Tolnai Népújság, 2012. december (23. évfolyam, 281-304. szám)
2012-12-24 / 300. szám
2012. DECEMBER 24., HÉTFŐ KARÁCSONY 3 kis pál istván A gyári tanonckodáskor megérlelődött benne, hogy azért se lesz elektromérnök, ^ később eljegyezte mapt az irodalommal, a népműveléssel é^a tanítással „TAN KÖNNYŰNEK SEM TALÁLTATTAM Kis Pál István a megyei Prima díjjal, amit november végén vehetett át a VOSZ megyei szervezetétől Soha semmit nem tettem azért, és semmit sem azért tettem, hogy díjat kapjak: mégis örülök minden elismerésnek, mert szükségem van arra a tudatra, hogy amit csinálok, nem csak nekem érték - osztotta meg lapunkkal gondolatait Kis Pál István. A megyei Prima díjas szépírót, népművelőt és tanárt életéről és a karácsonyról is kérdeztük. Lejegyezte: Szeri Árpád Piszkos, büdös peremkerület volt 1951-ben Csepel: ebben az évben és itt születtem. A gyáróriásban harmincötezer ember dolgozott, az utcákon hangszórók üvöltöztek, mozgalmi indulókkal, ahogy az a munkás- osztály fellegvárához illett. Anyám, a munkásasszony, aki merészelt nagyot álmodni, elhatározta, hogy fia vagy hegedűművész vagy elektromérnök lesz. Egy darabig egészen jól el- fűrészelgettem a szárazfán. Aztán kiöregedett mellőlem Szederkényi Laci bácsi, a legendás hegedűtanár, utódai pedig hamar elvették a kedvemet az egésztől. Akkortájt történt, hogy Besztercei Ilonka néni, aki magyartanárom és osztályfőnököm volt az általános iskola felső tagozatán, egy hirtelen döntéssel rám bízta Nemecsek szerepét a Pál utcai fiúkban. Az iskolai bemutatóra belázasodva az alakítás nagyon is hitelesre sikeredett. Volt is taps, meg ünneplés... Ekkor dőlt el, hogy belőlem vagy színész, vagy valami irodalmár féle lesz. A színházi pályára ugyan nem tudtam beverekedni magam, de máig kitart bennem a versmondás szenvedélyes szeretete. A középiskola már kevésbé inspirált, mert szüleim gimnázium helyett szakközépiskolába írattak. Négy nap tanulás, két nap gyári tanonckodás hetente, ez bizony lelohasztotta a művészi ambíciókat. Ugyanakkor megérlelte bennem a makacs elszánást: azért se leszek elektromérnök! ló nagy vargabetűvel ugyan, de bölcsésznek tanultam, persze levelezőn, munka mellett. Magyartanár és népművelő lett belőlem. Ez utóbbit két évtizeden át a hivatásomnak tekintettem. Közép- iskolásként a versmondás mellett rendszeresen írogattam, de az ipari szakközépiskolában a sikerek ellenére is csak rút kiskacsa maradtam. A szociológiai hátteremet adó csepeli népességet a hatalom 1973 és 1976 között szétszórta tizenegy budapesti, épülő lakótelepre. A nagyvárost egyébként se szerettem, mert túl sok volt benne az idegen... Kerestem hát egy erős identitással rendelkező, néhány tízezer lakost számláló várost, ahol öt év ott lakás után, már minden szembejövő arc ismerős. Ez lett Szekszárd. A népművelés akkoriban még szolgáló hivatás volt, nem piaci alapú kiszolgálása a tömegigényeknek. Az értékőrzés, értékközvetítés missziója szunnyadó parázzsá szelídítette az alkotókedvet. Tüneményesen ívelt a pálya, Szekszárd- ra, a Babits Mihály - akkor még ■ Mindig én álltam fel, ha szakmaiságommal, elveimmel összeegyeztet- hetetlenné vált a maradás- Megyei Művelődési Központba már igazgatónak érkeztem, mindössze 33 évesen. Alig négy év után, belátva, hogy az értékközvetítés elüzletiesedése feltartóztathatatlan, másik hivatás után néztem. Egy szűk évtized következett az ellenzéki, majd helyi sajtó szolgálatában. Az egyetlen magyar ellenzéki napilap, a