Tolnai Népújság, 2012. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

2012-07-16 / 165. szám

2012. JÚLIUS 16., HÉTFŐ BORBAN AZ IGAZSÁG: VESZTERGOMBI FERENC 5 stílus Egyedi ízvilág, hosszú élet. A hozzáértők szerint ezek a Vesztergombi-borok legfontosabb jellemzői. Vesztergombi Ferenc 1993-ban lett az év borásza, s ezzel azt ismerték el, hogy borai már a ’90-es években a magyar csúcsborászatot képviselték A SZÉP BORBAN OTT A SZERETET Mindennap azt csinálom, amiben kedvem lelem, a szőlő és a bor az életem - mondta Vesztergombi Ferenc szekszárdi borász, amikor válaszolt a Borban az igaz­ság: a borász című rovatunk kérdéseire. Lengyel János- Mikor találkozott először a szek­szárdi borral?- Ilyeneket ne kérdezzen, mert ha válaszolok, akkor kiderül, hogy milyen öreg vagyok...- Azért mégis próbáljon meg visz- szaemlékezni...- Hát, talán 1962-ben lehetett, amikor már a szekszárdi Garay gimnázium padjait koptattam. Szóval időnként elkértem a pa­pától a pincekulcsot, hogy az osztálytársakkal ellenőrizzük a hegy levének minőségét. Per­sze mértékkel és tartózkodva. A borral való találkozásom ak­kor fordult komolyabbra.- Milyen mélyen vannak a Veszter- gombi-szőlőgyökerek?- Több évszázadnyi mélység­ben. A címerünket - vagy di­vatosan lógónkat - az őseim az 1700-as évek elejétől használták. A családom több generáción át foglalkozott mezőgazdasággal. A korabeli szekszárdi paraszt- gazdaságok legalább három lá­bon álltak. Földet műveltek, ál­latokat tartottak, és a hegyen ott volt a szőlő. Ez az ország egyik legjobb gabonatermő vidéke, biz­tos megélhetést kínált. A borász­kodás pedig hab volt a tortán.- Mert akinek nincs szőlője, az nem is igazi szekszárdi?- Ezt megerősítem, egyetértek a mondással. Nálunk több száz évre visszamenőleg igaz. Hol ki­sebb, hol nagyobb pincénk volt.- Mitől függött a pince mérete?- A lehetőségektől. A világ­háborúk idején háttérbe szorult a szó'lészkedés, a másodikat követően évtizedekig csak egy adott szinten volt lehetőség a gaz­dálkodásra. Vesztergombi Ferenc: inkább a szőlővel szeretnék foglalkozni, mint a vendéglátással, de az utóbbit is mindenképpen fejleszteni kell- Miután először megszerezte a pin­cekulcsot, már nem is adta vissza?- Azért akkor még tanulni kellett, majd következett a pá­lyaválasztás. A családom azt szerette volna, hogy legyek köz­gazdász, az mégsem olyan pa­raszti munka. Felvételiztem is a közgazdasági egyetemre, de a 19 pontommal létszámfelet­ti lettem, pedig 20 volt a felső határ. Egy év múlva pedig már a kertészeti főiskolán tanultam szőlész-borász szakon. Azóta azt csinálom, amihez kedvem van. Az elfoglaltságom január elsejétől december 31-ig tart, mégis így érzem jól magam.- Hogy stflszerű legyek: mióta van saját pincekulcsa?- Lényegében 1970-től a borá­szatban dolgozom, 1992-től a sa­játunkban. Minden folyamatban részes vagyok, a termékeink is hozzám nőttek, tehát nincs kü­lönleges kedvenc. Minden mun­kát, mindent bort valamiért ked­velek. Az más kérdés, hogy adott esetben mit választok, mert az az évszaktól, a napszaktól, a hangu­lattól, a menütől és sok minden mástól függ.- Mi szerzi önnek a legnagyobb örömet?- Az, hogy a saját kedvemre teszem a dolgom. A feleségem is megjegyezte már: te még azt sem mondod el, amit elértél. Iga­za van. Ilyen vagyok. A boraink eredményeiről is többnyire ak­kor beszélek, ha megkérdezik. Nem ez a lényeg. Ha a borban megjelenik, hogy szeretem, ak­kor elégedett vagyok. Az termé­szetes, hogy szép bort készítünk. Ha ezt mások is így látják, annak örülök. Ennyi. Minden év más, új kihívás. Annyi szakmai érdekes­séggel találkozom, hogy az fitten tart. Már a metszéssel tudatom a tőkével, hogy mit kérek, mit vá­rok tőle. És a szürettel sincs vége. A pince rejtélyes hely, ahol min­dig érdekes dolgok történnek. Többé-kevésbé ismerem a bor biológiáját, kémiáját, de időnként a szőlő nem tudja ezt. Mégis ne­kem kell igazodni hozzá...