Tolnai Népújság, 2012. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-04-01 / 13. szám
2012. ÁPRILIS 1., VASÁRNAP INTERJÚ 7 búcsú Boros Lajos 17 éve a reggeli kereskedelmi rádiózás meghatározó egyénisége, saját maga szerint foglalkozása fogalom. A hajnalokat már nehezen viselte, ezért száll ki a Bumerángból. Bakancslistáját valóra váltják a társak, ám neki is vannak még bőven ötletei. „VISSZA AKAROM KAPNI A RÉGI ÉLETEM” Boros Lajos szeretne aludni és sok terve van még. Ezért érezte úgy, ki kell szállni a reggeli műsorból. A rádiós 17 év után fordít hátat eddigi életének, de a rádiózást nem adja fel. Fábos Erika- Mennyi ideje is kezdődik minden reggel ugyanúgy?- 17 éve.- Ennyi idő után úgy jön egy ilyen döntés, hogy egyszer csak betelt a pohár és elég volt, vagy szép lassan születik meg?- Szép lassan, sőt túl lassan született meg. Már három éve eszembe jutott, de éppen szerződést kötöttünk, akkor, és így, ezzel a csapattal tudtuk legjobban eladni a Bumerángot. Úgy döntöttem, hogy ezt még bevállalom, de ha eljön a pillanat, ami egy békés átmenetre lehetőséget ad, befejezem. 2012 őszéig még hallható leszek. Azután is '% maradok velük, támogatom | őket, de a reggelekben már nem | veszek részt.- Mit érez ilyenkor az ember? Elfárad, vagy megunta?- Mindegyiket éreztem már sokszor, de nem ez motivált, hanem az, hogy 20 évvel ezelőtt félbehagytam egy másfajta életet. Szeretném folytatni.- Mi minden maradt a Cappuccino indulásakor félbe?- Hat-nyolc féle dolgot is csináltam párhuzamosan: írtam rendszeresen újságokba, írtam könyveket, műsort vezettem, filmeket találtam ki, színpadon léptem fel, musicalt írtam, rendeztem és szerkesztettem, videoklipeket rendeztem. Aztán Bochkor Gáborral úgy döntöttünk, hogy egymásnak hátat vetve a sikerért, egy dologért, felhagyjuk egyéb dolgainkat, mert életünk álmát valósíthatjuk meg a műsorral. Tudatos és kockázatos döntés volt.- Pedig addigi életedben a véletlenek is elég jól működtek.- Igen, hétévente bukkannak fel véletlenek az életemben. A Hungarotonhoz is, a KISZ Központi Művészegyütteshez is véletlenül kerültem, de a rádiózás is véletlenül jött. Igaz, azért egyik sem a semmiből. Mindig volt valami tervem és mindig jókor voltam vele jó helyen.- Hallottam a rádióban, úgy búcsúznak el öntől, hogy a még valóra nem váltott terveit, mint egy bakancslistát valóra váltják. Mi nem fért bele 17 évbe?- Nyilván nem az idő volt rövid, az elég lett volna. Tervem volt túl sok, ráadásul a közös tevékenységünk a tömegsikerre épülő rádiózásba nem fért bele, sőt, nem bírta volna el Bocsi kritikáját sem.- Sokfelé lehetett hallani, olvasni, hogy azzal ellentétben, amit a hallgatók feltételeznének, nem barátok Bochkor Gáborral. Mitől működik akkor mégis 17 éve a párosuk?- Tudatosan, számításból tartottam távol magamtól Gábort, és nem engedtem a barátságot kialakulni, mert hosszú távú kapcsolatra készültem, és ennek van egy fontos feltétele: a partner ne tudjon meg mindent a másikról. Maradjon benne kíváncsiság. Legyen titok, tartalék köztünk. Mindig. Mint a szerelemben. Ez a tartósság titka. Hogy mitől működik mégis a kapcsolatunk? Először is közös titkaink vannak. Van egy közös szerelmünk: a rádió, és két közös ikergyerekünk: Cappuccino, és az öccse: a „kis” Bumeráng. A hosz- szú távú kapcsolat titka továbbá a közösen átélt válságokban a bizonyított megbízhatóság.- Rádiómérnöknek készült, egy műszaki ember, azt gondolnánk, precíz és pontos, míg egy rádiós inkább bohém, laza és kreatív. Hogyan fér ez össze?- Valami mindkettőből van, de még mindig nem tudom, mi lett belőlem. Talán fogalom. A Bocsi néha beszól reggel a kifinomult ízlésével, hogy ehhez a nadrághoz hogy húzhattam fel ezt a pulóvert? Mondom neki ilyenkor, hogy szerinted, ha valaki szembejön velem az utcán, azt fogja magában gondolni, hogy nézd már, milyen pulóvert húzott magára? Nem. Azt fogja gondolni, hogy nézd már, itt a Boros Lajos! Ezt a Bumerángnak köszönhetem, ennél többet egy rádiós nem érhet el.- így, szerényen.- Mi ebben a szerénytelen? Az amerikai és az angol tulajdonosaink szerint - akiknek azért kicsivel nagyobb rádiós piacra van rálátásuk, mint nekünk - világ- színvonalon is szokatlan, amekkora hatása van ennek a műsornak, és amit elértünk vele. Egy nemzetközi tanácsadó cégnél a Bumeráng évek óta konkrétan tananyag. Kommunikációs tréningeken oktatják szerte Európában.