Tolnai Népújság, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

2012-11-10 / 263. szám

4 2012. NOVEMBER 10., SZOMBAT Két korosztály, egy szív könyvbemutató Lélekvitamint kaptunk egy őszi délutánon Pintér Petra, Bodroghalmi László, Fittné Szilvássy Ildikó, Csipszer Bettina és Szabó Vivien a tanárnő Tündérszövet című könyvbemutatóján Aó /I íl A fi % % \ i í l Í S |íf Az oldalt szerkesztette Molnár Ágnes, agnes2.molnar@axels.hu . Az oldalon megjelent írásokat olvashatjátok a wwwteol.hu-n. Magukénak érezték '56 eseményeit Múltidézésre hívták di­ákjaikat a Perczel Mór Szakközépiskola taná­rai. A tanulók egész napos foglalkozás kere­tében ismerkedtek az öt­venes évek mindennap­jaival, 1956 eseményei­vel, jelentős alakjaival. ■ Korabeli újságokat tar nulmányoztak, film­előzeteseket készítet­tek a bonyhádi diákok A projektnap célja az volt, hogy a mai ifjúság igazán megismerje, magá­énak érezze október 23-a üzenetét. A fiatalok játé­kos feladatok segítségével idézték meg az 56 évvel ezelőtti eseményeket, a korszak kultúráját, sport­ját, mindennapjait. A diá­kok filmelőzeteseket készí­tettek, összehasonlították és grafikonon ábrázolták az akkori és a mai árakat. Felidézték az „aranycsa­pat” sikereit, a melbour- ne-i olimpia eseményeit. Korabeli újságokat ta­nulmányoztak, térképre vitték 1956. budapesti és bonyhádi helyszíneit, ese­ménysorát. Az osztályok egész napi munkájukat hatalmas tablókon össze­gezték, melyeket az iskola zsibongójában állítottak ki. Az elkészült alkotások alapján a diákok nagy kedvvel és ötletgazdagon dolgoztak. Benkő Vivien, Bonyhád, Perczel Mór Szakközépisko­la, 10. A Képünkön a 10. A osztály Különleges élményben volt részünk; szeretett tanár­nőnknek egy egészen más oldalát ismerhettük meg a Tündérszövet című kötete által. Kovács Réka Két kor, két lélek, két világnézet. A diákoké és a tanároké. Hogy lesz ebből összehangolt, közös produkció? Ez a kérdés járt a fejemben, miközben kedves tanárnőm, Fittné Szilvássy Ildikó könyv- bemutatójára igyekeztem. A rendezvény előtti napokban már olvastam a kötetet. Voltak kedvenc verseim, és elhangzot­tak olyanok, amelyek úgy tűntek, mintha az én érzéseimet, gondo­lataimat adták volna vissza. A következő kérdés, ami fel­merült bennem, hogy vajon ezek közül elhangzik-e valamelyik? Végigmentem a folyosón, egé­szen a könyvtárig, majd benyi­tottam. Mintha egy más világba érkeztem volna. Sok mosolygós, izgatott ember látványa tárult elém, és nem lehetett mást ér­zékelni, mint a felszabadultsá- got. Mintha a gondok, bajok és a stressz nem tudták volna átlép­ni a küszöböt. Én viszont igen, és én is ebbe a gond nélküli vi­lágba csöppentem végre! Helyet keresve, az utolsó sor­ban találtam meg a székemet. Örültem, hisz innen mindent láttam, ami a teremben történt. Minden gondolat, minden törté­nés az elkövetkezendő egy órá­ban kitárulkozott előttem. Megnyugodva átadtam ma­gam az érzésnek. Középen ült a költő, a sarokban gitár. A gondolataim cikáznak. Va­jon a kedvencemet zenésítették meg? Irigy lettem egy pillanatra. Négyen is segíthették őt. Ott állt Vivi. A meghívóból tudtam, ő lesz a moderátor. A gitárt összekapcsoltam Bod­roghalmi Lászlóval. Ott volt még Betti, aki szintén verset mon­dott, és ott állt