- Szakemberek szerint a borai azért is mosolyognak, mert ön mindig mosolyog...- Azért el tud futni a méreg! Sőt, vannak olyan pillanatok, amikor indulatosan veszem tudomásul a környezet hatásait, de tény, hogy sem a szőlővel, sem a borral nem erőszakoskodom. Rossz szájízzel, morcosán nem lehet szép bort készíteni.- Érződik a borban, ha stresszes, ideges a borász?- Csuda tudja. Sokan azt mondják, hogy a stílus, amit képviselünk Csaba fiammal a borászatban, elég feszes, meg­ismerhető, nem mindig igazodik a divatirányzatokhoz, de garan­táltan minőségorientált. Erőlkö­dés nélkül akarjuk kiszolgálni a piacot úgy, hogy megőrizzük évszázados védjegyünket, stílu­sunkat. Inkább lassan, de bizto­san haladunk előre. A mi vállal­kozásunk a családé, nem a ban­ké, nincsenek a háttérben hazai vagy külföldi befektetők. Ezért tűnik úgy, hogy lassabban, meg­fontoltabban építkezünk. Nem a területi növekedés a cél, hanem a technológia, a technika fejlesz­tése. Szeretem tudni, hogy hol vannak a szőlőink, s hogy melyik hordóban milyen bor fejlődik. Ez nekem biztonságot ad. Ehhez jó a 27 hektáros birtok, amit har­mincöt hektárra növelnénk, ha a közelben és kiváló fekvésben lenne eladó terület. A jelenlegi pince és feldolgozó ekkora ültet­vény termését tudja befogadni. Öt állandó alkalmazottal, a fele­ségemmel és a fiammal együtt szolgáljuk ki a klasszikus csalá­di vállalkozást.- Termeltet, vásárol szőlőt?- Úgy két hektárnyi területről, 15 éve ugyanattól a termelőtől.- Mitől vesztergombis a stílus?- A célunk az, hogy nemzetkö­zileg is úgymond versenyképes, de mindig jellegzetesen szek­szárdi borokat készítsünk. Ezen a skálán sok lehetőség van. Nem tagadom, a kadarkához különle­ges viszony fűz, hiszen ez a fajta teremtette meg a borvidék hírét. A kadarka a szekszárdi borászat gyökere. Különleges illatú, fű- szerezettségű, az ismert vörösbo­rokhoz képest más szerkezetű, egyedi nedű, amelynek aránya a borvidéken megduplázódhat­na. Ezt a fajtát akkor is meg kell tartani, ha vannak eredménye­sebben termeszthető fajták is. Jó, hogy a szekszárdi pincészetek többsége így gondolkodik.- 1993-ban az országban harma­dikként, a borvidékről elsőként lett az év bortermelője. Mit jelent ez az ön számára?- A ’90-es évek elején volt a nagy nekibuzdulás. Az álla­mi és pincegazdaságokban is igen jól képzett, lelkes, kiváló borászok dolgoztak. Amikor kiszabadultunk egy kötöttebb rendszerből, mindenki próbálko­zott. Szerény technikai feltételek között születtek egészen szép bo­rok. Örülök, hogy az elsők között lehettem, akik erősítették a szek­szárdi borvidék jó hírét.- Mit jelent önnek az elismerés? Szekszárd díszpolgárává fogadja az év borászait...- Mindenkinek jólesik, de nem szabad, hogy az elismerés fonto­sabb legyen, mint a belső elége­dettség. A város kezdeményezése meglepetést okozott, figyelmes­séget tükröz, hiszen elismerik azok munkáját, akik évtizedek óta nem pusztán a saját gyara­podásukért, hanem a városért, a borvidékért is dolgoztak. (Takler Ferenc 2004-ben, Vida Péter pe­dig 2011-ben lett az év borterme­lője.) Nekünk ez a lehetőség adott, csak élni kell vele. Ez a borvidék Hidaspetrétől Bátáig csodálatos. Ahogy végigfut a dombokon a sok, különleges mikroklímával megáldott völggyel, olyan színes, változatos ízvilágú, sokszínű bort ad, ami másutt nem fordul elő.