Tolnai Népújság, 2012. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-07-01 / 24. szám

SPORT 2012. JÚLIUS 1., VASÁRNAP Sergio Ramos: Állítsuk meg Piriét! aranymeccs A fogadóirodáknál a spanyolok az esélyesek, de a címvédő tart a Squadra Azzurrától '“'a*' Rasszista inzultus? A címvédő spanyol váloga­tott döntőbe jutása papír­forma-eredmény a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnok- ságon. Az olaszoké nem. Meglepetés. Mégis Vicente Del Bosque és játékosai bár­milyen más ellenfélnek job­ban örültek volna. Dénes Tamás A Vörös (La Rója) - bármilyen sok negatív véleményt is indu­kált játékával a döntőig vezető úton, s bármennyi dicséretet is kapott, elsősorban a németek elleni teljesítményéért az olasz csapat - a fogadóirodák szerint - a finálé nagy esélyese. A bu- kiknál nem lehet meggazda­godni az ő győzelmükön. A vi­lágranglista első helyezettje, szemben az ellenféllel, amely „csak” a tizenkettedik. Mégis a spanyolok egyetlen ellenfelet sem szerettek volna annyira elkerülni a döntőben, mint az olaszokat. Nemcsak azért, mert az első mérkőzésü­kön 1-1-re végeztek a Squadra Azzurra ellen, hanem mert jól emlékeznek a játékosok arra is, hogy a 2008-as torna negyed­döntőjében is csak hajszálnyi­val, egy megnyert tizenegyes­párbajban múlták felül az ola­szokat. Iker Casillas, a torna legjobb kapusa mindössze egy gólt kapott eddig a tornán - ép­pen az olasz csatártól, Antonio Di Natalétól. „Ki kell iktatnunk a játékból Andrea Pirlót!” - adta ki a jel­szót Sergio Ramos, a spanyol védelem egyik kulcsembere. Nincs ma olyan honfitársa, aki ne értene egyet vele. A ta­valy nyáron az AC Milántól a Juventushoz szerződött közép­pályás vitathatatlanul az Euro 2012 eddigi legjobb játékosa, s akár az övéi, akár az ellenfelei közül valakinek csodát kellene tennie ahhoz ma este, hogy el­vegye tőle a torna legjobbjának járó aranylabdát. A 33 éves Pir- lo az utóbbi években sérülés­sel bajlódott, már kissé kiégni látszott, de a klubváltása után szinte újjászületett. A 2011­2012-es csúcsbajnokságokban egyetlen futballista sem adott annyi jó passzt, mint éppen ó', döntő érdeme volt abban, hogy a torinói Juventus a 2006-os ki­zárása óta először megnyerte az olasz A ligát. Apropó, 2006! A felső középosztálybeli csa­ládból származó futballista a németországi világbajnoksá­gon futballozott legutóbb olyan formában, mint most. Hat éve. A mostani tornán körülbelül úgy festett, mint Michel Pia­tini, az UEFA jelenlegi elnöke az 1984-es tornán. Képletesen: amihez nyúlt, arannyá válto­zott. Pirlo lőtte a torna egyet­len eddigi szabadrúgásgólját, varázslatos gólpasszokkal se­gítette a csapatát, rengeteget futott, s mérnöki pontossággal passzolt. S mindezek tetejébe, A spanyol válogatott történel­met ír vasárnap esti győzelme esetén. Ha legyőzi az olaszokat, azzal büszkélkedhet, hogy még soha egyetlen válogatott sem vitt véghez hasonló triplázást a múltban, egyetlen csapat sem nyert Európa-bajnokként világ- bajnoki címet, majd védte meg kontinensbajnoki elsőségét. A legközelebb ehhez a német válogatott állt a hetvenes évek­ben: a Bayern München és a Borussia Mönchengladbach a németek elleni elődöntőben, Mats Hummels helyzeténél a gólvonalról is ő tisztázott. A spanyolok szinte legyőzhe- tetlenek, de a barcelonai közép­pálya királyai, Xavi és Andrés Iniesta eddig fáradt játékosok benyomását keltették. Minden viszonylagos, persze önmaguk korábbi teljesítményéhez ké­pest. Ezen a tornán a Vörös (La Rója) fő erőssége a védelem. Túl azon, hogy Iker Casillas eddig mindössze egy gólt kapott, akad még egy lebilincselő adat: ő és az előtte felhúzott, négy kiváló futballistából álló „fal” sem a 2008-as Európa-bajnokság, sem a 2010-es világbajnokság, sem ászaira épített, Helmut Schön által dirigált nagy generáció megnyerte az 1972-es Euró­pa-bajnokság