annyira aktív. Inkább este, napnyugta után támad és kisebb csípéseket ejt, mint az oldafoltos. MOCSÁRI SZÚNYOG Növényeken, lárva alakjában telel át és nevéhez illően inkább a lá- pos, mocsaras területeken, vízparton lehet találkozni vele, lakott területen sokkal ritkábban. OLDALFOLTOS SZÚNYOG Nem annyira városi fajta, inkább nyílt és hegyvidék, erdős területeid szúnyogok szeretik a sört a csípéskor a nőstény szúnyogok szúró szájszervükkel hatolnak a bőrbe. Az immunrendszer ilyenkor felismeri a szervezetbe jutott szúnyognyálban lévő idegen fehérjéket, és ettől viszkető reakció jön létre. Egy japán kutatásból kiderült, hogy a nullás vér a szúnyogok kedvence: kétszer olyan gyakran választanak nullás vércsoporthoz tartozó áldozatot, mint A-s vércsoportút, amit legkevésbé szeretnek. Ugyanebből a tanulmányból azt is tudhatjuk, hogy leginkább a génállománybefolyásolja, hogy kit menynyire „szeretnek” a szúnyogok. Éppen ezért az ezzel kapcsolatban elvégzett biokémiai vizsgálatok segíthetnek izolálni azokat a vegyületeket, amelyek a jövő szúnyogriasztóinak anyagát alkothatják. Mindenesetre az biztos, hogy az izzadt bőrre és a sört fogyasztók által kiválasztott verítékre mindennél jobban mennek. a helyzet, vagyis vannak területek, ahol 80-100 csípést mérnek óránként. Petróczi Tímea, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője azt mondja: július 19 és 25 között tizenhárom térségben összesen több mint 110 ezer hektáron hajtanak végre légi és földi kémiai, valamint biológiai szúnyoggyérítést, eéső- sorban az árvíz súlytotta területeken. A légi irtás közel 66 ezer, a földi közel 40 ezer, a biológiai gyérítés pedig 5400 hektárnyi területet érint az árvíz után. ken csíp. Nagyon agresszív, csípős és nem csak este támadnak, ezek a szúnyogok délben is ugyanolyan aktívak, mint este. A legcsúnyább csípése ennek van. BALATONI szúnyog Ez a legnagyobb szúnyog hazánkban. Egy centiméteresre is megnőhet, de nem a legagresz- szívebb fajta, igaz ez fejlődik leggyorsabban, szezon elején ezzel találkozhatunk leggyakrabban. A Balatonnál van a legtöbb, de máshol is előfordul, csak az Alföldön nincs belőle. A részeg ember őrangyala I ’ A férfi a há~ ^ tán hevert az aszfalton, a rados virág troli megállóban, mint egy darab fa. Meg sem moccant, az sem volt biztos, lélegzik-e még. Az emberek közömbösen haladtak el mellette. Majdnem én is, gondolván: ez egy részeg, majd magához tér. A metrólejárat előtt azonban megtorpantam: és mi van, ha meghal? Mondjuk alkoholmérgezésben. visszafordultam, és a mobi- lomról felhívtam a mentőket. Az ügyeletes megkérdezte: hajléktalan? Mondtam, mit tudom én, de közben azt gondoltam: nem mindegy? bajban van, és kész. Az ügyeletes pattogó hangon utasított, próbáljam meg kikérdezni. Leguggoltam, rázogatni kezdtem a vállánál: „uram, uram, rosszul van? hall engem?” Közben tudósítottam a mentőst: „továbbra sem moccan, csak hörög, a száját kinyitja kissé, szögletében fehér hab, a nyelve lepedé- kes.” Meg lettem dicsérve: „na, így kell ezt csinálni.” És meg lettem kérve, maradjak ott, amíg a mentőkocsi odaér. miközben vártam, egy ötven körüli asszony a közeli pádról lamentált: nincsen ennek semmi baja, csak részeg, az imént beszélt vele, aztán elvágódott, majd kialussza magát, nem kell ennek mentő. Elpattant az agyam, pedig láttam, a nőben is van némi nyomás. A tekintette üres volt, kifejezéstelen. Odaordibáltam neki: nem fogom itt hagyni az embertársamat, ilyen állapotban. És gondoljon rá, ha ő lenne rosszul, neki is jól jönne, ha törődne vele valaki. Falra hányt borsó volt az egész. a mentő tíz percen belül valóban befutott. A mentőorvos, szemüveges, mokány fiatalember, lehajolt a férfihoz, és ököllel többször erősen megütötte a mellkasát. Csak így tudta magához téríteni. Már a kerekes hordágyat is kigurították, amikor a férfi feleszmélt, és kaszálni kezdett a karjaival: nem kell neki segítség. Mire az orvos: „ne mondjon ilyet, József, mert maga nagyon nem úgy néz ki.” Valahogy kiderült a neve - ő mondta meg, vagy megnézték a kis fekete férfitáskájában a személyijét, nem tudom. De onnantól Józsefnek szólították. Végül az orvos és a mentős két oldalról szelíden karon ragadta, és besegítette a mentőautóba. „Most elvisszük kicsit józanodni, mert így nem maradhat” - az orvos hangjából aggodalom csendült. az asszony közben már a mentősöknek hajtogatta a magáét: „semmi baja ennek, csak részeg, de ha beviszik, a hölgy fizesse ki a mentőkocsit.” Elpattant bennem egy másik húr is: „minden hónapban fizetem az adómat, a közteherviselési hozzájárulást! - üvöltöttem. - Vegye úgy, hogy az úr számlája ki van egyenlítve.” A nő csak hajtogatta tovább a pénzdolgot, mint egy imamalom. utána kiabáltam a mentőor- vosnak a kocsiba: „köszönöm az úr nevében!” A magas, fekete sofőr, aki végig mellettem állt, ujját vicceskedve az ég felé emelte: „annak az Úrnak a nevében?” „Képzelje - riposztoztam -, annak az Úrnak a nevében hívtam ki magukat, de a József úr nevében köszönöm, hogy kijöttek.” Sok ilyen esetük van, sóhajtott a sofőr, autójuk meg kevés, így oda nem jut, ahová tényleg kellene. Csodálkoztam: „hiszen ez a szerencsétlen meghalhatott volna alkoholmérgezésben!” Mire a sofőr: „nincs ezeknek olyan szerencséjük. Pontosabban van nekik, mert az őrangyaluk vigyáz rájuk.” „Őrangyal ide vagy oda - válaszoltam -, talán nekem is jól jön majd, ha egyszer el találok vágódni az utcán, és valaki segít nekem.” A sofőr gunyorosan elhúzta a száját: „magának nem lesz olyan szerencséje.” közben elhaladt mellettünk egy sovány kis barna asszony. Sebtében megszorította a karomat: „áldja meg magát az Isten!” Szóval én mégis csak azt hiszem, hogy szerencsém lesz. *
