Tolnai Népújság, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-10 / 133. szám

2 2013. JÚNIUS 10., HÉTFŐ KÖRKÉP JEGYZET Bajban ismerszik meg... a vízről szól most minden, ezzel vannak tele a hírek, az ár még a politikát is elmos­ta, legalább is ezekben a na­pokban a pártcsatározások is alábbhagytak. A HÉTKÖZNAPI hősökről, az önkéntesekről kevesebb szó esett eddig, pedig talán ők vállalták a legnagyobb áldo­zatot. Sokan olyan helyekről érkeztek a veszélyeztetett területekre, ahol soha nem volt és nem is lesz ár, vagyis nekik akár mindegy is le­hetne, mi történik ott. mégsem volt az. Utaztak, dolgoztak, tették, amit kel­lett, aki amit tudott. Voltak, akik „csak” kenyérkenésre vállalkoztak, mások la­pátoltak kifulladásig. Az ideiglenes gátakat helybeli önkéntesek is vigyázzák éjjel-nappal. Pedig - tapasz­talatból tudom - már a szú­nyogok hadával dacolni sem egyszerű vállalkozás, sőt. A fizikai jelenlétükkel segí­tők mellett rengetegen aján­lottak fel pénzadományt a segélyvonalon. Tették mind­ezt névtelenül, nem a dicső­ségért és az elismerésért. Biztosak lehetünk abban is, hogyha még vészesebbre fordul a helyzet, akkor sem hagyják magukra a bajban lévőket. mindenki azt mondja, a ne­heze még csak most követ­kezik. Az ár feltartóztatha­tatlanul közelít, félelmetes víztömeget szállítva. Az összefogást látva azonban azt gondolom, nincs igazá­ból mitől tartanunk, még itt, a Duna közvetlen szomszéd­ságában sem. Olyan nagy baj ugyanis biztosan nem történhet, amit közösen ne tudnánk megoldani, s mindez egyben példaként szolgálhatna egyéb, „hét­köznapi” vészhelyzetekre is: minden területen jóval elő­rébb tarthatnánk, ha közös gondjainkat valóban együtt akarnánk megoldani. Ütőképes, blokkolhatatlan célok baróti árpád Bonyhád mindig is fontos hely marad az ifjú röplabdás számára Sok szép emlék fűzi a Bonyhádi Röplabda és Szabadidő klubhoz Baróti Árpádot Bonyhádon kezdő­dött, Kaposváron, Dunaújvárosban, majd Olaszországban folytatódott Baróti Árpád sportkarrierje. A 21 éves völgységi röp- labdázó most Dél-Korea felé venné az irányt. Eddigi ered­ményeiről, jövőbeni céljairól kérdeztük. Régi ismeretsé­günkből adódóan marad­tunk a tegeződésnél. Vízin Balázs- Pihenni érkeztél haza?- Igen is, meg nem is - vála­szolta Baróti Árpád. - Véget ért a bajnokság, sajnos kiestünk a playoff-ból: a Corigliano ke­mény falatnak bizonyult. De nem csak lazítással töltöttem az elmúlt időszakot, mivel Dél-Ko- reában voltam egy hetet próba­játékon. Hazaérve pihentem 3-4 napot, majd a válogatott felké­szülési edzésein vettem részt.- Akkor ezek szerint Ázsia a kö­vetkező úticél a karrieredben. Hogy sikerült a bemutatkozás?- A bajnokság végén szólt a menedzserem, hogy szeret­ne leigazolni a Korean Airli­nes nevű együttes. Ez azért is nagy megtiszteltetés számom­ra, mert az ottani szabályok szerint egy csapatban csak egy idegenlégiós játszhat, ők pedig rám gondoltak. Szerintem jól sikerültek az edzések, bizakodó vagyok. Időközben kaptam egy török és egy olasz ajánlatot is. Szóval még nem dőlt el semmi.- De már biztos, hogy elhagyod a Monzát. Nehéz szívvel teszed?