belgiumi négyes döntőjét (amelyben azlllovszky Rudolf által dirigált magyar vá­logatott lett a negyedik), két év­vel később győzött a hazai ren­dezésű Európa-bajnokságon, s aztán döntőt játszott Belgrád- ban, az 1976-os kontinensbaj­nokság döntőjében. Azt ellen­ben már nem tudta megnyerni: a csehszlovákok elleni finálét, pedig a mostani, a 2012-es kon­tinensbajnokság egyenes kiesé­ses szakaszában, immár ponto­san 870 percen keresztül, egyet­len gólt sem kapott. Úgy pedig csak legfeljebb tizenegyesekkel lehet elbukni mérkőzést - ám a spanyolok 2008-ban az olaszok, most pedig a portugálok ellen a szerzett gól nélküli mérkőzései­ket is megnyerték. Mind a két edző eszközölt vál­tozásokat a torna során. Cesare Prandelli a háromfős védelmi alakzattal kezdett, ám miután Andrea Barzagli felépült, áttért a négyvédős változatra, Danie­le De Rossit előre vezényelve s két új játékost hátra beemelve. noha 0-2-ről még kiegyenlített a rendes játékidőben, tizenegye­sekkel 5-3-ra elveszítette. a spanyolok most már leg­alább is beállítják a National­elf akkori generációjának ered­ményét, de abban reményked­nek, hogy túl is szárnyalják azt. Hét olyan futballista akad a mostani keretben, aki része­se volt az ausztriai-svájci Euró­pa-bajnokság megnyerésének 2008-ban, valamint a világbaj­noki cím megnyerésének két Vicente Del Bosque az eddigi öt mérkőzése közül kétszer is igazi befejezőcsatár nélkül kez­dett. Ráadásul olyan kiválósá­gai, mint Juan Mata, a Chelsea BL-győztes szélsője vagy Fer­nando Llorente, az Athletic Bil­bao világbajnok centere, még egyetlen percnyi játéklehető­séghez sem jutottak. Persze ne tévedjünk: a futballért és Spa­nyolországért tett szolgálataiért nemesi rangot kapott Del Bos­que nagyon is tudja, mit csinál! Kiválóan ért a futballhoz, s tud győzni. Ő lehet a világ első edző­je, aki a Bajnokok Ligája és a vi­lágbajnokság megnyerése után Európa-bajnoki címet szerez. évvel később Dél-Afrikában: Iker Casillas, Sergio Ramos, Xavi, Xabi Alonso, Andrés Ini­esta, Cesc Fabregas és Fernan­do Torres. Mindhárman alap­emberek voltak mindhárom tornán, a 18 mérkőzésből Ca­sillas, Ramos, Xavi és Iniesta 1-17, Xabi Alonso és Torres 16 16, Cesc 15 meccsen játszott. A madridi Marca Hét mester- lövésznek nevezte el őket (Los siete magníficos), a világhírű film címe alapján. az olaszok a németek elleni (túlzás nélkül heroikusnak ne­vezhető) győzelmük után sem tudtak felhőtlenül ünnepelni. A torinói sportnapilap, a Tutto- sport az első oldalán viccesnek érezte Mario Balotelli bőrszíné­vel poénkodni. Befeketítettük őket! (Li Abbiamo Fatti Neri) harsogott a főcím - amiből so­kan azt vették le, hogy a fekete­ség pejoratív tartalmú. A MELLÉKELT fotón a kétgólos Mario Balotelli mosolyog elége­detten a kamerába. Az ügy csak néhány nappal követte a milánói székhelyű s még nagyobb pél­dányszámú sportnapilap, a Gaz- zetta dello Sport rajzát, amelyen King Kongként ábrázolták a ghánai származású csatárt. Ba- lotellit több inzultus is érte hazai pályafutása során, mielőtt a Manchester Cityhez igazolt vol­na. A támadó nem az első fekete bőrű játékos a Squadra Azzurrá- ban, de az első, aki kulcsember­nek számít. A mondat egyébként egy szleng­ben tett kijelentés, ami nagyjá­ból olyasmit jelent, mintamikor a magyarban azt mondjuk, kék- re-zöldre vertük őket. Gianni De Pace, a Tuttosport egyik vezető munkatársa szerint valóban fel­fogható a mondat Balotelli bőr­színére tett utalásként, de ez csak egy egyszerű szójáték. Sze­rinte csak az a gondolat szülte, hogy Balotelli, miután levette a mezét, s félmeztelen pózolt, úgy festett, mint egy bokszoló, aki „kivégezte" az ellenfelét. az újságíró szerint mindhárom olasz sportnapilap (a harmadik a még nem említett Corriere del­lo Sport) gyakran él szójátékok­kal, de egyik sem rasszista. Mi több, az olvasóik sem