Tolnai Népújság, 2012. augusztus (23. évfolyam, 179.-204. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-08-12 / 30. szám
4 2012. AUGUSZTUS 12., VASÁRNAP A HÉT TÉMÁJA seuso Újra Pannóniába kerülhet a híres római kori Seuso-lelet. Zelnik István az Aranymúzeum mellé az ezüstritkaságoknak is építene egy palotát. Állítja: a tulajdonosokkal megegyezett, most a magyar állammal kellene. KINCS, AMI NINCS, DE MÉG LEHET A Seuso-kincs egy páratlan római kori ezüstegyüttes, amely vélhetően Magyar- országon került elő a földből. Jelenleg négy ember nézegetheti. Zelnik István műgyűjtő, múzeumalapító azt mondja, 1,5-2 éven belül bárki megnézhetné őket itthon, mert megegyezett a jelenlegi tulajdonosokkal. A tervét úgy tudná megvalósítani, ha a magyar állam egy időre lemondana a tulajdonjogáról. Fábos Erika 1991 óta tartja lázban a műértők világát az a 15 színezüst tárgy, amit Seuso-kincsnek neveznek. Nagy Mihálynak a Magyar Nemzeti Múzeum régészeként sokszor volt abban az élményben része, hogy 1500-2000 évig nem látott tárgyakat elsőként tarthatott a kezében. Azt azonban, amikor a Seuso-kincseket élőben láthatta, olyan találkozásnak tartja, amelyre mindig emlékezni fog. 1994-ben - az akkor zajló per miatt - egy napig élőben vizsgálhatta a tárgyakat New Yorkban. Mintát vettek róluk, hogy kiderülhessen, milyen talajmaradványok vannak rajtuk, ez ugyanis elárulhatja, honnan kerültek elő, vagy hol voltak utoljára. „A Seuso-kincset nem régészeti feltáráson találták meg, és mivel a leletkörülményeket nem rögzítették, számos olyan információ semmisült meg, ami segíthetett volna a leletek történeti összefüggéseinek pontos megállapításában - mondta Nagy Mihály. - Az elvégzett elemzések és a laboratóriumi vizsgálatok alapján azonban teljesen egyértelmű, hogy a tálakon talált talajminta és az a minta, amit a rendőrség a kő- szárhegyi Borbély-pincében rögzített, azonos. Nekem addig sem volt sok kétségem, de azóta meggyőződésem, hogy ezek a tárgyak Magyarországon kerültek elő a földből. Más kérdés, hogy a bíró New Yorkban ezt nem fogadta el bizonyítékként. Az, hogy a Seuso iránt ekkora az érdeklődésük, annak köszönheMi is az a Seuso-kincs? A római kori Pannóniából származó ezüstegyüttes 15 darab nagyméretű, súlyos színezüst tárgy, egy esküvői ajándéknak szánt tálalókészlet része. Feltételezések szerint az evőeszközökkel együtt valaha akár kétszáz darabos is lehetett. Az egyik tálon található verses köriratban megnevezték a megajándékozott Seusót, aki a kincs eredeti tulajdonosa volt, és gazdag római polgár lehetett - innen kapta a nevét. A tárgyakon több más felirat is látható, például a Pelso, a Balaton akkori neve. Jelenleg - úgy tudjuk - négy tulajdonosa van, az egyik Lord Northampton. Értéke nem ismert, de 1990- ben 60 millió font volt a kikiáltási ára, vagyis több tízmilliárd forintot ér. Kesztyűs kézzel kell bánni velük. A perköltségre és a lord által benyújtott kártérítésre Magyarország eddig mintegy 3 millió dollárt költött el. vizsgálták a különös bűntényt. Azóta is csak összeesküvés-elméletek léteznek róla. Dézsy Zoltán újságíró a Magyar Televízió szerkesztőjeként 1992-ben dokumentumfilmet forgatott a témáról. „A film négy-öt éves kutatómunka után készült el, azokat, akik akkor még éltek azok közül, akik tudhattak valamit, mind megkerestem - mondta Dézsy Zoltán. - Ezek alapján az a véleményem, hogy az ügy megoldható lenne. Akkor azért nem sikerült, mert a katonai titkosszolgálat érdekei mást