- Igen, mert nagyon jó kö­zösségben játszhattam, sokat tanultam Olaszországban. Az elmúlt két évben a Verő Volley Monza, a CheBanca! Milano, előtte a Tonno Callipo Vibo Va- lentia együttesének lehettem a tagja. Mindvégig fantaszti­kus közeg vett körül, profesz- szionális körülmények között dolgozhattam. A tárgyi és a személyi feltételek lenyűgözők voltak. Első-, második számú edző, fizikai tréner, fiziotera- peuta, két-három orvos és még jó néhány szakember vett körül bennünket. Nem beszélve az egyéb lehetőségekről: délelőtt konditerem, délután technikai foglalkozások, szóval hibátlan volt minden. A mérkőzéseinkre kilátogató több ezres közönség bíztatása és az a fajta támoga­tottság, népszerűség, amely a röplabdát övezi Olaszország­ban, ugyancsak vérpezsdítő.- Mégis a távozás mellett döntöt­tél, miért?- amikor hazajövök, első a csa­ládom - hangsúlyozta Baróti Ár­pád. - De természetesen ilyen­kor -folytatta - a barátaimmal is igyekszem minél több időt el­tölteni, jóllehet, az internet segít­ségével folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Úgy fogalmazott, Bonyhád mindig is fontos hely- Mert egy másik bajnokság­ban is szeretném kipróbálni magam. Dél-Korea különösen vonz, tudomásom szerint én lennék az első magyar, aki be­mutatkozhat abban a ligában.- Mi volt a legnehezebb az olasz- országi években?- Leginkább a családom hiánya. Kezdetben az angol lesz az életében. - Lehet, hogy közhelyként hangzik, de én tény­leg nem felejtem el, hogy honnan indultam és mennyi segítséget kaptam ettől a várostól - fűzte hozzá a tehetséges ifjú. A jövőbe­ni céljait tekintve azt mondta, reméli, hogy sikerül leigazolnia a koreai csapathoz és bajnoksá­nyelvet sem beszéltem igazán. Volt egy szerb csapattársam, aki sokat segített ebben, és persze szép lassan az olasz is ránk ragadt. A második és a harmadik év már könnyebb volt: Monza közelebb van Ma­gyarországhoz, így a szüleim és a barátaim is többször meg­látogathattak, ami sok erőt adott. got nyernie velük Pár éven belül pedig egy olyan együtteshez sze­retne kerülni, amellyel elindul­hatnak a Bajnokok Ligájában. Emellett a má$ik fontos pont szá­mára, hogy a mostani fiatal ma­gyar válogatottal minél sikere­sebbek legyenek, jelenleg az Eu­rópa Ligára készülnek. Az Európa Ligára készül a felnőtt válogatott tagjaként- Mik a legfőbb különbségek a nemzetközi röplabdában a hazai­hoz mérve?- A személyi- és a tárgyi fel­tételeken túl például az edzé­sek felépítése, a technikai jelle­gű dolgok. Szerintem jó irány­ba tartunk válogatott szinten, köszönhetően Demeter Gyuri bácsinak, a csapat szövetsé­gi kapitányának, akinek több éves külföldi tapasztalata új lendületet hozott számunkra.- Mikor mutatkoztál be a felnőtt nemzeti csapatban?- Két évvel ezelőtt, amivel teljesült az egyik nagy álmom. Amikor korábban az ismerő­seim Bonyhádon feltették a kér­dést, hogy mit szeretnék elérni ebben a sportágban, én rögtön rávágtam, hogy külföldön röp- labdázni és magamra ölteni a magyar felnőtt válogatott mezét.- Ha már Bonyhádot említetted, itt milyen alapokat szereztél?