Tolnai Népújság, 2013. július (24. évfolyam, 151-177. szám)

2013-07-12 / 161. szám

4 BONYHÁDI JÁRÁS 2013. JÚLIUS 12., PÉNTEK szemlélet Az iskola egy olyan „megszentelt tűzhelye az örökké való eszméknek”, amely erkölcsöt és morált, viselkedés- és munkakultúrát közvetít a diákoknak szervezett formában, hogy a test, a lélek és a szellem egységet alkothasson. t# •• MEGBECSÜLÉS ÖVEZTE ÉLETPÁLYA Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke (jobbra) is köszönetét mondott Ónodi Szabolcsnak A hónap végén nyugállo­mányba vonul Ónodi Sza­bolcs, a Petőfi Sándor Evan­gélikus Gimnázium igazga­tója, aki 14 évig vezette az intézményt a pedagógusi pályán eltöltött 47 éve alatt. A protestáns pedagógiai el­vekre alapozva, új irányba vitte a gimnáziumot, amely út bizonyította járhatóságát. Erre is kitért lapunknak adott interjújában. Vízin Balázs- Megbarátkozott már az elkö- szönés gondolatával?- Természetesen még kava­rognak bennem az érzések - vá­laszolta Ónodi Szabolcs. A kollé­gáim olyan szeretetteljes ragasz­kodással közelítenek felém, hogy az már érdemek fölötti. Bár az ér­zelmeket ilyenkor le kell válasz­tani a racionalitásról. Hálát ad­hatok a teremtőnek, hogy egy olyan időszakban lehettem első az egyenlők között a gimnázi­umban, amikor nagyon szép dol­gok történtek itt. Minőségi embe­rek sokasága jött össze a szó leg­nemesebb értelmében, a taná­roktól a technikai személyzeten át a diákokig. Valamennyien jól éreztük magunkat ebben a lég­körben, minden szereplő hozzá akart tenni a rendszerhez.- Ez a gimnázium fejlődését el­nézve sikerült.- A fenntartó Magyarországi Evangélikus Egyház bizalma le­nyűgöző volt számomra: minden kérésünk, kezdeményezésünk mögé - ha nem is elsőre - de be­álltak, és igaz ez az egyházat kép­viselő igazgatótanácsra is. A saj­tó is nagyon fontos szerepet töl­tött be az életünkben. Szerte az országban, ha nem is tudják az emberek, pontosan hol található a bonyhádi gimnázium, de min­denképpen jól csengő névként van jelen a köztudatban, amely a beiskolázásoknál is realizáló­dik. Az eredmények elérésében kiemelt szerepet tulajdonítok a kollégáimnak. Az évek előreha­ladtával sokasodtak a feladatok, de az ő helytállásuk is úgy vert egyre mélyebb gyökeret. Ehhez a légkörhöz járult hozzá természe­tes folyamatként a diákok teljesít­ménye is: a mostani tanévben is bizonyították ezt a növendékek a 4,26-os gimnáziumi átlaggal. De az is szemléletes példa, hogy 124 olyan gyerekünk volt, aki or­szágos megmérettetésen döntő­be került, számos területről, az emberi kiteljesedés bámulatos megnyilvánulásáról tanúbizony­ságot téve. A szülők is olyan pá­ratlan befogadó készséggel vol­tak irántunk, amely tovább erősí­tett bennünket. De egy olyan pa­tinás iskolában, mint a gimnázi­um, fontos az öregdiákok szövet­ségével való együttműködés is. Azt a szellemi többletet, amit ők képviselnek, be kell csatornázni, hogy a mindenkori ifjúságnak legyen egy olyan fix kapaszko­dója, amely egyben célt is jelent­het számukra. Rávilágítva arra: az érettségivel nem szűnik meg az ember életében az a négy év, amit itt töltött.- Az intézmény falain kívül is jól látszik mindez?- Voltak és varrnak biztató visz- szacsatolások. Egy önálló fejezete lehetne ennek a 14 évnek a gim­názium városon belüü megítélé­se, az önkormányzattal kialakí­tott jó kapcsolata. Gazdaságilag Bonyhád legstabilabb intézmé­nyei között vagyunk, szerencsé­re minket nem rázott meg az a bi­zonytalanság, amely érintette az önkormányzati és az állami isko­lákat. De ami még ennél is fonto­sabb számomra: a városban jár­va számtalanszor hallottam visz- sza azt, hogy a kollégák sajátjuk­nak érzik az intézményt. Ez meg­erősítette bennem azt a képet, ami a mindennapok során kiraj­zolódott közösségünkről.