- Mit szeretne fejleszteni a jövő­ben? Változtatni szeretnénk a kékszőlő erjesztésének tech­nológiáján, és fejlesztenünk kell a vendéglátást is. A jelenlegi, 25 személyt befogadó kóstolóte­rem időnként kicsinek bizonyul, a vendégszobák számát is bővíte­ni kellene, és szükség lenne egy nagyobb étteremre is. Ez akkor is így van, ha inkább a szőlő­vel szeretnék foglalkozni, mint a vendéglátással. De mivel ez az utóbbi időben egyre fontosabb, számolnunk kell vele. Számos borház gyakorlata bizonyítja, hogy a vendéglátás ma már való­ban elválaszthatatlan a borászat­tól. De ezen a tájékon mindennek az alapja a bor! Mura-Dráva-Duna rezervá­tum Az UNESCO koordinációs bizottsága elfogadta a jelölést, létrejöhet a Mura-Dráva-Duna, határon átnyúló magyar-hor- vát bioszféra-rezervátum. Ha­zánkban az aggteleki, a Fertő tavi, a hortobágyi, a kiskunsági és a pilisi után ez lesz a hato­dik és egyben az első határon átnyúló bioszféra-rezervátum. A terület Magyarország egyik legnagyobb összefüggő vizes élőhelye, mely otthont ad a legnagyobb hazai rétisas-ál­lománynak, és a hazánkban kizárólag a Dráva kavicszáto­nyain fészkelő kis csérnek. Meztelenül KOMLÓ Meztele­nül futkározó férfihoz hívták a rendőröket péntek este Kom­lón. A 61 éves emberrel már többször volt dolga a hatóságok­nak, kisebb bolti lopások miatt. Az esethez kiérkező járőrök mentőt hívtak a férfihez, akit Pécsre, a neurológiai klinikára szállítottak. Olimpia-túra siófok Az athéni után a londoni olimpiát is cél­ba vették a Siófok és Környéke DSE fiatal sportolói, akik nem mindennapi kihívásra vállal­koztak: két hét alatt több mint ezernyolcszáz kilométert ke­rékpároznak, vagyis napi száz­negyven-százötven kilométert tekernek. A kis csapat nemrég kelt útra, vezetőjük szerint nem kell félteni a 10-16 éves fiatalo­kat. Kigyulladt PÉCS Kigyulladt a pécsi Nevelési Központ kol­légiumának felső szintjén le­vő egyik szoba szombaton délután. Az épületben többen tartózkodtak, főleg a Rockma- ratonra kilátogatókat szállásol­ták el ebben a kollégiumban. Hódítás zamárdi A kalocsai népviselet jellegzetes mintái megál­líthatatlanul hódítanak tovább. Legutóbb Zamárdiban, a Balaton Soundon tűntek fel. HÍREK A RÉGIÓBÓL A tűzoltóság négyes fokozatú, igen magas riasztást adott ki, a lánglovagok több járművel in­dultak a helyszínre. A tüzet rö­vid időn belül sikerült eloltani, személyi sérülés nem történt. Rekordparadicsom osztopán Negyvennyolc centiméter ke­rületű, egy kiló húsz dekás paradicsom termett egy oszto- páni nyugdíjas, Schöllei József kertjében. A negyedszázada kertészkedő férfit a faluban egyszerűen Paradicsomos Józsi bácsinak nevezik. Kölcsön Pécs Kétszer félmilli- árd forint Pécsnek szóló állami támogatásról számolt be nem­rég Páva Zsolt polgármester és Hoppál Péter fideszes ország- gyűlési és városházi képviselő. Az önkormányzat napokon be­lül 500 millió forint központi gyorssegélyt kap, emellett - az idei évhez hasonlóan - jövőre is jut félmilliárd állami támoga­tás Pécsnek a Zsolnay-negyed és a Kodály Központ működte­tésére. Azonban ezen intézmé­nyek idei állami támogatásá­nak egy részét is átmenetileg a város működtetésére kellett fordítani. Rockmaraton pécs a kuitúr- fővárosi esztendő óta most vol­tak a legtöbben, a legfrissebb összegzés szerint mintegy 34 ezer látogatója volt a ta­lálkozónak. A legnépszerűbb a szerdai Soulfly-fellépés volt, valamint a P. Mobil záróestje. Összességében több mint négy­ezren váltottak hetijegyet. Az, hogy ez volt-e az utolsó fesz­tivál, valójában azon múlik, hogy augusztusban nyernek-e támogatást az NKA-pályáza- tukkal - számolt be Varga Zol­tán szervező. * 1 i K

Next

/
Thumbnails
Contents