Tolnai Népújság, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

2012-11-17 / 269. szám

2012. NOVEMBER 17., SZOMBAT 5 KÖRKÉP Öt év hat hónap börtönt kapott a rézkábelek ellopásáért Sok újdonságnál bábáskodott portré Kováts Balázs nyugdíjasként is teljes erőbedobással végzi feladatát szekszárd-mike Öt év hat hó­nap börtönre ítélte a Szekszárdi Városi Bíróság azt a 35 éves mi­kéi férfit, aki két társával együtt bűnszövetségben a Dunántúlon több helyütt transzformátoro­kat rongált meg. Feltételes sza­badlábra nem bocsátható, s két évre eltiltották a közügyek gya­korlásától. Dr. Kovács Ildikó, a Szekszárdi Városi Bíróság saj­tószóvivője elmondta, a 45 éves másodrendű vádlott 1 év 10 hó­nap börtönt kapott, és három év közügyektől eltiltásra ítélték. Az őket fuvarozó harmadrendű vádlottat 1 év 4 havi börtönre és két év közügyekről eltiltásra ítélte a bíróság, és elkobozta az autót, amellyel közlekedtek. A három férfi közül az első­rendű vádlott volt az értelmi szerző, aki értett a nagyfeszült­ségű transzformátorok áram- talanításához. Ő kapcsolta le rendszerint az oszlopok tetején lévő transzformátorokat, majd kicsavarta a tartó csavarokat. A ledöntött transzformátorokat segítette szétszedni a másod­rendű vádlott. Egy-egy alkalom­■ A szolgáltatónak közel harmincmillió forint kárt okoztak, amit meg kell téríteniük mai 100-200 kilónyi rézkábel­hez jutottak, s azt eladták miu­tán leégették a műanyag borítá­sát. A mintegy 200 liternyi ola­jat kiengedték. Huszonhat eset­ből 15-öt sikerült rájuk bizo­nyítani. Ezzel a vádlottak közel harmincmillió forint kárt okoz­tak a szolgáltatónak. Az össze­get meg kell téríteniük: az első­rendű vádlott több mint 19 mil­lió forintot, a másodrendű közel hatmilliót, a harmadik pedig majdnem 4,5 millió forintot. A bűnszervezetben, folytató­lagosan, üzletszerűen elköve­tett lopás mellett három eset­ben elkövették a közérdekű üzem működése megzavarásá­nak bűntettét is, mert a lakos­ság mellett ezek a transzformá­torok vízműveket, szennyvíz átemelőket láttak el árammal. A lopás miatt egy időre áram és víz nélkül maradtak falvak. A harmadrendű vádlott ezen ügyekben bűnsegéd volt. Az ítélet nem jogerős, mert a vád­lottak enyhítésért, az ügyész súlyosításért fellebbezett. ■ 1.1. Az atomerőmű térségi kap­csolatainak építője, annak utazó nagykövete, jószolgála­ti küldötte - ezekkel az elne­vezésekkel „szokás” Kováts Balázs vezetőmérnököt titulálni. Kováts Balázst, aki­nek neve, léte összeforrt az atomerőműével, s aki immár nyugdíjas, de nem fordított hátat az erőműnek. Vida Tünde Megannyi nyugdíjas búcsúz­tatón vett már részt az atom­erőművet képviselve. Az idei­re mosolyogva indult csütörtö­kön. Ha nem jegyzi meg derűs mosollyal, eszébe sem jut sen­kinek, hogy most a másik ol­dalon áll majd. Kováts Balázs elvileg már nyugdíjas, de - és ez viszont senkit nem lep meg - ugyanolyan aktív, megannyi teendőjét ugyanolyan aktivi­tással végzi. Miután a Vak Boty- tyán Gimnáziumban leérettsé­gizett, a Nehézipari Műszaki Egyetemre ment, hogy gépész- mérnök legyen. Ebben már sze­repe volt az akkor még csak épülő atomerőműnek, amely­nek 35 éve lett a munkatársa. Sok újdonságnál bábáskodott, mégpedig egymástól igen elté­rő területeken. Ahogy mondja, öt-hat-hét évenként érezte úgy, hogy váltani kellene. És persze az is előfordult, hogy az új kihí­vást nem ő kereste. Ő volt a cég