Tolnai Népújság, 2013. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-02 / 52. szám

2013. MÁRCIUS 2., SZOMBAT INTERJÚ 9 Takács Ritát bántják a kritikák, de igyekszik nem foglalkozni velük. A próbákon jobban izgul, mint az adásokon, ahogy mondja, a helyzet „összerántja” az embert. A jövőben is csak a sportújságírás terén tudja elképzelni az életét. FOCIVEBEROL SZÍVESEN KÖZVETÍTENE Akkor dőlt el a sorsa, amikor nem vették fel az ELTE-re. Egy osztálytárs révén kezdett el gyakorno- koskodni a sporttelevízió­nál, s elsősorban a futball- ról szóló műsorok révén vált ismertté. Takács Rita a feltörekvő riporternem­zedék egyik legígéretesebb képviselője. Gajdács Pál- Hogyan került a sporttele­víziózás világába?- Fogalmam sem volt, hogy mit akarok, angol-történelem­re jelentkeztem az ELTE-re, el sem mentem a felvételire, de egy évet nem akartam lógni. Végül találtam egy OKJ-s kép­zést, sportmenedzser, sport- szervezői szakot, ahol Gulyás László, s az azóta elhunyt dr. Kiss Jenő is tanárom volt. Akkoriban már bennem volt, hogy az újságírást választom, igaz, a képernyó'zés szóba sem került. Végül elmentem a Kodolányira, angol-kommu­nikáció szakra, ott kellett a* gyakorlat. Még a sportmene­dzseri iskolából ismertem egy operatőrt, aki a Sport tévénél feliratozott és az ő segítségé­vel mehettem gyakornoknak. | Amikor nagyon izgulok, vagy < elegem van a sok utazásból, J akkor mindig eszembe jut, s hogy mennyien cserélnének velem.- Meglepődött, hogy először a wimbledoni közvetítésnél jutott szerephez? A gyakornokoskodás 2006-ban úgy kezdődött, hogy teniszversenyeken kell segítség, ahol rengeteg meccs, rengeteg pálya van, figyelnem kell és be kellett gyűjtenem az eredményeket. Ez több nyáron keresztül ment, majd akkor indult be a cseh kettes csatorna, amelynek - hason­lóképpen az Eurosportéval - egy a szerkesztősége a buda­pestivel. Hivatalosan még ma is ott vagyok, sőt szoktam is szerkeszteni.- 2010-ben kezdett el a foci­ról szóló riportokat készíteni. Gondolom, nem a futball volt álmai netovábbja.- Úgy voltam vele, hogy csak legyek ott, mindegy, milyen munka adódik. Tanuljak meg feliratozni, de próbáltam min­dent elvégezni, tanulni. A té­vék között akkor folyt nagy harc a labdarúgó NB I-ért, sokkal több mérkőzést kezd­tünk el közvetíteni. Mondta a főnököm, hogy jó lenne, ha ismerkednék a sportágakkal, kijárnék egy-egy mérkőzés­re.'Bár figyeltem korábban is a meccseket, de azon kívül, hogy tudtam, hogy ki Rajczi Péter, bővebb információkkal nem rendelkeztem a játéko­sokról. Először csak forgat- gattam, majd egyszer nyáron mindenki beteg lett, s jött egy Vidi-Vasas - soha nem fogom elfelejteni - mérkőzés, ahol képernyőre kerültem. Takács Rita fejében eleinte meg sem fordult, hogy „képernyőzik”, aztán gyakornokként mégis egy stúdióban találta magát. Ma már ismert riporter.- Az élő műsorok előtt, alatt soha nem érzett lámpalázat, feszültséget?- Kis izgulás mindig van, de főleg nagyobb leállás után, szezon előtt érzem a feszült­séget. Ez valamennyire alka­ti kérdés is, de azt mondják a rutinosabbak is, hogy fel kell pörögni ahhoz, hogy jól végez­zük a munkánkat. Az elején különösen rossz volt, de foko­zatosan csökkent a lámpaláz. Érdekes, hogy mindig a pró­bákon féltem nagyon, az adá­sokon már nem igazán, akkor már a helyzet „összerántja” az embert.- A vasárnapi élő futball- show, a Harmadik Félidő azért mégis nagy lépést je­lentett.- Még a főnököm is azt mondta, lehet, hogy korai, de bízott bennem és sikerült belerázódnom. Petur András kollégámmal sokat beszélge­tünk, jól együtt tudunk dol­gozni.- Férfi riportalanyai eleinte nem hökkentek meg a ha­tározottságán, esetleg egy keményebb, kínosabb kérdés után nem makacsolták meg magukat?