Tolnai Népújság, 2013. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-05 / 79. szám

15 2013. ÁPRILIS 5., PÉNTEK gyog, már ha nem szakad az eső. Egész nap az utcán van­nak, nincs hova menniük. Az egyetlen kiutat a hajlék­talanszálló jelentheti, de ki tudja, miért, sokan mégis a fedél nélküli éjszakákat vá­lasztják. Megnézik őket az emberek, de nem mélyednek el a helyzetükben, legtöbbjük csak megvetést érez irántuk. Egy pillantás mindössze, amit kapnak, semmi más, melyet vagy az undor, vagy a meg- szánás követ, esetleg némi kis aprópénzzel kiegészítve. Sokan azt sem adnak nekik, mondván úgyis alkoholra köl­tik. Itt azonban felmerül a kér­dés, mégis mi segítene feledni a nyomorukon, a szesz, vagy a kenyér? Kérdés persze, hogy ők való­ban mások-e, mint mi, hiszen nem sokan vannak, akik meg­állnak mellettük, hogy meg­kérdezzék, veled mi történt, te hogyan kerültél ide? Tény az is, hogy máshogy tekintünk egy idősebb férfira, másképp egy fia­tal lányra, és másképp egy anyá­ra, mellette egy pici gyerekkel. Az utóbbiakra ránézel, és azt veszed észre, hogy nem tudod elfordítani a fejedet. Egyszerűen képtelen vagy másfelé nézni. Nálam legalábbis ez a helyzet. Csak nézed a gyereket, azt sze­gény csöppséget, aki semmiről sem tehet, mégis az utcán él, és a jövője, a sorsa kilátástalan, csupán egy hatalmas kérdőjel áll az egész élete előtt. Néz rád a nagy, kíváncsi szemeivel, ami­ben mégis ott csillog a fény, egy halvány reménysugár. Látszik rajta, hogy nem érti a helyzetet, de nem lázad, nem akar harcol­Értékeljük, amink van, mert minden múlandó A HAJLÉKTALANSÁGNAK, és a hajléktalanoknak rengeteg kü­lönböző típusa van, maga foga­lom is igen tág. Vannak, akik nem kifejezetten az utcán él­nek, hanem egy erdőben, vagy elhagyatott házakban, ahol ál­talában többen laknak együtt, esetleg sátrakban, távol a világ bonyolult rendszerétől, na meg a megvetéstől. Nem kell feltét­lenül kampányolnunk mellet­tük, netán cselekednünk, elég, ha észrevesszük, hogy van, akik feje felett a csillagok ra­gyognak minden egyes este. Ha ez másra nem is, arra biz­tosan jó, hogy értékeljük az ott­hon kényelmét, melegét és biz­tonságát. Mégjutas-tóserok élete csupa izgalom ni ellene, mert még azt sem tud­ja, hogy ez így nem természe­tes. Egyszerűen csak ezt szokta meg, vagy már olyan régen ben­ne van, hogy nem is emlékszik, milyen volt az élet előtte, már ha egyáltalán volt neki. Szerintem nem ítélhetünk el senkit, csak azért, mert más, mint a többi ember. Senki nem tudja, mik azok az okok, indo­kok, melyek miatt ebbe a kilá­tástalan helyzetbe kerültek. Itt közrejátszhat a munkanélküli­ség, a leépítések, hiszen a meg­élhetéshez pénzre van szükség. De egy másik ok lehet például a menekülés is. Egy rossz kap­csolatból, egy elromlott, tett- legességig fajult házasságból, családi kapcsolatból, menekü­lés valahova, ahol talán majd jobb lesz. De ez a menekülés sajnos nem mindig vezet a könnyebb sors felé. Előfordul, hogy az egyetlen menedék az utca lesz, de az már az a fázis, amikor már mindegy, hogy ho­va, csak el a régiből, és a szen­vedésből. De lehet ok például a függőség, vagy a szenvedélybe­tegség, aminek sok esetben az a következménye, hogy az em­ber mindenét elveszíti, és végül az utcán köt ki. El lehet ítélni őket, de kérdés, hogy nenj jár