még gyermekkori barátnőm, Petra. Ő énekelni fog, gondoltam magamban! Mire te­kintetem végigért, Vivien halk szavai már meg is nyitották a bemutatót. Ildikó tanárnő be­mutatkozása utána elkezdődött, amire már mindannyian vár­tunk. Elhangzott az első vers. A bemutató három blokkból állt. Az első részt az „Én”- ver­sek töltötték ki. Mosoly ült az arcomra, hogy ily módon egy kis betekintést nyerhetek a ta­nárnőm világába, gondolataiba, hiszen ezek a sorok róla szólnak. A kétgyermekes családanyáról, aki tanít, zongorán és orgonán is játszik, énekel, viszi az újság­író szakkört, és még marad ideje velünk is foglalkozni. Büszkeség öntött el, ahogy ott ültem. Legszí­vesebben felálltam és azt kiáltot­tam volna a világnak, hogy én ismerem! Ehelyett inkább csak hangosan tapsoltam. Aztán jött a következő sza­kasz, mely „TE” elnevezést kapta. Olyan volt, mintha az egész rólam szólna. Könnyek szöktek a szemembe, feltörtek bennem a múlt jó és rossz em­lékei. És ekkor eljött az a bizo­nyos katarzis. Hirtelen nem is tudtam hova tenni ezt az érzést. Ekkor meghallottam a kedvenc versemet. Belső re­megés, mosolygás, könnyek lettek úrrá rajtam, s ez mind egyszerre. Az „Ő” részre már alig tudtam koncentrálni. A könyvbemutató végén a kö­zönség hangos tapsban tört ki, majd egy emberként mentünk gratulálni.Hazafele menet végig a kötet járt a fejemben. A Tün­dérszövet. Egy gondolat jut most csak eszembe: ezen a délután a tündérek körbeszőttek minket boldogsággal... Az interneten pe­Csak ültem ott, és az egyik vers sorait ismételgettem magamban: „Ha akarod leteszem a tele­font és nem beszélek butaságot versről és zenéről és nem kérdezem meg hogy ismered-e a titkukat - ha úgy akarod (...) Ha akarod bekötött szemmel megyek át a téren és nem is gondolok a kezedre hogy megfoghatnál mert ez egy másik élet- ha úgy akarod...” dig a következő könyvajánlót ta­láltam: „A költő kézen fog, és el­visz egy világba, aminek minden elemét ismered, de úgy, együtt varázsos, csodálatos, szebb, mint az álmok. De legalábbis más. A költő megmutatja, hogy milyen vagy: a férfiban a nőt, a nőben az embert, a folyamatban a gondo­latot. A költő ragyogóvá bűvöli a szürkeséget, csodálatos pillana­tokat szerezhet neked. Szilvássy Ildikó pedig költő.” A cikk szerzője a paksi Vak Boty- tyán Gimnázium 10.B osztályos tanulója az óriási víztornyot Az idei őszi szünetet Gerjen- ben, a rokonoknál töltöttem. Belecsöppentem az ívóvízmi­nőség-javító programba, így alkalmam volt egy különle­ges eseményen részt venni. A település új víztornyot kapott, a régit pedig ledön- tötték. Már hajnalban markolók és munkások lepték el a hely­színt, és nagyon ügyeltek arra, hogy minden rendben menjen. Amikor megérkez­tünk a vízmű telepre éppen az új tornyot állították fel. A hatalmas daru rakta össze, és bizony nem volt egyszerű feladat, mert itt minden milli­méternek stimmelnie kellett. Szerencsére sikerült felállíta­ni az új víztornyot, így tovább haladhatott a munka. A régi víztornyot, mely mé­terekkel alacsonyabb, mint utódja, nehéz kötelek tartották. A daru már fentről fogta a tor­nyot, amikor elkezdték elvágni a feszítő köteleket, amik nagy csattanással ütköztek neki a toronyszár falának. Amikor az utolsó kötél is elszakadt, a to­rony