tartják an­nak ezeket a kitételeket. Hozzá­tette: a rasszizmus minden for­máját elítélik ők is, nagyon is keményen léptek fel akkor, ami­kor Balotellit a luventus szurko­lói verbálisán inzultálták. Nem mindenki osztja a szerkesztő vé­leményét. Robert Elliott, az olasz sajtóban felbukkanó rassziz­must kereső Occhio Ai Media munkatársa szerint nem lehet szóviccnek minősíteni a Tuttck sport főcímét. „A bőrszínével va­ló viccelődés megbántja őt embe­ri mivoltában, és megbélyegzi őt fekete bőrű játékosként." A Hét mesterlövész, avagy a spanyolok játékosai futballtörténelmet írhatnak Az első meccs eredményéből nem lehet kiindulni újrázások Eddig csak a 2004-es görög válogatott tudta egy ellenfelét kétszer is legyőzni egy nagy tornán A kijevi döntő az ötödik olyan lesz a világ- és Európa-bajnoksá- gok történetében, amelynek sze­replői a torna korábbi szakaszá­ban már találkoztak egymással. Ezeknek a meccseknek a kime­netele azt mutatja, nem lehet mélyen alapozni az első mécs­esén történtekre, a korábbi négy alkalomból mindössze egyszer tudta az egyik csapat (értelem­szerűen: a későbbi győztes) mindkét találkozót megnyerni. A magyar válogatott és a nyugatnémetek 1954-es talál­kozói jelentették a premiert. Az Aranycsapat - a svájci tor­nán játszott második mérkőzé­sén - 8:3-ra legyőzte a nyugat­németeket. A bázeli St. Jakob Stadionban az angol Ling játék- vezetése mellett (ő kapta aztán a döntőt is) a magyar válogatott a Grosics - Buzánszky, Ló­ránt, Lantos - Bozsik, Zakari­ás - Tóth II, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor összeállításban szerepelt, azaz Sebes Gusztáv, miként később a döntőben, itt is a csepeli Tóth Józsefet állí­totta a jobb szélre. A csapat nagyszerűen játszott, Kocsis Sándor négy, Hidegkúti Nándor két, Puskás Ferenc és Tóth II egy-egy gólt lőtt. Sepp Herber- ger néhány kulcsjátékosát nem állította a csapatába, Toni Tu- rek, Helmut Rahn, Ottmar Wal­ter, Max Morlock, Hans Schäfer és Kari Mai sem játszott a jú­1988: Marco van Basten a kupával lius 4-én a döntőben szerepel­tek közül. A finálét a németek nyerték meg 3:2-re. Miközben a világ mindmáig úgy tartja: 1954-ben a gólrekordokat döntő magyar csapat volt valójában a torna és a földkerekség legjobbja. A második „ismétlés” is vi­lágbajnoki tornán esett meg: 1962-ben Chilében a brazilok és a csehszlovákok a csoport­meccsek során 0:0-ra végez­tek. A döntőben aztán a cím­védő brazilok, noha egygólos hátrányba kerültek a mérkőzés elején, simán 3:l-re nyertek. Az első mérkőzéshez képest a brazilok egy, a csehszlovákok három helyen változtattak. « A dél-amerikaiak sérülés miatt váltottak (Pelé helyett Amaril- do játszott), a csehszlovákoknál szerepet kapott a taktika is. (Lala, Stibranyi és Adamec he­lyett Tichy, Kadraba és Pospi- chal játszott.) Az Eb-döntők történetében az 1988-as jelentette az első új­rázást. Münchenben a hollan­dok Ruud Gullit és Marco van Basten egy-egy góljával 2-0-ra verték a szovjeteket, akik a cso­portmeccses szakaszban, Köln­ben 1-0-ra nyertek Rácz László góljával. Lobanovszkij csapatá­ban a döntőben három olyan fut­ballista játszott (Gocmanov, Bal- tacsa és Paszulko Besszonyov, Kuznyecov és Szulakvelidze helyett), aki Kölnben nem lépett pályára. A hollandoknál Bos­nian és Van’t Schip kimaradt a döntőről, Erwin Koeman és az első meccsen csereként beálló Van Basten ellenben játszott. A 2004-es portugáliai Eb-n alakult a legsimábban a pár­harc: a görögök a csoportmecs- csek során 2-1-re, a döntőben 1-0-ra verték meg a rendező or­szág válogatottját. Felipe Scola­ri, a portugálok brazil kapitánya mindössze hat játékosát küldte mindkét találkozón kezdőjáté­kosként (Ricardo, Jorge Andra­de, Costinha, Figo, Maniche és Pauleta), a görögöknél minden, a döntőben kezdőjátékos szere­pelt az első meccsen is. ■

Next

/
Thumbnails
Contents