Tolnai Népújság, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-06-02 / 20. szám

5 2013. JÚNIUS 2., VASÁRNAP SZTORI Nászútra? Minimum Róma vagy Párizs házasság Divat a városi vőfély is, ha nem tolakodó, agyonverselgetéstől mentes és nem kínos a szereplése A menyasszony romantikus ruhájához már lehet díszes a vőlegény mellénye, nyak­kendője. Divat a gazdag választékú büféasztal is. A külföldi nászutak jelentős része viszont az idén is ro­mantikus városlátogatás lesz. Megnéztük, mik az idei nászdivatok. Ács György Az egyik legmenőbb ruhater­vező Benes Anita szerint az a lényeg, hogy a menyasszao- nyi ruhával harmonizáljon a vőlegényé. Egyébként az idén éppen úgy divatos a minimál vonalvezetés, mint a roman­tikus és épp annyira trendi a könnyed, légies, tündérszerű világot idéző ruha, mint a her­cegnős viselet. Jó, ha a két ruha stílusában, színében megfelelő. A fehérhez például nem megy a törtfehér, a klasszikushoz a sportos. A minimál vonalakhoz a férfinek visszafogott, kevésbé díszített, egyszerű ruhát kell vennie. A romantikushoz már lehet díszes a vőlegény mellé­nye, nyakendője. A tündérvi­lágot idéző ruha mellé a férfi sem öltözhet hivalkodón, míg a hercegnős megjelenéshez hagy vonalvezetésű ruha illik. Nem nézhet ki úgy a vőlegény, mintha a hivatalból ugrott vol­na át az anyakönyvvezetőhöz. Benes Anita inkább a zsakettet ajánlja. A cipők közül az idén tűsarkú és hegyes orrú kell. A fehér mellett a színes is egyre divatosabb. Az ár a nőknél 220 ezertől 6-700 ezerig terjed, de egy magasabb költségű, nagy anyagigényű ruha még drá­gább is lehet. A fiúk megúsz­hatják a feléből, ám például a kasmír szövet jócskán drágít­hatja az öltönyt. De korántsem elég a ruhák­ról gondoskodni. A tervezést lehet mindjárt a meghívók és az ültetőkártyák elkészít­tetésével kezdeni, ezek éppen olyan sokba kerülhetnek, mint az esküvői csokor vagy a cipő. Állítólag nem illik egyszerű le­vélben tudatni a szeretteitekkel és a barátaitokkal, hogy mire is készülünk. Száz vendég esetén 50-100 ezer forintos kiadásra kell számolni. A vacsorához készülő ültetőkártyát már tíz­ezer alatt is megúszhatjuk. A menükártya sem olcsó, de el is hagyható. Az esküvői fotóst is meg kell fizetni. Sokan jártak már pórul a baráti kamerázással. Ha nem sikerül a film, vagy homályo­sak a fotók, az nagyon szomorú tud lenni. Arról is nem beszél­ve, hogy a filmezés és a fotózás is szakma. Fogorvos helyett sem a barátunkhoz fordulunk. Más a helyzet a kocsival. Ha a baráti körben van egy luxus­autó, nyugogdtan kölcsön kér­hetjük egy napra és akkor csak sofőrt kell bérelni. A jeggyűrűt kell legelőbb megvenni, hiszen azt már es­küvő előtt is viselik a -párok. A kicsit is különlegesebb dara­bok ára elérheti akár a százez forintot is. A karikagyűrűk ára harminc-negyvenezer forint­nál kezdődik. Van egy használható esküvő tervező a neten. Eszerint ren­dezvénytermet bérelni már 100 ezerből is lehet, de van aki kas­télyt, hajót (200 ezertől), szín­házat bérel. A sátras esküvő sem jelent okvetlen vidéki lagzit. Padlóval ellátott, ablakos fehér sátor 100 ember számára félmillióba ke­rül felszereléssel és elszállítás­sal eggyütt. Divat a gazdag választékú büféasztal is. Ne feledjük, fel kell díszíteni a termet, az autót, esetleg a templomot és erre a hivatásos dekoratőr a legmeg­felelőbb. Egyre divatosabb a vőfély már Budapesten is. Kun Nán­dor az egyik legkeresettebb városi vőfély. Fából vaskarika? Igen, az! Mégis ő az, aki tisztá­ban van a lakodalmi protokoll évszázados hagyományaival, de figyelembe veszi a városi ember igényeit, és "agyonver­vilmos HERCEG és Kate Middle- ton emeletes gyümölcstortájátt Fiona Cairns tortateryező ter­vezte, tejszínnel és fehér virág­díszekkel díszítették; a virágo­kat Kate választotta. Tízfős cuk­rászcsapat készítette el. brit hagyomány, hogy az