Tolnai Népújság, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-10 / 133. szám

BB68®@8M8B®E6S t1WWr*MV& HHÜB 2013. JUNIUS 10., HÉTFŐ RIPORT 13 Szőke András szerint manapság kiveszőben van az érintés: egyre kevesebbszer simogatjuk meg gyermekünket, szüleinket. Pedig az érintés testet-lelket gyógyít, egy baracklekváros masszázs például csodákra képes. A BAKONYBAN TALÁLT RÁ A CSENDRE Rendező, operatőr, under­ground filmkészítő, rádiós, videoblogger, közösségépítő, masszőr, léleksimogató. Nem mellékesen remek szakács, akinek arcával még televízi­ós reklámokban is találkoz­hattunk. Ő, minden egyben: Szőke András. loó Zsuzsa- Ezt érdemes megkóstolniuk! Szőlős, mézes halkolbász! - mutat rá Szőke András egy kolbász alakú, de rendkívül szokatlan színű ételre. Szőke Andrással egy szolnoki gaszt­ronómiai rendezvényen beszél­getünk, ahol hófehér „egyenru­hában” értékeli zsűritagként az elkészült finomságokat.- Nem a versenyen van a hangsúly, hanem a jó hangu­laton - magyarázza. - Még tavaly indítottunk egy közös­ségteremtő akciót Bede Róbert mesterszakács barátommal, aminek célja, hogy olyan embe­reket kovácsoljunk össze, akik szeretik a főzést, sütést, a jó éte­leket. Nézzenek szét, ez itt nem egy virtuális közösség, hanem egy igazi, kézzelfogható csapat, akiket most összehoztak az illa­tok, ízek, a fizikai munka. Lás­suk a következő finomságot... - András elmélyülten kóstolgatja a következő „versenymunkát”, mely egyszerre édes és csípős is. Rákérdezünk, nem túl bi­zarr az ízhatás?- Egyáltalán nem! Ma az ázsi­ai ízek egyre markánsabban jelennek meg a magyar kony­hában, de ezen nem kell cso­dálkozni: sok minden érkezett Ázsiából: fűszerek, alapanya­gok. Az ezekből készült ételek nem különlegességek, inkább a régi korok üzenetei. Otthon, a vendégeinknek persze inkább klásszikus, magyaros étele­ket főzök bográcsban, pörköl­teket, gulyásokat, vaddisznó-, szarvassülteket. Nem kell va­lakinek profinak lenni ahhoz, hogy jól sikerüljön az étel: ha él­vezettel, szeretettel készíti, biz­tosan finom lesz - fűzi hozzá. Közben eszünkbe jut, hogy amikor pár évvel ezelőtt egy ze­nei tévécsatorna főzőműsorába meghívták, kenyérrel, szalon­nával és sajttal érkezett.- Nagyon jól emlékszem rá én is. Mindenki valami kuri- •ózummal készült előttem. Én meg arra gondoltam, nem va­gyok szakács, a legegyszerűbb alapanyagok a legjobbak, úgy éreztem, ezeknek az ételeknek van ott a helye. Persze, csodál­kozott is mindenki... Amúgy a sütemények a kedvenceim, ezek készítése. Úgy vélem, egy mágia, varázslat! Azok a desz- szertek a legjobbak, amik házi készítésűek és hatvan év fölöt­ti nagymamák sütik - állítja a színész, majd hozzáfűzi, ha a Jézuskától kérhetne valamit, az egy varázskonyha lenne, ahol tökéletes sütik ugrálnának ki a kemencéből. Bár varázskony­hája egyelőre nincsen, kemen­céje már van Andrásnak, még­hozzá Taliándörögdön. Mert bár éveken keresztül Budapes­Számos gasztronómiai rendezvényen vesz részt Szőke András, ahol nemcsak mint zsűritag szerepel, hanem bemutatja főzőtudását is ten élt és dolgozott, végül el­kívánkozott a fővárosból, mert úgy érezte, Pest mindent kiszív belőle, ellenben semmit nem tölt vissza. Hamarosan megta­lálta az ideális helyet a