Tolnai Népújság, 2012. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

2012-10-05 / 234. szám

4 RIPORT 2012. OKTÓBER 5., PÉNTEK Valami sötét, vad, szenvedélyes szépség fekete hegyek A szemetesnek nincs alja, de egy montenegrói kirándulásnak mindenképpen van teteje Valami sötét, vad, szenve­délyes szépség. Ha a neve alapján így képzeli az ember Montenegrót, nem téved so­kat. A Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület- hasznosítók Szövetsége (MAHAL) által Szerbiába és Montenegróba szervezett szakmai úton - amelynek Tolna megyei résztvevői is voltak - ez is kiderült. Steinbach Zsolt Szegény Szerbia! Montenegró felé Szerbián át vezetett az út a Mahal-os kiránduláson, ezért a sajnálkozás. Mert bár kiderült, hogy Szerbiának is akadnak szemet gyönyörködtető tájai, akadnak szerény anyagi kö­rülményeik ellenére is vendég- szerető, barátságos polgárai, de - legalábbis borús időben - egy szürke, szegény, kicsit lehan­goló országnak tűnik, ahol az embernek az az érzése, hogy mindig épül ugyan valami, de az soha nem fog elkészülni. Pedig Szerbia néhány év­tizede még a keleti blokk ál­tal irigyelt nagy Jugoszlávia legnagyobb tagköztársasága volt, mára viszont „egyedül” maradt. 2006-ban Montenegró mondott búcsút immár a kis-ju- goszláv államszövetségnek, mivel a népszavazáson a mon- tenegróiak paraszthajszálnyi többsége a függetlenségre vok­solt. A Magyarország területér;- nek hetedét, lakosságának kb. 6 százalékát kitevő Montenegró pedig vitte a közösből a gyönyö­rű hegyeket, folyókat, erdőket, és nem utolsó sorban a közel háromszáz kilométeres tenger­partot. (Két évvel az elválás után, 2008-ban pedig megverte a szerbeket a vízilabda EB-dön- tőben.) Szerbiával ellentétben Mon­tenegrónak már a neve is meg­fogja az embert. Valami sötét, vad, izgalmas, szenvedélyes szépség képzelhető bele az ország újlatin elnevezésébe. (Igaz, a helyiek Crna Gora-nak hívják az államukat, ami az előbbi képzettársítást megne­hezíti.) A szavak jelentése azon­ban ugyanaz: Montenegró a „fekete hegy”, esetleg a „fekete erdő” országa. Meg a fekete ruhás rendőrö­ké. A szerb-montenegrói hatá­ron épp a megérkezésünkkor vezettek el bilincsben egy fia­talembert, a jelenetet a buszból lefényképező útitársunkat pe­dig egyből leszállították. Sze­rencsére egy önkéntes fény­képkitörlés és kettő doboz sör(!) ellenében gyorsan fátyol borító- dott a kihágásra. Azért hamarosan feltárult az .ország szenvedélyes szépsége is. Mindenekelőtt a lenyűgöző hegyek és folyóvölgyek által. Az ország túlnyomó területe ilyen vidék, ä gyakori kanyar­gós szerpentin utak nem ritkán szédítően mély szakadékok mellett vezetnek. A kétoldali tériszonyban szenvedő turisták számára Montenegró kifejezet­ten ellenjavallt. De attól még gyönyörű. Az egyik legnagyobb ottani természeti csoda is a különle­ges domborzati viszonyokhoz kötődik. A legmélyebb európai folyóvölgy északon, a Durmitor hegységben, a raftingolásra is alkalmas Tara folyó kanyon­ja, néhol 1300 méter mély (a Grand-kanyon után a második a világon.) Ezt a közel másfél kilométeres mélységet nem lát­tuk, a Durmitor legmagasabb csúcsát, a 2523 m magas Bobo- tov Kuk-ot viszont igen, előteré­ben egy festői, kétezer méteres tengerszint feletti gleccsertó­val, amelynek - sosem találná ki az olvasó - Fekete-tó a neve. A hegyek egyébként Monte­negró másik nagy turisztikai a legnagyobb mennyiségű élő, majd sült hallal elsőként Nyugat-Szerbiában, a Potpece nevű faluban lehetett találkoz­ni. Több ottani vendéglő is az­zal teremt különleges hangu­latot és természetközeli gaszt­ronómiai élményt, hogy a he­gyi forrásból érkező vízben tartott pisztrángok akár köz­vetlenül az étkezőasztalok alatt-mellett, a lerekesztett be­tonvályúkban úszkálnak, majd nem sokkal később már vonzerejét, a tengert is uralják: szinte közvetlenül a vízpartról meredeznek az ég felé. Vala­mi kis helyet azért hagynak a strandolásra is az azúrkék szí­nű, szeptemberben is kellemes hőmérsékletű, néhány kisebb, hullám verte szakasztól elte­kintve kristálytiszta tenger­ben. A partok közelében szórvá­nyosan bukkannak elő kisebb szigetek a vízből. Van, ame­a tányéron gőzölögnek, és hoz­za őket a pincér. az ország fontos természeti kincse a Szkadari-tó is, amely­nek területe kb. a Balaton két­harmada. A helyi idegenvezető szerint vannak benne 35 kilós pontyok, és két méteres, tíz ki- lós(í) angolnák is. Állítólag a tavon leggyakrabban igénybe vett halászeszköz a szigony, persze ott is illegális a haszná­lata. De a horgászbotokkal se spórolnak, láttunk olyat, hogy lyiken romos erőd és rengeteg agavé található, akad, amelyen egy hosszú