Tolnai Népújság, 2012. december (23. évfolyam, 281-304. szám)

2012-12-24 / 300. szám

2012. DECEMBER 24., HÉTFŐ KARÁCSONY 3 kis pál istván A gyári tanonckodáskor megérlelődött benne, hogy azért se lesz elektromérnök, ^ később eljegyezte mapt az irodalommal, a népműveléssel é^a tanítással „TAN KÖNNYŰNEK SEM TALÁLTATTAM Kis Pál István a megyei Prima díjjal, amit november végén vehetett át a VOSZ megyei szervezetétől Soha semmit nem tettem azért, és semmit sem azért tettem, hogy díjat kapjak: mégis örülök minden elis­merésnek, mert szükségem van arra a tudatra, hogy amit csinálok, nem csak nekem érték - osztotta meg lapunkkal gondolatait Kis Pál István. A megyei Prima díjas szépírót, népművelőt és tanárt életéről és a kará­csonyról is kérdeztük. Lejegyezte: Szeri Árpád Piszkos, büdös peremkerület volt 1951-ben Csepel: ebben az évben és itt születtem. A gyár­óriásban harmincötezer ember dolgozott, az utcákon hangszó­rók üvöltöztek, mozgalmi in­dulókkal, ahogy az a munkás- osztály fellegvárához illett. Anyám, a munkásasszony, aki merészelt nagyot álmodni, el­határozta, hogy fia vagy hege­dűművész vagy elektromérnök lesz. Egy darabig egészen jól el- fűrészelgettem a szárazfán. Az­tán kiöregedett mellőlem Sze­derkényi Laci bácsi, a legen­dás hegedűtanár, utódai pedig hamar elvették a kedvemet az egésztől. Akkortájt történt, hogy Besz­tercei Ilonka néni, aki magyar­tanárom és osztályfőnököm volt az általános iskola felső ta­gozatán, egy hirtelen döntéssel rám bízta Nemecsek szerepét a Pál utcai fiúkban. Az iskolai be­mutatóra belázasodva az alakí­tás nagyon is hitelesre sikere­dett. Volt is taps, meg ünnep­lés... Ekkor dőlt el, hogy belő­lem vagy színész, vagy valami irodalmár féle lesz. A színhá­zi pályára ugyan nem tudtam beverekedni magam, de máig kitart bennem a versmondás szenvedélyes szeretete. A középiskola már kevésbé inspirált, mert szüleim gimná­zium helyett szakközépiskolá­ba írattak. Négy nap tanulás, két nap gyári tanonckodás he­tente, ez bizony lelohasztotta a művészi ambíciókat. Ugyanak­kor megérlelte bennem a ma­kacs elszánást: azért se leszek elektromérnök! ló nagy varga­betűvel ugyan, de bölcsésznek tanultam, persze levelezőn, munka mellett. Magyartanár és népművelő lett belőlem. Ez utóbbit két évtizeden át a hiva­tásomnak tekintettem. Közép- iskolásként a versmondás mel­lett rendszeresen írogattam, de az ipari szakközépiskolában a sikerek ellenére is csak rút kis­kacsa maradtam. A szociológiai hátteremet adó csepeli népességet a hatalom 1973 és 1976 között szétszór­ta tizenegy budapesti, épülő la­kótelepre. A nagyvárost egyéb­ként se szerettem, mert túl sok volt benne az idegen... Keres­tem hát egy erős identitással rendelkező, néhány tízezer la­kost számláló várost, ahol öt év ott lakás után, már minden szembejövő arc ismerős. Ez lett Szekszárd. A népművelés akkoriban még szolgáló hivatás volt, nem piaci alapú kiszolgálása a tö­megigényeknek. Az értékőr­zés, értékközvetítés misszió­ja szunnyadó parázzsá szelídí­tette az alkotókedvet. Tünemé­nyesen ívelt a pálya, Szekszárd- ra, a Babits Mihály - akkor még ■ Mindig én álltam fel, ha szakmaiságommal, el­veimmel összeegyeztet- hetetlenné vált a maradás- Megyei Művelődési Központ­ba már igazgatónak érkeztem, mindössze 33 évesen. Alig négy év után, belátva, hogy az értékközvetítés elüzletiesedése feltartóztathatatlan, másik hi­vatás után néztem. Egy szűk évtized következett az ellenzéki, majd helyi sajtó szolgálatában. Az egyetlen ma­gyar ellenzéki napilap, a Dá­tum