Tolnai Népújság, 2012. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

2012-05-12 / 111. szám

2012. MÁJUS 12., SZOMBAT HÉTVÉGE 5 A Schoner családnál maradt a vándorkupa bonyhád A vízben lapuló pikke­lyeseken kívül mindenki jól érezte magát a Bonyhádi Dolgo­zók Sporthorgász-egyesülete (BDSHE) által szervezett házi horgászversenyen nemrég. Sa­ját vízterülettel ugyan nem ren­delkeznek, de a Városi Horgász­egyesülettel kitűnő a kapcsola­tuk, így a Tőzeg-tavakon tart­hatták a megmérettetést Össze­sen 34 horgász mérte össze tu­dását felnőtt, ifjúsági és gyer­mek kategóriában. A felnőttek­nél négy, míg a másik két kate­góriában egyaránt három óra volt a versenyidő. A kifogott uszonyosokat mérlegelés után visszaengedték. A felnőtteknél Schoner Zsolt bizonyult a leg­jobbnak 6920 gramm fogással. Az ifjúsági kategóriában Ba­cher Noémi 6360 grammos tel­jesítményével végzett az élen. A gyermekek mezőnyében Scho­ner Gergely zárt az első helyen 5180 grammal. A legnagyobb, valamint a legtöbb halat zsák­mányoló pecás is különdíjban részesült. Előbbi Hajdú István­nak járt, aki egy 3820 gram­mos pontyot emelt partra. A legtöbb halat, 85 darabot Mol­nár József szákolta. A Schoner János által alapított Domolykó- vándorkupát - amelyet az érde­mel ki, aki súly és darabszám szerint a legeredményesebb­nek bizonyul - Schoner Zsolt vehette át. Ő a kupa életre hívó­jának a fia. ■ Hunyadi I. Várnagy volt a vármegyeházán sokoldalú Karate, íjászat, festészet, költészet, kórustagság és szakipar Közösségi, közösségszerve­ző ember Balogh László. Több sportágban ért el szá­mottevő eredményt. Máso­kat is kalauzolt a siker út­ján. Az utóbbi időben a művészetek felé fordult. Wessely Gábor A vármegyeházából a kastélyba költözött. E mondat alapján akár egy régi vágású mágnásnak vagy egy bizniszelő újgazdag­nak is képzelhetnénk Balogh Lászlót, holott egyik szerény em­bercsoporthoz sincs köze. Egy­szerűen arról van szó, hogy a szekszárdi vármegyeháza gond­nokaként szolgálati lakást ka­pott az épületben, ám most, az átépítés miatt kiköltözött a len- gyeli kastélyba, albérletbe. Sze­retne belátható időn belül visz- szajönni a megyeszékhelyre, hisz ideköti a munkája és meg­annyi szabadidős tevékenysége. Sok neki a napi száz kilométer buszozás. Sokoldalú ember Balogh Lász­ló. Ért különböző szakipari mun­kákhoz, jelentős eredményeket ért el több sportágban, s az utób­bi időben a művészetekkel is ba­rátkozik: fest, énekel, verseket ír. Ipari tanuló éveit Budapesten töltötte, bútorasztalos-képesítést szerzett. Közben pingpongozott, bokszolt, birkózott. Sárpilisre 1975-ben került. Egy olyan válla­latnál dolgozott, ahol asztalos- és hegesztőmunkát végzett. Mal­mok, keverőüzemek javítását látták el, országszerte. Utána a szekszárdi Skála áruház karban­tartója volt, majd, 1982-ben meg­pályázta a vármegyeháza gond­noki állását, és 96 jelentkező kö­zül nyert. Véleménye szerint azért, mert sok mindenhez ért, sok mindent meg tud javítani, a hangosításban is otthon van, és azért is, mert akkor már karaté- zott, s így egyfajta őrző-védő fel­adat ellátására is alkalmas sze­mélyt láttak benne. Várnagy volt 28 esztendeig. Shotokan karate csoportot sok helyen indított a nyolcvanas évek elejétől kezdve. Több mint kétezer tanítványa volt Szek- szárdon, Faddon, Bogyiszlón, Decsen és más településeken. Svájcba, Monacóba, Franciaor­szágba és Olaszországba is elju­tottak nemzetközi versenyekre. 