mindenkinek egy második esély? A felhők fölött minden más. Még a szerelem is. Ki tudná ezt a legjobban, ha nem a négy légiutas-kísérő, a Szen­de, a Szórakozott, a Dög és a Meleg? Anna, Szonja, Dia és Dani barátsága akkor kezdő­dött, amikor mindannyian kezdőként csatlakoztak az Air Budapest csapatához, és mos­tanra igazi profivá váltak. Át­éltek majdnem katasztrófával végződött repülőutat és fedél­zeti temetést is, na meg volt részük távol-keleti izgalmas, romantikus kalandokban és dermesztő kultúrsokkban, és persze megbirkóztak már kihívó utasokkal és féltékeny kollégákkal egyaránt. Sok mindent láttak, és még többet tanultak a munkájuk során. De vajon eleget-e ahhoz, hogy végül megtalálják a várva várt boldogságot? Miközben Anna továbbra sem hajlandó szembenézni a saját démo­naival, Szonja álomesküvőről álmodozik, amivel majdhogy­nem kockára teszi a jövőjét, Dia pedig újabban már nem­csak a Szexisten becenévre hallgató rejtélyes utassal, hanem egy egész vízilabda­csapattal csalja egyébként kiváló férjanyagnak ígérkező hűséges udvarlóját. Dani saját múltja titkainak felkutatására indul - ezzel azonban olyan útra lép, amelyről senki sem tudhatja, pontosan hová ve­zet... Aki unja már, hogy a kis- lámpa fényénél görnyed a könyvek felett, most kimehet a parkba, a kertbe vagy tó­partra. Mindehhez már csak egy jó könyv kell, és Bauer Barbara: Két út között című kötete remek választásnak tűnik. ■ M. Á. BAUER BARBARA KÉT UT KOZOTT Bálint Edit Nem kicsi probléma, állandóan jelen van, ennek ellenére még­sem látjuk. Vagy az is lehet, hogy nem akarjuk látni, ezért inkább elfordítjuk a fejünket, elkapcsoljuk a tévét, ha szóba kerül a probléma. Időről időre felbukkan egy röpke pillanat­ra, aztán tovatűnik a semmibe. Valójában nem tűnt el, nagyon is jelen van, csak éppen kikerül a figyelem középpontjából. Nem is kevés embert érint, néhol több ezres tömegről van szó, de talán akad olyan ország is, ahol kevés embernek nincs ilyen jellegű problémája. És van, ahol szinte alig van jelen. Néhol harcolnak ellene, néhol nem tudnak mit tenni. Egyesek nem foglalkoz­nak vele, mások cselekednek. A hajléktalanokról beszélek. Az utcán alszanak, fejük felett csak a csillagos ég ra­Az utca az ő otthonuk hajlék-talán Aki segíteni nem tud, legalább ne vesse meg őket Amikor meglátod, egy pil­lanatra nézel csak rá, sajná­latot érzel, de nem mondod ki. Még egy apró pillantást vetsz rá, majd tovább sétálsz. Aztán megállsz, és magad­ban szemrehányást teszel. Jól tettem, hogy nem segítet­tem? Sokan elítélik a hajléktalanokat, holott semmit sem tudnak arról, miként kerültek ebbe a kilátástalan helyzetbe. Képünk illusztráció í i & i i Í i Az oldalt szerkesztette MOLNÁR ÁGNES agnes2.molnar@axels.hu . Az oldalon megjelent írásokat olvashatjátok , í a wwwteoí.hu-n. POÉTA Szabadság Kell... Nem te, hanem a szabadság, mert korlátokkal élni iszonyú nagy badarság! Minek kapaszkodnék a földbe, ha szállhatok? Szárnyam már kitártam, tovább nem állhatok! Miért maradnék rabja egy aprócska cellának, ha tudom, hogy társaim a „vadak” mind rám várnak? Miért maradnék olyanért, mi kicsit sem éltet? A szabadság nekem lételem-, maga az élet! Létezni nélküle? Kipróbáltam, nem tudok. Ha be akarnak zárni? Egy pillanat kell, elfutok. Elrejtőzök, ha kell, hisz végtelen a