Tolnai Népújság, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-14 / 137. szám

« 2 KORKÉP 2013. JUNIUS 14., PENTEK JEGYZET VENTER MARIANNA Trükkös megélhetés nem is olyan régen, falu­helyen nem volt divat a zár- kódás. Ha Mari néni, vagy Jóska bácsi átment valamiért a szomszédba, vagy elfutott a boltba, postára, az ajtó mellé támasztotta a seprűt, jelezve: ne keressetek, most nem va­gyok itthon. Ma már, a város után, a falu is megtanult be­zárkózni. Ám ez sokszor már nem elég.- küldött egy kis segítsé­get az önkormányzat, mert tudja, hogy nehezen élnek- mondja a kapuban álló kedves hölgy, és Mari néni örömmel beengedi, mert bizony igaz minden szava, és a kis bizonytalanságot, miszerint miért nem látta még a faluban ezt a jóravaló asszonyságot, elnyomja a ka­pott pénz felett érzett öröme. Úgy egy fél óráig, mert utá­na veszi észre, hogy az egész havi nyugdíjának lába kélt. Az eset sajnos nem egyedi, a trükkös tolvajok és egyéb megélhetési bűnözők áldo­zatai legtöbbször idős embe­rek. Az a korosztály, amely még más értékeken nevelke­dett, bízik az emberekben, és hisz a becsületben. a nyugdíjasok többsége neipG Krőzus, nem veti fel a pénzt. Vajpp ki éli meg nehezeb-j^ ben: egy gazdag ember, aki­től ellopják a drága autóját, amelyet lopás ellen is biz­tosított, vagy a nem ritkán t fillérekből élő kisnyugdíjas, akinek utolsó tyúkocskája, tűzifája, gyógyszerre, ne­hezen félretett pár ezer fo­rintja, netán évtizedek alatt összespórolt „temetési pén­ze” tűnik el? Vajon melyikük tud könnyebben anyagilag talpra állni, lelkileg helyre­mást becsapni, tulajdonát károsítani, vagy ellopni bűn- cselekmény, függetlenül az értéktől. Ám az emberek többsége ezen véleményén felül még tovább megy: a tehetőst megkárosítani bűn- cselekmény, de a szegénytől lopni százszorosán az. Felpörgetik a nyelvtanítást befektetés Az egyetemen félmilliárdból újítják meg a képzést Pécs Félmilliárd forin­tos projekt indult a Pécsi Tudományegyetemen azért, hogy az idegen nyelv oktatá­sa új lendületet kapjon. Fülöp Zoltán Lapunkban korábban már ír­tunk arról, hogy az egyetemre járók egy része nem kap diplo­mát, mivel hiányzik nekik az alapkövetelményként megál­lapított nyelvvizsga. (Egy friss felmérés szerint országos szin­ten tízből három diák nem kap­hat oklevelet emiatt.) A helyzet a jövőben valamelyest egysze­rűsödhet, hiszen immáron a mesterképzésre jelentkezők­nek a felvételhez is alapkövetel­mény egy legalább középfokú nyelvvizsga. (Sőt, a hírek sze­rint ezt 2017-re a kormányzat kiterjesztené az alapképzésre jelentkezőkre is.) A fentiek nyilvánvalóan a je­lenlegi rendszer átalakítását is megkövetelik - s ehhez helyi szinten is történnek lépések. A Pécsi Tudományegyetemen tegnap mutatták be azt a pro­jektet, amely az idegen nyelvi képzési rendszer fejlesztését tűzte ki célul. A csaknem fél­milliárd forintos, európai uni­ós támogatással megvalósuló, minden kart érintő kétéves projekt során a tervek szerint az eddigi oktatás új impulzuso­kat kaphat, s ezáltaj.az oktatás is erősödik majd.- A cél az, hogy a diplomások az unióban is versenyképesek legyenek, ehhez pedig jó nyelv­tudás szükségeltetik - mondta Szendi Zoltán projektvezető. Nyelvtanárok száma Magyarországon intézménytípusonként Általános iskola Középiskola Angol 4690 5483 Német 2715 3711 Francia 46 554 Olasz 49 294 Spanyol 6 179 Orosz 25 200 Latin 2 175 ia?b. 53 55 A cél az, hogy a diplomások az unióban is versenyképesek legyenek Van mit fejleszteni • A magyarok csak 15 százaléka beszél legalább egy idegen nyelvet, ezzel utolsók vagyunk az EU-ban • Akár már az általános iskolában is lehet két idegen nyelvet tanulni • A gimnazisták jelentős