Tolnai Népújság, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-02-03 / 5. szám
2013. FEBRUÁR 3„ VASÁRNAP SZTORI 5 Tovább harcolnak a Herzog-örökösök elbirtoklás? Több mint 100 millió dollárt érő műkincsek visszaszerzése vagy megtartása a tét Martha Nierenberg nem adta föl Meghallgatta a Herzog- perben érintett feleket az az amerikai bíróság, amely arról dönt, lefolytatható-e egyáltalán az örökösök magyar állam ellen indított pere az Egyesült Államokban. Ács György A bíróságon a felek már kifejtették véleményüket. A döntést a joghatóság kérdéséről később hozzák meg, lehet, hogy akár hónapokat is kell várni rá - közölte Michael Shuster, a Her- zog-örökösöket képviselő ügyvédi iroda nevében. A Herzog-örökösök - miután Magyarországon jogerősen elutasították keresetüket - 2010- ben indítottak pert a magyar állam ellen az Egyesült Államokban a holokauszt idején magyar múzeumokba került, több mint 100 millió dollárt érő műkincsek visszaszerzésére. Az amerikai bíróság 2011 decemberében helyt adott Magyarország közbenső fellebbezési indítványának, amelyben azt kérték, vizsgálják felül, hogy az ügy lefolytatható-e egyáltalán amerikai bíróságon. A magyar állam szerint ugyanis amerikai bíróság nem illetékes a Herzog-gyűjtemény Magyarországon lévő darabjainak tulajdonjoga kérdésében, mivel azt egy 1973-as vagyonjogi egyezmény keretében rendezték. Az illetékes bíróság a per korai szakaszában úgy döntött, hogy az ügy tárgyalható az Egyesült Államokban, ám a per alapját képző 44 festmény közül 11-gyel kapcsolatban elutasította az örökösök igényét. Első fokú ítélet még nem született. Az Egyesült Államokban indított per ügyvédi költségeit is tartalmazta a 2011. évi költség- vetési törvényjavaslat. A perrel, illetve további restitúciós (visszaszolgáltatási) perekkel kapcsolatos jogi képviselet költ- ségeinék előirányzata 1,02 milliárd forint. Amikor 1989-ben a Herzog Báró Herzog Mór Lipót gyűjteményéből el Greco (1541-1614) Krisztus az Olajfák Hegyén el Greco Szent András apostol el Greco Krisztust megfosztják ruháitól (El Espolio) ATHÉNI GÖRÖG SZOBRÁSZ (L e. IV század) Halotti lakoma (márvány dombormű) ALVISE VIVARINI (1446 kÖ- rül-1502) Mária gyermekével és két szenttel ÓKORI EGYIPTOMI NŐI FEJ ÓKORI ARANY ÉKSZEREK CAMILLE COROT (1796-1875) Női képmás (Margarétás nő) Velazquez (1824-1870) Forradalmi jelenet (1808. május 8.) NÉMET SZOBRÁSZ (Ludwigju- pan műhelye, XVI. század eleje) Szent Borbála és Alexandriai Szent Katalin Giovanni PEDRiNi [Giampietw] (aktív 1495-1549 között) Krisztus a kereszttel GIOVANNI SANTI (1435 körül- 1494) Misericordia domini POLIDORO DA LANCIANO (1515 körül-1565) Krisztus és a házasságtörő nő OSZTRÁK SZOBRÁSZ (1400 körül) A szűz (egy angyali üdvözlet kompozícióból) család a Szépművészeti Múzeumhoz fordult, visszakapott tőlük 3 letétnek számító festményt. S a perben volt egy Krisztust ábrázoló Munkácsy Mihály kép, amiről még a tárgyalás előtt szintén úgy döntött a Magyar Nemzeti Galéria, A történelem legrettenetesebb igazságtalanságainak egyike, a holokauszt után igazságot szeretne végre kapni az Egyesült Államokban élő Martha Nierenberg, Herzog Mór Lipót unokája - írta 2008januárjában a The New York Times a Herzog-mű- kincsek ügyében hozott budapesti bírósági döntéssel kapcsolatban. A lap szerint Martha Nierenberg számára ezek után már nem volt meglepetés a Fővárosi ítélőtáblának a magyar kormány javára hozott döntése. Az ítélőtábla szerint a kormány elbirtoklással - vagyis miután a műkincsek kellően hosszú ideig a birtokában voltak - megszerezte a tulajdonjogot. "nyolcvanhárom éves vagyok, talán azt