belpolitikai rovatát vezet­ni 1988-89-ben maga jelentet­te a tömény izgalmat. A Sajtó­szakmai Egyesülettel, annak elnökeként Szekszárdi Vasár­nap címmel lapot alapítani, az önkormányzat megbízásából Városi Televízió Stúdiót intéz­ményesíteni ugyancsak kivéte­les lehetőség, de egyben embert próbáló kihívás volt. Hálát adok a sorsnak, hogy megmérettem, s tán könnyűnek sem találtat­tam, de ennyi elég volt... Nem arra születtem, hogy unos-un- talan kompromisszumokat kös­sek. logos a kérdés, hogy ezzel a mentalitással miért mentem el gimnáziumi tanárnak? Nos, a tanítás gyönyörű misztérium. Amikor behúzzuk magunk mö­Szeretem nézni (Stekly Zsuzsának) Szeretem nézni a szelíd madonnákat, azt a hunyt pillákra csitult öröklétet, ahogy félmosolyba öltözik a bánat, s ajkat csücsörít a vigasztaló ének. Szeretem nézni az alvó kisdedeket, öleléssel hunyó fényes ártatlanság, ahogy a keblet az éhes pici kezek, életimádatos csókra marasztalják. Szeretem nézni a hulló faforgácsot, kenyeres kemencék piruló parazsát, s azt, amikor arra bíztatnak az ácsok, fát dobva a tűzre, mondjak el egy imát... Kis Pál István gött az osztályterem ajtaját, ak­kor ottmaradunk sorsközösség­ben a tanítványokkal, és min­den elsősorban a pedagógus te­hetségén, felkészültségén mú­lik... ez már nagyon hasonlít a szabadsághoz. Az írás nem valami véletlen módon tért vissza az életembe. Ha csak a szekszárdi - lassan három évtizedes - időszak tör­ténéseit vesszük, látható, hogy mindig én álltam fel és köszön­tem el, ha szakmaiságommal, elveimmel összeegyeztethetet- lenné vált a maradás. Az idő rendre engem igazolt, mégis tö­rékenyen múlandónak éreztem reményeim aktuális beteljesü­lését. Az alkotás már az, ami csak az enyém, ami csak engem dob az idő rostájára, nem veheti el tőlem ostoba rövidlátás, irigy­ség, szánalmas önzés. Első könyvemet, a Mirtusz­levelek Bakkhosz szekszár­di kertjéből című kötetemet in­kább bormarketing kiadvány­nak szántam, aztán elfogyott három kiadás, és ez vitte leg­messzebb a híremet. A máso­dik, a Négyszemközt az Úrral című, már a versírói sokszínű­ségemet volt hivatott bemutat­ni, míg a harmadikkal In Bac- cho et Venere (borban és szere­lemben) címmel a hitvesi lírá­ban kívántam magam megmu­tatni. Első kisregényem a La­novkadodzsem szürreális tablót rajzol a „rendszerváltó” értelmi­ségről. A második, a Pofonok és pofonok egyetlen érzelmes tör­ténetbe szövi bele tanonckorom hol vidám, hol drámai vagy épp tragikus epizódjait. A misztéri­umtól a színházig címmel köz­readott drámakötet három ver­ses misztériumjátékot, egy ver­ses pásztorjátékot és két prózá­ban írt társadalmi drámát fog­lal össze. A napokban mutattuk be Tamási Gáborral közös lírai fotóalbumunkat a Csepel Vas- és Fémművek jelenleg is folyó agóniájáról, Rekviem címmel. Készül már a negyedik kötet is Szögek a diófából címmel, s ta­lán januárra az is összeáll. Nem szeretem költőnek ne­vezni magam, nekem már a ta­nár-költő is fellengzősnek hat. A szépíró vagy a versmíves megjelölés jobban kifejezi az íráshoz való viszonyomat. Nem zavar, ha költőként emleget­nek, sőt, megtiszteltetés, csak ne magamat nevezzem így. Nem akarnék azok közé tartoz­ni, akik kellő felelősség, tehet­ség és mesterségbeli tudás nél­kül tetszelegnek e kitűzővel a hajtókájukon. Mire ezek a sorok megjelen­nek, éppen a Szentestére készü­lünk. A karácsony nyilvánvaló­an a legemberibb vágy, a közös­séghez tartozás ünnepe. A be­avatás és a kötés misztériuma. Legerősebben a családhoz fűz bennünket, de az ünnep idején családunknak