Tolnai Népújság, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-11-04 / 42. szám

2012. NOVEMBER 4., VASARNAP INTERJÚ 7 élelmiszer A nyugati fogyasztási szokások miatt áramlik hazánkba annyi külföldi hústermék, jóllehet a hazai növénytermesztést és állattenyésztést kellene erősíteni. A kormány öntözési stratégiával, szövetkezeti törvénnyel próbál változtatni, de megfontolja az áfacsökkentést is. VÉGE AZ OLCSÓ ÉLELMISZER KORÁNAK El kell érni, hogy amit csak lehet, helyben, magunknak termeljünk meg, hiszen azt nem pénzért kell megvenni, ráadásul egészségesebb, tartalmasabb, mint sok „műélelmiszer”- véli Fazekas Sándor. A vidékfejlesztési miniszter szerint öntözés és életképes háztáji gazdálkodás nélkül sem élni, sem termelni nem lehet majd a Kárpát­medencében. Braunmüller Lajos- Jelenleg zajlik a földtörvény tervezetének parlamenti vitája. A társadalmi vita során azon­ban egyes szakmai szervezetek élesen bírálták a benyújtott tervezetet mondván, hogy olyan mértékben szorítja háttérbe A miniszter szerint itt kell tartani az országon átfolyó vizet a mezőgazdasággal foglalkozó gazdasági társaságokat, amely nem kedvez az agrárium egé­szének.- Azt jegyezzük meg azért, hogy vannak olyan szakmai szervezetek, amelyek viszont üdvözlik. A törvénytervezet szerint csak a földműves vehet földet, a gazdasági társaságok pedig 1200 hektárig bérel­hetnek. Legyünk őszinték: ez neni' Öíyan kevés, ez 'legfeljebb néhány száz vállalkozást érint Magyarországon, a többiek számára ez a korlát nem jelent jelentős változást. Ráadásul az 1200 hektáron felül a tagok saját tulajdonában álló földet is művelhetik; ha tehát a társa- | ság egy tagja a saját földjét erre 5 a célra felajánlja, akkor az nem 3 számít bele az 1200 hektáros li- | mitbe. Emiatt egy kicsit túlzott problémafelvetésnek érzem az ezzel kapcsolatos kritikákat. Természetesen értem, hogy van egyfajta nyomásgyakorlás most a részükről, de rám nem olyan könnyű nyomást gyako­rolni. A földtörvény tervezeté­vel a célunk az, hogy a közép­birtokokat megerősítsük, és a kicsiknek lehetőséget teremt­sünk arra, hogy a közepesek­hez felerősödjenek. Nem szán­dékunk a nagyobb gazdaságo­kat erősíteni, ők elég erősek így is, tudnak boldogulni.- A gazdasági társaságok azon­ban arra hivatkoznak, hogy ők tartják az állattáilomány jelentős részét. Például a KSH adatai szerint az igencsak meg­csappant sertésállomány több mint hetven százalékát cégek hizlalják. Nem tart attól, hogy egy ilyen törvény tovább csök­kentené ezt a számot?- A sertésállomány nincs közvetlen összefüggésben a földdel. Itt inkább arról van szó, hogy versenytársaink, a német és dán termelők sok élelmiszer-hulladékot használ­nak takarmányként, míg mi abrakoltatunk, és ez drágább. Az is igaz, hogy Nyugat-Euró- pában más fogyasztási szoká­sok vannak, a sertés néhány nemesebb részét, így például a sonkát fogyasztják, a többi, a felvágottakhoz alkalmazha­tó húsrészt és belsőséget pedig dömpingárakon, óriási meny- nyiségben szállítják ide. Nyu­gaton a sertés több részét nem eszik meg, nem is ismerik. A hamburgeren felnőtt embe­rek egyfajta agymosáson es­nek át, amelynek végeredmé­nye, hogy rosszul vannak, ha az ételben felismerhető az ál­lat valamely része. Ott nem lehetne eladni például a disz­nósajtot. Arrafelé a korábban komoly vásárlóerő miatt nem is terjedtek el az olcsóbb fel­vágottak, mint nálunk. Ezért a felvágottakhoz való részeket Fazekas Sándor 1963. május 3-án született Karcagon. 