Tolnai Népújság, 2013. július (24. évfolyam, 151-177. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-07-21 / 27. szám

2013. JÚLIUS 21., VASÁRNAP SZTORI 5 Idén a szúnyogok állnak nyerésre csípős a helyzet A csapadékos időjárás és az árvíz miatt rengeteg a vérszívó Az ország minden részén gondot okoz a szúnyoginvá­zió, amely a szélsőségesen csapadékos tavasz és az árvíz miatt alakult ki. Az elmúlt évekhez képest idén többször annyi pénz van szú­nyogirtásra, de úgy tűnik, semennyi sem elég. Hiába az irtás, amíg meleg van és van csapadékutánpótlás, marad­nak a szúnyogtömegek is. Fábos Erika A szakemberek szerint tíz éven­te alakul ki akkora szúnyogpo­puláció hazánkban, mint a idei. Ennek az az oka, hogy sok volt tavasszal az eső és az árvíz után is rengeteg pangó víz és állóvíz keletkezett, majd hirtelen jött a meleg, ami ideális a szúnyogok szaporodásához. Éppen ezért bármikor kezdődött volna a véde­kezés, mindenképpen rengeteg lenne a szúnyog. Zöldi Viktor, az ÁNTSZ bio­lógusa azt mondja: a szervezett szúnyogirtás jellemzően az ide­genforgalmi és turisztikai térsé­gekben történik nyaranta, ami­hez a folyómenti nagyobb váro­sok és árvizek esetén a Duna és a Tisza környéke csatiakozik. A szúnyogirtást akkor rend­űk el, ha egy óra alatt több, mint harminc szúnyogcsípés éri az embert - most mindenhol így van napnyugta után. Ezt ento- mológus - rovarbiológus - szá­molhatja meg. A művelet nagyon egyszerű: a szakértő tíz percet tölt el fedetlen karokkal és meg­számolja, mennyi szúnyog szállt rá. Azt azért nem várja meg, amíg a szúnyog csíp, hanem egy speciális szerkezettel elkapja és egy üvegcsébe gyűjti a rovarokat. Ezt az adatot szorozza hattal. Amit az egyszerűség kedvéért permetezésnek hívunk, az tulaj­donképpen egy speciális porlasz­tást jelent. Az a berendezés, amit felvisz a helikopter, cseppeket képez a levegőben, amelyek so­káig lebegnek és ha a szúnyog beleütközik, elpusztul. Ezt hív­juk kémiai irtásnak és nagyobb részt ezzel védekeznek Magyar- országon. Más élőlényre nem je­lent veszélyt, csak a szúnyogokra és nem jelent túl nagy környezeti terhelést sem, mivel egy hektárra egy liter vegyszert alkalmaznak ,A szúnyogirtást akkor rendelik el, ha egy óra alatt több, mint harminc szúnyogcsípés éri az embert’ összesen. Előnye még, hogy egy­szerűen, gyorsan és kevés embe­ri munkával bevethető. A biológiai módszer hatéko­nyabb, azt viszont már kora ta­vasztól alkalmazni kell, hogy va­lóban tartós eredménye legyen. A biológiai védekezés lényege ugyanis, hogy a szúnyogokat már a lárvakorukban egy speci­ális baktériummal elpusztítják. Ez a csípős szúnyogok lárváinak emésztőenzimjével lép kapcso­latba és méreganyagot termel. Elpusztítja a lárva bélhámját, amitől a szúnyog táplálkozásra képtelenné válik és elpusztul. A módszerhez viszont az kellene, hogy pontosan feltérképezzék az Megszívta magát élőhelyeket és ott minden évben előre összehangolják a munkát, hiszen a szúnyogok akár 5-6 ki­lométeres területet is képesek be­lakni egy nap alatt. Sáringer-Kenyeres Tamás, a balatoni szúnyogirtást irányító szakértői bizottság vezetője azt mondja: jelenleg közepes a meny- nyiség a Balatonnál és folyama­tos a gyérítés. „Óránként húsz csípés az a határ, amit még el tud viselni az ember - mondja. Efelett már védekezéssel is kelle­metlen. A gyérítésének körülbe­lül két hétig van eredménye. Két­heti gyakorisággal azonban csak kevés helyen tudják kifizetni a beavatkozást. Idén a turisztikai területeken igen. Kétszer annyi pénz - 300 millió forint - van rá, mint tavaly. Ez elégséges, de ah­hoz, hogy a biológiai, szárazföldi gyérítés tökéletesebb legyen, két­szer ekkora forrás kellene.” A szúnyogszaporulathoz ide­ális időjárás okozta, hogy a Ba­latonnál is nehezen viselhető helyzet alakult ki a szúnyogok miatt. De az árvízi területeken, a Dunakanyarban és minden na­gyobb tó- és folyóparton hasonló Ha nem lennének szúnyogok... emberéleteket mentene meg - Csak maláriával pél­dául évente 247 millióan fer­tőződnek meg, s a betegség átlagosan 1 millió áldozatot szed. nem kerülne pénzbe a malá­ria elleni védekezés. