Tolnai Népújság, 2013. április (24. évfolyam, 76-100. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-04-21 / 15. szám
Varnus Xaver idén nem a közönséggel ünnepli a születésnapját, de azt ígéri, jövőre Anthony Hopkinsszal és Törőcsik Marival lép majd a kerek évfordulón színpadra. Legtöbb figyelmét pedig mostanában az köti le, hogy élete egyik fontos fellépésére készül: a 2013-as Berlini Nemzetközi Orgonafesztivál nyitókoncertjére kérték fel. Fábos Erika- Máskor a születésnapján koncertezni szokott, Jacques Loussier-vel, Rhoda Scotttal, Idén pedig csak májusban lép színpadra a Müpában Lajkó Fé- lixel. Hogyan ünnepel majd?- E tekintetben idén valóban afterparty lesz. A születésnapomon két kontinens között utazom majd az óceánon, és ha a hajópincér hoz egy szelet tortát, az lesz az ünneplés. És ez pont elég nekem. Mindig sokat foglalkoztatott a halál, az elmúlás. Idén apukám halálos betegséget élt túl, és ez ráébresztett, hogy az élettel, az élőkkel kell foglalkoznom. A születésnap pedig bizonyos életkor után kimondatlanul is arról szól, hogy a kaszás megint két méterrel közelebb lépett.- Mi történt az édesapjával?- Súlyos agyi infarktus következtében elesett, eltört két nyaki csigolyája, és lebénult a légző- és beszédközpontja. Hetekig a halál partjain lebegett, de Isten utánaszólt mobilon a behívóparancsot kézbesítő futárnak, és félútról visszarendelte. A minap, amikor náluk jártam, éppen a kedvenc műsorvezetőnőjét nézte a tévében, és türelmetlenül leintett, amikor megzavartam ebben. Ez már a gyógyulás útja.- A történtek óta másként gondol az életre?- Ettől is, de koromból fakadó természetességgel is kezdenek letisztulni a dolgok körülöttem, bennem. Amikor az ember olyasvalaki mellett áll, akinek életét, fejlődését, emlékeinek meghatározó részét köszönheti, s aki pontosan azokban a percekben billeg azon a pengevékonyságú ösvényen, amely az életet a haláltól elválassza, már csak az igazság marad, amely áll rendíthetetlenül, mint egy katedrális, nem sely- peg nekünk, mint a remény, amely méretre szabott, s nem is tud rólunk, ahogyan a villám sem, amelyik mellettünk csapódik a földbe. Az ilyen igazságok roppant keménységgel mutatják meg az élet és az emberi kapcsolatok minden percének álságait, hazugságait és árulásait.- Az idő múlása, vagy az elmúlás zavarja inkább?- Az elmúlás nem zavar, és az idő múlása okán sincs fájdalom vagy szomorúság bennem, hiszen minden eddigi korszakomat a maga teljességében A * L3. ÁPRILIS 21, VASÁRNAP INTERJÚ varnus Xaver Soha nem a kiváltságos elitnek akart orgonáink Szerinte a Beatlesből, a Queenből és Rolling Stones-ból lesz évszázadok múlva a komolyzene. Legjobban harmincévesen érezte magát, az öregedés művészetét pedig tanulja még. „AZ ORGONÁNÁL NINCS VONZÓBB” 7 „A születésnap bizonyos életkor után arról szól, hogy a kaszás megint két méterrel közelebb lépett." élhettem ki. De minden életkorhoz más és más szerep illik és sajnos egész generációm rossz szerepjátékos, hiszen az régi világból a digitális korba való átállás miatt ez az utolsó analóg generáció nem találja a helyét, sokkal öregebbnek, vagy sokkal fiatalabbnak való szerepet alakít. Ahogy az idő halad, az emberről persze a régi szerepek, szokások, és azr azokhoz köthető emberek is csendes természetességgel és észrevétlenül válnak le. Barátaim elköltözésével már sokkal nehezebb megbékélni. Régebben nagyon szívesen jártam sétálni a Fiumei úti temetőbe. Ma már szinte minden parcellában fekszik már egy-egy barátom. Húsz-harminc éve még e kert megnyugtatott, mert neutrális tér volt számomra, gyönyörű szobrokkal és buja televénnyel. Ma inkább értetlenségből fakadó bosszúságot és hiányérzetet okoz megállni Faludy György, Fejtő Ferenc vagy Kistétényi Melinda sírjánál.