Tolnai Népújság, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-09-09 / 34. szám

2012. SZEPTEMBER 9., VASÁRNAP SZTORI 5 Magyar íjászok a világ tetején harcművészet Nem csak az erőnlét, hagyományőrzés és a múlt iránti tisztelet miatt jobbak a magyarok Kassai Lajos lovagolni is azért tanult meg, hogy elsajátíthassa az egykori hun harcmodort. Aztán minden lovasíjász-versenyt megnyert Mónus József ötszörös világ­rekorder cél- és távlövő íjász két hete 653 méterre lőtt el tradicionális jellegű íjá­val. Ekkora távolságra ilyen módon az 1700-as évek óta senki nem volt képes. Kassai Lajos, a világszerte ismert lovas íjász, szintén öt világ­rekord tulajdonosa, a hétvé­gén megnyerte az Európa- bajnokságot. Mindketten azt mondják, az íjászat elsősor­ban nem fizikai teljesítmény. Fábos Erika „Az ember bármilyen távol­ságra el tud lőni, és a legerő­sebb íjat is ki tudja húzni, csak fejben el kell hinnie, hogy meg tudja csinálni” - ezt Mónus József hagyományőrző íjász mondja, és így egyszerűen is hangzik, de ha hozzátesszük, hogy a legutóbbi győzelme ér­dekében a hajdúnánási íjász több mint 14 ezer lövést adott le gyakorlásképpen és több íjat és több száz nyilat készített a viadalra, úgy már nem is tű­nik olyan könnyűnek mindez. „Ehhez az kell, hogy az em­ber a saját vágyait akarja tel­jesíteni és ezért képes legyen önfeledt elszántsággal küzdeni - mondta Mónus József. - Ez a sok lemondás sokszor na­gyon fárasztó, sőt néha szabá­lyosan fáj, de amikor az ember legyőzi a világ legjobb harco­sait és büszkén emelheti a ma­gyar zászlót a szélben a legma­gasabbra, az mindenért kárpó­tol. Olyankor mindig eszembe jutnak az őseink, akik ezt a csodálatos tudományt örökül hagyták a zsigereinkben.” Mónus József a Kínához tar­tozó belső-mongóliai Ergun városában rendezett nyílt, nemzetközi hagyományos íjászversenyen számos eddigi jegyzett rekordot megdöntött, amikor 653 méteres távolságra lőtt. A teljesítmény olyannyira egyedülálló, hogy a bajnokság szervezői az új csúcs tisztele­tére emlékoszlopot emelnek hasonlóan ahhoz, mint ami­kor a Mongol Birodalomban 1226-ban megrendezett verse­nyen Eshunkei mongol íjász­nak állítottak. Hiszen a Dzsin- gisz kán tiszteletére rendezett versenyen e harcos nyílvesz- szője 502 méteres rekordtávol­ságra szállt. Ráadásul ezután a múlt hétvégén a mongolok legnagyobb hagyományőr­ző ünnepe keretében 150 fős nemzetközi mezőnyben ren­dezett versenyt is megnyerte. Persze mindig van új cél. „A célom egy újabb nagysza­bású terv. Az, hogy a 907-es po­zsonyi csata emlékére 907 mé­ter fölé lőjek el egy nyilat, ezzel ugyanis egy újabb nagy ki­hívást teljesítenék. Ismerünk ugyanis nagyon komoly török csúcsokat például az 1600-as évekből, amikor 845,79 métert sikerült lőni egy harcosuknak. Azt, hogy milyen technikával lőttek, még kutatjuk, de mert komolyan vesszük a célt, biz­tos, hogy egyszer a török re­kordból is magyar lesz.” Mónus József 2006-ban vett először íjat a kezébe, Egerben egy íjászversenyen történt. Furcsa érzés kerítette hatalmá­ba. Az eredetileg gépész-üzem­mérnök fiatalember akkor még csak valamilyen komoly kikapcsolódásra vágyott. Gyor­san kiderült azonban, hogy az íjászat számára sokkal több, mint sport: a hagyományok és a múlt tisztelete. Szerinte nem­csak ő van ezzel így, hanem a magyar íjászok többsége is. Talán ennek köszönhető, hogy bár máshol is sok jó íjász van, Magyarországon élnek