tér, bármit megteszek, ha a szabadság a cél! Adtam már fel, de percek alatt-megbántam, hogy mindent elveszítek, akkor ezt még nem láttam. Sokáig kerestem, de valahogy nem találtam, pedig néztem a völgyben, és egy hegycsúcsra is felálltam. A kutatást azóta abba nem hagytam, megégtem a tűzben, a jégen megfagytam... Darabok belőle néha fel-fel bukkannak, aztán mint szappanbuboré­kok, gyorsan kipukkannak. De nem adom fel a keresést, egy nap újra meglelem, elveszni többé semmiképp nem engedem! Szabad leszek ismét, és minden percét élvezem, ha tudsz, élhetsz nélküle, de számomra ez lételem. Farkas Dorottya, Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, 11. B Itt van Drakula várbörtöne visegrád Kirándulni, nézelődni is tökéletes a város Gratulálunk a döntősöknek! ladik Öt csapat verseng nemsokára a továbbjutásért Aki 15 méteres magasságból szemlélné a táját egy drótkötél- pályán, vagy. éppen lepedőbe göngyölt versenylófejet enne ebédre, mindenképpen látogas­son el Visegrádra. A viccet félre téve, a történelmi várost min­denkinek érdemes tüzetesebben is szemügyre vennie, még akkor is, ha valaki egy osztálykirándu­lás során már járt ott. Visegrád már több mint ezer esztendeje a magyar és az európai történe­lem egyik kiemelkedő, és leg­szebb helyének számít. A város a Dunakanyar szívében terül el, a Királyi Palota az Európai Kulturális Örökség cím büszke tulajdonosa, a települést övező erdőség pedig az egyik legszebb hazai Nemzeti Park részét képe­zi. A városról egy 1009-ben ki­adott oklevélben írnak először, de már az újkőkorban is laktak itt emberek. Visegrádon sétálva joggal érezheti az ember, hogy megelevenedik körülötte a törté­nelem. Aki erre jár, mindenképp látogasson el a Fellegvárba, a Királyi Palotába, mely Mátyás egykori lakhelye volt, és a Sa- lamon-toronyba. Ennek a neve megtévesztő lehet, ugyanis nem a 11. században élt trónfosztott uralkodó, hanem Vlad Tepes, alias Drakula börtöntomya volt, akit Mátyás záratott be ide, ami­kor megtudta, hogy Tepes a tö­rök szultánnak is felajánlotta szolgálatait. ■ M. Á. Drakula börtöntornya Mi tagadás, minden csapat dere­kasan kiállt magáért az utolsó, vagyis a 3. fordulóban. Remek fogalmazások, humoros -törté­netek születtek. Tény, hogy még soha nem voltak olyan kicsik a pontkülönbségek, mint most, az értékelésbe azonban az elő­ző fordulók is éppilyen súllyal számítottak a latban. A megyei döntő április 17-én lesz a Garay János Gimnáziumban, 10-től 13 óráig. A továbbjutó csapatokat a részletekről már értesítettük, sok sikert kívánunk nekik! Csapat neve Iskola Település Felkészítő tanár A 3. forduló pontszáma Összpontszám Csimbókok TONIEPSZ Tamási Páliné Rauh Judit 100 299 Médinasztia BONI Széchenyi István Ált. Isk. ■ Bonyhád Hajdú Sándor 99 298 MAcikk DBM MÓNI Kegyes József Ált. Isk. Bölcske Rausch-Tinyei Melinda 100 293 TEVELed AMK Ált: Isk. Tevel Teffner Katalin 98 291 Sajtos Egerek BONI Széchenyi István Ált. Isk. Bonyhád Hajdú Sándor 100 286 Aranytollak Széchenyi Sándor Ált. Isk. Nagydorog Bakonyi Zsuzsa 95 285 Hírvadászok Gárdonyi G. óvoda és Ált. Isk. Gerjeni Tagiskolája Gerjen Máténé Túri Katalin 99 284 InterYOU TONIEPSZ Tamási Pestiné Balogh Rózsa 96 283 Firkászok BezerédjAlt. Isk. és Diákotthon Paks Ványiné Németh Ildikó 98 283

Next

/
Thumbnails
Contents