Tolnai Népújság, 2012. augusztus (23. évfolyam, 179.-204. szám)

2012-08-04 / 182. szám

2 ALMANACH 2012 - SZÁRAZD 2012. AUGUSZTUS 4., SZOMBAT HÍRSÁV Őrzik az örökségüket, elkészülhet a Tajház a német nemzetiségi ön- kormányzat tavaly vásárolt egy ingatlant, melyen sze­retné felépíteni a Tájházat. Szeptemberben lehet beadni LEÁDER-pályázatot a vi­déki örökség megőrzésére, ezt szeretnék kihasználni. Szárazd sváb település volt, az idősebb korosztály máig őrzi a hagyományait, ennek eredménye a már meglévő gyűjteményük. Ezt a „kin­cset” szeretnék egy önálló épületben, a majd elkészülő Tájházban elhelyezni. Ha szerda, akkor piac, kelendő a zöldség ÚJ KEZDEMÉNYEZÉS, hogy szerdai napokon a központ­ban piacot tartanak. A hely­ben termelt zöldséget, gyü­mölcsöt árulhatják, akiknek a kertjükben több termett, mint ami a család szükségle­te. A helyi termelők mellett az önkormányzati területe­ken megtermelt burgonyát és zöldségeket is árusítják. Eddig háromszor volt ilyen, s úgy tűnik, egyre sikere­sebb. Perbetéből is várnak vendégeket a falunapra szlovákiai testvérvárosa Szárazának a felvidéki Perbete, innen kilenc éve minden falunapon érkeznek vendégek, a település veze­tői, illetve magánszemélyek. Az ottani rendezvényre vi­szont a szárazdiak utaznak. A falunapot egyébként idén is pályázati támogatással rendezték meg. , 14-30 0-14 Elérhetőségek PolgámiMter: Budai Mária __________ __________________________________ 74/402-218 Kö rjegyző: Budainé Vajk Ildikó________ __ 74/402-218 Fogadóóra: hétfőnként______________ __ _____________ 14-16 óra között Há ziorvos: Dr. Farkas Tibor___________ __________________________________ 74/548010 Re ndelés: kedd, csütörtök___________ 9­10 között Á CIKKEKET MAUTHNER ILONA ÍRTA. A FOTÓKAT KISS ALBERT KÉSZÍTETTE. AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT SZÁRAZD ÖNKORMÁNYZATA TÁMOGATTA. falunap Nem unalmas itt az élet, a főváros csak másfél órányira van pest-Pécs vasútvonal mellett fekszik, így a fővárosba például másfél-két órán belül el lehet jutni, hasonló a távolság Pécs felé is. Az ovisokat Diósberény- be viszi és hozza naponta a fa­lugondnoki busz, háztól házig. A településen van víz- és gázhálózat, a szennyvízcsator­na ugyan hiányzik, de már pályáztak ennek megvalósítá­sára. Ha szerencséjük van, jövő­re akár el is kezdhetik ennek a kiépítését. Hetente két alkalommal jár ide Gyönkről a háziorvos. Hely­ben kevés a vállalkozó, bár a termőföldek jó minőségűek, de a zömét bérbe adták a tulajdono­sok. Tíz közmunkásnak tudnak az idén munkát adni, ebből he­ten a Start mezőgazdasági prog­Helyben kevés a vállalkozó, pedig jó minőségű itt a termőföld ramban dolgoznak. A többiek szépítik a falut, füvet nyírnak, közmunkát végeznek. A helyiek közül a legtöbben Gyönkön, il­letve Dombóváron kaptak' ál­lást, ide ugyanis viszonylag jó a közlekedés, mondta a polgár- mester. Az elmon­dottakból követke­zik, hogy a helyi adó, mint bevétel, nem sokra elég, így fejlesztéseknél csak az állami normatívából kapott összegre számíthatnak. Próbálnak olyan pályázatokra figyelni, ahol az önerő minimá­lis vagy nem szükséges, illetve a lakók fizetik. Terveik között szerepel a szennyvízhálózat ki­építésén kívül a polgármesteri