Tolnai Népújság, 2012. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

2012-06-04 / 129. szám

15 20112. JÚNIUS 4., HÉTFŐ SPORT __________ ka jak-kenu Lezárult egy szakasz, új korszak kezdődött a tolnai kajakosoknál, ahol nem a minél előbbi eredmény, hanem a sportág megszerettetése a fontos LEHET MÉG VIIÄGBAJNOKA A KLUBNAK A közelmúlt világbajnokai már visszavonultak, vagy levezetnek. A tolnai ka­jak-kenu klub Indiából hazatért mesteredzője most a minél szélesebb utánpótlásbázis kialakítá­sára koncentrál. Új kor­szak kezdődött a tolnai kajakosoknál, ahol bíznak benne, hogy lesz még vi­lágbajnoka a klubnak, ta­lán nem is olyan sokára. Steinbach Zsolt Indiai teából főzött, tejjel megbo- londított teával kínált Barina Jó- zsef, amikor a tolnai holtág part­ján levő kajakos főhadiszálláson a „parancsnoki” konténer-irodá­ban leültünk beszélgetni. A Tol­na Vízmű Kajak-Kenu SC mes­teredzője első kézből szerezhe­tett tapasztalatokat az indiai tea­fogyasztási szokásokról, tekint­ve, hogy 2009 februárjától 2010 decemberéig az indiai ifjúsági és felnőtt kajakválogatottat irá­nyították feleségével, Barináné Ritt Gabriellával. (Előtte fiuk, Balázs és Gabi dolgozott nyolc hónapot a szubkontinens válo­gatottjának élén.) Nem titok, a presztízs mellett az anyagiak is szerepet játszot­tak a külföldi munkában, ami­nek természetesen szakmai ho- zadéka is volt. A mesteredző szerint Ázsiában is nagy fejlő­désen ment keresztül a kajak­kenu az utóbbi években. Az in­diai kajak-kenusok szintén na­gyot léptek előre, amiben fon­tos szerepet játszottak a tolnai szakemberek. Ezt objektív ada­tok, versenyeredmények is bi­zonyítják. Indiának a korábbi kajak-kenu Ázsia-bajnokságon például nem volt döntőse. Barináék munkába állása után nyolc hónappal, az Iránban ren­dezett kontinensviadalon vi­szont már 37 számban került a fináléba indiai kajak-kenus. A mesteredző azonban úgy ér­tesült, hogy mióta eljöttek, már nem ugyanazt a munkát végzik a sportolók. - Téli alapozást már nem tartottak, holott a kajakos számára a világ bármelyik ré­szén a november, december, ja­nuár, február az erőgyűjtés idő­szaka. Na, ők viszont ma már nem így csinálják - árulta el a, mesteredző, aki szerint az otta­ni vezetők nem szívesen fogad­ják meg a külföldiek tanácsait - A versenyzők ugyanakkor töké­letesen tisztában vannak veié, Barina József mesteredző. Tolnán mindenki nagyon örült neki, hogy az indiai „kiruccanás" után hazatért a nagy népszerűségnek örvendő szakvezető Tehetséges gyerekek is lapátolnak hogy mit és hogyan kellene csi­nálniuk. Most viszont szomorú­ak - mondtá. Ha az indiai sportolók sajnál­ják is, hogy a magyarok hazajöt­tek, Tolnán mindenki nagyon örült, hogy újra itthon dolgozik a sikeredző pár. Távollétük alatt fiuk, Balázs és Varga Tibor volt az edző. Közben Balázs hónapokig tanfolyamra járt Pestre, Varga Tiborra ma­radt a munka nagy része. A bő másfél év alatt néhány gyerek abbahagyta a kajakozást. Némi vérveszteség tehát volt.- Azt tudtuk, hogy a klub nem fog megszűnni, míg mi kint va­gyunk - mondta Barina lózsef. - Balázs és a Tibi nagyon rende­sen dolgozott. Kevesebb lett ugyan a gyerek, a világbajnokok is abbahagyták, de közben azért Bucher Barna ifjúsági Európa- bajnoki címet szerzett. Ha egy klub ilyen eredményt ér el, ott nagy visszaesésről nem lehet be­szélni - vélte a mesteredző. Ezzel együtt tény, hogy lezá­rult egy különleges sikerkor­szak a tolnai kajak-kenu törté­netében. Ezt a hosszú éveken át tartó érát olyan nevek fémjelzik, mint Jámbor Attila és Szakály Viktor, vagy a náluk jóval rövi- debb ideig tolnai színekben ver­senyző Csabai Edvin, Győré At­tila, Faldum Bereniké. Számos világbajnoki és EB-aranyat, do­bogós helyezést értek el, nem­zetközi elismerést szerezve a klubnak. Ez azonban már a múlt. Szakály Viktor például még lejár evezni, meghívásos versenyeken még elindul, de ez már levezetés számára. Jámbor Attila abba­hagyta, de csak a