része az érettségi előtt már nyelvvizsgá­zott • egyetemisták 30 százaléka azért nem kap diplomát, mert hiányzik a nyelvvizsgája • A PTE félmilliárd forintos projekt­je ezen változtatna Óvodában még inkább csak játékos foglalkozás néhány évvel ezelőtt még szinte elképzelhetetlennek tűnt az óvodai nyelvtanítás - mára azonban különösebb meglepetést nem okoz, ha ott a hirdetőtáblán a papír, ame­lyen fel lehet iratkozni angol­ra. A problémák azonban szá­mosak: nyilvánvalóan pénz­ügyi szempontból igen jelentős kiadást igényelne a nyelvokta­tás általános bevezetése, így ezt szinte minden esetben a szülőknek kell állnia. Az óvo­dai idegen nyelvi nevelésről éppen ezért nincs statisztikai adat - a hatékonyság pedig erősen kérdéses: kutatások szerint a kisgyerekek idegen nyelvi fejlődésének üteme las­sú, de legalábbis lényegesen lassúbb, mint a serdülő vagy fiatal felnőtt nyelvtanulóké. Ráadásul azok a gyermekek, akik már az óvodában részt vettek idegen nyelvi foglalko­zásokon, sok esetben nem tud­ják automatikusan folytatni a nyelvtanulást az általános is­kolában. Általános: az angol megy az általános iskolai nyelv- tanítás a Nemzeti Alaptan­terv szerint is alapkövetel­mény - a kérdés így inkább az, melyik legyen az a nyelv, amely a fókuszba kerül, amelyet tanulhatnak q diá­kok. Ahogy táblázatunkból is fciderül, jelenleg egyérjel- műen az angol oktatását pre­ferálják az iskolák (nyilván ezért van olyan sok angolta­nár...), s ez javarészt össz­hangban is van a szülői igé­nyekkel is. a nemzeti Alaptanterv ezen­felül lehetővé teszi a második idegen nyelv oktatásának megkezdését a hetedik évfo­lyamon: fontos megjegyezni, hogy a második nyelvnek az iskolák pedagógiai program­jában szerepelnie kell, a ta­nulók számára azonban nem kötelező ennek tanulása. Az utóbbi évek, évtizedek kor­mányzati törekvései immáron eredményekben is tükröződ­nek: ma már egyáltalán nem ritka, hogy nyolcadikosok tesznek egy középfokú komp­lex nyelvvizsgát. Az alapokról indulnak a jelenlegi szabályozás értel­mében a gimnáziumban és a szakközépiskolában két nyelv, a szakiskolában pedig egy nyelv tanítására van lehető­ség. A gimnáziumok különbö­ző szintű csoportokat indíta­nak: azok a tanulók, akik az általános iskolában csak egy nyelvet tanultak, a gimnáziu­mokban kezdő csoportba ke­rülnek. Beszédes ugyanakkor, hogy a középfokú oktatásban az első nyelv esetében is a ta­nulók átlagosan kétharmada kezdő vagy alapszinten tanul­ja azt a nyelvk, amelyet már az általános iskolában is ta­nult. Ez természetesen felveti az általános iskolai nyelvokta­tás hatékonyságának kérdé­sét. (A középiskolai nyelvtaná­rok gyakran nem alapoznak a hozott nyelvtudásra, hanem az egyszerűség kedvéért kez­dik kezdő szintről az osztályo­kat.) a szakközépiskolában a tanu­lóknak egy idegen nyelvet kell tanulniuk, de be lehet vezetni a második idegen nyelv oktatását is - a gyakorlatban azonban a szakközépiskolák mindössze 11,5 százaléka nyújt lehetőséget két idegen nyelv tanulására. Tény ugyanakkor, hogy a közép- iskolások már tisztában van­nak a nyelvtudás fontosságá­val: nagyon sokan ma már mi­nimum egy középfokúval vág­nak neki az egyetemnek. Nekünk kell rátalálnunk a megfelelő hangulatra bonyhád - Óvodás koromtól mondok verset és táncolok, a színjátszás egy kicsit később jött az életembe - nyilatkozta lapunknak Újvári Bors Bene­dek. A Petőfi Sándor Evangéli­kus Gimnázium ifjú tehetsége remekül ötvözi a különböző művészeti ágakat, mindhárom területen szép eredményekkel büszkélkedhet. Zsenge korát meghazudtoló gondolatisággal beszél a művészetről, amely különösen kedves számára. Mint mondta, sokat köszönhet édesanyjának, Szarvas Szilvi­ának