Bakony­ban. 1990-ben vett meg egy beszakadt tetejű, kitört ablakú műemlékházat (ami egykoron volt kocsma, tsz-ingatlan, foga­dó), ezt alakította át a különbö­ző természetgyógyászati keze­lések helyszínévé. Itt rendezte be a „parasztwellnesst”. r Badár Sándor barátom ne­vezte el így ezt a helyet, nem tehetek róla. Egyszer megkér­deztem, hogy szerinte mit csi­náljak ezzel az épülettel. Azt felelte, legyenek itt látvány disznóvágások, bortúrák, ke­nyérsütések és pörköltfőzések. Lettek is. De mellette még masszázsokkal és egyéb gyó­gyászati tevékenységekkel is várjuk a vendégeket, mert bi­zony ebben a házban testi-lelki megtisztulásra invitáljuk az embereket. Talán nem mindenki tudja, de Szőke András a főváros több szállodájában, kozmetikájában is dolgozott masszőrként már húsz évvel ezelőtt is. Kezdet­ben európai masszázstechni­kákkal, talpmasszázzsal foglal­kozott, majd megismerkedett a svédmasszázzsal, sőt az ameri­kai vízi masszázzsal és a leg­különbözőbb távol-keleti fogá­sokkal is. Bankigazgatók, mé- diaszemélyiségek jártak hozzá kezelésekre. A városi zsúfolt kozmetikák után azonban nyu­godt helyre vágyott, egy vidéki eldugott zugra.- Taliándörögdön mindent megtaláltam, amit kerestem. Intimitást, csendet. Két éve már az erdőt is járjuk, gyógy­növényeket dolgozunk fel egy négyszáz éves kézi őrlőmalom­mal. De a masszírozásnál nem csak a Bakony növényeit hasz­náljuk fel, hanem lekvárokat, olajat, zsírt is. Kérdő tekintetünkre And­rás elmeséli, valóban rákenik a* vendégekre a szilva- vagy baracklekvárt, meg a mézet, a csokoládét és a vajat is. Min­denki nagyon élvezi.- Mindezeket kipróbáltam, nem dolgozunk olyan anyag­gal, amelynek nem ismerjük a hatását. Higgyék el, remek ér­zés talpig lekvárban lenni. Az illatok is tudnak gyógyítani, az érintés pedig nagyon sokat segít lelkünk egyensúlyának megőrzésében. Az érintés ma­napság kiveszik a világból: egyre kevesebbszer simogat­juk meg gyermekeinket, érint­jük meg az öregeket. Ez az in­timitás (amit mi adunk) aztán olyan mély érzéseket hoz elő vendégeinkből, hogy sokan a könnyeikkel oldják a feszült­séget. Bizony, vannak óriási bőgések, ilyenkor én is együtt sírok-rívok a többiekkel! Mert bár engem a legtöbben szóra­koztató helyzetekben ismertek meg, az élet egyáltalán nem ilyen - és én sem mindig. Nem vicces akarok lenni, hanem ki­egyensúlyozott, olyan ember, akiben megbíznak mások. Ha pedig éppen nem a látoga­tók testével és leikével foglalko­zik a rendező, akkor a számító­Bár festőművész akart lenni, szobafestő (is) lett SZŐKE ANDRÁS Szentesen töltötte gyermekkorát, ahol amatőr szín­házi csoportokban játszott, zene­kart alapított. Bár mindig is érde­kelte a festőművészet, Budapes­ten „csak” szobafestőként sikerült elhelyezkednie. Majd a Horizont moziban takarítóként, a Mafilm­nél és a Hunnia filmstúdióban rendezőasszisztensként, rendező­ként dolgozott. A masszőrködést élvezte azonban a legjobban, ami akkortájt nem is volt annyim meglepő: a maszkmester kozmeti­kában fusizott, a filmes fodrász pedig valamelyik lakótelepi fod- rászdában nyírta a hajakat. Vala­mikor tíz évvel ezelőtt tört ki az underground filmvilág ismeret­lenségéből: állandó szereplője lett a reklámoknak, talk-show-knak, stand-upoknak.