Tolnai Népújság, 2012. december (23. évfolyam, 281-304. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-12-23 / 49. szám
KARÁCSONY 2012. DECEMBER 23., VASARNAP szokásokA család, a közösség és a közös étkezés valamennyi hazánkban élő népcsoportnál fontos része az ünnepeknek. Görögök, cigányok, ruszinok, grúzok, szlovákok Magyarországon is saját hagyományaikkal várják a kisded születését. MINDEN NYELVEN SZERETET A karácsony minden keresztény kultúrában a legnagyobb ünnepek egyike, de a hagyományok népenként, népcsoportonként változnak, még akkor is, ha ugyanazon országban, jelesül Magyar- országon élnek. Egy valami ugyanaz: a szeretet, a béke, a család ünnepe Jézus születésének napja. Fábos Erika A karácsony és a húsvét az a két ünnep, amelynek legtöbb hagyománya ránk maradt, hiszen családi körben mindenki igyekezett őrizni a szokásokat- mondta L. Kapitány Orsolya néprajzkutató. - Az étkezéssel kapcsolatos hagyományok szinte minden háznál megőrződtek, kisebb közösségekben pedig néhány olyan szokás is, amit évszázadok óta őriz a lakosság. Ezek közül a betlehe- mezés emelkedik ki. Mivel a karácsonyt egy ádventi időszak előzi meg, igen hosszú rákészü- lődés volt mindig az ünnepre, sok egészségjósló szokással. Hogy melyik közösségben milyen hagyományok élnek, az elsősorban attól függ, milyen vallású az adott kisebbség. A leggazdagabb szokásrenddel a katolikus közösségek rendelkeznek és ott is maradt fenn, főként az egyháznak köszönhetően, amely igyekezett ezeket a felszínen tartani. A többi vallás külsőségeiben sokkal kevésbé alakított ki ünnepi szokásokat. A karácsony a vallásos cigányok legfontosabb ünnepe. Bensőséges, de vidám ünnep, amikor a nagycsalád lehető legtöbb tagja összegyűlik és körbeüli az ünnepi asztalt. Bármilyen messze is vessen a sors egy cigány embert, ilyenkor visszatér a szülői házba, hogy családtagjaival közösen ünnepeljék Jézus születésének napját. Az érkező rokonok kisebb ajándékokkal kedveskednek családtagjaiknak. Szentestén- cigányul vilija -, többnyire a zenész cigány család férfi tagjai kántálni mennek rokonaikA karácsony a vallásos cigányok legfontosabb ünnepe. Szentestén - cigányul vilija - a legfontosabb cigány szokás a kántálás. hoz. Az asszonyok általában nem vesznek részt a kántá- lásban, ők a nagyszülők házában a kántálókat várják, ahol egészen hajnalig énekelnek és táncolnak. A nők többnyire a férfiaktól külön helyiségben mulatoznak. A rokonok megajándékozása nem szokás itt sem, éjféli misére sem járnak. Jellegzetes karácsonyi ételük a burgonyás hurka, amely úgy készül, hogy nyers, reszelt burgonyával töltik meg a belet. A töltött káposzta és a cigánykenyér - punya vagy bodag - mellé disznóhús, kolbász és füstölt hús is kerül az ünnepi asztalra. Az oláh cigányok sokkal vallásosabban ülik az ünnepet, Szűz Máriához imádkoznak és éjféli misére is járnak. A sváboknál a szent család járás volt az ádvent fontos szokása. Ilyenkor a szent család szobrát, a betlehemet mindig más családhoz vitték el, együtt imádkoztak körülötte. Az ünnep előtt tíz nappal a fiatal lányok betlehemi dalokat énekeltek, szintén házról házra jártak. Az étkezésben a szenteste különös jelentőséggel bírt: böjtöltek, vagyis húst nem fogyasztottak, régebbi időkben még halat sem. Az viszont előírás volt, hogy egyes helyeken hét, másokon kilenc féle ennivalónak kellett az asztalra kerülni. Méz, alma, aszalt gyümölcs, babsaláta, dió, sülttök, túró és gesztenye mindenhol volt, az ünnepi étel pedig a borleves volt mazsolával. Húst csak az éjféli mise után fogyaszthattak. A karácsonyfára madár, angyalka, csillag, baba, ló alakú tészta és mézeskalácsfigurákat sütöttek, amit vízkeresztig meg is ettek róla. A görög közösségekben nagyon fontosak a gyökerek, a hagyományok. Karácsonykor is, amikor már a hónap elején felállítják és fel is díszítik a karácsonyfát. Ráadásul náluk a karácsony a Dodekameiro, ami tizenkét napot, folyamatos ünnepet jelent, december 25-étől január 6-áig tart. A karácsonyi ünnepi asztalon lenni kell disznóhúsnak, nem hiányozhat a Krisztus-kenyér (hristopso- mo), a kourambiedes (kör alakú hókifliszerű sütemény) és a melomakarona, ami pedig egy dióval megszórt kekszféleség. A ruszinoknál együtt ünnepel a család, sőt, több család is, hogy együtt ápolhassák a hagyományokat. A ruszinoknak az advent alatt minden szerda és péntek böjti nap, valamint a szenteste is. December 24-én a kicsik Jézus születését várják kántálással, betlehemes játékokkal. Karácsonykor mákos gubához hasonló ételt fogyasztanak, bobajkát, s csakúgy, mint mi, hallevest főznek és halat sütnek. A hazánkban élő lengyelek szenteste éjféli misén vesznek részt, ahol összekötik az ünneplést ostyatöréssel és kole- dák (karácsonyi dalok) éneklésével. A fát együtt díszíti fel a család karácsonykor, s akkor ülnek le