Tolnai Népújság, 2012. december (23. évfolyam, 281-304. szám)

2012-12-15 / 293. szám

VADASZAT 5 2012. DECEMBER 15., SZOMBAT Nagyon kedveltek a vaddisznóhajtások társasvadászatok A hajtások, terelések mozgalmasak, nem szűkölködnek eseményekben A vaddisznó elejtése téli hajtóvadászaton különösen kedvelt a vadászok körében. Kiváltképp, ha ilyen idő van, mint most, hó borítja a ha­tárt, és a nagy fehérségben jól látszik a szürkés-fekete futó disznó. F. Kováts Éva A társasvadászatok közked­veltek a puskások körében, a vadhajtások, vadterelések nem szűkölködnek eseményekben, máshoz nem fogható élményt je­lentenek az abban részt vevők­nek. A vadásztársaságok saját tagi hajtást és fizetős terelő-haj- tóvadászatokat szoktak rendez­ni vaddisznóra és tarnagyvadra (szarvastehénre, ünőre) novem­berben, decemberben és janu­árban. A hajtásokra nemcsak a pénzbevétel növelése érdekében van szükség, hanem azért is, mert az elszaporodott vaddisz­nóállomány nagy károkat okoz a termőföldeken. A vadásztársaságok - Tolna megyében 64 vadászatra jo­gosult társaság van - maguk döntik el, hogy a szezonban mikor és hány hajtást rendez­nek. A társas vadászatok ütem­tervét a vadászatra jogosultak minden év szeptember 30-ig kötelesek megküldeni a ható­ságnak, mondta Kosaras Zol­tán a Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatósága vadászati-halászati osztályának vezetője. Az esetleges változáso­kat a vadászat megkezdése előtt 48 órával kell bejelenteni. A téli nagyvadhajtásnak két fő formája van. Az egyik a tere­lővadászat - ahol a vaddisznó mellett szarvas is lőhető - ki­zárólag kutya nélkül történhet. A vadászebek ez esetben azért tiltottak, mert gyors futásra késztetik a szarvast, így a va A hajtó-terelő vadászatoknál fontos a biztonsági szabályok betartása, a kijelölt lőállást nem szabad elhagynia a vadásznak. Képünk illusztráció dásznak nincs módja kellőkép­pen szemrevételeznie, elbírálni, hogy lőhető-e a vad vagy sem. Ezzel szemben a vaddisznóhaj­táson vadászebek is vannak, fel­verik, kihajtják a sűrű bozótos­ból a disznókat, ahová a hajtők nem tudnak bemenni. A vaddisznóhajtás hangulata bizakodó várakozással, élmény­szerű sikerek reményével telí­tett, a menete gyakran csendes, de feszült szemlélődés és néha nagyon is mozgalmas történé­sek keveréke. Disznóhajtásban valamiféle vadmozgást mindig lát vagy észlel a vadász. Gyak­ran előfordul, hogy a vadak már a hajtás megkezdése előtt megindulnak, mivel az előké­születek - a terepjárók felvonu­lása, a hajtők felsorakoztatása, a puskások elhelyezkedése a lőállásokban, a hajtásban részt vevő ebek csaholása - zajjal jár­nak. A vaddisznók ösztöneiknél fogva megérzik, hogy valami történni fog. Az öregebb kanok már a hajtás megkezdése előtt igyekeznek elhagyni a nappali vackukat. Az eredményes disznóhajtás fontos feltétele, hogy legyenek MINDEN TÁRSASVADÁSZAT előtt eligazítást és balesetvédelmi oktatást kell tartani. A részt ve­vők ezt aláírásukkal is igazol­ják. Vaddisznóhajtásnál és nagyvad terelővadászatánál hajtástérképet kell készíteni és átadni minden jelenlévő va­dásznak, felvezetőnek. A tér­képen be kell jelölni a hajtás - terelés - irányát, a lőállások a hajtókkal megfelelően kikép­zett, jól hasznosítható kutyák is, mert nélkülük eredménytelen lehet a hajtás, bármilyen szer­vezett is az. Az ebek szimata nélkülözhetetlen a sűrűben rej­tőzködő vadak felkutatásában