Tolnai Népújság, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-10 / 133. szám
2 2013. JÚNIUS 10., HÉTFŐ KÖRKÉP JEGYZET Bajban ismerszik meg... a vízről szól most minden, ezzel vannak tele a hírek, az ár még a politikát is elmosta, legalább is ezekben a napokban a pártcsatározások is alábbhagytak. A HÉTKÖZNAPI hősökről, az önkéntesekről kevesebb szó esett eddig, pedig talán ők vállalták a legnagyobb áldozatot. Sokan olyan helyekről érkeztek a veszélyeztetett területekre, ahol soha nem volt és nem is lesz ár, vagyis nekik akár mindegy is lehetne, mi történik ott. mégsem volt az. Utaztak, dolgoztak, tették, amit kellett, aki amit tudott. Voltak, akik „csak” kenyérkenésre vállalkoztak, mások lapátoltak kifulladásig. Az ideiglenes gátakat helybeli önkéntesek is vigyázzák éjjel-nappal. Pedig - tapasztalatból tudom - már a szúnyogok hadával dacolni sem egyszerű vállalkozás, sőt. A fizikai jelenlétükkel segítők mellett rengetegen ajánlottak fel pénzadományt a segélyvonalon. Tették mindezt névtelenül, nem a dicsőségért és az elismerésért. Biztosak lehetünk abban is, hogyha még vészesebbre fordul a helyzet, akkor sem hagyják magukra a bajban lévőket. mindenki azt mondja, a neheze még csak most következik. Az ár feltartóztathatatlanul közelít, félelmetes víztömeget szállítva. Az összefogást látva azonban azt gondolom, nincs igazából mitől tartanunk, még itt, a Duna közvetlen szomszédságában sem. Olyan nagy baj ugyanis biztosan nem történhet, amit közösen ne tudnánk megoldani, s mindez egyben példaként szolgálhatna egyéb, „hétköznapi” vészhelyzetekre is: minden területen jóval előrébb tarthatnánk, ha közös gondjainkat valóban együtt akarnánk megoldani. Ütőképes, blokkolhatatlan célok baróti árpád Bonyhád mindig is fontos hely marad az ifjú röplabdás számára Sok szép emlék fűzi a Bonyhádi Röplabda és Szabadidő klubhoz Baróti Árpádot Bonyhádon kezdődött, Kaposváron, Dunaújvárosban, majd Olaszországban folytatódott Baróti Árpád sportkarrierje. A 21 éves völgységi röp- labdázó most Dél-Korea felé venné az irányt. Eddigi eredményeiről, jövőbeni céljairól kérdeztük. Régi ismeretségünkből adódóan maradtunk a tegeződésnél. Vízin Balázs- Pihenni érkeztél haza?- Igen is, meg nem is - válaszolta Baróti Árpád. - Véget ért a bajnokság, sajnos kiestünk a playoff-ból: a Corigliano kemény falatnak bizonyult. De nem csak lazítással töltöttem az elmúlt időszakot, mivel Dél-Ko- reában voltam egy hetet próbajátékon. Hazaérve pihentem 3-4 napot, majd a válogatott felkészülési edzésein vettem részt.- Akkor ezek szerint Ázsia a következő úticél a karrieredben. Hogy sikerült a bemutatkozás?- A bajnokság végén szólt a menedzserem, hogy szeretne leigazolni a Korean Airlines nevű együttes. Ez azért is nagy megtiszteltetés számomra, mert az ottani szabályok szerint egy csapatban csak egy idegenlégiós játszhat, ők pedig rám gondoltak. Szerintem jól sikerültek az edzések, bizakodó vagyok. Időközben kaptam egy török és egy olasz ajánlatot is. Szóval még nem dőlt el semmi.- De már biztos, hogy elhagyod a Monzát. Nehéz szívvel teszed?- Igen, mert nagyon jó közösségben játszhattam, sokat tanultam Olaszországban. Az elmúlt két évben a Verő Volley Monza, a CheBanca! Milano, előtte a Tonno Callipo Vibo Va- lentia együttesének lehettem a tagja. Mindvégig fantasztikus közeg vett körül, profesz- szionális körülmények között dolgozhattam. A tárgyi és a személyi feltételek lenyűgözők voltak. Első-, második számú edző, fizikai tréner, fiziotera- peuta, két-három orvos és még jó néhány szakember vett körül bennünket. Nem beszélve az egyéb lehetőségekről: délelőtt konditerem, délután technikai foglalkozások, szóval hibátlan volt minden. A mérkőzéseinkre kilátogató több ezres közönség bíztatása és az a fajta támogatottság, népszerűség, amely a röplabdát övezi Olaszországban, ugyancsak vérpezsdítő.- Mégis a távozás mellett döntöttél, miért?- amikor hazajövök, első a családom - hangsúlyozta Baróti Árpád. - De természetesen ilyenkor -folytatta - a barátaimmal is igyekszem minél több időt eltölteni, jóllehet, az internet segítségével folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Úgy fogalmazott, Bonyhád mindig is fontos hely- Mert egy másik bajnokságban is szeretném kipróbálni magam. Dél-Korea különösen vonz, tudomásom szerint én lennék az első magyar, aki bemutatkozhat abban a ligában.- Mi volt a legnehezebb az olasz- országi években?