a világ legjobb lövői. A sportágban a mongolok, a japánok és a ko­reaiak tartoznak még az élvo­nalhoz. Kassai Lajos egyetért ezzel, szerinte is a világ élvonalához tartoznak a hazai íjászok, és bizonyára az évezredes tra­díciók genetikai lenyomata is benne lehet ebben. A vi­lágszerte ismert lovas íjász ugyancsak a hagyományok iránti tiszteletből kezdett neki annak a munkának, aminek során megalkotta a lovas íjá­szatot, mint sportot és harci művészetet. Eredetileg nem ez volt a terve, mindössze annyi, hogy a legmodernebb anyagok felhasználásával olyan íjat ké­szítsen, ami a honfoglaló ma­gyarok híres fegyverére emlé­keztet és amit ugyanúgy lehet használni is, ahogyan az ősök. Lovagolni is azért tanult meg, hogy elsajátíthassa az egykori hun harcmodort. „Azt persze a legmerészebb álmaimban sem gondoltam akkor, hogy közreműködésem­mel a lovas íjászat harci mű­vészetként terjedni kezd majd a nyugati világban - mondta Kassai Lajos. - A népszerűsé­ge talán abban áll, hogy az em­bert visszavezeti a természet­be és egy érdekes, izgalmas kultúrához, miközben fegye­lemre, küzdelemre és a saját határainak feszegetésére is megtanítja. Van, aki ezen ke­resztül szeretné megtapasztal­ni az élet nagy igazságait, má­sok viszont éppen az élet nagy kérdései elől menekülnek a lo­vas íjászathoz.” Manapság több mint 20 országban létezik már lo- vasíjász-szervezet, és ott rendszeresen versenyeket is rendeznek. Ahhoz, hogy vi­lágméretű lehessen mindez, még ugyanennyi ország kel­lene, a népszerűsége alapján ez az idő is eljöhet. Évről évre egyre többen csatlakoznak, Eu­rópának alig van olyan orszá­ga, ahol ne lenne egy-egy lovas íjász és a világból is sokan jön­nek csak azért Magyarország­ra, hogy ezt megtanulják. „1882-ben egy akkor 22 éves fiatalember, Kanó Jigoró az ad­digi harcművészeti ismeretei alapján megalkotta a ma dzsú- dóként ismert küzdősportot. - mondta Kassai Lajos. - Ez a fiatalember Japán kulturá­lis és szellemi értékének akart emléket állítani ezzel, és mára ez a sport szerepel az olimpiá­kon és világszerte űzik. Csodá­latos lenne, ha egyszer, akár évtizedek múlva mi is eljut­nánk az olimpiáig. Nagyon lát­ványos és népszerű sport ez, és hát semmi nem lehetetlen. Ezt egy lovas íjász tudja a leg­jobban." A szabályok egyszerűek A lovas íjászat esetében adott egy három egyenlő szakaszra osztott 90 méteres pálya, ame­lyen végigvágtatva elölről, ol­dalról és hátulról is megcéloz­hatják az oldalt felállított há­rom céltáblát a lovasok. Az eredményben a gyorsaság éppúgy számít, minta találatok száma és pontossága. a tradicionális távlövő verse­nyek lényege, hogy kizárólag kézi húzással, emberi erőt és ügyességet lehet használni. Leg­jelentősebb formája az abszolút rekord elérése érdekében a kor­látlan íjerősségosztály bármi­lyen erősségű íj használatával. Rekorderek földön és lóháton mónus József első jelentős re­kordját 2010-ben lőtte, amikor az íjásztávlövés 1226-ban le­jegyzett rekordteljesítményét hat. méterrel felülmúlta és 508,74 méterre lőtt. VILÁGREKORDOT LŐTT 2011ben 240 méterről, amikor telibe ta­lált egy másfél centis zászlóru- dat négy lövésből. A következő világrekord: idén augusztusban Bugacon egy 453 méter távolságra lévő céltáblát talált el. KÉT hete Ergun városában pe­dig egy új világrekordot állított fel, hiszen a modernkori távlö­vésben tradicionális jellegű íjjal eddig egyedül ő tudott 653 mé­teres távolságra