eskü­vőkön gyümölcstortát szolgál­nak fel. A nyolcemeletes tortát 900 cukormáz-virág díszítette, selgetéstől" mentes, oldott han­gulatú lebonyolítást kínál. Azt mondja, felkarolja a ven­dégek kezdeményezéseit is, és igyekszik (a jó ízlés határain belül) a lehető legjobb hangu­latú programvezetést nyújtani. És mi van a nászutakkal? Dr. Kiss Róbert Richard idegen- forgalmi szakíró személyes tapasztalatai és a nagy irodák közlése alapján azt módja, hogy a külföldi nászútak jelentős ré­sze romantikus városlátogatás. Honfitársaink imádják Rómát, a Piazza Navonán vagy a Tre- vi-kút környékén gyakran ta­lálkozhatunk magyar nászuta­sokkal. Az olasz fővárost követi és 650 szeletre futota belőle. Vilmos herceg a fő torta mellé még egy csokoládétortát kért, amely gyerekkori kedvence, egyben II. Erzsébet kedvenc tor­tája is. A torta Diána walesi hercegné szakácsa receptje alapján készült, és a McVitie's cég készítette el. 1700 kekszet és 20 kg csokoládét használtak fel hozzá. Párizs, a Szajna-parti sétákkal, az Eiffel-torony meglátogatásá­val. Mivel autóval könnyen elér­hető, sokan választják nászút­ként Velencét. Általában kom­binálják jesolói vagy környék­beli pihenéssel. A Prima Primissima és Pulit- zer-emlékdíjas újságíró szerint a hagyományos úticélok, a gö­rög és a spanyol tengerpart is kedvelt a friss magyar házasok körében. Érdemes ilyenkor je- lenzi, hogy nászúton vannak, a legtöbb szolgáltató apró figyel­mességekkel kedveskedik. Legendás nyaralóhely Saint Tropez Franciaországban és Positano Olaszországban, nép­szerű a friss házasok körében. Az egzotikus úticélokat ille­tően világviszonylatban a Baha- ma-szigetek áll az első helyen, ez igazi nászutas-paradicsom. Aruba szintén az amerikai nászutasok kedvence. A dobogó harmadik helyén Seychelles, a La Digue nevű sziget, utána Bo­ra Bora következik. Las Vegas pedig külön fejezet a nászutak esetében, hisz itt azonnal meg­szervezik az esküvőt, és már in­dulhatunk is a kaszinóba. A varrónők félóránként mostak kezet káté middleton a tradíciót és a modernitást azzal a művészi szemlélettel akarta ötvözni, mely jellemzi az Alexander McQueen ruháit. A ruha szaténből készült, és tartozott hozzá egy hímzett váll­fűző, valamint egy szoknya is. A hímzett vállfűzőt egy az 1820- as években Írországban feltalált technikával készítették el. En­nek segítségével alakították ki benne az Angliát jelképező ró­zsát, a Skóciát szimbolizáló bo­gáncsot, Wales jelképének a nárciszt. Észak-írországot a ló­here jelenítette meg. Ezek mind külön szerepeltek az elefánt- csont színű selyem tüllön. A csipkéket a Royal Sehol of Needlework munkatársai készí­tették. A varrónők háromórán­ként új tűt használtak, és fél­óránként mostak kezet. Ezzel akarták elkerülni, hogy véletle­nül nyomot hagyjanak a ruhán. az uszály 270 cm hosszú volt. A ruha, a szoknya és az alsó­szoknya díszítését is kézzel ké­szítettangol és francia csipké­ből csinálták. Mivel sok helyről jöttek a csipkék, meg kellett bi­zonyosodni arról, hogy minden virág ugyanolyan színű. az elefántcsont színű ruhát csípőben kitágították, derékban pedig összehúzták, ahogy a vik­toriánus kor ruháira ez jellem­ző. Ez a védjegye Alexander MoQueennek. Az alsószoknyát Cluny-ből származó csipkével készített tüllök díszítik. a ruha/ö részét elefántcsont és fehér szaténból készítették. A szoknya egy kinyíló virágot for­máz. A berakások a föld felé egyre inkább szétnyílnak. Hátul úgy néz ki, mint egy viktoriánus korabeli fél csípőpárna. Az öltö­zetet egy három méternél alig rövidebb uszály zárja. A brit esküvőkön elengedhetet­len, hogy a menyasszonyon le­gyen valami kék. Ezért egy csí­kot fűztek be a ruha belsejébe.. a titoktartásra úgy ügyeltek, hogy az iskolában azt mondták, a ruha egy kosztümös filmhez kell. A televízióknak pedig van pénzük, ezért az ár nem számít. Ennek az lett az eredménye, hogy a ruha állítólagos árát 250 000fontra taksálták. A herceg kért még egy csokitortát is & Az össznépi nagy adok-kapok A CSEREBERE ^ FOGADOM, JHL többet vissza rados virág nem adom!