vacsorázni az asztalhoz, amikor megjelenik az első csillag az égen. Az asztalt hagyományosan fehér terítővei terítik le, és az is régi szokás, hogy némi szalmát vagy szénát rejtenek el alatta. Egy teríték mindig üresen marad, hátha betoppan egy váratlan vendég, vagy egy fáradt vándor. A hagyományos lengyel karácsonyi menü része a céklával ízesített erőleves (barszcz), hal és olyan kompót, amelyet szárított gyümölcsből készítettek. Desszertnek mákos süteményt (mako- wiec) és túrós tortát (sémik) készítenek. Az ortodoxok, így a grúzok is január 7-én ünnepelik a Karácsonyt, az ő régi naptáruknak megfelelően. Hagyomány, hogy az emberek különleges öltözékben felvonulnak az utcákon. Az Alilo- (Alleluja) menetnek legfőbb szereplői a gyerekek, akiknek édességeket ajándékoznak a felnőttek, hasonlóan a betlehemezéshez. Az Alilo énekek régiónként különböznek, de a „december A karácsonyfa története A KARÁCSONYFA-ÁLLÍTÁS német eredetű szokás, a 17. században terjedtél. A németek abban a hitben éltek, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek, a halottak szellemei kiszabadulnak és szabadon csatangolnak a világban. A kísértetektől az emberek csak úgy menekülhetnek meg, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódnak. A hagyomány szerint Luther Márton állított először karácsonyfát gyermekeinek. Ő azonban már Jézus születésének tiszteletére állította a fát, és számtalan kis gyertyát gyújtott rajta. MAGYARORSZÁGON CSAK a múlt század második felében kezdett elterjedni ez a szokás a bécsi udvar ösztönzésére. Először csak a nemesi családoknál - először Brunswick Teréz mar- tonvásári grófnő állított karácsonyfát 1824-ben -, később a módosabb polgároknál is elterjedt. A parasztok körében csak ebben a században, sokaknál csak 1945 után honosodott meg a fenyőfaállítás. 25-én Krisztus megszületett Betlehemben” mondat mindenhol a legfontosabb. Január 6-án éjfél előtt 10 perccel mindenki meggyújt egy gyertyát és az ablakba teszi. Szenteste az emberek többsége a templomban várja Jézus születését. Feldíszített karácsonyfa náluk is van, de ajándékozás nincs, így az ünnep valóban Krisztus születéséről szól. Érdekes hagyománya az ünnepi étkezésüknek, hogy a földön terítenek meg és eszik a vacsorát, amivel arra emlékeznek, hogy a kis Jézus családja is így tett annak idején a betlehemi jászolnál. A szlovák tradíciók szerint az ünnepek előtt kötelező a böjt, szenteste napján pedig a vacsoráig sokan nem is ettek semmit egész nap. Jellegzetes étel az opekance, ami a mákos guba, gyakran kerül bableves is az asztalra, amit gomba és hús nélkül készítenek el. Hagyományos étel még a bejglihez hasonló diós és mákos tekercs valamint lekváros bukta. Magyar népszokások mendikálás: a mendieare (koldulni) a szokás adománygyűjtő jellegére utal. Elsősorban a gyerekek jártak adományt kérni ez idő tájt. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve bekéredzkedtek a házakhoz, és némi ajándék fejében karácsonyi énekeket énekeltek. kántálás: így nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. Elsősorban a felnőttek jártak kántálni éjfélig. betlehemezéS: Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő, egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kis- templommal járnak házról házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit. pásztorjárás: a pásztorjárás szereplői karácsony este éjfélig járták a házakat. Kifordított bundát viseltek, tarisznyát tettek a vállukra, kezükben pásztorbotot tartottak. A kis pásztor vitte a betlehemi jászolt. Énekeket adtak elő, majd a végén adományokat vártak a ház urától. ostyahordás: karácsony böjtjén vagy néhány nappal előtte a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, amelyet több helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek. vesszőhordás: karácsony előestéjén a pásztorok vesszőkkel jártak, amelyekből a gazdasz- szony a kötényével húzott ki néBetlehemi jászol háromkirályokkal hány szálat azért, hogy az állatai a következő évben egészségesek legyenek. A vesszőért a pásztornak bort, cipót, esetleg pénzt is adtak. regölés: István napjától, december 26-ától újévig jártak a regősök. A regölés természetvarázsló énekmondás, köszöntés, bőségvarázsló, párokat ösz- szeboronáló, adománygyűjtő szokás volt. Különféle énekeket adtak elő, és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak. borszentelés: december 27- én, Szent János napján szokás a bor megáldása. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele. Kisebbségek Magyarországon Cigány 400000-600000 Német 200000-220000 Szlovák 100000-110000 Horvát 80 000-90 000 Román 25 000 Szerb 5000 Szlovén 5000 Örmény 3500-10000 Görög 4000-4500 Bolgár 5000 Lengyel 10 000 Ruszin 6000 Ukrán 2000 Egyéb 19 640 FORRÁS: NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGI HIVATAL