versenyzést, Szekszárdon nemrégiben egy új kajak-klubot hozott létre. Bari­náék már Indiában voltak, ami­kor Jámbi bejelentette nekik, hogy nem versenyez tovább. - Gabi sírt - emlékezett vissza a mester. - De örülünk, hogy nem szakadt el a sportágtól, és tőlünk sem: a kislányuknak Gabi a ke­. resztanyja. Jó, hogy neki köszön­hetően most már négy kajak-ke­nu klub van a megyében. Hazatérésük óta a mesteredző tulajdonképpen több időt tölt a kajak-telepen, mint otthon. Reg­gel hattól gyakran már edzést vezényel és este hétig lent van a kajakháznál. Vezetőedző, takarí­tó, hajójavító, gondnok egy sze­mélyben. - Akinek emellett még állása is van, elképzelhetetlen, hogy ezt tudja csinálni, amit most én. De mindenhol van egy­két Uyen hülye, azért tart itt a magyar kajak-kenu. Ha van pénz, ha nincs, itt mindenki dol­gozik - fogalmazott a mester, aki nem kap díjazást az egyesülettől. Van egy családi napközijük, ab­ból származik némi bevétel. A három másik tréner, felesége, fia és Varga Tibor munka mellett csinálják az edzősködést. A mesteredző mindemellett kiemelte a klubelnök, Tantos Csaba szerepét. - Arra értünk haza Indiából, hogy Csaba, aki távollétünk alatt az edzésekbe is besegített, összefogta a régi kaja­kosokat, és nem kis részben a saját pénzéből, új kajakházat épített a régi, romos helyére. A tetőtérben pedig vendégszobá­kat alakítottak ki, ahol tizenné­gyen elférnek. Időközben a klub névadó szponzora is megváltozott, im­már a tolnai vízmű támogatja az egyesületet. A mester úgy ítéli meg, hogy a tárgyi feltételek megfelelőek: van például három motorcsónakjuk, két utánfutó­juk és egy 27 éves mikrobuszuk, amivel már 19 éve ő viszi a gye­rekeket versenyekre. (Igaz, a kis­,,Mindenhol van egy-két ilyen hülye, azért tart itt a magyar kajak-kenu. ” busz nemrég egy Audi motort kapott.) A tolnaiak külföldi edző­táborba is tudnak menni, de csak ha szükséges. Itthon is van erre megfelelő helyszín, tavasz- szal például Medinán voltak, a Sión eveztek. A legkézenfekvőbb kérdés persze az, hogy mi van a tolnai kajakos utánpótlással. A mester azt mondja, sikerült a létszámot feltornázniuk, amiből lehet me­ríteni. Tavaly csináltak egy há­romhetes nyári tábort, idén is tervezik, ez a legjobb kajakos- toborzó. Most nyolcvanan jár­nak kajakedzésre, zömükben gyerekek. Emellett negyven sár­kányhajós is náluk edz, azaz minden nap vagy százhúsz em­ber megfordul a telepen. Van élet a holtágon. Az eredményekről szólva Barina József elmondta, hogy ta­valy sikerült jó pár magyar baj­noki érmet nyerniük, de nem ez a lényeg. - Az a szerencsénk, hogy nincs eredménykénysze­rünk, senki nem mondja ne­künk, hogy mindig bajnoknak kell lennünk - magyarázta. - Mi az életkori sajátosságokat figye­lembe véve eddzük a gyereke­ket. Sikerélményt kapnak a ver­senyeken, de hogy egyesben agyonverjék az országot, utána meg abbahagyják a sportolást, mert kiégnek, annak semmi ér­telme. Mi inkább ebnegyünk szom­batonként a vízre túrázni, köz­ben szalonnát sütünk. Nem a résztávozás az első, hanem, hogy szeressék meg a gyerekek a kajakot. Olyan terhelést kap­nak, ami nekik megfelelő. És ak­kor bízhatunk benne, hogy majd ha 16-17 évesen ebnegyünk a vá­logatóversenyre, ott már oda fog­nak érni - avatott be edzői filo­zófiájának egy részletébe. Jelenlegi legjobbjukat, a 14 éves Nagyváradi Norbertét idén műteni kellett, de talán őszre felépül. Fauszt Abigél ősszel in­dul majd vb-válogatón, de ő is még csak 15 éves. A gyerekek­nél Puskás Patrikot, Rácz Dá­nielt, a kisebbeknél Pálfi Brú­nót, Puskás Bencét emelte ki név szerint Barina mester, mint ígéretes versenyzőket. De raj­tuk kívül is vannak tehetséges fiatalok. A mesteredző Londonban 3-4 aranyat vár a magyar kajak-ke­nusoktól, és azt, hogy a legered­ményesebb magyar sportág lesz­nek a játékokon. Arra a kérdés­re, hogy lesz-e a tolnai klubnak újra világbajnoka, azt mondta: - Remélem. Legalább két év kell.

Next

/
Thumbnails
Contents