- az én VILÁGOM azonban vala­hol Taliándörögd körül van, az az én otthonom, ott érzem jól ma­gam, a kemencémmel, a gyógy­növényekkel, a hangtálakkal és a kedves emberekkel. Szőke András SZÜLETETT: Szentes, 1962 foglalkozása: filmrendező, forgatókönyvíró, operatőr; szí­nész, masszőr, az underground filmkészítés legismertebb alak­ja, több mint harminc amatőr­filmet rendezett díjai: Balázs Béla-díj, Szentes Városért Emlékérem, D. Nagy László-díj ISMERTEBB FILMJEI: Vattatyúk 1990, Kiss Vakond 1994, Zsiguli 2004, Hasutasok 2007, Bakker- mann 2008 Mindenki nyelvén ért szőke András Taliándörögdöt igazi otthonának tekinti. Olyany- nyira, hogy a falu életében is te­vékenyen részt vesz. A helyi plé­bánossal sok-sok hónapnyi kuta­tómunka után például egy rend­hagyó helytörténeti múzeum ki­alakításába kezdett, melynek az „Ősök háza program” nevet ad­ták. Az eredetileg papiakként szolgáló épületbe gyűjtenek és rendszereznek minden helyi do­kumentumot, emléket. Látható, olvasható írás például a Herte- lendy-kastélyról és a Zabosi utca­templom romról is. A templom­kertben pedig közös főzéseket szerveznek, filmeket vetítenek, előadásokat, koncerteket és fesz­tiválokat tartanak. A fellépők pedig soha nem a pénzért jön­nek, hanem a hangulat miatt.- Andrást teljesen befogadta a falu, ő már idevalósi! - mondja egy helyi lakos, Szaller Zoltánná Ági. Elárulja, annyira megbíztak és megbíznak benne az embe­rek, hogy pár éve még önkor­mányzati képviselőnek is meg­választották, majd még egyszer. Aztán a sok munkája miatt And­rás lemondott e tisztségről, de a mai napig mindent megtesz azért, hogy a helyiek jobban érezzék magukat.- ő az az ember, akivel mindig el lehet beszélgetni az utcán, aki­vel jókat lehet nevetni. Igazán közvetlen jó humorú férfi, aki hihetetlen, de mindenki nyelvén ért - teszi hozzá a nő, aki azt is elárulja, ha valaki szeretne ösz- szefutni Szőke Andrással, csak a helyi kisboltba kell elmennie, hiszen a színész-rendező gyak­ran megfordul ott. , gép előtt ül, és közösségi olda- * lakon osztja meg kisfilmjeit, mert a filmezésről bizony nem mondott le Szőke András.- Ezek egyszemélyes alko­tások, melyeknek általában én vagyok a szereplője. Mesékről, fikciós történetekről van szó, alig két-három percbe bele­sűrítve. A klasszikus televízi­ózásnak nem sok van hátra, aminek az oka az internet el­terjedése és interaktivitása. Le tudom mérni, tetszik-e a közön­ségnek a film, hiszen visszajel­zés azonnal érkezik: volt, hogy egy nap alatt 1600-an nézték meg a kismozit, jó néhányan kommentálták is. Nem a siker a lényeg, hanem a párbeszéd köztem és a nézők között. Ez boldogsággal tölt el. Kérdésünkre, hogy valóban boldog-e, igazi „szőkeandrá- sos” választ kapunk:- Jó, hogy maguk itt van­nak körülöttem. Most például rácsodálkozok önre, arra, mit kérdez tőlem és hogyan. És hogy értek-e mindebből vala­mit. Bevallom, egyre inkább nem. Mégis örülök, hogy eze­ket a rácsodálkozásokat megél­hetem. Azért is boldog vagyok, hogy tudok másoknak adni és azért is, ha kapok valamit. És hogy szeretem-e önmagamat? Nos, jól elvagyunk, én és a por­hüvelyem. És... élvezzük mi ezt az életet már egy ideje... éppen fél évszázada. i ft

Next

/
Thumbnails
Contents