- Milyen célokkal pályázta meg az állást 14 évvel ezelőtt?- Amikor 55 éves fejjel vé­gig gondoltam, hogy miért sze­retnék az intézmény igazgató­ja lenni, akkor egy olyan törté­nelmi helyzet volt itt a gimnázi­umban, amely legalább 7-8 pon­ton kínálta a változtatás igényét. Tudtam, hogy építhetek a hagyo­mányokra, a protestáns pedagó­giai elvekre, amelyek több mint 200 éve tartják egyben ezt az intézményt, ugyanakkor nyitni kellett több irányba is. Akkori­ban szűntek meg országos szin­ten a pedagógiai intézetek, ame­lyek egyrészt összefogták a ta­nári társadalmat, másrészt szá­mos tanulmányi versenyt bo­nyolítottak le. Mi úgy döntöt­tük, felvállalunk egy ilyen sze­repet, amely azóta már bizonyí­totta életképességét és hasznát, különös tekintettel a tehetség- gondozásra. De ebből intézmé­nyünk is profitált, hiszen rálá­tásunk lett arra, hol zajlik iga­zán kiemelkedő szellemi mun­Névjegy ónodi Szabolcs 1944. január 30-án született Dunavecsén. A kunszentmiklósi Baksay Sándor Református Gimnáziumban érettségizett. Felsőfokú tanulmá­nyait Pécsett végezte, majd a Testnevelési Egyetemen. Atléti­kából, labdarúgásból és torná­ból edzői végzettséget szerzett. Felesége, Erzsébet ugyancsak a pedagógusi hivatást választotta, ma már nyugdíjas éveit tölti. Két gyermekük született: Attila és Gabriella. Öt unoka boldog nagypapája. A civil életben is aktív szerepet vállal: tagja a Ma­gyar Olimpiai Bizottságnak, al- elnöke a Magyar Testnevelő Ta­nárok Országos Egyesületének. A Testnevelési Egyetem Társa­dalmi Tanácsadó Testületében is számítanak a munkájára, akár­csak a magyarországi evangéli­kus oktatási bizottság tagja­ként, és helyi önkormányzati képviselőként. Számos kitünte­téssel jutalmazták már eddigi szerepvállalását. Hobbija a sző- lészkedés-borászkodás, és a kis asztalosműhelyében is előszere­tettel barkácsol szabadidejében. ka Tolna megyében, és melyek azok a pontok, amelyek csiszo­lásra szorulnak. Világosan lát­szott az is, hogy teljesen más re­torikával kell megközelítenünk a közoktatás gimnáziumi vona­lát. Az olyan patinás iskoláknál, mint a miénk, óhatatlanul is ki­alakulhat az a fajta gondolkodás a tantestületben, hogy itt min­dig lesz tanuló, különösebb erő­feszítések nélkül is. Ebből adó­dott, hogy a beiskolázással kap­csolatban is új stratégiát dolgoz­tunk ki. Nem volt egyszerű el­hitetni a kollegákkal a változta­tás fontosságát, majdan mérhető eredményességét, de azért cen- tiről-centire haladtunk előre.- Most hol tart az araszolgatás?- Ott, hogy 14 évvel ezelőtt 414 diák járt hozzánk, a következő tanévben pedig már 636 növen­dékünk lesz. Sosem szabad bele­nyugodni az alacsony osztálylét­számokba, meg kell próbálni el­lensúlyozni a helyzetet. Csak ar­ra szabad energiákat fordítani, amit befolyásolhatunk. Az intéz­mény szellemisége, megjelené­se, az itt folyó szakmai munka tőlünk függ. Ellentétben a gaz­dasági környezettel, a közokta­tás éppen aktuális irányvonalá­val.- Többször hangsúlyozta a csa­patmunkát.- Mi a gimnáziumban úgy tartjuk, minden felnőtt, aki gye­rekek között éli az életét - füg­getlenül a végzettségétől és a munkakörétől - pedagógus is. Ezért mindenkit azonos rangra emeltünk, természetesen a fele­lőssége is ennek megfelelő. Pe­dagógus családban nőttem fel. Amióta az eszemet tudom, lá­tom a pályán lévők anyagi gyöt­relmeit. Mégis azt mondom, nem szabad elfogadni olyan pitiáner megaláztatásokat, minthogy pe­dagógus nap van és csak ezért jutalmazunk mindenkit. Meny­nyi jut? Fejenként pár ezer forint- tudom, minden forint jól jön, de ezt nem szabad ilyen formá­ban megtenni, megalázó szituá­ciókat idézhet elő. A mi tantestü­letünkben csak azért, mert va­laki pedagógus, nem kapott ju­talmat. Aki plusz teljesítményt vállalt, azt tisztességesen, óradíj szerint kifizettük.