Tolnai Népújság, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-21 / 143. szám

2013. JÚNIUS 21., PÉNTEK 15 * ft tk ft ft fi % Vilii*/ Az oldalt szerkesztette Molnár Ágnes, agnes2.molnar@axels.hu . Az oldalon megjelent írásokat elolvashatjátok a www.teol.hu-n is. Mit szóltok egy igazi „strandos könyvhöz"? Egy vicces, olykor megha­tó szerelmes könyv Rados Virág: In Flagranti - Forró fürdő, hideg zuhany című kötete. A történetek górcső alá veszik, hányféleképpen lehet nőként csalódni úgy, hogy annak még Ame­rikában, a Szex és New York sorozat hazájában is híre menjen. S miért a sok koppanás? Mert az ember lánya gyakran minden sze­rencse és főleg önismeret híján halászgat a zavaros­ban. Ilyenkor bizony előfor­dul, hogy a kiszemelt férfi mégsem álmaink hercege, ahogy azt mi képzeltük ró­la. Ismerős a szituáció? Fel a fejjel, és indulás tovább! A végállomás csakis a boldog­ság lehet. Kedvcsinálóként egy részlet az In flagranti című novellából! „Az előszoba felől kulc­szörgés hallatszott, majd nevetés harsant, amire vékonyka hang felelt. Egy nő és egy gyerek léphetett be a lakásba. Zoltán egész testében lemerevedett, majd odasúgta Helgának:- Ez Rozi a fiammal. Egy nappal előbb haza­hozta. A francba! Bújj el gyorsan, nehogy meglás­son, különben kikaparja a szemedet. Menj ki az er­kélyre, én majd behúzom a sötétítő függönyt.- Neked barátnőd van?- tátotta el a száját Helga.- Exbarátnőm, de nem hagy békét. Minden nőt elüldöz mellőlem. Na, menj már ki! Helgának azonban esze ágában sem volt az erkélyen kuksolni, amíg az ismeretlen nő el nem hagyja a terepet. Nekidőlt a konyhapultnak, karjait keresztbe fonta.- Tőlem aztán megláthat- mondta kimérten. - Én nem félek senkitől, és sen­ki elől nem fogok bujkál­ni.” (Forrás: libri.hu) Jutalomúton Erdélyben legendás tavak Ti hallottatok már a Gyilkos-tó történetéről? Va**5 ­A képen a csapat egy része: Melcher Alexa (balról), Müller Dóra, Sitkéi Krisztina és Bálint Edit. Már most várják, hogy egyszer visszamehessenek Nem is gondolná az ember, hogy milyen szép Erdély, amíg el nem jut oda. Mi egész évben arra „gyúr­tunk”, hogy magunkénak tudhassuk a jutalomutat. Bálint Edit - Melcher Alexa - Müller Dóra A gimnáziumban idén is lehető­ségünk nyílt arra, hogy elutaz­hassunk a tanév végén Erdély­be. Ez a kiváltság most azokat a 11. évfolyamosokat illette, akik jól tanultak. így most nem csak annak örülhettünk, hogy vége a sulinak, hanem annak is, hogy gyönyörű tájakra barangolha­tunk Gruber tanár úr és az osz­tályfőnökök kíséretében. Az utazással egybekötött programsorozat első állomása még az iskolában volt, egy tesz­tet töltöttünk ki. A tudáspróbán földrajzi, történelmi illetve kul­turális kérdések vártak ránk. A lényege, hogy ki mennyire isme­ri Erdélyt. Szerencsére annak sem kellett itthon maradnia, aki esetleg nem tudott minden kér­désre választ adni, másnap már indulhattunk is. Ha a térképre tekintünk, ak­kor utunk egy ha­zánk felé tekintő „U” betűt írt le. Ez - a számunkra most már oly kedves betű - pedig ma­gában foglalt olyan látnivalókat is, mint például a Fekete-temp­lom Brassóban, az erődtemplom Szászhermányban, a parajdi só­bánya, sókarsztok Korond előtt Koronddal együtt, valamint Szováta és Tamási Áron sírja Farkaslakán. A kulturális prog­ramok még itt sem értek véget, hiszen megcsodáltuk Székely- udvarhelyet, Segesvár törté­nelmi városmagját, Körősfőt