1987-ben a szegedi József Atti­la Tudományegyetem jogi ka­rát végezte el. 1987-től a SZIM Karcagi Gép­gyár Rt. jogi előadója, majd jogtanácsosa. 1990-től 2010-ig Karcag vá­ros polgármestere. 1989 óta a Fidesz tagja, 2010-ig a párt Jász-Nagy- kun-Szolnok megyei alelnö- ke. 1998-2002-ben, majd 2006 és 2010 között Jász-Nagy- kun-Szolnok megyei ország- gyűlési képviselő, részt vett több parlamenti bizottság ideszállítják. Itt nem néhány kamionra kell gondolni, mil­lió tonnás tételekről van szó. Ez a dömping az EU-csatla­kozással nyílt meg, azóta van lejtmenetben a sertéságazat. Persze az is igaz, hogy mi sem vagyunk elég szervezettek. A helyzet kezelésére átfogó tervet, a sertésstratégiát dol­goztuk ki. És azt is látni kell, hogy a kényszer nagy úr: a vál­ság Nyugat-Európát is érinti, a vásárlók ott is elkezdik ke­resni a megfizethető terméke­ket. munkájában. 1998-2002 kö­zött frakcióvezető-helyettes­ként is dolgozott. 1994-TŐL 1998-ig, majd 2002- től 2010-ig a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Közgyű­lés tagja, 1994-től 1998-ig, il­letve 2002-2006-ben a Fi- desz-frakció vezetője. 2010-ben, a parlamenti vá­lasztások első fordulójában a Fidesz-KDNP területi listá­járól kapott mandátumot. 2010 júniusától vidékfejleszté­si miniszter. 1998-tól a Kunszövetség elnö­ke, 2009-2010-ben a Magyar Önkormányzatok Szövetségé­nek társelnöke.- Ön szerint tartós tendenciáról van szó?- Az olcsó élelmiszerek korá­nak vége, a drágulás világmé­retű, és az élet velejárója lett. A nemzetközi színtéren több szereplő, így az ENSZ élelme­zési szervezete, a FAO, és még a Világbank is hangsúlyozza annak fontosságát, hogy amit csak lehet, helyben termeljünk meg. A minisztériumban lét­rejött egy munkacsoport, mely az egyre dráguló élelmiszerre próbál válaszintézkedéseket kidolgozni. Ez a munka most folyik. Megoldás kell össztársa­dalmi szinten erre a problémá­ra. A kibocsátás növeléséhez külső és belső piac egyaránt kell. Nyugaton a helyi és re­gionális termelői piacok már az élelmiszer összforgalmá­nak 15-20 százalékát teszik ki. A hobbitelkeket, melyeken zöldséget, gyümölcsöt lehet ter­meszteni, már úgy sorsolják. Nálunk is elindult már vala­mi, változik a közgondolkodás, mert az emberek rájöttek arra, hogy amit magunk állítunk elő magunknak, az után nem kell áfát fizetni. Tavasszal a he­lyi piacokon a palántákat már gyorsan elkapkodják. Amikor azonban élelmiszer-termelés­ről beszélek, mindig valódi élelmiszerre gondolok. Nem fel­fújt, tartósított műélelmiszerre, és nem is élelmiszer-ipari hulladékokra. Mi azokat nép­egészségügyi termékdíjjal sújt­juk éppen azért, hogy a hazai, egészséges élelmiszer verseny- képes legyen.- Amit ma eszünk, nem biztos, hogy az?- Nem biztos. Mondok egy példát: augusztus huszonket­tedikén vettem egy paprikát, a felét megettem, a másik felét betettem a hűtőbe. Azóta sem romlott meg. Kissé megfony- nyadt, de tulajdonképpen még ehető. Érdekel, hogy mi lesz ve­le. Ez egy normális paprikával, például az általam termesztet­tel nem történhet meg: az egy hét után megromlik.