imbolyogni kezdett. Félel­metes látvány volt a hatalmas méreteivel, hiszen most már a levegőben lógott, és ha a daru nem tartja, bizony eldől. A pre­cíz és előre eltervezett munka során szerencsére nem történt baleset. Még az időjárás is a szakembereknek kedvezett, egyetlen halvány fuvallat sem zavarta meg a munkát, ami a Duna parti településen igen ritka. A 47 éves víztorony, te­hát véglegesen nyugdíjba vo­nult, átadva helyét az újnak. Bálint Edit, Bonyhád, Petőfi Sándor Evangélikus Gimná­zium, 11. B A régi víztorony Zöld színű vére volt egy férfinek különös Ilyet korábban csak a tévénézők láthattak a Star Trek filmekben Evezőket elő, kezdődődik! ladik médiavetélkedő Október végéig lehet nevezni A tavalyi tanévben, immár he­tedik alkalommal, sikeresen zártuk a LAPOT A DIÁKOK­NAK! (LADIK) médiavetélke­dőt. Úgy gondoljuk, a versenyt érdemes ebben a tanévben is megrendezni, mert nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk az iskoláktól, gyerekektől egy­aránt. Az olvasás megszerettetése, a fogalmazás, a közös gondol­kodás és a közösségért végzett munka segítése a célunk. Nem titkolva, hogy ezeken túl a Tol­nai Népújságot is szeretnénk népszerűsíteni. A feladatok is a Tolnai Népújsághoz és az új­ságíráshoz kapcsolódnak (pl.: TOTÓ a Tolnai Népújságról, tudósítás, riport, fotókészítés stb.). Az idei LADIK programot novembertől jövő év márciu­sáig tervezzük, a megyei dön­tőt 2013. tavaszán szeretnénk megtartani. Az első helyezett csapat pedig továbbjut a három­napos országos döntőbe, mely­nek legutóbb a bikali Puchner Kastélyszálló és Reneszánsz Élménybirtok adott otthont. A vetélkedősorozatot az is­kolák 7-8. osztályai részére indítjuk. A feladatok a döntőig a csapatok közös munkájára épülnek, majd a döntőbe jutott osztályok 5-fős csapatai vetél­kednek a végső helyezésekért. A háromrészes játék első fordulója novemberben kezdő­dik. A feladatok minden alka­lommal megjelennek a Tolnai Népújságban és a www.teol.hu weboldalon is. Nevezni a mellékelt nevezési lapon lehet 2012. november 15- ig. A kitöltött lapot az osztály felkészítő tanárának és az is­kola igazgatójának aláírásával, valamint az intézmény pecsét­jével ellátva kell címünkre el­juttatni. Nevezni e-mailen is lehet, ezen minden olyan adat­nak szerepelnie kell, ami a ne­vezési lapon is rajta van. A ne­vezéseket e-mailen a következő címre küldjék: orsi.barabas@ axelspringer.hu. A borítékra kérjük ráírni: Ladik Médiave­télkedő! ■ M. Á. Nevezési lap iskola neve, címe: Felkészítő tanár aláírása: __ Is kolaigazgató aláírása:_ 1 Cs apat fantázianeve: m A vetélkedőn résztvevő diákok neve: 1,___________________' ||| ’ 2. 3 . _______________________ 4. ________________ 5. Ú €l8l Tolnai Népújság A hír velünk jár! Sötét, zöldesfekete vér folyt egy férfiből egy kanadai műtőasz­talon. A sebész-csapat tagjai kis híján sokkot kaptak, főleg, hogy kandi kamerának nyomát sem látták. A 42 éves férfiről azonban hamar kiderült, hogy nem az űrből érkezett, a furcsa színt az általa szedett migrén elleni gyógyszer eredményez­te. A nem hétköznapi beteg mű­tétje sikeres volt, és még a vére is visszanyerte eredeti színét, miután abbahagyhatta a prob­lémát okozó gyógyszer szedé­sét. ■ Á. M.

Next

/
Thumbnails
Contents