és a sebzettek keresésében. Kü­lönösen a kis testű, fürge ebek helyét valamint az úgynevezett „tilos" lőirányokat. A tilos lőirá- nyokat a lőállásoknál a termé­szetben is ki kell tűzni. Nagy­vad terelésnél és hajtásnál a hajtők láthatósági mellényt kö­telesek viselni, a vadászoknak feltűnő színű jelzést (narancs- sárga) kell elhelyezni ruházatu­kon. A vadász lövést csak ak­kor tehet, ha a vadat minden- foxterrierek, tacskók - váltak be erre a célra, mert a sűrűben ezek tudnak mozgékonyán vé­dekezni a disznó dühödt táma­dásai ellen. A nagyobb testű ku­tyák igen gyakran a vaddisznók áldozataivá válnak. A vadásztársaságok nemcsak saját tagjaiknak, de fizetős ven­kétséget kizáróan felismerte, mások testi épségét és vagyon­tárgyait nem veszélyezteti. A kijelölt lőállást a hajtás, terelés során elhagyni tilos. A fegyvert megtölteni csak a lőállásbán szabad és csak ürített fegyver­rel hagyható el a lőállás. A haj­tások, terelések szüneteiben a fegyvert ürített állapotban kell tartani. Vadhajtásnál, terelőhajtásnál fontos a biztonsági előírások betartása A térség bővelkedik hazai nagyvadfajokban A vadászati ev március 1-től február végéig tart. Jelenleg az őzbak kivételével minden va­dászható vadfajnak és ivarnak „szezon"-ja van. A 2012/2013- as vadászati évben Tolna me­gyében 3950 darab gímszarvas és 9015 darab vaddisznó van kilövésre tervezve, tájékoztatott Kosaras Zoltán vadászati-halá­szati osztályvezető. A térségben a muflon és a szikaszarvas ki­vételével minden hazai nagy­vadfaj megtalálható és vadász­ható. Már valamennyi vadászat­ra jogosult területén előfordul a gímszarvas, az őz és a vaddisz­nó, a 64 jogosult közül 35 terü­leten dám elejtés is volt az előző vadászati évben. A nagyvad el­sősorban az erdőhöz kötődik, ilyenkor zömmel ezeken a terü­leteken fordul elő, de a vegetáci­ós időben a mezőgazdasági te­rületekre mennek táplálkozni. dégeknek is rendeznek társas­vadászatot kasszájuk feltöltése érdekében. Amikor fizetős haj­tást rendeznek, akkor a vendé­gek vadásznak, a társaság tag­jai pedig segítik őket. Hajtőként terelik a vadakat, vagy kísérő­ként, a vadászatot vezető utasí­tását betartva a kijelölt kiállás­hoz szállítják saját autójukon a vendégvadászokat, magyarázza dr. Birinyi Ferenc, a Csernyédi Vadászegylet elnöke. Ilyenkor a szervezők általában nem visz­nek magukkal puskát, hiszen a vadat elejteni a fizetős vendég privilégiuma. Aki fizet, az dik­tál, meghatározhatja a feltétele­ket: hány hajtó, hány vadászeb legyen a vadászaton, sőt azt is, hogy milyen terítéket, hány el­ejtett vadat szeretne. Ez utóbbit aztán vagy sikerül teljesíteni vagy nem. Recept: borókás vaddisznókaraj cseresznyével PROMÓCIÓ Könyv a Tengelici Vadásztársaságról korkép Farkas Dénes az elmúlt ötven év vadgazdálkodásáról, vadászatáról Tolnában is monitoringozták a szalonkákat Hozzávalók, 4 személyre: 8 dkg vaddisznókaraj, 2 evőka­nál olaj, só, őrölt feketebors, 8-10 borókabogyó, 2 dl száraz vörösbor. A mártáshoz: 2 evőkanál cu­kor, 2 maréknyi cseresznye, 3 dl húsleves, só, őrölt bors, 2 na­rancs, 2 evőkanál konyak Elkészítés: megtisztítjuk a húst, bedörzsöljük durvára tört borókabogyóval, sóval és őrölt borssal, körös- körül fel- forrósított olajon megpirítjuk. A vörösbort aláöntjük, le­fedjük és 35-40 perc alatt elő­melegített sütőben, 240°C-on megsütjük. Saját levével közben meglocsoljuk, vigyáz­zunk, hogy nehogy