Tolnai Népújság, 2013. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-15 / 87. szám

4 SZEKSZÁRDI JÁRÁS 2013. ÁPRILIS 15., HÉTFŐ HÍRSÁV A méltányossági ápolási díjat megszüntetik fadd Megszűnik a méltá­nyossági ápolási díj Faddon is - döntöttek a képviselők legutóbbi ülésükön. Ezt az ellátást teljes egészében az önkormányzat finanszíroz­za. Jelenleg ilyen jogcímen senki nem kap ilyen ellátást a nagyközségben, ám a vár­hatóan szűkülő költségvetési források miatt szükségesnek látták megszüntetni a méltá­nyossági ápolási díjat. Ilyen döntést egyébként korábban már számos önkormányzat hozott. ■ S. K. Harmadszor rendeztek BÖBE-t a városban tolna Harmadik alkalom­mal rendezett börzét gyer­mekholmikból a tolnai Beze- rédj szabadidőközpont szom­baton. A Börze a Bezerédjben (BÖBE) elnevezésű akció so­rán a már nem használt, de jó állapotú gyermekruhák és játékok találhatnak új gazdá­ra egy családias hangulatú börzén. A mostani esemény­re új helyszínen, a város köz­ponti részén, a Tolnai Galéri­ában került sor, a korábbiak­nál mérsékeltebb érdeklődés mellett. ■ S. K. Dáridót tartottak az újvárosi társaskörben szekszárd Most kezdődik a tánc - ez a Piri Lajos nóta­énekes által előadott opusz volt a bemelegítés a Szek- szárd-Újvárosi Római Katoli­kus Társaskör szombati ma­gyar nóta estjén. A Szent Ist­ván Házban rendezett „dári- dó jellegű", borral, pogácsá­val, meglepetés vendéggel fűszerezett eseményre meg­telt az épület nagyterme - a társaskör tagjaival és persze nótaszóval. ■ S. K. Piri Lajos jó hangulatot teremtett Kastélysors: várak és kőhalmok állapot Van romos és többcsillagos is a zöldúton található épületek között Vár állott, most kőhalom. A Himnusz ezen sora illik egynémely hajdani kastélyra is Kölesd és Tengelic környé­kén. Vannak azonban olyan kúriák is, amelyekre koránt­sem a halálhörgés, hanem az öröm „röpkedése” a jellemző. Alább a Borok-Vizek Kúriák Zöldút által érintett kastélyo­kat vesszük számba. Steinbach Zsolt Romos és „többcsillagos” épü­let is van a Szedres, Medina, Kölesd, Sióagárd és Tengelic turisztikai látnivalóit bemu­tató, hamarosan átadandó Bo­rok-Vizek Kúriák Zöldút ál­tal érintett hajdani kastélyok és kúriák között. Összesen ti­zenegy ilyen épület van, ame­lyek számos történelmi kort és különféle hasznosítási mó­dot megéltek már, jellemzően másfél-két és fél évszázados fennállásuk alatt. Feltérképe­zésükben Benke Béla, a Szed- resi Sziget Egyesület elnöke segítétt. Üres és használt A Kölesd közelében, Felső- hídvégen található Hiemer-Je- szenszky-kastély az egyik leg­régebbi a megyében, 1760. tá­ján építette Hiemer Ignác, Tol­na megye egykori táblabírája. A hozzáértők szerint a tizen­egy épület közül ez van a leg­rosszabb állapotban. Különle­gességei közé tartoznak a fal­képek, melyek között II. József vadászbalesetét ábrázolók is akadnak. Jelenlegi tulajdonosa a Dalmand Zrt., az épület üres, nem használják. A Kölesdhez közeli Katalin- pusztán levő, a XIX. században épült, eredetileg klasszicista stílusú Schell-kastélyból 1950- ben lakoltatták ki a Schell csa­ládot, de jelenleg is vannak la­kói: a Dalmand Zrt. tulajdoná­ban levő épület egyik része je­lenleg két család otthona. A Szedreshez közeli alsó­hídvégi, a Dalmand Zrt. bir­tokában levő Jeszenszky-kas- tély egy eredetileg klasszicis­ta épület átalakításával és bő­vítésével jött létre. Viszony­lag jó állapotban van, jelenleg • ■ . j Az alsótengelici Gindly-Benyovszky-kúria szociális intézménynek ad helyet 1948 óta. Most Csilla Von Boeselager otthon néven szenvedélybetegeket ápolnak itt nem