hivatal épületének a felújítása, a nyílászárók cseréje, a központi fűtés kialakítása. Mivel az ön­Szárazdi falunap, idén már kilencedik alkalommal Kicsi zsáktelepülés Szárazd, ahol mindössze 260-an lak­nak. Ennek ellenére a he­lyiek szeretik, és ragaszkod­nak a falujukhoz. Az itt élő külföldiek egyenesen a világ legszebb településének tart­ják Szárazdot, ahol gyönyörű a környék, barátságosak és összetartóak az emberek. Mauthner Ilona Lehetne itt is panaszkodni, mondta Budai Mária polgármes­ter, hiszen iskolája régóta nincs a falunak, az óvoda öt éve szűnt meg, munkalehetőség helyben alig akad. Siránkozás helyett in­kább a dolgok jó oldalát veszik számba: a falu zsáktelepülés jellegét enyhíti, hogy a Buda­a falunap előtti héten már min­den a közelgő ünnepről szólt. Az asszonyok pucolták, készí­tették elő a híres szárazdi hagy­malekvár alapanyagait. A prog­ram szombaton a focikupával kezdődik, erre a helyszínen is lehet nevezni. Érdekesnek ígér­kezik az „Arcok és emberek” címet viselő fotós kiállítás, mely 10 órakor nyílik a művelődési házban. Ezt követik a gyerekek­nek szóló programok. Az ebédet helyben is megoldhatják a ven­dégek, birka,- vad- és sertéspör­költből lehet választani. Közben Jó ebédhez szól a nóta". Dél­után sport és kulturális progra­mokkal folytatódik a falunap. Este pedig fellép a Defekt duó, sztárvendég lesz Szandi, majd tűzijátékkal zárul a nap. Budai Mária \ kormányzat saját földterülettel is rendelkezik, így ha önerő is szükséges, akkor a földek érté­kesítéséből fedeznék ezt az ösz- szeget. A település kis mérete ellené­re nagyon aktív képviselőtes­tülettel rendelkezik. A polgár- mesteren kívül csak négyfős a testület, de ügyeltek arra, hogy minden korosztályt képvisel­jenek. Havonta üléseznek, de gyakran találkoznak, megbe­szélik a falu ügyeit. A polgár- mester is fiatal, aki ráadásul itt született, itt nevelkedett, így jól ismeri a helyiek gondjait, fiata­los lendülettel szervezi a falu ügyeit. Talán ez is közrejátszik abban, hogy az itt élők többsége hatvan év alatti, tehát nem jel­lemző, hogy elöregedne a falu. A külföldiek, főleg németek is felfedezték. Többüknek van itt saját háza, telke, ahová rendsze­resen visszajárnak. Ahogy fo­galmaztak, ami megfogta őket a településben, az a nyugalom és a biztonság. Az emberek itt fi­gyelnek egymásra, összejárnak, beszélgetnek egymással, min­den hónapban van valamilyen rendezvény, tehát cseppet sem unalmas Szárazdon az élet, és ha valakinek színházhoz, mo­zihoz lenne kedve, csak fel kell ülnie a településen áthaladó, Bu­dapest felé tartó vonatra. MEGKÉRDEZTÜK Mi a véleménye a településről? BATHÓ NORBERTNÉ:- Nem itt születtem, húsz éve élek a faluban, Budapest­ről költöztünk ide. Először minden nagyon szokatlan volt, de a fővárosi lét után ha­mar átálltunk a vidéki életre. Itt Szárazdon nagy kertem van, állatokat is tartunk, ker­tészkedem, gondozom a virá­gaimat. Minden megterem a kertben, amire a családnak szüksége van. Ez hihetetlen jó érzés. Munkám is van, semmiképpen nem költöz­nék vissza a fővárosba. PETERMANN TRAUDI:- A nagyszüleim laktak Szárazdon. Németországból gyermekkoromban gyak­ran jöttem ide, náluk nya­raltam. Tizenhét éve, hogy megvásároltuk a nagyszü­lők