kiszárad­jon a hűs. A mártáshoz a cukrot vi­lágosra pirítjuk, húslevessel felöntjük, a kimagozott cse­resznyét beletesszük, forraljuk 4-5 percig. Levéve a tűzről sóval, őrölt borssal ízesítjük, majd a narancs levét, lereszelt héját, meg a konyakot hozzá­adjuk, összeforraljuk. A meg­puhult húst felszeleteljük, és a cseresznyemártással, valamint burgonyafánkkal kínáljuk. ■ A tengelici vadásztársaság tör­ténete címmel megjelent Farkas Dénes legújabb könyve. A kötet­ben a szerző bemutatja a Tenge­lici Vadásztársaság II. világhábo­rútól kezdődő 50 éves időszaká­nak történetét, és emellett hiteles korképet nyújt az olvasónak ezen időszak Tolna megyei vad- gazdálkodásáról is. A nyugdíjas vadászati szakembernek több könyve jelent meg már, az egyik legismertebb a Nézd és lásd! cí­mű kötet, mely elsősorban va­dászoknak szóló kézikönyv az őzről. Legújabb művében a Tengelici Vadásztársaság életé­be kapunk betekintést, ennek kapcsán megismerhetjük Tolna megye néhai vadgazdálkodóit, vadgazdálkodását és vadásza­ti közigazgatását. A Tengelici Vadásztársaság történetének megismerése során igen érté­kes ismereteket szerezhet az olvasó a szerzőtől - aki maga is élt, dolgozott aktívan ebben a közegben - az akkori kor és napjaink vadgazdálkodását, va­dászati közigazgatását illetően. Olvashatunk arról is, hogy hazai vadállományunk meny­nyi mindent túlélt: a háború vi­A társaság elmúlt 50 évét mutatja be Farkas Dénes legújabb kötete szontagságos időszakát, az ezt követő kártételezésből eredő beszolgáltatás időszakát, a fo­lyamatos „orvvadászatot”- Talán csak mi, vadászok nem vészeltük át ezt és a jelen időszakot változatlanul. Sajnos. Napjainkban, amikor „vadásszá” válni egy átgondolatlan pillanat és némi pénz kérdése, amikor hajlamosak vagyunk elfelejteni a múltat, amikor már nem gon­dolkozunk közösségben/vadász- társaságban, csak egyénekben, akkor egy ilyen könyv megszüle­tése minden „rendes” vadászem­ber számára ünnepnap, mondta a kötet megjelenése kapcsán dr. Király István, a Tolna Megyei Va­dászkamara titkára. Az igényes, esztétikus köny­vet az OMVK Tolna megyei te­rületi szervezete adta ki. Meg­vásárolható Szekszárdon, a Vadászkamara Pollack Mihály utca 32/B szám alatti irodájá­ban. ■ F. K. É. A TOLNA MEGYEI VADÁSZKAMA­RA EZÚTON KÍVÁN KELLEMES KA­RÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS VADÁ­SZATI ÉLMÉNYEKBEN GAZDAG ÚJ ESZTENDŐT TAGJAINAK ÉS MINDEN VADÁSZNAK! Az erdei szalonka Magyar- országon és Európa számos országában egyaránt népsze­rű vadászható vonuló faj, az Európai Unió Madárvédelmi Irányelvének hatálya alá tartozik. Ésszerű hasznosí­tásához elengedhetetlen a vonuló- és költő állományok nagyságának, összetételének, a vadászat állományra gya­korolt hatásának ismerete. Hazánk központi helyen ta­lálható a madarak tavaszi és őszi vonulásának szempontjá­ból, feltehetően több irányból érkező vonulási útvonalak keresztezik itt egymást. A magyarországi viszonyokról annak ellenére keveset tu­dunk, hogy a szalonka vonuló állományával kapcsolatos megfigyelések rendkívül hosz- szú múltra tekintenek vissza. Az ország területén átvonuló állomány felmérése céljából öt évig tartó erdei szalonka mo­nitoring program indult 2009- ben, melybe a Tolna megyei Vadászkamara is bekapcsoló­dott. A program első szakasza sikeresen lezárult, az adatok feldolgozás folyik. ■ F. K. É. A A i 1 t

Next

/
Thumbnails
Contents