Tolnai Népújság, 2013. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-03-03 / 9. szám

2013. MÁRCIUS 3., VASÁRNAP INTERJÚ Fekete György szerint a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tartalmazza a legteljesebben a hazai művészeti élet szinte teljes keresztmetszetét, akik pedig mégis támadják, érdeksérelmek miatt teszik. Fábos Erika- Azt mondják, a Magyar Mű­vészeti Akadémia lett most a legfontosabb kulturális szer­vezet Magyarországon. Ezzel egyetért?- Szellemi értelemben fel­tétlenül, hiszen ez egy olyan köztestület, amely a magyar művészeti élet szinte teljes keresztmetszetét átfogja, de a kulturális életben fontos díjak, szakbizottságok és testületek munkájában is meghatározó szerepe lesz közreműködési jogokkal. A pénz és kompe­tencia tekintetében már nem az Akadémia a legfontosabb szervezet. Hiszen miközben az akadémia 2,5 milliárd forintból gazdálkodhat, kulturális cél­ra különböző minisztériumo­kon és alapokon, valamint az önkormányzatokon keresztül 105 milliárd forintot fizet ki az állam. A magyar művészet élvonala itt van az akadémián és sokkal kiegyensúlyozottab- ban és hitelesebben képvisel a szakmákat, mint eddig bár­milyen szervezet. Nem csu­pán azért, mert mintegy ötven Kossuth-díjas és harmincöt érdemes és kiváló művészünk van, de társadalmi elismertség szempontjából is.- Ön szerint miért akkor ez az óriási ellenállás?- Emberi kicsinyesség, hiú­ság, személyes érdeksérelmek és talán az irigység okán, azok­ból a körökből, akik a kultúra­finanszírozás eddigi rendsze­rének a haszonélvezői voltak. Ez egy cselekvéssorozat követ­kezménye, tehát számítottam vitákra és még támadásokra is, igaz bizonyos reakciók mi­nőségébe azért belesápadok a csodálkozástól.- Ön is tett azért meglepő ki­jelentéseket. Azok közül, ami kritikaként elhangzott jogos bírálat, észrevétel nem is volt?- De: ha a stílusomat kriti­zálták, az bizonyos esetekben jogos volt. Amikor az ember nagy dolgot vállal, meggyőző­dése szerint cselekszik, ettől egy felfokozott érzelmi állapot­ban létezik. Nem vagyok hiva­talnok típus és való igaz, hogy amikor az ember indulatos, né­hány rossz mondata is elszalad.- Van olyan, amit ezek közül a rossz mondatok közül meg­bánt?- Van olyan ezek között, amit azzal a felületességgel, vagy szándékkal kaptak fel, hogy sértően félremagyarázhassák. De ezt is inkább sajnálom, mint bánom.- Azok közül, akik kiléptek az akadémiából, azóta beszélt valakivel? úgy reprezentálhassuk a ma­gyar kulturális életet, mint az MTA a magyar tudományt több mint 150 éve.- Családi indíttatás volt, hogy iparművészettel kezdett foglal­kozni?- Egy tordai, erdélyi reformá­tus pap családból származom és a felmenőim, mind született kézművesek is voltak. Ma is emlékszem, ahogy édesapám, aki szintén református lelkész volt, úgy készült a prédikáci­óira, hogy közben meditációs szinten alkotott: perzsaszőnye­get szőtt.- Utoljára mit tervezett?- Az Iparművészeti Múze­umban az ősszel egy famozaik kiállításom volt, a világon még nem ismert új technikával.- Igen gazdag életműve, sok megbízása volt az egész pályá­ja során, a politizálásban annak idején mégis mi vonzotta?