érezzük tágabb közösségeinket is. Ünnepelünk barátainkkal, kollégáinkkal, hozzánk ezer szállal kötődő tár­saink közösségeivel. Ilyenkor gondolunk a szegényekre, el­esettekre, magányosokra; mert adni, el- és befogadni is öröm. Ez az ünnep köt bennünket, la­kóhelyünkhöz, a szülőföldünk­höz, nyelvét nekünk ajándéko­zó nemzetünkhöz, de Európá­hoz, a még ennél is tágabb ke­resztény kultúrkörhöz is. Min­den évben közösségi élmény­ként éljük meg a megérkezés és a beteljesülő várakozás örö­mét. A karácsony minden moz­zanatával ki- és beteljesít ben­nünket, szorosabbá teszi embe­ri kapcsolatainkat. Kívánhat-e ennél többet és fontosabbat egy újság, egy újságíró vagy egy versműves az olvasóinak? A kényelem jegyében változtak a karácsonyi szokások ünnep A technika fejlődése és az életkörülmények változása lehetővé teszi, hogy a család kikapcsolódjon A karácsonyi szokások folya­matosan változtak, leginkább bővültek az évszázadok alatt. Mindemellett az ünnep bizo­nyos momentumai állandónak voltak mondhatóak. Az életkö­rülmények változása, a techni­ka fejlődése, a felgyorsult világ azonban az utóbbi évtizedben jelentős változásokat hozott. Az élelmiszeripar jelenlegi fejlettségi szintjének, a háztar­tások felszereltségének köszön­hetően nem az utolsó egy-két napra halasztódik az ünnepi fo­gások nyersanyagának beszer­zése, megváltozott a karácsonyi bevásárlás fogalma. A piackuta­tások szerint ma már másképp zajlik az ajándékvásárlás is, a kereskedelem már november­ben rendkívüli ajánlatokat, ak­ciókat kínál. Átalakultak az ét­kezési szokások is. A szinte „kö­telező” karácsonyi ételek - a töl­tött káposzta, a halászlé, a liba­sült - az egykori háztartások lehetőségeihez igazodtak. An­nak idején karácsony előtt volt disznóvágás, tehát friss sertés­hús, ezen kívül a ház körül tar­tott szárnyasok, illetve a hal je­lentették a hozzáférhető húsfor­rást. Mivel ma már bármikor, bármilyen húshoz, zöldséghez, gyümölcshöz hozzá lehet jutni, a menü a család ízléséhez iga­zodhat, elférhet a tradícióktól. A karácsony családi ünnep jellege is változóban van. Ré­gebben ez azt jelentette, hogy szór a háziasszony erejét tel- a tágabb család gyűlik egy- jesen kimerítő sütéssel-főzés- be, sokszor akár húszán is, és sel-kiszolgálással járt. Ma már együtt ünnepelnek. Mindez a dolgozó családanyák is pi- rengeteg előkészülettel, sok- henni szeretnének az ünnepek Sok család wellness szállodában tölti a karácsonyt, ahol mindenki pihenhet alatt, és nem hagyják, hogy a karácsony pusztán - ahogy a mondás tartja - a férjek és gye­rekek ünnepe legyen. így aztán sokan wellness szállodákban töltik az ünnepe­ket, ahol nem kell takarítani, sütni-főzni-vendéget fogadni. Ehelyett a szó szoros értelmé­ben pihenhet, kikapcsolódhat a család. A hotelek vonzó ün­nepi ajánlatokkal várják a ven­dégeket, amelyekben a gyertya­fényes karácsonyi vacsorától a csillagszórós fürdőn át a nagy­mamáink karácsonyát felidőző nosztalgia-programokig min­den megtalálható. Nem ritka, hogy több családból álló bará­ti társaságok egy hotelben töl­tik az ünnepet, és az sem ritka, hogy nem csak karácsony ide­jén maradnak, hanem egészen újévig. Mert természetesen a szállodák kínálatában szilvesz­teri ajánlat is szerepel: gyer­mekprogramokkal, gyermek- felügyelettel, a felnőttek számá­ra pedig pezsgős vacsorás óév­búcsúztató esttel. ■ Venter M. ■ Ön milyen karácsonyozás híve? Szavazzon hírportálunkon szerdán 16 óráig: TEOLhu A szavazás eredményét csütörtöki számunkban közöljük. 1 I

Next

/
Thumbnails
Contents