- Az új öntözési stratégia jobbára a kisebb és közepes gazdaságoknak szól, amelytől a hazai termelés felfutását vár­ja a szakma.- Igen. A kormány elfogadta a stratégiáról szóló előterjesz­tést, fél éven belül kell leten­nünk az asztalra a konkrét ha­táridőket, feladatokat és költ­ségeket tartalmazó anyagot. A stratégia keretében mintegy száz kisebb víztározó építé­sét tervezzük, és újra műkö­désbe hozzuk azt az öntözési szisztémát, csatornarendszert, amely már megvan, valamikor működött is, de ma nem hasz­nálják. Felmérjük a telepü­lések lehetőségeit, helyzetét és elképzeléseit, és a belügyi tárca által irányított közmun­ka segítségével hozzuk rend­be a csatornákat, vízműveket. Fontos, hogy az egész vízügyi területen az állami szerepvál­lalásnak kell hangsúlyt kap­nia. Ez egy nemzeti ügy, mely­nek a kezelése ma még széttö­redezett, ezért össze kell fogni. Ennek a kezelésére szándé­kunkban áll egy öntözési hi­vatalt létrehozni. Magyaror­szágon ma negyvenezer kilo­méternyi vízelvezető csatorna van, egy részüket újra haszná­latba kell venni. Erre azért is szükség lesz, mert a klímavál­tozás miatt a közeljövőben sem élni, sem termelni nem lehet majd a Kárpát-medencében, ha nincs megfelelő vízgazdál­kodás. Ehhez nem kell többet tenni, mint a Magyarországon ma átfolyó vizet - vagy annak egy részét - itt tartani. Ehhez tározókat, halastavakat kell építeni. Ilyenek persze létesül­nek most is, csak nem illesz­kednek egy országos koncep­cióba. A 2014-től induló uniós költségvetési ciklusban erre a célra megszerezhető forráso­kat egy hatékonyabb öntözési rendszer, és így a hatékonyabb élélmiszer-termelés sízólgála- tába kell állítani.- Ezt készítené elő az új szövet­kezeti törvény is?- Igen, és a szociális szövet­kezetek létrehozása, a kony- hakertprogramunk is. A szö­vetkezeti törvény előkészítő munkái, a jogalkotás még folyamatban van. A szövet­kezet szó hallatán mindenki a történelmi példákra gondol, de mi egy piacgazdasági kere­tek közt működő szövetkezetét képzelünk el. Bízom abban, hogy a törvényjavaslat tavasz- szal a parlament elé kerül.- Addig is az élelmiszeripar szereplői komoly nyomást fej­tenek ki az alapvető élelmisze­rek áfájának csökkentéséért. A közelmúltban egy részletes hatástanulmányt is publikált az Ernst & Young a témában. Mit gondol, célt érnek ezek az erőfeszítések?- Nagyon alaposan meg kell fontolni ezt a kérdést, és azt is, milyen termékekre vezet­nénk be, volt már ugyanis pél­da az élelmiszerek áfájának csökkentésére az előző kormá­nyok idején, amely hatástalan maradt. A csökkentést lenyel­te a kereskedelem, a vásárlók a fogyasztói árakon nem érez­ték a hatást. Az Ernst & Young által készített anyag valóban figyelemre méltó akkor is, ha egyébként bizonyos termé­kekre az áfanövelést javasol­ja. A felkínált megoldás tehát tulajdonképpen egy áfaátren­dezés. Arról nem is beszélve, hogy az áfacsökkentést akkor kellene végrehajtani, amikor külső erők az adóemelés irá­nyába próbálják eltolni a hely­zetet. A kormány mindenesetre még nem döntött erről, de mi támogatjuk a csökkentést. A * II

Next

/
Thumbnails
Contents