diktáltak. Feltehetően egy katona ölte meg Sümeghet ott, a kőszárhegyi pincében, amiről mindenki tudta, hogy valahol ott vannak elásva a kincsek. Véletlen emberölés lehetett. Az akkori kommunista időkben nem kellett volna megölni Sümegh Józsefet ahhoz, hogy ezekhez a tárgyakhoz hozzájuthasson az állam, de az is bizonyos: civil ember ezt a kincset akkoriban nem tudta kivinni az országból. Az én feltételezésemnél persze többet ér az azzal egybecsengő Scotland Yard-nyomozás. Ebből kiderült: a készlet összes darabja átment Flalim Korban egykori terrorista kezén, aki Rainer Zietz bécsi régiségkereskedőn keresztül jutott el Sir Peter Wil- sonhoz, a Sotheby’s aukciósház egykori elnökéhez, akiről a halála után kiderült, a KGB ügynöke volt. Az pedig ismert, hogy a 70-es-80-as években a magyar katonai titkosszolgálat és hírszerzés több egykori arab terroristával is jó kapcsolatot ápolt, így zárul ez a kör. Az már további érdekesség, hogy Sümegh két barátja - akik állítólag kaptak néhányat a díszedények közül - is meghalt nem sokkal ezután. Egyiküket, aki kamionosként külföldre járt, egy erdőben találták meg felakasztva. Másikuk megmagyarázhatatlan ételmérgezés miatt halt meg.” Dézsy Zoltán azt mondta: a Seuso-kincs maga a kulturális világhír. Hatalmas dolog lenne visszaszerezni. Zelnik István műgyűjtő, az Aranymúzeum tulajdonosa múlt héten jelentettő, hogy páratlanul értékesek. A British Múzeumban, Svájcban és Madridban vannak ezzel összemérhető emlékek, de azok vagy kisebbek, vagy későbbiek, tehát csak megközelítik a Seusót. A késő római korból ennyi és ilyen méretű tárgyból mindössze egyetlen másik van a világ múzeumaiban, a Magyar Nemzeti Múzeumban. A quad- ripust, amely anyagában és díszítésében is nagy hasonlóságot mutat a Seuso-kincsekkel, egy polgárdi férfi fakitermelés közben találta Kőszárhegyen, és szolgáltatta be 1878-ban, de a bíróságnak ez is kevés volt. Nagy Mihály azt mondta: a Seuso-vitához hasonló történet sok van a világban, és mostanában többször is előfordult, hogy jó véget ért. Szerinte ugyanis a valódi bizonyítékoknak csak egy ideig lehet ellentmondani, aztán az idő általában úgy intézi a dolgokat, hogy kiderül: az ilyen történelmi múlttal rendelkező tárgyak oda tartoznak, ahonnan erőszakkal elhurcolták őket. Kétséget kizáróan bizonyítani eddig nem sikerült, de a Seuso-kincset egy öngyilkosságnak álcázott gyilkossággal is összefüggésbe hozzák a kezdetektől fogva. Mégpedig azért, mert rengeteg tanú egybehangzó állítása szerint a híres ezüsttárgyakat Sümegh József találta meg. Amatőr kincsgyűjtő volt, rengeteg régi pénzt és kisebb ezüsttárgyat is talált, és ezekkel többeknek dicsekedett. A katonaságtól való leszerelés előtt álló Sümegh honvédet 1980. december 17-én felakasztva találták meg egy Kőszárhegy melletti romos pincében. Ma már a legvalószínűbb, hogy az értékes kincseket az ő gyilkosai vitték el az országból. A rejtélyes ügyet újból elővette a rendőrség, pedig már kétszer is hiába Ez a duci római, akiről a fejet mintázták, nem tudhatta, micsoda kálvária kerekedik a nászajándékból A vesztes New York-i per 1991-ben a Sotheby’s aukciósház New York-i árverése előtt rendezett sajtóbemutatón tűntek fel - húsz év után újra - azok a színezüstből készült, hatalmas díszedények, amelyeket a világ Seuso-kincsek néven ismert. Az árverés mégis elmaradt. Kiderült ugyanis, hogy az angol főnemes, Lord Northampton birtokában levő tárgyakat hamis libanoni eredetpapírokkal adták el a lordnak. A nagy