és még sok apróbb látnivalót is. A kirándulások során sze­rettünk volna találkozni egy medvével, ami legnagyobb örö­münkre össze is jött. Először egy szabadban üldögélőt láttunk egymagában, sze­rencsére elég távol volt tőlünk. Másod­szor pedig a busz­ból pillanthattunk rá egy mackóra. A harmadik nap során utunk a Békás-szoroshoz és a Gyilkos-tó­hoz vezetett. Jó lehetőség adó­dott a kikapcsolódásra egy kis csónakázás, tó körüli sétálgatás közben, a vállalkozó szelleműek pedig felmászhattak a Kis-Co­hárd csúcsára. Az 1306 méter magas hegyet hol a nap sugarai, hol pedig borongós felhők alatt másztuk meg, de itt sem mond­hatunk mást, csak azt, hogy a cél minden erőfeszítést megért. Mindent összevetve, szerin­tünk érdemes volt egész évben tanulni, jó eredményeket elér­ni, hogy eljuthassunk erre a ju- talomútra. (Na persze nem csak azért érte meg, de az ajándékot szívesen fogadtuk). Csodálatos élmény volt ilyen varázslatos tá­jakon járni, jobban összeismer­kedni az évfolyamtársakkal, és megismerni Erdély történetét. Tehát aki csak teheti, látogas­son el ide! PSEG-sek, ti pedig igyekezzetek, hogy elmehesse­tek a jutalomútra! A cikk szerzői a bonyhádi Pe­tőfi Sándor Evangélikus Gim­názium 11. B osztályos tanulói ■ Csodálatos él­mény volt ilyen varázslatos tája­kon járni Itt biztosan eláll mindenkinek a lélegzete A két fiatal szerelmét máig is őrzi a tó A túrákat illetően már rögtön az utazás elején a lovak közé csaptunk, így szebbnél szebb tájakat láthattunk. A második nap során például a kén gyógyí­tó erejével büszkélkedő torjai Büdös-barlanghoz vezetett a sé­tánk. Ezt követően a Szent An- na-tavat, valamint a Mohos-lá­pot több órás túra gyümölcse­ként közelítettük meg, de a fe­lejthetetlen élmény megért min­den izzadságcseppet. Ha valaki eljut erre a környékre, utóbbi láttán biztosan elakad a léleg­zete. Akár azt is hiheti, hogy az őskorba jutott vissza, melyből már csak a dinoszauroszok hiá­nyoznak. A 80 hektár területű, krátermaradványban fekvő láp olyan, mintha megállt volna benne az idő. a gyilkos-tó legendája szerint élt valamikor egy csodaszép lány, Fazekas Eszter. Találko­zott egy daliás legénnyel, akivel egymásba szerettek. Az esküvő­re nem került sor, mert a le­gényt elvitték katonának. Esz­tert közben elrabolta egy zsi- ványvezér, és elvitte az ezerarcú sziklák közé, kényszerítvén, hogy a felesége legyen. A lány a hegyekhez kiáltott segítségért. Sikolyát megértették, és eget-föl- det rázó mennydörgéssel vála­szoltak. A földindulás maga alá temetett mindent, a lányt, a zsi- ványt. Amikora megáradt pata­kok zavaros vize elérte a szikla­gát tetejét, a keskeny völgy he­lyén tó keletkezett, amelynek vizéből máig is kiállnak a fenyő­erdő maradványai. Hurrá, mindjárt itt van a Gni második reszo. Bár az animációs meséket első blikkre úgy tűnhet, gye­rekeknek készítik, szerintem a felnőttek még a kicsiknél is jobban tudnak mulatni rajtuk. Számos olyan rejtett (na meg persze kevésbé rejtett) humort is tartalmaznak, melyeket iga­zából nekünk, „nagyoknak” szánnak. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a Gru az egyik kedvencem, ami amel­lett, hogy vicces, esetenként (igen, beismerem) könny­fakasztó is. Bárhányszor is nézem meg, az egyik ponton mindig elsírom magam. Úgy­hogy kíváncsian várom, mi­lyen lesz a második rész, mert elárulom, hogy hamarosan műsorra tűzik a mozik. Az újabb történetben Gru kezd beleszokni a kertvárosi családapa szerepébe Margó, Edith és Agnes apjaként, ám váratlanul felbukkan egy szupertitkos szervezet, amely a gonosz elleni harcot tűzte zászlajára, és nem persze nem kicsiben, hanem globális szin­ten. így most Grun, a sárga kis minyonokon, és szeretett főhősünk új társán, Lucyn a sor, hogy kiderítsék, ki áll a látványos bűntettek mögött. Ha hozzám hasonlóan nem tudjátok kivárni a július 4-i hazai premiert, nézzétek meg az előzetest, melyben Emi­nem nyomja a háttérzenét. A mozis oldalakon már most egyre több szavazat érkezik a filmre, holott még be sem mutatták nálunk. Ä kritiku­sok szerint is nagyon jónak ígérkezik a film. Ki nézi még meg?:) ■ M. Á. A humor fontos eleme a mesének Születésnapot ünnepeltünk Wemauban testvércsapatok A német táncosok a Tarka Fesztiválra is eljönnek hozzánk A hajvágás nyáron még jobb barátunk Idén ünnepli Wernau, Német­ország egyik kisvárosa a 75. születésnapját. Wernau és Bony- hád 24 év óta testvérvárosok, és azóta is remek kapcsolatot ápol­nak. A születésnapi ünnepségen a bonyhádi Kränzlein német néptánc egyesület tagjai és a Polgármesteri Hivatal delegáci­ója képviselte Bonyhádot. Akár­csak a városok, az itt működő két tánccsoport is rendkívül jó viszonyt ápol egymással. Miu­tán egy remek estét töltöttünk együtt, másnap a felvonuláson közös menettáncot roptunk, amit előző nap tanítottunk be a német táncosoknak. A közönség hatalmas örömmel fogadott min­ket. Szinte egész Wernau lakos­Remekül sikerült a felvonulás Wernauban, a kisváros 75. születésnapján sága végignézte a felvonulást. Fantasztikus élmény volt több száz felvonuló között menetel­ni. A színpadon is óriási tapsot kaptunk. Az este is fergeteges hangulatban telt, több koncert is várta a bulizni vágyókat. Búcsúzáskor rengeteg aján­dékkal és útravalóval köszönték meg a németek, hogy eljöttünk és felléptünk városuk születés­napján. A két tánccsoport még szorosabb barátságba került egymással, így páran a német tánccsoportból elutaznak hoz­zánk a Tarka Fesztiválra is, jövő nyáron pedig az egész tánccso­portot viszont látjuk Bonyhá- don. ■ Melcher Alexa, Bonyhád, PSEG, 11. B Szép látvány a nyári napsütés­ben az ápolt, csillogó, gyenge szellő által lengetett női haj. Ám érdemes tisztában lenni azzal, hogy ebben az évszak­ban is sok káros tényezőnek van kitéve a nők egyik fő ékes­sége. Ilyenkor érdemes mel­lőzni a forró hajformázókat, az erős szálú keféket és a szűkén összefogott copfokat is. Nap­közben, jó időben a hajszárító is felesleges, hiszen éppen elég hőhatásnak van kitéve a haj a rekkenő forróságban. A szak­értők szerint már nyaralás előtt egy héttel érdemes fes­tetni, és ha már a fodrásznál járunk, tanácsos egy speciális ápoló kúrát is kérni, hiszen a napozás és a lubickolás nem éppen hajbarát. Indulás előtt néhány nappal a hajvágás is jól jöhet, mert minél hosszabbak a tincsek, annál könnyebben tö­redeznek. Nyáron is érdemes beru­házni néhány hajápolóra, és akinek van kedve pepecselni, otthon is készíthet ilyet. Drá­gábbak, de praktikusabbak a boltban kapható szerek, melyek közül ilyenkor az olajtartalmú hajápolók a leghatékonyabbak, egész nap tartanak, az Ismételt fürdések ellenére is. Napvédő szereket is lehet kapni a für­tökre, melyek az olajokhoz és krémekhez hasonlóan védenek a káros sugaraktól. ■ M. Á.

Next

/
Thumbnails
Contents