- Teljesen természetes volt akkoriban, az értelmiség jelen­tős része érezte annak a lehe­tőségét, hogy részt vegyen egy félévszázados adósság rendezé­sében és a felelősségét a közélet alakításában felvesse. A poli­tikai kultúrának és a mai ér­telmiségnek kritikája, hogy ez jóideje nem ilyen egyértelműen működik.- Szóval akkor mégsem „fütyül a demokráciára"?- Egész életemben, minden idegszálammal azt szerettem volna - hogyan fütyülhet­nék. A mostani azonban nem egy igaz demokrácia, hanem olyan, ami ugyan strukturáli­san, intézményi szinten rend­ben van, de a kötőanyagával, az emberrel, nagy baj van. Nem ilyen demokrácia után áhítoztam, hanem, amiben a rossz dolgok elleni fellépés, de a jó dolgok iránt érzett boldogság is jelen van. Min­dig minden ellen harcolni, önmagában nem demokrácia. Ahogyan liberalizmus sincs nálunk, csak liberálizmus, ami arról szól, hogy miközben mások szabadságkorlátainkat bármikor átléphetik, az alap­vető problémák közelébe má­sokat nem engednek, tabuik vannak. Itt lenne az ideje 23 év után a valódi párbeszéd­nek: az üvöltözés helyett az értelmes vitának.- Ön szerint az milyen?- Amikor az értékeléshez a személy helyett a mű néző­pontjához viszonyulunk. Nem embereket hasonlítunk em­berekhez, filozófiákat filozófi­ákhoz, hanem hagyjuk, hogy művek versengjenek művek­kel, de versengjenek, ne pedig harcoljanak.- Nyolcvanéves, azt mondja, az akadémia az utolsó nagy építkezés az életében. Azután, visszavonul?- Eszem ágában sincsen. Rengeteg tervem, ötletem és energiám van még és egy cso­dálatos műtermem, ahol halá­lomig dolgozni szeretnék.- Nem, de nem is nekem ké­ne keresnem őket, hanem for­dítva. Persze, ha keresnek, az megakaszthatja a logikájukat: mert amit hallanának, attól boldogok lehetnének, de ők va­lószínűleg nem ezt szeretnék, hanem igazolást a felháborodá­sukra.- Megtalálnák? Úgy értem, Önben van nyitottság arra, hogy tisztázzák a sérelmeket?- Természetesen. Az életmű­vem a bizonyítéka, hogy a koor­dinációban és az együttmű­ködésben hiszek. Tervezőként magányos hősként nem lehet alkotni. Nem volt ritka, ami­kor húszféle szakiparral kel­lett dolgozni egy közös célért, ez egyetértés nélkül aligha lett volna elképzelhető. „Az életművem a bizonyítéka, hogy a koordinációban és az együttműködésben hiszek”- Nem is volt olyan pillanat az elmúlt hónapokban, amikor megfordult a fejében, hogy lemond?- Nem volt. Az a felhatalma­zás, amire három évre megvá­lasztottak, kötelez. Ráadásul ez a vállalás olyan jelentőségű le­hetőség, ami a magyar művész­világnak még soha nem volt birtokában. Végigcsinálom, odébbállni nincs értelme, a tá­madások attól egyébként sem szűnnének meg.- Mondjuk, az talán lehűthetné a kedélyeket, ha az akadémia programjai közül valami kéz­zelfogható eredménye is lenne már a működésének.- Való igaz, minden szem­pontból jobb lett volna úgy, ha a Vigadó épülete elkészül addig­ra, amikor a törvényt kihirdet­ték, hiszen ez az egyik olyan helyszín, ahol az álláspontun­kat és szándékainkat egyértel­műen és vizuálisan is ki tudjuk majd fejezni. <- A másik helyszín a Műcsar- % nők, ami miatt sokan azért tiltakoznak, hogy az MMA meg- I kapja az épület tulajdonjogát és művészeti kérdésekben is megfogalmazhatja véleményét. Mi a tervük vele?