Dátum belpolitikai rovatát vezetni 1988-89-ben maga jelentette a tömény izgalmat. A Sajtószakmai Egyesülettel, annak elnökeként Szekszárdi Vasárnap címmel lapot alapítani, az önkormányzat megbízásából Városi Televízió Stúdiót intézményesíteni ugyancsak kivételes lehetőség, de egyben embert próbáló kihívás volt. Hálát adok a sorsnak, hogy megmérettem, s tán könnyűnek sem találtattam, de ennyi elég volt... Nem arra születtem, hogy unos-un- talan kompromisszumokat kössek. logos a kérdés, hogy ezzel a mentalitással miért mentem el gimnáziumi tanárnak? Nos, a tanítás gyönyörű misztérium. Amikor behúzzuk magunk möSzeretem nézni (Stekly Zsuzsának) Szeretem nézni a szelíd madonnákat, azt a hunyt pillákra csitult öröklétet, ahogy félmosolyba öltözik a bánat, s ajkat csücsörít a vigasztaló ének. Szeretem nézni az alvó kisdedeket, öleléssel hunyó fényes ártatlanság, ahogy a keblet az éhes pici kezek, életimádatos csókra marasztalják. Szeretem nézni a hulló faforgácsot, kenyeres kemencék piruló parazsát, s azt, amikor arra bíztatnak az ácsok, fát dobva a tűzre, mondjak el egy imát... Kis Pál István gött az osztályterem ajtaját, akkor ottmaradunk sorsközösségben a tanítványokkal, és minden elsősorban a pedagógus tehetségén, felkészültségén múlik... ez már nagyon hasonlít a szabadsághoz. Az írás nem valami véletlen módon tért vissza az életembe. Ha csak a szekszárdi - lassan három évtizedes - időszak történéseit vesszük, látható, hogy mindig én álltam fel és köszöntem el, ha szakmaiságommal, elveimmel összeegyeztethetet- lenné vált a maradás. Az idő rendre engem igazolt, mégis törékenyen múlandónak éreztem reményeim aktuális beteljesülését. Az alkotás már az, ami csak az enyém, ami csak engem dob az idő rostájára, nem veheti el tőlem ostoba rövidlátás, irigység, szánalmas önzés. Első könyvemet, a Mirtuszlevelek Bakkhosz szekszárdi kertjéből című kötetemet inkább bormarketing kiadványnak szántam, aztán elfogyott három kiadás, és ez vitte legmesszebb a híremet. A második, a Négyszemközt az Úrral című, már a versírói sokszínűségemet volt hivatott bemutatni, míg a harmadikkal In Bac- cho et Venere (borban és szerelemben) címmel a hitvesi lírában kívántam magam megmutatni. Első kisregényem a Lanovkadodzsem szürreális tablót rajzol a „rendszerváltó” értelmiségről. A második, a Pofonok és pofonok egyetlen érzelmes történetbe szövi bele tanonckorom hol vidám, hol drámai vagy épp tragikus epizódjait. A misztériumtól a színházig címmel közreadott drámakötet három verses misztériumjátékot, egy verses pásztorjátékot és két prózában írt társadalmi drámát foglal össze. A napokban mutattuk be Tamási Gáborral közös lírai fotóalbumunkat a Csepel Vas- és Fémművek jelenleg is folyó agóniájáról, Rekviem címmel. Készül már a negyedik kötet is Szögek a diófából címmel, s talán januárra az is összeáll. Nem szeretem költőnek nevezni magam, nekem már a tanár-költő is fellengzősnek hat. A szépíró vagy a versmíves megjelölés jobban kifejezi az íráshoz való viszonyomat. Nem zavar, ha költőként emlegetnek, sőt, megtiszteltetés, csak ne magamat nevezzem így. Nem akarnék azok közé tartozni, akik kellő felelősség, tehetség és mesterségbeli tudás nélkül tetszelegnek e kitűzővel a hajtókájukon. Mire ezek a sorok megjelennek, éppen a Szentestére készülünk. A karácsony nyilvánvalóan a legemberibb vágy, a közösséghez tartozás ünnepe. A beavatás és a kötés misztériuma. Legerősebben a családhoz fűz bennünket, de az ünnep