első blokkügyeletese, az egyes és kettes blokk tudományos in- dításvezető-helyettese, az ESZI alapító igazgatója. Utóbbi pél­dául nem önként vállalt feladat volt, az akkori vezérigazgató, Pónya József bízta meg azzal, hogy teremtsen a semmiből is­kolát. A végső döntést akkori fő­nöke adta meg, aki azt mondta, ő bizony még az óvodák élére is mérnököket tenne, hogy jól mű­ködjön a világ. Amikor hosszas „birkózás” után 1985 karácsonyán bead­ta a derekát, Pónya József azt mondta, jó, akkor majd küld­jön meghívót a tanévnyitóra. Ez maximális bizalmat és fe­lelősséget jelentett. Mindezzel együtt egy dologban nem tett eleget a vezérigazgató elvárá­sainak, ő ugyanis azt mond­ta, hogy tanévnyitó 1987. szep­Kováts Balázs most is aktívan dolgozik. A paksiak az ezredfordulón az Év emberének választották tember 1-jén legyen. Az évnyi­tót 1986 őszén tartották. A fel­adat hatalmas és az eddigiek­től merőben eltérő volt és nem nélkülözhette a Kováts Balázs­ra olyannyira jellemző kreati­vitást, meggyőző és probléma- megoldó képességet. A szom­szédos gimnázium helyiségei­ben toborozták a diákokat, pe­dagógusokat úgy, hogy közben még javában falaztak, betonoz­tak. A középiskola kapuinak megnyitása után egy évvel már főiskolai képzés indult az intéz­ményben. - Hetedik évemet töl­töttem az ESZI-ben, amikor be­lém nyilait, hogy itt kicsenget­nek, becsengetnek, érettségiz­nek, diplomát szereznek, min­den megy a maga útján nélkü­lem is - idézi fel. így hát vet­te kalapját, megpályázta, el­nyerte 1992-ben az erőmű tá­jékoztatási irodájának vezeté­sét. Irányítása alatt készült el és nyílt meg a látogató központ, ahol évente 30 ezren fordulnak meg, és amely 1996-ban a Bur- son Masteller céggel elnyerte a Munkájáért számos elismerést kapott, volt, amit elsőként vehetett át kováts Balázs számos PR stra­tégiát valósított meg pályafutá­sa során. Ilyen az önkormány­zati szövetségek (szekérvárak) létrehozása az atomerőmű ér­dekszféráiban, az elhasznált fűtőanyag-tároló létesítésének lakossági elfogadtatása, a ra­dioaktív hulladék hazai elhelye­zéséhez a kiválasztott telephely és környezetének lakossági megnyerése, újszerű kommuni­kációs módszerek - például pol­gármesteri sms-rendszer - beve­zetése. Irányításával mintegy 30 PR tartalmú diplomamunka született. Munkájáért számos elismerést kapott. Ezek közé tar­tozik a Tudományos Szakmai és Üzemi Lapok Szövetségének Kommunikációs-díja, amelyet az országban elsőként kapott meg, az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat Prométheusz-díja a fi­zikai gondolkodás terjesztésé­ért, az Év embere az ezredfordu­lón Paks város lakóinak szava­zata alapján, Paks Városért ki­tüntetés - ma Pro Űrbe díj -, a Paksi Iparos és Vállalkozói Kör Lussonium díja, a Tolna Megyei Közgyűlés természettudományi díja, az ipari miniszter, a műve­lődési miniszter, a Nemzetközi Rendőrszövetség, továbbá a MTESZ és a TIT elismerései. PR világszövetség díját. Aztán megint úgy érezte, barátság­gal, jó érzéssel, de menni kell, mert ő már nem tudja ezt más­képpen csinálni, ő már nem tud másfajta szóvivő lenni, a világ pedig változik. Új felada­ta az atomerőmű békebírói uta­zó nagyköveti szerepe már az előző munkából nőtt, teljese­dett ki. Nem tiltakozik a meg­jegyzés ellen, miszerint ezt a munkát mintha neki találták volna ki. Akkor már ötven fe­lé járt, rendelkezett megfele­lő kapcsolati tőkével, kellő