házát, rendbe hoztuk, és azóta sokszor lakunk itt, szinte minden évszakban. A férjem, fiam nagyon meg­szerette ezt a falut. Sok itt az ismerős, a barát. Szerin­tem a világ legszebb faluja, és ezt a német barátaimnak is elmondtam. KOVÁCS JÓZSEFNÉ:- Itt születtem, itt nevel­kedtem. Soha eszembe sem jutott, hogy el kellene innen mennem. Házi gondozóként dolgozom, otthon pedig a kiskertben megtermelünk mindent, ami kell a család­nak. Rengeteg programot szervezünk a faluban, télen szánkóversenyt, kézimun­kát, sütünk, főzünk, bográ- csozunk. Sok a tennivaló, mi sohasem unatkozunk. Asztalosból lett jó méhész tapasztalat A barátaitól kapott kedvet ehhez a mesterséghez Arcok, emberek, portrék amatőr fotós kiállításán A falunapon több helyi terme­lő is kiállítja termékeit, köztük van Bathó Zoltán Árpád is, aki méhészkedik. Mint mondta, 40 méhcsaládja van, és idén már harminc éve foglalkozik méhekkel. Nem volt ez náluk családi hagyomány, így a ba­rátaitól leste el, hogyan kell a „rovarokat” etetni, átteleltetni, pörgetni. Főleg ez utóbbi mun­kához hívták segítőnek akác­virágzás idején. Bár asztalos a szakmája, annyira megkedvel­te a méheket, hogy úgy dön­tött, neki is lesz pár kaptárja. Az évek sdrán ezt fejlesztette mindig tovább a munkája mel­lett. A saját tapasztalat azon­ban nem volt elég ahhoz, hogy Bathó Zoltán Árpád sikeresen végezze a dolgát, ezért könyvekből is tanult, sőt szakmunkás vizsgát is tett. Ma már úgy látja, évek kellettek hozzá, hogy elmondhassa, ér­ti a méhek viselkedését. Igaz, volt olyan esztendő amikor az akkori 15 méhcsaládból csak kettő maradt meg, ekkor az egész országban nagy volt az atkafertőzés. Az idei szezon közepesre si­került, mondta Bathó Zoltán Árpád, de volt ennél rosszabb év is, tette hozzá. A méz mint termék nagyon kapós lett az utóbbi években, úgy tűnik az emberek is belátták, jobb meg­előzni a betegségeket, mint ké­sőbb drágán gyógyítani. a falunap egyik eseménye Lé- vay Nóra kiállítása a művelő­dési házban. A fiatalasszony és családja két éve költözött a fa­luba. Nóra Gödöllőn, az egye­temhez tartozó ku­tatóintézetben dol­gozott, férje ag­rármérnök. Bár Szárazához ed­dig családi kötő­désük nem volt, tudatosan köl­töztek ide, parasztházat keres­tek, nagy kerttel és egy „emberi léptékű” közösséget. Itt találták meg mindezt. Huba, a kisfiúk már ide született. A kiállítás - húsz kép - az elmúlt évek ter­mékei, zömében portrék, illet­ve elkapott élethelyzetek. Nóra elmondta, kamaszkorában vett a kezébe először fényképezőgé­pet, majd beleszeretett a fotó­zásba. Teltek az évek, az érdek­lődése más irányba indult el, majd tíz éve ismét visszatalált a fény­képezéshez. Köz­ben elvégzett egy két és fél éves tan­folyamot is, ahol a fotográfus mesterséget meg­tanulta. A mostani kiállítása még nem a faluról, csak a falu­nak szól, de tervei között szere­pel az is, hogy jövőre a faluna­pon egy olyan összeállítással jelentkezik, melyen a telepü­lés összes gyermekéről készült egy-egy portré. ■ Kamaszkorában vett a kezébe elő­ször fényképező­gépet í / ( t t Szorgos kezek pucolták a lilahagymákat, ebből készült el a híres szárazdl hagymalekvár, melyet húsok mellé szoktak kínálni A fiatalok nem mennek el

Next

/
Thumbnails
Contents