- Az ön számára melyik életkorban volt a leginkább testhezálló az abból fakadó szerep?- A harmincas éveimet szerettem, s talán éppen az üt éket saját magam és kortársaim közé, hogy nem romlott annyit az érzékelésem és a memóriám az elmúlt húsz évben, amennyit az emberi együttéléshez illett volna nekik. A boldogság titka ugyanis a jó egészség és a rossz emlékezet.- Felkérték a 2013-as Berlini Nemzetközi Orgonafesztivál nyitókoncertjére. Azt mondják erről, hogy ez a pálya csúcsa, így van?- A Berlini Dómban van a világ egyik legcsodálatosabb hangú orgonája és a Berlini Nyári Orgonafesztivál is etalon, a világ orgonistáinak, ahol, ha játszott az ember, utána meg is halhat, hiszen szakmailag ennél följebb már nincsen. Az pedig, hogy én adhatom a nyitókoncertet, mennyország a mennyországban. Ilyen mérföldkő volt a pályámon, mikor a világ legnagyobb orgonáján játszottam Philadelphiában, majd később az anglikán világegyház központjában, a Canterbury Katedrálisban, a királyi család tagjainak jelenlétében. Hozzáteszem: a királyi család látogatása csupán társadalmi megtiszteltetés számomra, hiszen a jászárokszállási zeneiskola zongoratanárnőjének jelenléte nagyobb szakmai kihívást jelentene. így például az, hogy Fischer Iván meghívására a Fesztiválzenekar 2014-es Bach-maratonjának nyitókoncertjét játszhatom, ugyancsak a legnagyobb szakmai megtiszteltetés, hiszen a világ egyik legjobb dirigenséről és zenekaráról beszélünk.- Miért pont az orgona? Felmerült valaha más hangszer?- Öt esztendős korom óta semmi nem vonzott úgy, mint az orgona. Apám egy esti mesehallgatás előtt összecserélte a borítókat, így Halász Judit-lemeze helyett a világhírű orgonaművész, Jiri Reinberger Bach-lemezét tette fel. Soha többet nem akartam más hivatást választani, mint az orgonát.- Nem is képzelte el magát valaha, valami egész más pályán?- Azt hiszem, a zenén kívül az irodalom és a filmezés áll hozzám a legközelebb, s mindkettőben ki is próbálhattam magam. És boldog lennék, ha egyszer lenne egy pici kis angol szállodám, ahol én lehetnék a tulajdonos és nyájas zsarnok egyszemélyben.- Sosem volt az orgonának akkora közönsége, amekkorát ön szerezett neki. Ekkora érzéke van a marketinghez, vagy valami más titka van ennek?- Balzac mondta: „Egy remekművet megírni semmiség, de kiadót találni hozzá: ahhoz kell a zsenialitás.” Ha valamit nagyon szenvedélyesen szeretünk, Isten előbb vagy utóbb megmutatja a módját, hogy robbanófejünket miféle hordozórakétával tudjuk célba juttatni. A képlet szerintem roppant egyszerű: amióta az emberiség ezen a Földön él, a fájdalom és az unalom közötti villamossínen utazgat, s roppant hálás azoknak, akik, elérve ingerküszöbét, új, izgalmas és kiszámíthatatlan hatású szellemi kalandokra térítik el a vágy villamosát.