remélik, hogy már nem érem meg az ügy végét" - mondta a The New York Times-nak Martha Nierenberg, akinek a családja, egyike a háború előtti Magyarország legvagyonosabb és legbefolyáso-' sabb famíliáinak - 1944-ben menekült el a holokauszt elől. „Részben csalódott vagyok, részben dühös a (magyar) kormányra, már hosszú idő eltelt, de az ember nem adja fel” - mondta a New York államban, Armonkban élő örökös. hogy ezt peren kívül visszaadja az örökösöknek. A Herzog-örökösök által követelt alkotásokat a Nemzeti Galériában, a Szépművészeti Múzeumban, az Iparművészeti Múzeumban, valamint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen őrzik. Az elmúlt években Németország és Lengyelország is visz- szaadott több festményt a Her- zog-örökösöknek. Magyarország egyáltalán nincs egyedül azzal, hogy a holokauszt során vagy azután az állam birtokába került vagyontárgyakat nem adta visz- sza a tulajdonosaiknak vagy az örökösöknek, s meg is tagadta ezeknek a visszaadását. Ezekét a vagyontárgyakat olyan időszakban és olyan módon vették el - ráadásul talán többszörösen megkárosított, esetleg meg is gyilkolt emberektől -, hogy az efféle tettek méltánytalanok és igazságtalanok. A magyar államnak nagyon kevés jogcíme van rá, pláne, ha az erkölcsi szempontokat is figyelembe vesszük, hogy az így elvett vagyontárgyakat megtartsa. A múzeumban sétáló még 15-20 éve is láthatta a feliratot, hogy egy-egy festmény kinek a letétje. Az államosítások célja az volt, hogy a termelőeszközöket vegyék el a „kapitalistáktól”. Egy El Gre- co-festmény pedig nem termelőeszköz, így csak reziduális szabályok alapján szerezhetne rá tulajdonjogot az állam. Neve elhallgatását kérő jogi szakértőnk nagyobb ’esélyt ad annak, hogy az örökösöknek megítélik a műkincseket. Széthordták az ország legnagyobb gyűjteményét Lemondott róla vagy nem? az amerikai-magyar állampolgárságú Martha Nierenberg, a Herzog-gyűjtemény örököse 1999. októberében indított polgári peres eljárást a magyar állammal, valamint a Szépművészeti Múzeummal és a Magyar Nemzeti Galériával szemben, hogy visszaszerezze az egykor nagyapja tulajdonában lévő műtárgyakat. A Fővárosi Bíróság 2000. októberben hozott elsőfokú határozata értelmében az örökösnek tíz képet vissza kellene kapnia. A jogvitában eredetileg szereplő 12 kép közül egyet nem ítéltek meg az örökösnek, egyet pedig (Munkácsy Mihály: Krisztus mellképe) Martha Nierenberg már korábban visszakapott. A sokéves pereskedés során korábban a felperes jogi képviselője többi között azzal érvelt: a szerződés szerint azok, akik nem az általuk igényelt kártérítést kapták, nem vesztették el a tulajdon visszakérésének jogát sem. MARTHA NIERENBERG jogi képviselői szerint az 1973-as magyar-amerikai vagyonjogi szerződés nem vonatkozik a műkincsekre. báró herzog mór lipót gyűjteménye fénykorában mintegy 2500 műtárgyból állt, és ezek a család Andrássy úti palotájában kaptak helyet. A herzog család vagyona - amely jórészt dohánytermelésből származott - lehetővé tette, hogy a nemzetközi műtárgypiacon vásároljanak akkor még nem felkapott műveket és kuriózumokat is. Herzog Mór Lipót később Nemes kollekciójának értékes darabjait is megvásárolta, így Remitek gyűjteményébe az azóta is világhírű El Gre- co-képek. A gyűjtemény híre és elismertsége az 1920-as években fokozatosan nőtt, s ennek köszönhető, hogy 1927-ben a kollekció legszebb darabjaiból illusztrált katalógus készült. A kollekciót felesége, Hat- vany-Deutsch Janka, majd három gyermeke: Herzog Erzsébet, Herzog András és Herzog István örökölte. A gyűjtemény a második világháború végére szétszóródott. Egy része