böl­csességgel, hogy a nukleáris energia terén érintett települé­sek vezetői, lakói elfogadják. Ez persze nem működhetett volna a hosszú távú igazmondás nél­kül. Számos más, az atomerő­mű társadalmi elfogadottságát szolgáló újdonság fűződik a ne­véhez, s persze tevékeny része­se a bővítés előkészítésének is. Az, hogy nyugdíjas lett, szavai szerint nagy változást nem hoz az életében. Régóta, vagy más­fél évtizede készül az időskor­ra, nemcsak anyagilag, hanem egyéb tekintetben is, mert azt vallja, hogy nem szabad hirte­len megállni, mert az gyorsan maga után vonja az öregedést. Ennek szellemében nem is tör­tént jelentős változás az életé­ben, és bár június óta felmen­tési idejét tölti, és most már jo­gi státuszát illetően is nyugdí­jas, ugyanúgy, vagy majdnem ugyanúgy végzi eddigi felada­tait. Ami változott a munka­végzés szabadságfoka, gpii szá­mára mindig is nagyon fontos volt. E tekintetben nagyon sze­rencsésnek vallja magát, mert nemcsak most nyugdíjasként, hanem az elmúlt 25 évben szin­te mindig, megadatott számára ez a szabadság. Nem kellett je­lentéseket írogatnia, beszámo­lókat gyártania, helyette alkot­hatott, szárnyalhatott. Az ered­ményt összefoglalni lehetet­len, Kováts Balázs számos kéz­zel fogható dolgot „hagy maga után” beleértve ESZI-t, Látoga­tóközpontot, de - amire még in­kább büszke -, hogy sokan, ta­nítványok, kollégák, viszik to­vább azt a szellemiséget, amit ő képvisel, azóta, amióta belépett az atomerőműbe. Hiszen azóta töretlenül azon fáradozik, hogy elfogadtassa és megszerettesse a létesítményt az emberekkel. A völgységi város újabb színfoltja műfüves pálya A bonyhádi focistapalánták vehették birtokba először bonyhád - Büszke vagyok ar­ra, hogy ismét egy új létesít­ménnyel gazdagodott Bonyhád, amely része a várost érintő fej­lesztési sorozatnak - hangsú­lyozta Potápi Árpád János csü­törtökön a BONI Széchenyi Ist­ván Általános Iskolában, a mű­füves pálya átadására szervezett ünnepségen. A település polgár- mestere, a térség országgyűlési képviselője kifejtette, azért ha­tározott úgy a képviselő-testü­let, hogy itt valósuljon meg ez a közel 28,5 milliós beruházás - amelyhez az önkormányzat mintegy 9,5 millióval járult hoz­zá -, mert a Fáy Lakótelepen él a legtöbb gyermek, akik várha­tóan rendszerint igénybe veszik Az első derbit a BVLC ifjú tehetségei játszhatták a pályán majd a pályát. De a programon megjelent sportvezetőket, edző­ket is arra bíztatta, hogy nép­szerűsítsék a komplexumot és használják ki a pálya nyújtot­ta lehetőséget. A polgármester köszönetét mondott mindazok­nak, akik munkájukkal hozzá­járultak a fejlesztés megvalósí­tásához. Külön kiemelte a Ma­gyar Labdarúgó Szövetség, és annak Tolna megyei sportigaz­gatójának: Krausz Márton sze­repvállalását. Az MLSZ képvi­seletében Pozsgai Éva mondott beszédet, a kommunikációs re­ferens is elismerését fejezte ki a pálya láttán és azt kívánta, hogy leljék örömüket ebben a völgysé- giek. ■ Vízin B. Iró-olvasó találkozó. Tamás Menyhért József Attila-díjas költő, író, műfordító volt pénteken a bátaszéki Keresztély Gyula Városi Könyvtár vendége. A beszél­getés a Csillagokkal társalgó című portréfilm vetítésével kezdődött, amelyben a Hadikfalván született író arra is kitért, hogy 1945 tavaszán, amikor a Bács­kára telepítés után Tolna megyébe vándorolt a család, Decs fogadta be őket

Next

/
Thumbnails
Contents