használják. Ez a környék legnagyobb kastélya. A középhídvégi Bernrie- der-kastély feltehetően a XIX. század elején épült, jelenleg szintén a Dalmand Zrt. tulaj­donában van. Irodaként funk­cionál. Kastélyterápia A második világháború után sok kastélyban állami intéz­mény működött. Ilyen volt az 1835. körül épült medinai Ap- ponyi-kiskastély, amelyben 1951. és 2002. között a medinai általános iskola kapott helyet. Az alsótengelici Gindly-Be- nyovszky-kúria bentlakásos szociális intézménynek ad he­lyet, 1948. óta. A korábban a megyei önkormányzat, immár az állam által működtetett Csil­la Von Boeselager otthon 2002- ben szenvedélybetegeket ápo­ló-gondozó és rehabilitációs in­tézménnyé alakult. Szedres Hídjapusztán a vala­mikori Bezerédj-kastélyban a 2000-es évek közepe óta szen­vedélybeteg fiatalok rehabili­tációja folyik. A kúria a XVI- II. században épült, a XIX. szá­zadban átalakították. A pécsi Bezerédj-Kastélyterápia Ala­pítvány 2001-ben kezdte az ak­kor romos állapotban levő kú­ria renoválását, a felújított épü­letet 2004-ben adták át. Értékes (egykori) parkok Tolna megye első klasszicista stílusban készült világi épülete a Pollack Mihály tervei alapján, 1820-ban épült középtengelici Csapó-kastély. Jelenlegi birto­kosa osztrák, az épület és kör­nyéke jó állapotban van. Park­jában több, százévesnél idősebb fa található. Hajdan minden kastély­hoz tartozott valamilyen, jel­lemzően igényes, nagy érté­kű kert, ahol Magyarországon nem őshonos, külföldről be­szerzett növények is megtalál­hatók voltak. Am míg valahol megőrizték ezeket a növénye­ket, előfordult, hogy a jelenle­gi' tulajdonos kivágatta a park fáit. Erre jegyezte meg Benke Béla, hogy egy kastélyt akár egy év alatt is fel lehet újíta­ni, de a kastélykertekből kivá­gott 100-150-éves fák pótolha­tatlanok. Vélhetően ezt a fatolvajok sem mérlegelik. Lapunk is be­számolt róla: nemrégiben nagy felháborodást váltott ki, hogy a XVIII. században épült fel- sőtengelici Gindly-Benyovsz­ky-kastély egyedülállóan szép, védett parkjából mintegy har­minc, méteres átmérőjű fát vágtak ki fatolvajok, akiket tet­ten értek. A kastély egyébként Kiss István szobrászművész örököseinek tulajdonában van. A XIX. század közepén épült, Szedreshez közeli kajmádi Ba- logh-Illés-kastély szintén ma­gánkézben és jó állapotban van, nem látogatható. Két sikertörténet A régi kastélyok megmenté­sét, és hasznosítását illetően a két leglátványosabb sikertörté­net a fentebb már említett me­dinai Apponyi-kiskastélyé, il­letve a Szedres-apátipusztai Gindly, Bésán, majd Fiath-kas- télyé. Nemcsak,'mert mindkét birtokot szépen felújították, ha­nem, mert ezekben az épüle­tekben nem csupán a tulajdo­nosok, hanem a szélesebb kö­zönség is gyönyörködhet, te­kintve, hogy turisztikai célo­kat is szolgálnak. A medinai objektumot kb. száznyolcvan éve a Pauer csa­lád építtette, később Bezerédj István, majd Apponyi Károly tulajdonába került. Utolsó la­kója, 1939-ben bekövetkezett haláláig dr. Gróf Apponyi Re­zső, „a bolond gróf’, aki min­den idők legfiatalabbjaként Tol­na vármegye főispánja is volt. A birtokot 2008-ban vásárol­ta meg egy magánszemély, aki restaurálás, felújítás után fele­ségével egy kastélyszállót ho­zott ott létre, ami egyben az otthonuk is. A 2011-es avatá­son jelen volt Jirí Menzel, Os- car-díjas cseh filmrendező is. Az apátipusztai kastély­együttes a XIX. században épült. A II. világháború utáni államosítást követően tsz-iroda működött benne. 