értékű műkincsekre Libanon és a volt Jugoszlávia mellett igényt formált hazánk is. Az eredet igazolására 1991-ben indított New York-i pert a magyar állam végül elveszítette, de jogigényét máig fenntartja. A lord ügyvédeinek ügyes stratégiája miatt a magyar fél nem is tárhatta az esküdtszék elé közvetett bizonyítékainak sorát, és a tanúit sem hallgatták meg. A perköltségre és a lord által benyújtott kártérítésre Magyarország eddig mintegy 3 millió dollárt költött el. Ez volt eddig a legnagyobb tétel, amit az állam a kincs visszaszerzésére fordított. lényeges, hogy a per tárgya nem az volt, hogy Magyarországról lopták-e el a kincseket, hanem az, hogy Lord Northampton jóhiszeműen jutott-e az f ezüsttárgyakhoz. A nemzetközi törvények szerint ha nem sikerül bizonyítani, hogy tudta, lopott műtárgyat vesz, akkor csak úgy köteles visszaadni, ha a magyar állam kifizeti az értékét. Seuso-történelem A ni—ív. SZÁZAD körül Lacus Pelso (a mai Polgárdi környékén)- egy Seuso (Sevso) nevű gazdag római polgár - a barbár hordák elől elrejti legféltettebb kincseit. 1878 polgárdi: egy összecsukható ezüst étkezőasztalkát találnak, amiről azt állítják, hogy a kincs része, az egyik tál tartója. 1976 polgárdi: Sümegh József egy rézüstben hatalmas ezüsttálakat, -kancsókat talál Polgárdi és Balatonakarattya között. 1980 kőszárhegy: Sümegh József felakasztott holttestét megtalálják egy pincében. 1982 LONDON: Lord Northampton megbíz egy ügyvédi irodát, szerezze mega Seuso-kincs 14 darabját. 1991-93: A magyar állam bejelenti, jogot formál a kincsre, négy pert is indít Lord Northampton ellen, de valamennyit elveszti. 2000: A magyar kormány 10 millióforint jutalmat ajánl fel annak, aki bizonyítani tudja a kincs magyar származását. 2003: Lelkes Ferenc József elmondja, ő segített Sümegh Józsefnek elszállítani a kincseket a megtalálás helyéről. 2006: Lord Northampton bejelenti, eladja a Seuso-kincseket, de azóta sem sikerült. 2012: Zelnik István műgyűjtő bejelenti: hazahozza a kincseket Magyarországra, ha sikerül egyezséget kötnie az állammal. te be: kitalálta, hogyan lehetne. Szerződést kötött az ezüstegyüttest birtokló brit tulajdonosokkal a visszavásárlásról, ehhez azonban a magyar államnak le kellene egy időre mondania a tulajdonjogáról. Cserébe Zelnik azt ígéri, hogy méltó körülmények között mutatja be a kincseket, és halála után visszaszáll a gyűjtemény az államra. A hírek előbb arról szóltak, hogy a kulturális kormányzattal is egyeztettek, később kiderült, csak Szőcs Géza korábbi államtitkárral, magánúton. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma mindenesetre közleményben azt írta, „a magyar állam a Seuso-kincsekkel kapcsolatban továbbra is tulajdonosnak tekinti magát. A kormány nyitott minden komoly és tisztességes szándékú, az ország érdekeit szem előtt tartó műgyűjtővel és műkereskedővel a Seuso-kincsek és más, a nemzeti kultúra szempontjából meghatározó műtárgyak és leletegyüttesek sorsáról is érdemben a hazai és nemzetközi jogszabályokat is betartva egyeztetni.” Erre állítólag jogászok és szakértők bevonásával jövő héten sor is kerül a minisztériumban. A fenntartásokat az okozza, hogy ha a magyar állam lemond a tulajdonjogáról, onnantól bárki megvásárolhatja ezt a kincset Lord Northamp- tontól és a tulajdonosoktól, nem csak Zelnik István. Éppen ezért azt kevesen tartják elképzelhetőnek, hogy ez a megoldás vezet majd el ahhoz, hogy végre, újra magyar földre kerüljenek a páratlan ritkaságok. * * 4 * 41