ma is magyar múzeumokat és más közintézményeket díszíti. A gyűjtemény egyes darabjai azóta sem kerültek elő. El Greco: Krisztust megfosztják ruháitól (El Espolio) Jutalom a belső, lelki úttól ÉLETEM EGYIK legboldogabb napján isrados virág mertem meg GantnerÁdá- mot. Június elején történt. A verőfényes szombat délutánon az emberek sorra rakták elém a könyveket, amelyekbe büszkén írtam bele a nevemet és az ajánlást. Dedikáltam. Könyvhét volt, a kötetek pedig az első regényem példányai. A kiadó standjánál felállított asztal mellett a másik széken ült Ádám. Nem úgy nézett ki, mit egy író. Persze, hogy kell kinéznie egy írónak? A haja legyen csimbókos, az arca borostás és nyúzott, a ruhái pedig lógjanak rajta, elvégre ő egy éhenkórász - ez a sztereotípia. Ádám viszont ápolt volt. Csinosra borotvált koponyával, divatos bermudanad- rágban és hozzá illő pólóban, lazán hátradőlve figyelte a sokadalmat. Sportcipős lábát hanyagul átvetette a másikon, tőle kissé odébb menő bringa várakozott. Inkább afféle szépfiúnak tűnt, amilyenek az edzőtermekben teremnek, semmint számítógépnél görnyedő művész- fajzatnak. Pedig akkor már a negyedik könyve jelent meg. A lator. A mű témája az internetes társkeresés. Belekukkantottam. Végigolvastam az egyik részt, amelyben a főhős-szerző azt ecseteli, hogy s mint járt az általa felcsípett valamelyik lánnyal. Hiába volt nekem is egy korszakom, amikor netes femme fatalban nyomtam (az ismerkedés e formáját szerintem minden szingli férfi és nő kipróbálja), ebbe akkor bele sem gondoltam. Helyette összeadtam a jó pasi könyvheti látványát az egész kötetre való csajozással, majd kimondtam az ítéletet: szexista macsó. aztán üzenetet kaptam tőle a Facebookon, ami, ugye, szintén internetes fórum. „Hello, együtt dedikáltunk, elnézést, hogy nem mutatkoztam be, sorry, utólag pótolom.” Na, latorkám, engem ugyan nem csípsz fel! - mondtam magamban. Örültem, hogy boldog házasságban élek, ami megvéd a hasonló belamiktól. De azért udvariasan visszaírtam, nem ő a bűnös, hanem azok, akik elmulasztottak minket bemutatni egymásnak. Mindjárt jött a válasz, hogy „remek”, ám erre már nem reagáltam. A kommunikáció megszakadt. aztán távaly karácsonyra kijött Ádám legújabb könyve, A siksze. Meghívott a bemutatóra. Elámultam, milyen szerényen, visszafogottan, rokonszenvesen felelget a moderátornak. Kedves volt és megnyerő. Rá kellett ébrednem: elhamarkodottan és igazságtalanul törtem pálcát felette. Műve, amelyben szintén a saját élményeit meséli el, az önkeresés könyve. Márpedig olyat csak az ír, aki elég érzékeny és bátor ahhoz, hogy szembenézzen önmagával, azzal, mit hol rontott el. Amint a lator is egy bevallottan téves útról szól. A siksze a továbblépés. Szubjektív, bevállalós útikalauz. A Közel-Keleten, jórészt egy izraeli kibucban játszódik, ahová a szerző, bízva a környezetváltozás gyógyító erejében, azért utazik el, hogy leszámoljon korábbi, fájón felszínes életével. Mesél az ottani hétköznapokról, aprólékos környezetrajzzal, az egzotikus ködöt eloszlatva, a szereplőket reálisan bemutatva. Közben folyamatosan vall vívódásairól. Keresi saját igazi énjét, feltárja sebezhetőségét és szeretetéhségét. Elbuszo- zik Tel-Avivba egy lány után, akiben később csalódnia kell, majd Jeruzsálembe megy egy másikkal - benne viszont nem várt módon megtalálja a társat. ahogy ÁDÁM kilábal a válságból, úgy válik egyre őszintébbé partnerével és önmagával. Külső és belső útja végén ott a jutalom: magánya megszűnik, mivel olyan ember lesz belőle, aki szeretni tud, és szerethető. f í a « 1 A * El Greco: (1541-1614) Krisztus az Olajfák Hegyén