2001. óta egy Tolna megyei vállalkozás lovas udvarházként működteti a bir­tokot. A kisebb épület felújítá­sa 2006-ban fejeződött be, a na­gyobbat tavaly adták át ünnepé­lyes keretek között. HIRDETÉS Köszönettel • r vennénk, ha adója 1%-át felajánlaná • az Alsótengelici Csilla Otthonban ellátott és foglalkoztatott szenvedélybetegek ____________ javára. Adós zám: 18856837-1-17 Népi praktikákkal segítettek magukon és másokon is hagyományok Ha már semmi sem segített, és egyszerűen nem volt más út, gyógyító boszorkányhoz kellett fordulni szekszárd őcsény Hogyan gyó­gyítottak embert és állatot egy orvos nélküli világban? Andics János őcsényi helytörténész ösz- szegyűjtötte azokat a népi gyógy­módokat, amelyekkel egy letűnt világban megpróbáltak segíteni magukon és másokon a falubeli­ek. Szemölcs kezelésére azt taná­csolták az öregasszonyok a hoz­zájuk fordulónak, hogy harmad­napos újhold világánál menjen ki a gangra és a kezét tartsa a hold­világ irányába, miközben a kö­vetkező verset kellett mondania: Új hold, új király/engem künnek el a bálba/de én nem mehetek el- /a szemőcsémet küldtem el. Más esetben, ugyanerre a baj­ra azt tanácsolták, hogy a legkö­zelebbi alkalommal, amikor csi­petke tésztát csipked, az első da­rabot, amit leejt, nyomja oda a szemölcshöz, majd álljon a kü­szöbre és hátrafelé dobja ki az udvarra. Ha valaki sárgaságban szenvedett, megkérdezték tőle, hogy van-e fekete tyúkjuk. Ha a válasz igen volt, akkor a gyógyí­tó praktikákat ismerő idős asz- szonyok azt tanácsolták, hogy ennek a fekete tyúknak a tojá­sát főzzék meg és egy ruhazacs­kó segítségével akasszák a be­teg nyakába, amelynek nyolc napig ott kellett lennie. Nyolc nap elteltével a tojást a zacskó­val együtt kivitték a határba és az első vessző bokorra ráakasz­tották. A tapasztalatok szerint a Andics János helytörténész kúra végére a beteg meg is gyó­gyult. A fogfájást vasfű gyökeré­vel gyógyították. A növényt ki­húzták szárastól, megpiszkál­ták vele a fájós fogat, majd a vas­füvet eredeti helyére visszaültet­ték. Azt tartották, hogy a gyökér majd oda húzza a fájást. A ló egykor a család megélhe­tése szempontjából az egyik leg­fontosabb háziállat volt. Ha sze­gény állat hasfájásban szenve­dett, a gerenda alól minél öre­gebb vőlegénykalapot kellett elő­venni és azzal megcsutakolni. Ha csökönyös vagy kehes volt, és a vásárban túl akartak adni rajta, akkor a szájában kereszt­be tettek egy fadarabot és jó erős pálinkával megitatták. At­tól - igaz, hogy csak ideig-óráig - elmúlt a betegsége. Ha rühes volt, büdös kővirágot és zsírt ke­vertek össze és ezzel kenegették a beteg állat testét. Amikor meg- zabált - azaz tűlette magát, és napokig nem volt hajlandó táp­lálkozni - sok parazsat raktak egy lábasba és rongytépést tet­tek rá. Ezt a ló orra alá tartották. Mindaddig füstölték, amíg egy nyálka szerű dolog ki nem jött az orrából. Szembetegség esetén egy papírtölcsér segítségével sü- vegcukorport fújtak a szemébe. S ha a fenti gyógymódok egyike sem használt, nem le­hetett mást tenni, gyógyító bo­szorkányhoz kellett fordulni. ■ Venter M. Könyvben is megjelent A népi gyógymódok az orvos nél­küli Őcsényből származó tudósí­tások - mondja Andics János helytörténész. A falunak csak 1929-ben lett orvosa, dr. Mátis Lajos személyében. A gyógymó­dokat az 1970-es évek közepén a Megyei Múzeumbarátok Honis­mereti Körének tagjaként gyűjtöt­te össze. Az anyag Andics János 2007-ben megjelentetett Őcsényi népszokások című könyvében is szerepel, és a Magyar Rákellenes Liga legutóbbi szekszárdi rendez­vényén is elhangzott. A kötet a . megyei könyvtárban és a PTE Illyés Gyula karának könyvtárá­ban kölcsönözhető. h * i 4 »

Next

/
Thumbnails
Contents