lőni. kassai Lajos minden eddigi lovasíjász-versenyt megnyert és öt világrekordot állított fel. 1998-ban váltott lovakkal 12 órás folyamatos lovaglás köz­ben 286-szor vágtatott végig a 90 méter hosszú pályán, ez­alatt több mint 1000 célzott lö­vést adott le, 2002-ben 323 vágta során csaknem 3000 lö­vést adott le. 2006-ban pedig 24 óra alatt 661 vágtában 5413 célzott lövést adott le. Ezután 2009-ben a gyorsaság került előtérbe. Vágtató ló hátáról 12 darab, 30 cm átmérőjű feldo­bott korongot lőtt le 17,80 má­sodperc alatt. 2011-ben ezt a rekordot javította meg: 14 ko­rongot lőtt le. Esküvő adakozó lélekkel esküvő. Van J szep, van megható, ha- rados virág gyományos, konvencioná­lis, egyszerű, puccos, unalmas és még sokféle. Azt az esküvőt azonban, amelyre augusztus utolsó szombatján voltunk hi­vatalosak, csak a „különleges” jelzővel tudom illetni. már A meghívó sem volt min­dennapi. Határidőnapló fel­irattal valóságos kis agendát állított össze az ifjú pár: „öl­tönyt tisztítóból elhozni”, „cipőt kipucolni”, az esti, szabadtéri partira „szúnyogriasztót beké­szíteni”. Ilyesmiket írt a teen­dők közé Teleki Gábor és Rada Mónika, pontosabban most már Teleki-Rada mindkettő. Mert felvették egymás család­nevét. NÁSZINDULÓ, VŐLEGÉNY az örömanya karján, meny­asszony az örömapáén, papi stólával egybekötött kezek, ősi magyar szokás szerinti eskü. Délutántól azonban rendhagyó kerti parti következett. Gábor és Móni különféle programo­kat eszelt ki a vendégsereg szórakoztatására. Volt kötélhú­zás (megjegyzem, a nők győz­tek), akadályverseny, kvíz­műsor találós kérdésekkel, az evés-ivás után pedig film­vetítés. A vőlegény vágta össze az anyagot: kisgyerekként mindketten a szüleikkel, majd kamaszkorukban bandázva, aztán együtt nyaraláskor, ki­ránduláson, síelés közben. Valaki beállt koktélkeverőnek, lehetett nála rendelni Mojitót, vodka-narancsot... közben az ifjú férj azon volt, hogy megfejtse a vicces fel­adványokat, amiket a barátai találtak ki neki. Az egyikért még a tóba is be kellett úsznia - befőttesüveget halászott ki a vízből, ami tele volt mézzel, abban pedig rengeteg apró­pénzzel. Nem volt olyan móka, amiben a srác a többiek kedvé­ért ne lett volna benne. Gábor a férjem osztálytársa volt az általános iskolában. Még ketten voltak ott a régi csapatból feleségestül. Félre­hívtuk őket Mónival együtt, és közösen adtuk oda az aján­dékainkat. Engem is úgy ölel­gettek meg, hogy azt hittem, kiszorítják belőlem a szuszt. Utána táncoltunk körben összekapaszkodva, felemelt kezekkel. MÁSNAP MEGKÖSZÖNTÜK a fantasztikus élményt. Azt válaszolták: ők köszönnek mindent. Nekik az volt a leg­fontosabb, hogy mi jól érezzük magunkat. És valóban: nem annyira mi ünnepeltük az if­jú párt, mint inkább ők törték össze kezüket-lábukat, hogy az ő nagy napjuk nekünk szép emlék legyen. Sikerült. Azt hiszem, akik ennyire adakozó lelkűek, azok egymással csa­kis nagyon boldogok lehetnek. Egy álmos koala jelent meg az ausztráliai sydney-i állatkert látogatói előtt a veszélyeztetett fajok napján. A koalák szinte kizárólag fákon élnek. Nem készítenek fészket, hanem a fa ágán alszanak. Általában lassan mozog­nak, de ha szükséges, gyorsan is tudnak mászni. Át is tudnak ugrani egyik fáról a másikra, ha elég közel vannak. Hosszabb utakat a földön tesznek meg, de most mégis jólesett a kis erszényesnek a kényeztetés. 1 *■ k 1 t 4

Next

/
Thumbnails
Contents