idején családunknak érezzük tágabb közösségeinket is. Ünnepelünk barátainkkal, kollégáinkkal, hozzánk ezer szállal kötődő társaink közösségeivel. Ilyenkor gondolunk a szegényekre, elesettekre, magányosokra; mert adni, el- és befogadni is öröm. Ez az ünnep köt bennünket, lakóhelyünkhöz, a szülőföldünkhöz, nyelvét nekünk ajándékozó nemzetünkhöz, de Európához, a még ennél is tágabb keresztény kultúrkörhöz is. Minden évben közösségi élményként éljük meg a megérkezés és a beteljesülő várakozás örömét. A karácsony minden mozzanatával ki- és beteljesít bennünket, szorosabbá teszi emberi kapcsolatainkat. Kívánhat-e ennél többet és fontosabbat egy újság, egy újságíró vagy egy versműves az olvasóinak? A kényelem jegyében változtak a karácsonyi szokások ünnep A technika fejlődése és az életkörülmények változása lehetővé teszi, hogy a család kikapcsolódjon A karácsonyi szokások folyamatosan változtak, leginkább bővültek az évszázadok alatt. Mindemellett az ünnep bizonyos momentumai állandónak voltak mondhatóak. Az életkörülmények változása, a technika fejlődése, a felgyorsult világ azonban az utóbbi évtizedben jelentős változásokat hozott. Az élelmiszeripar jelenlegi fejlettségi szintjének, a háztartások felszereltségének köszönhetően nem az utolsó egy-két napra halasztódik az ünnepi fogások nyersanyagának beszerzése, megváltozott a karácsonyi bevásárlás fogalma. A piackutatások szerint ma már másképp zajlik az ajándékvásárlás is, a kereskedelem már novemberben rendkívüli ajánlatokat, akciókat kínál. Átalakultak az étkezési szokások is. A szinte „kötelező” karácsonyi ételek - a töltött káposzta, a halászlé, a libasült - az egykori háztartások lehetőségeihez igazodtak. Annak idején karácsony előtt volt disznóvágás, tehát friss sertéshús, ezen kívül a ház körül tartott szárnyasok, illetve a hal jelentették a hozzáférhető húsforrást. Mivel ma már bármikor, bármilyen húshoz, zöldséghez, gyümölcshöz hozzá lehet jutni, a menü a család ízléséhez igazodhat, elférhet a tradícióktól. A karácsony családi ünnep jellege is változóban van. Régebben ez azt jelentette, hogy szór a háziasszony erejét tel- a tágabb család gyűlik egy- jesen kimerítő sütéssel-főzés- be, sokszor akár húszán is, és sel-kiszolgálással járt. Ma már együtt ünnepelnek. Mindez a dolgozó családanyák is pi- rengeteg előkészülettel, sok- henni szeretnének az ünnepek Sok család wellness szállodában tölti a karácsonyt, ahol mindenki pihenhet alatt, és nem hagyják, hogy a karácsony pusztán - ahogy a mondás tartja - a férjek és gyerekek ünnepe legyen. így aztán sokan wellness szállodákban töltik az ünnepeket, ahol nem kell takarítani, sütni-főzni-vendéget fogadni. Ehelyett a szó szoros értelmében pihenhet, kikapcsolódhat a család. A hotelek vonzó ünnepi ajánlatokkal várják a vendégeket, amelyekben a gyertyafényes karácsonyi vacsorától a csillagszórós fürdőn át a nagymamáink karácsonyát felidőző nosztalgia-programokig minden megtalálható. Nem ritka, hogy több családból álló baráti társaságok egy hotelben töltik az ünnepet, és az sem ritka, hogy nem csak karácsony idején maradnak, hanem egészen újévig. Mert természetesen a szállodák kínálatában szilveszteri ajánlat is szerepel: gyermekprogramokkal, gyermek- felügyelettel, a felnőttek számára pedig pezsgős vacsorás óévbúcsúztató esttel. ■ Venter M. ■ Ön milyen karácsonyozás híve? Szavazzon hírportálunkon szerdán 16 óráig: TEOLhu A szavazás eredményét csütörtöki számunkban közöljük. 1 I