- mondtuk kiskorunkban, amikor kártya- naptárokkal bartereztünk. Nagy divat volt az Ilyesfajta üzletelés a suliban, a napkö­ziben. Talán most is az. Általa megtanultuk, hogy ha egyszer megfizettük valaminek az árát, akkor az a mi jogos tulaj­donunk lett, csakúgy, amint a másiké is az, amiért ő fizetett nekünk. És azt is megtanul­tuk: ha társunknak, bará­tunknak ajándékot adunk, ne­tán jó szívvel teszünk valamit érte, akkor ne várjunk viszon­zást. Mert az nem menő. ezért döbbentett meg nem­régiben két eset, ami ráadásul ugyanazon a héten történt. Egyik barátom, S. még koráb­ban megkért, segítsek egy technikai problémában a szá­mítógépen. Menjek el hozzá, és mutassam meg, miképpen csinálom a dolgot, hogy neki is sikerüljön. Hozzátette, cse­rébe ad ezt meg azt. Mondtam, nem kérek cserébe semmit, szívesen segítek. Csak úgy. Nem a jó szívemmel akarok itt dicsekedni, csupán azt érzé­keltetném: én így működöm, számomra ez a természetes. el is mentem, megmutattam a megmutatni valót, magya­ráztam S.-nek egy órán át, mindenre válaszoltam, amire kíváncsi volt. Ő csak azért is nekem adta, amit cserébe felajánlott, mondván, akkor hálája jeléül fogadjam el. El­fogadtam, megköszöntem. És most ugrik a majom a vízbe. Néhány napja jön S.-től az üzenet: ugye számíthat tőlem erre meg arra, cserébe azért, amit akkor nekem adott. El­képedve írtam vissza: hogy juthat ilyesmi az eszébe? Ép­pen eleget tettünk egymásért ahhoz, hogy most elkezdjük patikamérlegen méricskélni, ki mennyit nyújtott a másik­nak. Ne csináljuk már! Tőlem nagyon távol állnak az effajta érdek-kapcsolatok. Erre S. azt üzente: cseréljem le azt a szót, hogy „cserébe”, neki ez csak úgy a tollára jött. Később hoz­zátette: akkor adjam azt a bi­zonyos dolgot (amire ő vágyik) a féléves kisfiának. Na, erre már nem válaszoltam. Pedig ha szépen kérte volna, „csak úgy”, esküszöm, neki adom. még ki sem bánkódtam ma­gam, amikor néhány nappal rá jön a következő pofon. Rit­kán kérek bárkitől bármit is, mert vagyok annyira önálló, hogy magam oldjam meg a saját dolgaimat. Ezt azonban nem tudtam egyedül véghez­vinni, ezért felhívtam jó barát­nőmet, É.-t, és szépen meg­kértem, segítsen. Nem nagy ügy, apróságról van szó. É. kapásból rávágta, nagyon szí­vesen. Másnap azonban már tőle is jön az üzenet: teljesíti a kérésemet, ha „cserébe” én ezt meg azt teszem. Ekkor már fel voltam paprikázva. Jól oda­válaszoltam: „tudod mit? Én teljesítem a te óhajodat, „cseré­be”, nagyon kérlek, ne tegyél semmit. Megbántanál vele.” hová jutottunk? Mert az oké, hogy ha mosóport akarok ven­ni az üzletben, akkor a pénz­tárnál ki kell fizetnem az árát. De egymás közt? Hogy néz ez ki? Döntsük már el: barátságo­kat kötünk, vagy érdekhálót szövünk? Vagy egy kapcso­latba, amiről úgy gondoljuk, barátság, bele kell férnie az érdekeknek? Szívességet szí­vességért? Hoci-nesze, vica verza, különben agyő? mint látható, nem féltem az én kis saját használatú értékrendem jegyében két ba­rátommal is konfrontálódni. Megbántottak, és erre felhív­tam a figyelmüket. Mi lett az eredmény? S.-ről lepergett az egész, mint a falra hányt bor­só, és továbbra is várja tőlem a csere-cuccot. É. felhúzta az orrát, és megsértődött. KOMOLYAN MONDOM, tisztára olyan, mint annak idején, a napköziben. Csak a kártya­naptár-csomag más. Kö­szönöm szépen, én az ilyen érdekkapcsolatokból nem kérek, legalábbis baráti kör­ben biztosan nem. Lehet, hogy ezért van olyan kevés barátom? A 4 4 A Megismételhetetlen pillanatok: sokan jártak már pórul a baráti kamerázással, ha nem sikerülnek a felvételek, az nagyon szomorú tud lenni

Next

/
Thumbnails
Contents