- Hogyan tovább?- Most az én fejemben kell ren­det tenni egy kicsit. Nem ami­att, mert félnék a jövőtől. De lá­tom a közvetlen környezetem­ben, hogy nagy váltás, ha vala­ki saját ura lesz az idejének. Én nem szeretnék abba a hibába es­ni, hogy ezt most szabadságként élem meg. Okos energia- és idő­beosztással, számos területen most majd egy kicsivel többet tu­dok tenni, mint korábban. Ter­mészetesen nem szakadok el tel­jesen a gimnáziumtól, amennyi­ben igényt tart az új vezető a ta­nácsaimra, jó szívvel megosz­tom vele a tapasztalataimat. A civil életben vállalt feladataim ugyancsak nem teszik lehetővé- szerencsére -, hogy hátra dől­ve, tétlenül teljenek a napjaim a jövőben. Megújul a Tájház és a temetőt is rendbe teszik Tábort vert a mozgás és a jókedv néptánc A hagyományőrzés ütemére járták a héten a lelkes kakasdi fiatalok Folyamatosan fejlődik a szép falucska bonyhádvarasd Egy nyertes pályázatnak köszönhetően fel­újíthatja a Tájházat az önkor­mányzat - osztotta meg öröm­mel lapunkkal Csaba József- né. A község polgármestere ki­fejtette, ötmillió forint támoga­tást kaptak, amelyhez az áfa értékét kell hozzátenniük ön­erőként. A Tájház kívülről, be­lülről megszépül és a nyílá­szárókat is kicserélik újakra. A munkálatok még az idén el­kezdődnek. Akárcsak a temető rendbetételénél, amelyre pedig a helyi német önkormányzat nyert forrást. Ennek köszönhe­tően felújíthatják a ravatalozót, bekeríthetik a temetőt és egy urnafal is épül majd. ■ V. B. kakasd Ezúttal harminc lelkes helyi fiatal csatlakozott a kakas­di Faluházban tartott néptánc­táborhoz. - Tizenhatodik alka­lommal hívtuk életre a prog­ramot, a kezdeményezés leg­fontosabb célja a hagyomány- őrzés mellett, hogy a gyerekek ne a számítógép, vagy a televí­zió előtt töltsék a szünidőt, ha­nem aktívan, hasznosan, pél­dául mozgással - világított rá Sebestyén Brigitta pedagógus. Hozzáfűzte, hétfőtől péntekig tart a tábor. Délelőttönként van­nak a próbák, ebéd után pedig kézműveskedés gazdagítja a kí­nálatot. Lazításképpen a pénte­ki zárónapon a Bonyhádi Ter­málfürdőben csobbanhatnak Varga János vezetésével fejleszthették tudásukat a növendékek a program résztvevői. Sebes­tyén Brigitta megjegyezte, pél­dás összefogás eredményeként valósíthatták meg a tábort: a szülők és a Kakasdi Kulturális Közhasznú Alapítvány is támo­gatta őket. Varga János és segí­tői pedig a táncoktatásban vál­laltak szerepet.- Szerintem remek hangu­latú az idei rendezvény is, na­gyon ügyesek a gyerekek, jól érezzük magunkat - nyilatkoz­ta Sebestyén Bernadett. A peda­gógusnak készülő fiatal lánytól azt is megtudtuk, hogy ő 15 éve táncol, szerinte nagy jelentősé­gük van a közösség-fejlesztés­ben ezeknek a remek kezdemé­nyezéseknek. ■ Vízin B. mórágy - Elkészültek a szak­emberek a napelemek felsze­relésével, az önkormányzat­nál már rá is csatlakoztatták a rendszerre - mondta Glöck­ner Henrik polgármester. Mint megírtuk: a település egy nyer­tes pályázatnak köszönhető­en négy helyre: az önkormány­zat, az általános iskola, a kul- túrház, valamint a falukony­ha épületére szereltethetett napelemeket az energiaköltsé­gek visszaszorítása érdekében. Glöckner Henrik megemlítette, ugyancsak pályázati segítség­gel elkezdődött a Kossuth ut­ca 1. számú épület belső átala­kítása is, amely civil házként funkcionál a jövőben. ■ V. B. * » r I t I

Next

/
Thumbnails
Contents