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezeté­nek (WHO) becslése szerint a Szaharától délre eső területe­ken átlagosan a GDP 1,3 szá­zalékát fordítják a malária elleni küzdelemre. kevesebb lenne a kakaó - A szúnyogok rengeteg hasznos trópusi növényt beporoznak, például a kakaócserjét. halfajok pusztulnának ki - A szúnyoglárvákkal táplálko­zó halak még fennmaradásuk érdekében sem nagyon képe­sek étrendjükön változtatni. több lenne a fecske - Habár a szúnyogirtószerek nem ár­talmasak más fajokra, de megfigyelték, hogy ahol nem kémiailag irtják őket, na­gyobb a fecskeszaporulat. megváltozna a rénszarvasok vonulási útvonala - A rén­szarvasok úgy választják vo­nulási útvonalukat, hogy mi­nél kevesebb legyen a szú­nyog. Ha ez változna, a táplá­léklánc is változna ezeken a területeken, ami a kutatók szerint veszélyes lenne. bizonyos madárfajok éhezné­nek - A sarkvidéki tundrát Észak-Kanadától Oroszorszá­gig minden évben hatalmas szúnyograjok árasztják el. Bizonyos vándormadaraknak ez a legfontosabb tápláléka. Ezek a legelterjedtebbek GYÖTRŐ SZÚNYOG Ebből van a legtöbb, az egész or­szágban jelen van, picike szúnyog és nem annyira aktív. Inkább este, napnyugta után támad és kisebb csípéseket ejt, mint az oldafoltos. MOCSÁRI SZÚNYOG Növényeken, lárva alakjában telel át és nevéhez illően inkább a lá- pos, mocsaras területeken, víz­parton lehet találkozni vele, lakott területen sokkal ritkábban. OLDALFOLTOS SZÚNYOG Nem annyira városi fajta, inkább nyílt és hegyvidék, erdős területe­id szúnyogok szeretik a sört a csípéskor a nőstény szúnyo­gok szúró szájszervükkel hatol­nak a bőrbe. Az immunrendszer ilyenkor felismeri a szervezetbe jutott szúnyognyálban lévő ide­gen fehérjéket, és ettől viszkető reakció jön létre. Egy japán kuta­tásból kiderült, hogy a nullás vér a szúnyogok kedvence: kétszer olyan gyakran választanak nul­lás vércsoporthoz tartozó áldoza­tot, mint A-s vércsoportút, amit legkevésbé szeretnek. Ugyaneb­ből a tanulmányból azt is tudhat­juk, hogy leginkább a génállo­mánybefolyásolja, hogy kit meny­nyire „szeretnek” a szúnyogok. Éppen ezért az ezzel kapcsolat­ban elvégzett biokémiai vizsgála­tok segíthetnek izolálni azokat a vegyületeket, amelyek a jövő szú­nyogriasztóinak anyagát alkot­hatják. Mindenesetre az biztos, hogy az izzadt bőrre és a sört fo­gyasztók által kiválasztott verí­tékre mindennél jobban mennek. a helyzet, vagyis vannak terüle­tek, ahol 80-100 csípést mérnek óránként. Petróczi Tímea, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazga­tóság szóvivője azt mondja: jú­lius 19 és 25 között tizenhárom térségben összesen több mint 110 ezer hektáron hajtanak vég­re légi és földi kémiai, valamint biológiai szúnyoggyérítést, eéső- sorban az árvíz súlytotta terüle­teken. A légi irtás közel 66 ezer, a földi közel 40 ezer, a biológiai gyérítés pedig 5400 hektárnyi te­rületet érint az árvíz után. ken csíp. Nagyon agresszív, csí­pős és nem csak este támadnak, ezek a szúnyogok délben is ugyan­olyan aktívak, mint este. A legcsú­nyább csípése ennek van. BALATONI szúnyog Ez a legnagyobb szúnyog ha­zánkban. Egy centiméteresre is megnőhet, de nem a legagresz- szívebb fajta, igaz ez fejlődik leggyorsabban, szezon elején ezzel találkozhatunk leggyak­rabban. A