- Leginkább a családom hiánya. Kezdetben az angol lesz az életében. - Lehet, hogy közhelyként hangzik, de én tényleg nem felejtem el, hogy honnan indultam és mennyi segítséget kaptam ettől a várostól - fűzte hozzá a tehetséges ifjú. A jövőbeni céljait tekintve azt mondta, reméli, hogy sikerül leigazolnia a koreai csapathoz és bajnoksányelvet sem beszéltem igazán. Volt egy szerb csapattársam, aki sokat segített ebben, és persze szép lassan az olasz is ránk ragadt. A második és a harmadik év már könnyebb volt: Monza közelebb van Magyarországhoz, így a szüleim és a barátaim is többször meglátogathattak, ami sok erőt adott. got nyernie velük Pár éven belül pedig egy olyan együtteshez szeretne kerülni, amellyel elindulhatnak a Bajnokok Ligájában. Emellett a má$ik fontos pont számára, hogy a mostani fiatal magyar válogatottal minél sikeresebbek legyenek, jelenleg az Európa Ligára készülnek. Az Európa Ligára készül a felnőtt válogatott tagjaként- Mik a legfőbb különbségek a nemzetközi röplabdában a hazaihoz mérve?- A személyi- és a tárgyi feltételeken túl például az edzések felépítése, a technikai jellegű dolgok. Szerintem jó irányba tartunk válogatott szinten, köszönhetően Demeter Gyuri bácsinak, a csapat szövetségi kapitányának, akinek több éves külföldi tapasztalata új lendületet hozott számunkra.- Mikor mutatkoztál be a felnőtt nemzeti csapatban?- Két évvel ezelőtt, amivel teljesült az egyik nagy álmom. Amikor korábban az ismerőseim Bonyhádon feltették a kérdést, hogy mit szeretnék elérni ebben a sportágban, én rögtön rávágtam, hogy külföldön röp- labdázni és magamra ölteni a magyar felnőtt válogatott mezét.- Ha már Bonyhádot említetted, itt milyen alapokat szereztél?- A II. számú Általános Iskolába jártam, Csábrák lános tanár úr szerettette meg velem ezt a sportágat. De Istenes Laci bácsinak is sokat köszönhetek, később ő egyengette az utamat. A profi pályafutásom tulajdonképpen egy diákolimpiái bemutatkozással kezdődött: egy kaposvári edző figyelt fel a játékomra, és szólt Kelemen Pista bácsinak - aki később edzőm lett Kaposváron, majd Dunaújvárosban hogy van egy magas srác Bonyhádon. Sikerült bizonyítanom a válogatáson, első évben Kaposvárra igazoltam, utána pedig Dunaújvárosban röp- labdáztam három évig. Aztán egy junior Eb-selejtezőn értesítette a klubot Leonardo Caponi - aki a mai napig a menedzserem -, hogy Olaszországba szerződtetne. Miután leérettségiztem, igent mondtam a felkérésre.- Miként rendezted magadban, hogy fiatalon ilyen lehetőséget kaptál?- Észnél kellett lenni! A menedzserem sokat segített a beilleszkedésben. Első évben rögtön egy Al-ligás csapatba kerültem, ami arra volt jó, hogy szokjam a közeget. Ezt követően igazoltam a másod- osztályba, ahol már több játék- lehetőséget kaptam, sőt, kezdő embernek számítottam. Vissza a munkába: a kisgyermekes anyák féle keres állást esélyek A magasabb végzettségűek komolyabb esélyekkel indulnak, biztosabban találnak újra munkát maguknak dél-dunántúl A gyermeknevelési támogatások lejártát követően a kismamák több mint felének munkakereséssel kell kezdenie a munkaerőpiacra való visszatérést - derül ki a Tárki 2012-es Háztartás Monitor vizsgálatának minap megjelent adataiból. Ez nem könnyű feladat, még azoknak sem, akiknek korábban volt munkahelyük, és jól megállták helyüket, ugyanis különböző okokra hivatkozva gyakran megpróbálják ellehetetleníteni a kisgyermekes anyukák visszatérését a munkáltatók. Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) kimutatásai szerint Magyarországon azoknak az anyáknak, akiknek három év alatti kisgyermeke van, húsz százaléka sem dolgozik, viszont a 3-5 év közötti gyermeket nevelő nők 60 százalékának már van munkája. Ugyanakkor arra is rámutat a felmérés, hogy a gyermekek száma rontja az esélyeket, mert az egygyermekes nők 60, a kétgyermekes nők 50, míg a három- vagy többgyermekes anyák 20 százalékának van csak munkája. Ezzel Magyar- ország - Törökország mellett - a legalacsonyabb kisgyermekes női foglalkoztatással bír az OECD-országok közül. A szakemberek szerint a probléma minden településEgy gyerekkel könnyebb elhelyezkedni, többel már nehezebb re jellemző. Az elhelyezkedés szempontjából a lakhelynél sokkal fontosabb az iskolai végzettség. A felmérés szerint a diplomások 92 százalékának van munkahelye, míg a 8 általánost végzetteknek csupán a 12 százalékuk dolgozott. így tehát az alacsonyabb végzettségűek rosszabb pozícióból indulnak, amit tovább fokoz például a jogosítvány, a számítógép-ismeret, a nyelvtudás hiánya. Azoknak a kisgyermekes anyáknak, akiknek van hová visszamenniük dolgozni, a 48 százalékuk beszél valamilyen idegen nyelven, míg a munkahely nélkülieknél ez az arány 18 százalék. ■ Hajdú Zs. Helyi adottságok A SZAKEMBEREK szerint viszont több tényező is gyorsíthatja az anyák munkába való visszatérését. Ezek közé tartozik elsősorban a lakókörnyezet, a helyben biztosított munkalehetőségek, ha a lakóhely munkanélküliségi mutatói alacsonyak, illetve ha megfelelőek a város közlekedési adottságai. Szintén nagyon fontos tényező a munkába álláskor, hogy van-e bölcsődei ellátás a településen, ahol gondoskodnak a kicsik napközbeni ellátásáról, ennek hiányában pedig előnyt jelent, ha több háztartás, generáció él együtt. r *■ i * 1 •”1