- Arra nem emlékszem, hogy először hogyan fogad­tak, mert annyira izgultam, hogy meglegyen a következő kérdés, sokszor nem is figyel­tem a válaszra. Ahogy telt az idő, megismertek, elfogadtak. Volt egy most külföldön ját­szó, ismert játékos, aki egy­szer „beszólt”, ő már erre nem takács RITA egyre népszerűbb. Különösen a futballisták (és persze a fiatalosan öregedő tré­nerek...) keresik a kegyeit, hol kinyomozzák a telefonszámát, hol pedig valamelyik közösségi portálon ajánlkoznak fel neki. Ám a riporternő - valamilyen szakmai alázattól vezérelve - különválasztja a munkát és a magánéletet - írja az ismert sportújságíró, Sinkovics Gábor. Ritát a futballtársadalom már befogadta. Bár kezdetben volt egy-két kellemetlen élménye, mostanra elérte, hogy komo­lyan vegyék őt és kérdéseit, és nemcsak akkor, amikor lélek­tanról van szó, hanem akkor is, amikor szakmáról. is emlékszik, de a legtöbben partnerek. Egyszer, az akkor Nyíregyházán dolgozó Szen­tes Lázár egy napját, emberi arcát kellett bemutatnunk. „Komolyan gondolod?” - kér­dezték tőlem. Azután végül érdekes anyag lett belőle.- Gyakran elemez mérkő­zéseket, az ezekre érkező esetleges kritikákat hogyan viseli? Válaszol-e rájuk, vagy figyelmen kívül hagyja?- A hozzászólások sokszor annyira bántóak tudnak len­ni. Aki azt mondja, hogy nem foglalkozik vele, az nem mond igazat. Jöjjön oda és csinál­ja jobban. Név nélkül írogat­ni nagyon könnyű, az ilyen ember nem érzi át, hogy a véleményem mögött mennyi munka van. Tudom, hogy mi­ben hibáztam, nem kell, hogy még valaki oda is vágja a fe­jemhez.- Milyen az új stúdió? Várta-e már a váltást?- A sportrészleg, a stúdiók elköltöztek. A stúdió gyönyö­rű, nagyon kellett az arcu­latváltás. Az első Harmadik Félidő afféle tanulást jelen­tett, hogy mit, hogyan kellene csinálnunk, de tovább kellett lépnünk.- A Paprika Tv-ben is szere­pelt, ezek szerint szívesen sürög-forog a konyhában.- Kifejezetten szeretek fő- zőcskézni, persze nem mon­dom azt, hogy nekiállok bá­rányt vagy egészben kacsát sütni, mert mi van, ha nem Rita minden témából igyekszik a lehető legjobban felkészülni sikerül. Húslevest sem készí­tettem még, mert a szüleim annyira jól csinálják, hogy nekem úgyse sikerülne úgy. De azért ha úgy adódik, szíve­sen főzök, igaz, a hét végéim állandóan foglaltak, akkor er­re nincs idő.- Mi jelenti az igazi kikapcso­lódást? Jut-e elég ideje a csa­ládjára, barátokra?- Ha otthon van egy nyu­godt estém a barátommal, a családommal, annak már örü­lök. A vasárnapi ebédek nehe­zen megoldhatóak, de azért minden héten meglátogatom a szüléimét. A barátom a ma­gyar labdarúgó A válogatott csapatmenedzsere, így vele könnyebb az egyeztetés, mert sok eseményen mindketten kint vagyunk. Eljárok spor­tolni, vannak új irányzatok. Korábban aerobikoztam.- A celebvilág soha nem von­zotta?- A Paprika Tv testvércsa­tornánk, az ottani megjelenés egymás erősítését jelentette, mindez hozzátartozik a mun­kámhoz. Nem érzem fontos­nak, hogy más műsorokban is megjelenjek.- Mi a legnagyobb álma a te­levíziózásban, illetve a civil életben?- Csak a sportújságírás területén tudom a jövőben is elképzelni az életemet. A bulvár például annyira nem hiányzik. A jelenlegi helyzetemmel nagyon elége­dett vagyok. Egy focivébére vagy Európa-bajnokságra, no és az olimpiára szívesen el­mennék, de sajnos ezeken az eseményeken nincs jelen a televízióm. Nyilván a közté­vénél nagyobbak lennének a lehetőségeim, de senkit nem szeretnék onnan kitúrni. Ott nagyobbak is az elvárások, a jelenlegi helyemen azért nyu- godtabb a helyzet.- Készülnek-e valamilyen nagy dobásra?- Jelenleg nem, eléggé el vagyunk foglalva az új stúdi­óval, de Petur Andrissal min­dig agyalunk új ötleteken, amelyekből szeretnénk is mi­nél többet megvalósítani. Kedvence a Barcelona a sport televíziónál hét esz­tendeje dolgozó Takács Ritát az emberi tulajdonságok közül az irigység, de különösen a két­színűség idegesíti. Heti öt-hat napot tölt munkával, jó szer­kesztőként és sportriporterként minden témából igyekszik a lehető legjobban felkészülni. Régebben a francia labdarú­gást, labdarúgókat szerette (emlékeznek még a világ- és Európa-bajnok Djorkaeffre?) manapság a spanyol, ponto­sabban a katalán labdarúgás, a Barcelona és Lionel Messi a nagy kedvenc. A Sport Tv „sa­ját nevelésű” munkatársának tartja magát, szeretne a követ­kező hét évben is ott dolgozni. Keresik, imádják a futballisták

Next

/
Thumbnails
Contents