- A II. számú Általános Is­kolába jártam, Csábrák lános tanár úr szerettette meg velem ezt a sportágat. De Istenes Laci bácsinak is sokat köszönhetek, később ő egyengette az utamat. A profi pályafutásom tulajdon­képpen egy diákolimpiái be­mutatkozással kezdődött: egy kaposvári edző figyelt fel a játé­komra, és szólt Kelemen Pista bácsinak - aki később edzőm lett Kaposváron, majd Dunaúj­városban hogy van egy magas srác Bonyhádon. Sikerült bizo­nyítanom a válogatáson, első év­ben Kaposvárra igazoltam, utá­na pedig Dunaújvárosban röp- labdáztam három évig. Aztán egy junior Eb-selejtezőn értesí­tette a klubot Leonardo Caponi - aki a mai napig a menedzserem -, hogy Olaszországba szerződ­tetne. Miután leérettségiztem, igent mondtam a felkérésre.- Miként rendezted magadban, hogy fiatalon ilyen lehetőséget kaptál?- Észnél kellett lenni! A me­nedzserem sokat segített a beilleszkedésben. Első évben rögtön egy Al-ligás csapat­ba kerültem, ami arra volt jó, hogy szokjam a közeget. Ezt követően igazoltam a másod- osztályba, ahol már több játék- lehetőséget kaptam, sőt, kezdő embernek számítottam. Vissza a munkába: a kisgyermekes anyák féle keres állást esélyek A magasabb végzettségűek komolyabb esélyekkel indulnak, biztosabban találnak újra munkát maguknak dél-dunántúl A gyermekne­velési támogatások lejártát kö­vetően a kismamák több mint felének munkakereséssel kell kezdenie a munkaerőpiacra va­ló visszatérést - derül ki a Tár­ki 2012-es Háztartás Monitor vizsgálatának minap megjelent adataiból. Ez nem könnyű fel­adat, még azoknak sem, akik­nek korábban volt munkahe­lyük, és jól megállták helyüket, ugyanis különböző okokra hi­vatkozva gyakran megpróbál­ják ellehetetleníteni a kisgyer­mekes anyukák visszatérését a munkáltatók. Az OECD (Gazdasági Együtt­működési és Fejlesztési Szer­vezet) kimutatásai szerint Magyarországon azoknak az anyáknak, akiknek három év alatti kisgyermeke van, húsz százaléka sem dolgozik, viszont a 3-5 év közötti gyermeket ne­velő nők 60 százalékának már van munkája. Ugyanakkor arra is rámutat a felmérés, hogy a gyermekek száma rontja az esé­lyeket, mert az egygyermekes nők 60, a kétgyermekes nők 50, míg a három- vagy többgyerme­kes anyák 20 százalékának van csak munkája. Ezzel Magyar- ország - Törökország mellett - a legalacsonyabb kisgyerme­kes női foglalkoztatással bír az OECD-országok közül. A szakemberek szerint a probléma minden település­Egy gyerekkel könnyebb elhelyezkedni, többel már nehezebb re jellemző. Az elhelyezkedés szempontjából a lakhelynél sokkal fontosabb az iskolai végzettség. A felmérés szerint a diplomások 92 százalékának van munkahelye, míg a 8 általá­nost végzetteknek csupán a 12 százalékuk dolgozott. így tehát az alacsonyabb végzettségűek rosszabb pozícióból indulnak, amit tovább fokoz például a jo­gosítvány, a számítógép-isme­ret, a nyelvtudás hiánya. Azok­nak a kisgyermekes anyáknak, akiknek van hová visszamen­niük dolgozni, a 48 százalékuk beszél valamilyen idegen nyel­ven, míg a munkahely nélkü­lieknél ez az arány 18 százalék. ■ Hajdú Zs. Helyi adottságok A SZAKEMBEREK szerint viszont több tényező is gyorsíthatja az anyák munkába való vissza­térését. Ezek közé tartozik első­sorban a lakókörnyezet, a hely­ben biztosított munkalehetősé­gek, ha a lakóhely munkanél­küliségi mutatói alacsonyak, illetve ha megfelelőek a város közlekedési adottságai. Szin­tén nagyon fontos tényező a munkába álláskor, hogy van-e bölcsődei ellátás a településen, ahol gondoskodnak a kicsik napközbeni ellátásáról, ennek hiányában pedig előnyt jelent, ha több háztartás, generáció él együtt. r *■ i * 1 •”1

Next

/
Thumbnails
Contents