- Csillagok háborúja, vagy Az operaház fantomja orgonán vagy akár a temetőkoncertek ezeknek a kalandoknak az eszközei?- Koncertjeimen a fiatalokat akarom leginkább behálózni a jó zene számára, soha nem a kiváltságos elitnek, nem is az unatkozó kékharisnyáknak akartam elsősorban orgonáim. Nem azért játszom Bachot és Mozartot, mert kell, mert illik, mert ezáltal akarom fenntartani az úgynevezett „magas- kultúrát", hanem azért, mert fantasztikus muzsikát írták, amely éppen úgy szebbé teszi nyavalyás kis életünket, mint Thomas Mann regényei, vagy Botticelli Tavasza. Önkényes, buta kategória a zene „komolyára és „könnyűdre való szétszabdalása. Mihez képest ez, vagy az a másik? Bach komolyzene, amikor szvittjeiben diszkózenét gyártott kora fiataljainak? És könnyűzene a Queen We are the champions-a? Ugyan ki ül a bölcsek kövén, hogy erre válaszolni tudjon?- Mit gondol, miből lesz ötven-száz év múlva „komolyzene” a maiak közül?- A Beatlesből, a Queenből és a Rolling Stones-ból, nem is kétséges. Névjegy született: Budapest, 1964. április 29. pályája: Budapesten Kistétényi Melindánál és Lehotka Gábornál tanult, Párizsban Pierre Cochereau-nak, a Notre-Da- me orgonistájának növendéke lett. 1977 óta koncertezik) eddig csaknem háromezer hangversenyt adott a világ 27 országában. 2007 elején a Sony BMG által kiadott CD-je négyszeres platinalemez lett. két fia van.- Ha zenére vágyik, mit hallgat, mondjuk útközben?- Csakis jó zene és rossz zene létezik, kortól függetlenül. A zenehallgatásnak pedig ritka és ünnepi pillanatnak kell lennie, ezért soha nem hallgatok zenét az autóban. Korunkban minden lyuk és rács mögé hangszórót szerelnek, ahonnan állandóan bömböl a zene. Elviselhetetlen.- Ezek közül a ritka és ünnepi pillanatok közül van olyan, ami örök emlék?- Rengeteg, de ha ebből a varázstóból most mégis ki kellene fognom két-három aranyhalat, kétségtelenül Kistétényi Melinda Bach-stílusában játszott improvizációi lennének elsősorban, amelyeket gyermekkoromban hallottam tőle az Angolkisasszonyok Váci utcai templomában, vasárnaponként. Néhány esztendeje a Művészetek Palotája színpadán valamiféle délutáni próbán hallgathattam a zongorára hajolva Vásáry Tamás lenyűgöző előadásában két Beethoven szonátát. És a nagy New York-i emlék, mikor Horowitz Madison Avenue-i házában Bachot játszott nekem. Igaz, nem sokáig, mert közben bejött felesége, Wanda Toscanini, és elparancsolta férjét a zongora mellől.- Mostanában sokan indulnak neki a világnak itthonról. Ön sokáig külföldön élt és kanadai állampolgár. Jobban, másként érti, hogy ennyien elindulnak?- A kigyulladt cirkuszból egymást tiporva menekül a tömeg - egy unalmas előadásról lábujjhegyen osonnak ki, minél kevesebb feltűnést keltve. Valahogy ez a különbség egy szíriai menekült, és egy Angyalföldről Kanadába kivándorolni készülő házaspár között. Sokan nem tudják azonban-, amit Márai gyakran leírt: távol hazánktól sem lesz kolbászból a kerítés, és mindehhez járul az, hogy az emigrációban mindenkiből egy kicsit nyomorék is lesz. Magyarország immáron húsz esztendeje őrlő, eldönthetetlen kérdés elé állítja polgárait. Mert mivé lett a haza, ha szülöttei szöknének is, meg nem is, ha az a bátor, aki leküzdi hazahúzó fájdalmát, és az a gyáva, aki zokog és képtelen erre? r / A / *