és színjátszó tanárának, Kiamik Arankának, akik nagy segítséget nyújtanak neki a felkészülésben. Szemé­lyes tapasztalatait alapul véve úgy látja, az a legideálisabb, ha már az iskolás évek előtt megbarátkozik a gyerek a köl­tészettel, az önkifejezés külön­böző módjaival. Neki például nagyon sokat jelentett, hogy kiskorában rengeteg mesét olvastak neki és beszélgettek vele. - Az a lényeg, hogy a gye­rek találjon rá a neki megfelelő hangulatra, arra, amikor a költeményt már ne csak elő­adja, hanem át is érzi. Azt sze­retném, ha még nagyon sokáig és felső fokon foglalkozhatnék ezzel - tette hozzá a színészi ambíciókkal rendelkező bony­hádi fiatal. Legutóbb Nagyatádon, a „Regősök Húrján” országos vers- és prózamondó yerseny regionális döntőjében mzonyí- totta felkészültségét-, ajj^lyet megnyertKorosztályában, így részt vehet a jövő évi budapes­ti gálán. Eddigi eredményeit tekintve pedig a Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztiválon kapott junior-díjára a legbüsz­kébb. . ■ V. B. Újvári Bors Benedek Húsz év leforgása alatt tízből egy család eltűnt a régióban változás Ma már jóval kevesebb a házasság, és több az élettársi kapcsolat - A folyamat tartósnak mutatkozik Kevesebb a gyerek dél-dunántúl A 2011. évi nép- számlálás időpontjában közel 258 ezer családot írtak össze a régióban, több mint egytizeddel kevesebbet mint 1990-ben. A családi kötelékben élők száma ezt meghaladó mértékben, 13 százalékkal csökkent, amely­nek hatására a családok átlagos nagysága is szűkült. A Dél-Du- nántúl három megyéje közül a családszám Somogybán, a csa­ládban élők száma pedig Tolná­ban fogyatkozott régiós átlagot meghaladó mértékben a vizs­gált két népszámlálás között. Az 1990. évi adatok tanúsága szerint a családok négyötödében házaspárok éltek együtt gyer­mekkel vagy anélkül, a családok mindössze öt százalékában volt jellemző az élettársi viszony, az egyszülős családok száma pedig 14 százalékot tett ki. Ehhez ké­pest a legutóbbi felmérés már a házastársi kapcsolatok jelentős visszaeséséről és ezzel párhuza­mosan az élettársi kapcsolatok, illetve a csonka családok számá­nak növekedéséről adott számot. Ezek a változások részben azzal függnek össze, hogy a házassá­gok mérlege már hosszabb ideje negatív. Több házasság szűnik meg válás vagy halálozás által, mint amennyit megkötnek. Ezt a tartósnak mutatkozó, rendkí­vül kedvezőtlen folyamatot csak némileg képes ellensúlyozni az élettársi kapcsolat térnyerése. A régióban 83 ezer családban nevelnek 15 éven aluli gyermeket A házaspárból álló csalá­dok száma legnagyobb mér­tékben - a régiós átlagot is meghaladva - Somogy me­gyében csökkent az elmúlt két évtizedben. Míg 1990-ben 80,5 ezer házaspáros családot regisztráltak, addig számuk 2011-re alig haladta meg az 56 ezret. A családon belüli rész­arányuk ezzel egy időben 18 százalékponttal esett vissza. Az élettársak alkotta család- szám-növekedés Tolnában bi­zonyult a legjelentősebbnek, itt 3,5-szörös a bővülés. A családon belüli hányaduk So­mogy és Tolna megyében egy­aránt 11 százalékpontos növe­kedést mutatott. ■ K. E. a 2011-ES népszámlálás adatai szerint a DéíDunántúlon 83 032 családban neveltek 15 éven aluli gyermeket, egyharmadával keve­sebben mint 1990-ben. A csökke­nés mértéke családtípusonként különböző: a házaspárok és élet­társak alkotta családokban közel kétszer akkora (37%) volt a gyer- mekszám-visszaesés, minta csonka családokban (20%). A gyermekek száma szerint vizsgál­va a 15 évesnél fiatalabb gyerme­kes családokat kitűnik, hogy a legnagyobb csökkenést (49%-os) a kétgyermekesek szenvedték el, őket követték 26 százalékkal az egygyermekesek. % 1 »

Next

/
Thumbnails
Contents