Balatonnál van a legtöbb, de máshol is előfordul, csak az Alföldön nincs belőle. A részeg ember őrangyala I ’ A férfi a há­~ ^ tán hevert az aszfalton, a rados virág troli megálló­ban, mint egy darab fa. Meg sem moccant, az sem volt biztos, lélegzik-e még. Az emberek közömbösen haladtak el mellette. Majd­nem én is, gondolván: ez egy részeg, majd magához tér. A metrólejárat előtt azonban megtorpantam: és mi van, ha meghal? Mondjuk alkoholmér­gezésben. visszafordultam, és a mobi- lomról felhívtam a mentőket. Az ügyeletes megkérdezte: hajléktalan? Mondtam, mit tudom én, de közben azt gon­doltam: nem mindegy? bajban van, és kész. Az ügyeletes pat­togó hangon utasított, próbál­jam meg kikérdezni. Legug­goltam, rázogatni kezdtem a vállánál: „uram, uram, rosszul van? hall engem?” Közben tu­dósítottam a mentőst: „tovább­ra sem moccan, csak hörög, a száját kinyitja kissé, szögleté­ben fehér hab, a nyelve lepedé- kes.” Meg lettem dicsérve: „na, így kell ezt csinálni.” És meg lettem kérve, maradjak ott, amíg a mentőkocsi odaér. miközben vártam, egy ötven körüli asszony a közeli pádról lamentált: nincsen ennek sem­mi baja, csak részeg, az imént beszélt vele, aztán elvágódott, majd kialussza magát, nem kell ennek mentő. Elpattant az agyam, pedig láttam, a nőben is van némi nyomás. A tekin­tette üres volt, kifejezéstelen. Odaordibáltam neki: nem fo­gom itt hagyni az embertársa­mat, ilyen állapotban. És gon­doljon rá, ha ő lenne rosszul, neki is jól jönne, ha törődne vele valaki. Falra hányt borsó volt az egész. a mentő tíz percen belül való­ban befutott. A mentőorvos, szemüveges, mokány fiatalem­ber, lehajolt a férfihoz, és ököl­lel többször erősen megütötte a mellkasát. Csak így tudta magához téríteni. Már a kere­kes hordágyat is kigurították, amikor a férfi feleszmélt, és kaszálni kezdett a karjaival: nem kell neki segítség. Mire az orvos: „ne mondjon ilyet, József, mert maga nagyon nem úgy néz ki.” Valahogy kiderült a neve - ő mondta meg, vagy megnézték a kis fekete férfi­táskájában a személyijét, nem tudom. De onnantól Józsefnek szólították. Végül az orvos és a mentős két oldalról szelíden karon ragadta, és besegítette a mentőautóba. „Most elvisszük kicsit józanodni, mert így nem maradhat” - az orvos hangjá­ból aggodalom csendült. az asszony közben már a mentősöknek hajtogatta a ma­gáét: „semmi baja ennek, csak részeg, de ha beviszik, a hölgy fizesse ki a mentőkocsit.” El­pattant bennem egy másik húr is: „minden hónapban fizetem az adómat, a közteher­viselési hozzájárulást! - üvöl­töttem. - Vegye úgy, hogy az úr számlája ki van egyenlít­ve.” A nő csak hajtogatta to­vább a pénzdolgot, mint egy imamalom. utána kiabáltam a mentőor- vosnak a kocsiba: „köszönöm az úr nevében!” A magas, fe­kete sofőr, aki végig mellettem állt, ujját vicceskedve az ég felé emelte: „annak az Úrnak a nevében?” „Képzelje - riposz­toztam -, annak az Úrnak a ne­vében hívtam ki magukat, de a József úr nevében köszönöm, hogy kijöttek.” Sok ilyen ese­tük van, sóhajtott a sofőr, au­tójuk meg kevés, így oda nem jut, ahová tényleg kellene. Cso­dálkoztam: „hiszen ez a sze­rencsétlen meghalhatott volna alkoholmérgezésben!” Mire a sofőr: „nincs ezeknek olyan szerencséjük. Pontosabban van nekik, mert az őrangya­luk vigyáz rájuk.” „Őrangyal ide vagy oda - válaszoltam -, talán nekem is jól jön majd, ha egyszer el találok vágódni az utcán, és valaki segít nekem.” A sofőr gunyorosan elhúzta a száját: „magának nem lesz olyan szerencséje.” közben elhaladt mellettünk egy sovány kis barna asszony. Sebtében megszorította a ka­romat: „áldja meg magát az Isten!” Szóval én mégis csak azt hiszem, hogy szerencsém lesz. *

Next

/
Thumbnails
Contents