1 Hagyományőrző és értékteremtő. A festészettől a karatén át az íjászatig sok mindennel foglalkozik Balogh László Szép eredményeket ért el ő is, és az általa felkészített srácok is. A faddiak még világbajnokságot is nyertek. Szervezett néhány túlélőtá­bort is Balogh László, s azok kap­csán ismerkedett meg közelebb­ről az íjászattal. Az Alisca Nyilai Egyesületet 1999-ben alapította. Ma 45 taggal működik a hagyo­mányápolásban is jeleskedő cso­port. Legutóbb a szomszéd me­gyében vettek részt egy verse­Névjegy BALOGH LÁSZLÓ 1957-ben szü­letett Mátészalkán. Bútorasz­talos szakmunkás-bizonyít­ványt 1975-ben szerzett Buda­pesten. ugyanabban az évben került Tolna megyébe, először Sárpi­lisre, majd Szekszárdra. Kez­detben szakipari munkákat végzett, majd a vármegyeháza gondnoka lett. A patinás épü­letben 1982-től élt, annak nyen, ahonnan elhozták Tolná­ba a baranyai bajnoki címeket. Nemzetközi megmérettetéseken is részt vesznek a szekszárdi egyesület tagjai. Vezetőjük ta­valy, terepíjászatban elnyerte a Szerbia bajnoka címet. A múzsák alighanem az érett férfiakat kedvelik. Balogh Lász­lót az ötödik ikszen túl kezdték látogatni. Amatőr képzőművé­szi pályája az íjász hagyomá­nyokra hajazó, történelmi tár­mostani felújításáig. Jelenleg Lengyelben lakik élettársával, Domonkos Eszterrel. Koráb­ban háromszor nősült, két gyermeke van: Tamás (1983) és Nilla (1985). Létrehozta többek között az Alisca Nyilai Egyesületet (1999) és az Alisca Amatőr Art Művészeti Baráti Kört (2010). A Tolna Megyei Intézmény­fenntartó Központ munkatár­sa, a Tolna Megyei Harcművé­szeti Szövetség elnöke. gyú képekkel indult. S ahogy az már tőle megszokott, természe­tesen népet gyűjtött maga köré: létrehozta az Alisca Amatőr Art baráti kört. A képalkotás, a mű­vészi látásmód, a festészeti technikák csiszolása terén so­kat tanult Adorjáni Endrétől, Kovács Zoltántól, B. Tóth Edittől és Kincses Lászlótól. Volt már kiállítása a romániai Nagyká­rolyban is. Az ecsetfogással körülbelül egyidő- ben, négy éve csatlakozott a Muslincákhoz. A Lányi Péter ve­zette férfikórus állandó résztve­vője a szüreti fesztiváloknak. Egy alkalommal a budapesti Ho­tel Novotelben is felléptek. Len­gyel és Szekszárd között buszo- zik nap mint nap Balogh László. Az időt irodalmi művei csiszol­gatására fordítja. Már több verse és prózája fenn van a világhá­lón. Ez irányú képességeit párja, Domonkos Eszter segít kibonta­koztatni, aki alkotóként és elő­adóként is megállja a helyét e művészeti ágban. Mondani sem kell, hogy létrehoztak Lengyel­ben egy irodalmi kört, aminek vezetésére az ott élő, de Pécsen is ismert toliforgatót, Miilei La­jost kérték fel. Jó kapcsolatuk van a pécsi Új Hang című lap szerzőgárdájával. Tervezi egy sa­ját kötet kiadását is Domonkos Eszter és Balogh László. Motoszkál az em­berben a kérdés, hogy aki ilyen soka­kat indít el, mozgat meg, segít - amatőr vagy profi, sport vagy művészeti - sikerélményekhez, annak a tevékenységét vajon mennyire értékelik ott, ahol az elismeréseket osztogatják? Ba­logh László azt mondja: a verse­nyeken nyert trófeákon kívül itt­hon nem sok díjazásban volt ré­sze. Viszont Horvátországban és Szerbiában állami kitüntetése­ket kapott az ifjúsági sport és a nemzetközi kapcsolatok ápolása terén végzett munkájáért. ■ íjászatban Tolna, Bara­nya és Szer­bia bajnoka. Május 12-én 630 éve, 1382- ben Miklós szekszárdi apát rög­zíti alattvalói jogait. 