- Még várjuk a kormány döntését, de a terveink szerint itt valósulna meg a Nemzeti Szalon rendszere. Ez abból a gondolatból fakad, hogy a négy vizuális művészeti ág, az ipar­művészet, a képzőművészet, az építészet és a fotóművészet számára legyen országos be­mutatóhely. Ilyen harminc éve nincs. Európában egyébként nagyon sok országban vannak művészeti akadémiák, van ahol több is és a többség hason­lóan önálló. A tavalyi törvény tehát történelmi adósságot tör- lesztétt és ezzel például azt az antidemokratikus helyzetet is felszámolja, hogy ezeknek a művészeteknek az alkotói rég­óta nem rendelkeznek méltó bemutatkozási lehetőséggel itt­hon.- Erről azt mondják az Ön kritikusai, hogy ezzel olyan struktúrákat támaszt fel, ame­lyek a magyar képzőművészet történetében a legmaradibb elképzelésekhez kapcsolódtak.- Ezt nem is értem, hogy ezt honnan veszik. Az nem mara­di, hogy az iparművészeiről, a képzőművészetről, az építé­szetről és a fotóművészetről a rendszerváltás óta nincs teljes áttekintés? A nemzetközi mű­vészet vérkeringésébe bekap­csolódni, ez maradi volna?- Biztosan attól tartanak, hogy nem lesz objektív., túlhang­súlyozza a nemzeti elkötelező­dést, mint a minőség mércéjét. Névjegy 1932. SZEPTEMBER 28-ÁN Szü­letett Zalaegerszegen. 1957- ben VÉGEZTE el a Magyar Iparművészeti Főiskolát. 1958- tól az Általános Épület- tervező Vállalatnál irányító tervező. 1964-TŐL SZABADFOGLALKOZÁ­SÚ iparművész. 1986-TÓL 1989-iG az Iparművé- szeti Vállalat művészeti veze­tője. 1997-TŐL EGYETEMI tanár a Soproni Egyetemen. 1995 óta a Magyar Művészeti- Ez nem igaz. A művészi minőségben benne van ez az érzelemvilág, ami sok kortárs műből sajnos hiányzik.- Jövő novemberig mit tervez még tenni az akadémia élén?- Az életkoromnál fogva is, nyilvánvalóan ez az utolsó nagy építkezés az életemben és azt szeretném, ha addigra kialakulna az ideális működés rendje. Májusra 100 új rendes tágunk lesz és decemberig 50 Akadémia tagja, 2011 óta a köztestület elnöke. 1993- TÓL 1994-iG a Nemzeti Kulturális Alap elnöke. 1988-BAN BELÉPETT az MDF-be. 1990 És 1994 között a Műve­lődési és Közoktatási Minisz­térium helyettes kulturális ál­lamtitkára volt. Antall József halála után az országgyűlés tagja lett. 1994- ben AXII. kerületi egyé­ni választókerületben szerzett egyéni mandátumot. új levelező tagot is meghív az akadémia. Ősszel megjelente­tünk egy folyóiratot, a Vigadó épületét konferenciák, kiál­lítások, színházi produkciók töltik meg. Elkezdtünk egy portréfilmekből álló soroza­tot, amely az akadémia tag­jainak életét és munkásságát mutatja majd be, egy adattár és egy digitális archívum létrehozásához is hozzáfog­tunk. Az persze majd jóval utánam következik, hogy 1995- BEN kilépett az MDF-ből. 1996- BAN lépett be a Keresz­ténydemokrata Néppártba. negyvenéves belsőépítészeti pályafutása során 360 terve­zési munkája volt. egy fia van. Első felesége meg­halt. Sunyovszky Szilvia szí­nésznőt 1994-ben vette el. ELISMERÉSEI: Kossuth-díj (2012), Munkácsy Mihály-díj (1966), Érdemes művész (1981), Prima-díj (2011), Ma­gyar Művészetért díj (2006). fekete györgy Megbízása végéig, jövő novemberig akarja vezetni a Magyar Művészeti Akadémiát, ami szerinte szellemi értelemben a legfontosabb kulturális szervezet hazánkban. Nem ilyen demokráciáról álmodott, de nem fütyül rá. Úgy gondolja, az értelmiségnek aktívan részt kell vennie a közéletben. „ODÉBBÁLLNI NINCS ÉRTELME” / i

Next

/
Thumbnails
Contents