hajú, életvidám orosz pópa (egy hajdani kato­natiszt) lakik, és olyan is van, amit kocsiút köt össze a parttal, de többnyire csak hírességek és hatalmasságok tehetik be oda a lábukat. A montenegrói tenger leg­különlegesebb képződménye viszont a Kotori-öböl. Erősen tagolt partja szinte végig be fejenként nyolc-tíz bottal is hor­gásztak a sportemberek. A Szkadari-tó fő nevezetessége azonban a rendkívül gazdag, Európa egyik legjelentősebb madárállománya. Közel há­romszáz faj fészkel a sok he­lyen mocsaras területen, ez a tó az utolsó élőhelye Európá­ban a pelikánoknak. Ám hogy ez a tömérdek madár mennyi halat fogyaszthat, abba talán még belegondolni is fáj a ma­gyar halászembereknek. van építve, a kisebb-nagyobb faluk-városkák pedig igazi me­diterrán fílinget árasztanak. A csúcs feltétlenül Kotor, a ki­kötővel, az apró, sikátorokkal és kis terekkel szabdalt, csoda­szép óvárossal, az üzletekkel, műemlékekkel és a vendéglá­tó-ipari egységekkel. Plusz a Szent János erőd, ahová állító­lag több, mint 1300 lépcső ve­zet fel, talán még egy balkáni serpának is kihívást jelentve. A tengerpart (bulizós) fővá­rosának viszont Budvát tart­ják. Ezen a településen szintén nagyon hangulatos az óváros, a kikötőben pedig elképesztő méretű jachtok láttán csorgat­ható a nyál, nyelhető vissza az irigyzöld epe. Irigykedni elvileg más miatt is lehetne: például míg mi évek óta, gigászi erőfeszítéseink el­lenére az euró-nak még a kö­zelébe kerülni is képtelenek voltunk, addig Montenegró fog­ta magát, és egyoldalú döntés­sel bevezette. Ez azonban még messze nem a Kánaán, amit az idei Eurovíziós dalfesztivál a közönséget valósággal sokko­ló montenegrói produkciója, a Rambo Amadeus által előadott „Euro Neuro” című opusz is egyértelműen bizonyított. A montenegrói árak viszont nem nevezhetőek sokkolónak, nagyjából az itthoniakra ha- jaznak. Vannak azért érdekes­ségek: az egyik jobb minőségű strandon például 5 euróért már lehetett ebédet kapni, de egy műanyag, fehér színű nyugágy használatáért is ugyanennyit kértek. A fehér nyugágyaknál is fon­tosabb azonban a zöld szemlé­let, ami állítólag Montenegró alkotmányában is nagy hang­súlyt kapott. Nos, Monteneg­róban van négy nagy nemzeti park, közülük az egyik, a Dur­mitor, a világörökség része. De van például külszíni bánya­tevékenység is. Szerbiához ké­pest lényegesen kevesebb a sze­mét, a Kotori-öböl környékén fekvő Herceg Noviban viszont utcai szemétgyűjtőt elvétve le­het találni. Es azt sem tudtuk mire vélni, hogy a szállodai fürdőszobában elhelyezett sze­metes edénynek nem volt alja. De egy montenegrói kirán­dulásnak mindenképpen van teteje. Mennyi halat fogyaszthat a Szkadari-tó madárállománya? Fegyveresek fakanállal bizonyítottak paksi ipa Oláh László emlékére szerveztek lő- és bográcsétel főzőversenyt PAKS Tizenötödik alkalommal, közel 200 vendég részvételével rendezte meg az IPA paksi szer­vezete a dr. Oláh László emlék lő- és bográcsétel főzőversenyt. A fegyveres szervezetek kate­góriájában a Radioaktív Hulla­dékokat Kezelő Nonprofit Kft. I-es csapata nyert, a céget négy gárda is képviselte. Második az MVM Paksi Atomerőmű fegyve­res őrsége, harmadik a Honvéd vezérkar csapata lett. Az IPA-ba- rát kategóriában a Diana Lövész Klub lett az első, a második dí­jat a Rimi Monitoring csapata, harmadikat a Magyar Honvéd­ség 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred gárdája vitte haza. Ebben a kategóriában egyéni Bebizonyították, hogy főzni is olyan jól tudnak, mint lőni díjakat is adtak át: a nők között Vassné Hanoi Marianna lőtt legeredményesebben, a férfiak­nál Tar Zoltán. A bográcsételek versenyén a babonásoknak nem termett babér, hiszen 13 kondér- ban főtt kakaspörkölt összesen 85 kilónyi szárnyasból. A Ma­gyar Honvédség 59. Szentgyör- gyi Dezső Repülőbázisa szaká­csa, Boczkiné Tóth Csilla főzte a legjobb pörköltet, a 2. díjat Bán Attila kapta, a 3. Komlósi Zol­tán. Juhász István főszervező el­mondta, a jubileumi találkozón a Rendőrökért Közbiztonsági Alapítvány Főigazgatóságának delegációja és a lengyel Sroda Wielkopolska küldöttsége is tiszteletét tette. ■ V. T. Kispolgár. Tizenkét újdonsült nagydorogit köszöntött Böndörné Jaksa Judit alpolgármester az egészségházban. Évekkel ezelőtt született hagyo­mány, hogy az újszülötteket üdvözli és megajándékozza a község vezeté­se. Idén ez volt a második alkalom, hogy szülők, gyerekek meghívást kap­tak az önkormányzattól a kispolgári köszöntésre * > I 4 Montenegro 2006-ban búcsút intett Szerbiának, és magával vitte gyönyörű hegyeit, erdeit és közel háromszáz kilométeres tengerpartját

Next

/
Thumbnails
Contents