140 éve, 1872-ben a bonyhádi Engeszer Mátyás Az élet aranykora című új négykezeséről írták: „Milyen lehet ott a rézkor, ahol az arany ilyen?” 110 éve, 1902-ben elár­verezték az 1840-ben alapított dombóvári Dőry-ménest. 95 éve, 1917-ben meghalt a Tolná­ban is szolgált Streicher József kanonok. Május 13-án 285 éve, 1727-ben a bonyhádi Kliegl Miklós nemességet kapott. 105 éve, 1907-ben született Duna- földváron Leimner Anna szí­nésznő. 95 éve, 1917-ben el­hunyt Greksa Antal, Illyés Gyula tanítója, s 35 éve, 1977-ben Mády Zoltán, 1942-es sárpilisi néprajzi tábor szervezője. Kapcsolatot teremtenek akció Mobiltelefont kapnak a rászoruló emberek Méltatták a kitartásukat dicséret Ápolókat, szakdolgozókat köszöntöttek dunaföldvár Idős, rászoruló em­bereknek adományoz mobiltele­fonokat egy pályázat révén a Tol­na Megyei Polgárőrszervezetek Szövetsége. Széles János elnöktől megtudtuk, a kezdeményezés üzenete a kapcsolattartásban rej­lik, hiszen elsősorban a települé­sek peremterületein élő nyugdí- jaskorúakat érinti az akció. Első lépésben Zombára, Bonyhádra, Iregszemcsére, Magyarkeszibe és Dunaföldvárra kerülnek készülé­kek, összesen 30, amelyeket a he­lyi polgárőrök a vöröskereszt munkatársaival juttatnak el a megfelelő helyre, ezeket tegnap vették át Dunaföldváron. A szö­vetség lehetőségeihez mérten folytatná a programot ■ V. B. Széles János (balra) Váradi Balázsnak adja át a telefonokat szekszárd - Az ápolók nemzet­közi napja jó alkalmat teremt ar­ra, hogy felhívjuk a világ és a környezetünkben élők figyel­mét: ha embert próbáló körül­mények között is, de elhivatot­tan dolgozunk azért, amire feles­küdtünk, vagyis a betegek ápo­lására, gondozására - emelte ki beszédében Gliedné Tillmann Erzsébet. A Tolna Megyei Ba­lassa János Kórház ápolási igaz­gatója arra is kitért, hogy a szak­ma alacsony presztízse, a hekti­kus munkarend és a nehézkes megélhetés miatt sajnos egyre kevesebb fiatal teszi le voksát ezen hivatás mellé. Meggyőző­dése, hogy az ápolók és a szak­dolgozók meghatározó erői az egészségügynek, amelynek elő­térbe helyezése a társadalmi megítélésükre is jótékony hatás­sal van. - Az én tisztem ma kö­szöntőt mondani, nem ünnepi beszédet. Előbbinek pedig az a legfőbb ismérve, hogy rövid - tette hozzá humorosan dr. Muth Lajos. Az intézet főigazgatója be­tartotta ígéretét, azonban szív­hez szóló, munkatársait méltató szavai így is sokaknak könnye­ket csalt a szemébe. Eüsmerően nyilatkozott minden dolgozóról, akik mint fogalmazott, a nehéz­ségek és a csábítás ellenére is a hazai egészségügyet szolgálják. A gyógyítás és az ápolás szent ügy, és egyik sincsen meg a má­sik nélkül - vélekedett a főigaz­gató. Dr, Vastag Oszkár, a me­gyei kórház szemészeti osztályá­nak vezető főorvosa és Révészi Andrea, a Magyar Ápolási Egye­sület Tolna megyei szervezeté­nek elnöke is a területen dolgo­zók kiemelkedő helytállására vi­lágított rá. A beszédek után több elismerést is átadtak. Példaérté­kű tevékenységéért főigazgatói dicséretben részesült Galambos Csilla, Kutasi Ildikó, Molnár Istvánná, Nyíregyházi Lászlóné, Pacskó Dezsőné, valamint Véner Anna. A Magyar Ápolási Egyesü­let díszoklevelét Mikócziné Paróczai Jolán, Mohai Jánosné és Kővári Gábor kapta. Az év szakdolgozója pedig Szabó Vero­nika lett. ■ Vízin B. ♦ 1

Next

/
Thumbnails
Contents