- Megfejthető, hogy mitől volt ekkora hatása?- Sokféle olyan újításnak, ami a műsor interaktivitását a tökéletesig fejlesztette, például az SMS-falunk, amelyről pillanatról pillanatra le lehetett mérni, mi érdekli, mi foglalkoztatja a hallgatóinkat. Bekapcsoltuk őket a műsorba. Alapvetően azonban minden a személyiségünkön múlott. Én nagyon improvizatív vagyok, Bochkor elképesztő kommunikációs képességekkel rendelkezik, és olyan dolgokban is meglátjuk a lehetőséget és hatalmas dobást csinálunk belőle, ami mellett más simán elmegy.- Mi volt a legnagyobb ilyen dobás? ■,- Az órás akciónk például. Egy brazil tévéműsorról beszélgettünk, ahol egy jótékonykodó politikus véletlenül hamis Ro- lexet ajánlott fel a gyerekek javára. Abban a pillanatban jött az ötlet, hogy kérjünk minden pártból politikusokat, hogy adják oda a karórájukat, hogy egy nemes cél érdekében elárverezhessük. És jöttek. Ehhez persze az kellett, hogy tudják, nagy tömegekhez jutnak el velünk, úgy, hogy közben nem vetünk rájuk rossz fényt. Jöttek minden oldalról és talán az utolsó olyan alkalom volt, amikor a két nagy politikai erő képviselői, jókedvűen, emberi módon valamiben együttműködtek.- Ha most hívák őket, most is jönnének minden oldalról?- Nem.- Ők változtak vagy a Bumeráng?- Szerintem nem mi.- Ha vissza lehetne pörgetni az időt, most is úgy csinálnák végig a Sláger utolsó heteit?- Mi volt azzal a baj?- Az nem biztos, hogy baj volt, ízlés kérdése, de mani- pulatívan mozgósították a hallgatókat.- A manipuláció tudatosságot feltételez. Akkor nagyon spontán, érzelmi alapon tettük a dolgunkat. Emocionális «mamiként ért bennünket a hallgatóink szeretete és az elvesztésünk miatt feltámadt elkeseredettsége. Ez minket is magával sodort. Ha tudatos lett volna, akkor az egészen mássá is fajulhatott volna. A tulajdonosaink például sokkal radikálisabb magatartást is támogattak volna.- Szóval akkor ez nem ártott a műsornak.- Árthatott volna. Volt egy pillanat, amikor politikai és kommunikációs tanácsadók egy csoportja komolyan győzködött bennünket, hogy ezt a népszerűséget használjuk ki. Akkor a Bocsi volt a józanabb, engem bele lehetett volna rántani.- Véletlenül politikus lehetett volna.- Nem, nem érdekel a politika működési szinten, de azért az öt percért, hogy egyszer besétálhatok a parlament üléstermébe és helyet foglalhatok a patkó nekem kijelölt részén, azért megérte volna. Csak nézni az arcokat... Abból az időszakból különben nem az volt a drámai, ami hallható volt, hanem az a két hónap rádió nélkül. Kemény volt, hatalmas mélységeket jártam meg akkor emocionálisan. Úgy éreztük, hogy az életművünk van veszélyben, és ennek a hatalmas szeretetnek az árnyékában ez már súlyos veszteség lett volna.- A konkurencia mindenesetre ügyesen a nyakukra jött és elveszítették a piacvezető szerepüket.- Részben a mai napig is max. döntetlen az eredmény, de inkább vezetünk. Másrészt a válság idején két hónap előnyük volt. Ők, amint a Danubius befejezte, két perc múlva már működtek is, miközben a mi hallgatóink harminc százaléka CD-re váltott és fél év kellett, hogy megtudják, létezünk.- A bakancslistán mi minden szerepel?- Nagykőrösön megkeresni azokat a csajokat, akiknél fiatal koromban jó voltam, de nem vettem észre, víz alatti kiállítást rendezni és vezetni halaknak, találkozni az engem szerető hallgatókkal, eljuttatni a képeimet a Műcsarnokba, közös koncerten szerepelni az engem szerető zenekarokkal, és saját, régebbi dalaimat hallani fiatal zenekarok feldolgozásában, kiadni régi novelláimat és dalszövegeimet. Másrészt, imádok kísérletezni. Volt egy idő például, amikor minden csütörtök este csináltam egy internetes rádiót, 30-50 embernek és ott rengeteg mindent kipróbáltam. Ha egyszer nem jelentkeztem, már lázadás volt.- Megnyerte a „Ki mit tud?”- ot, aztán elindult a Humorfesztiválon is. Ilyen múlttal, meg a lemezkiadós tapasztalatokkal, hogyhogy egyik tehet ségkutató műsorba sem ültették még be a zsűribe?- Nem is értem! Ugye? Szerintem is lenne ott keresnivalóm.- Bochkor Gábor ellenben zsűritag. Megbeszéli az ilyen feladatait önnel?- Nem, ő elég önjáró.- Lebeszélte volna?- Nem. Már csak azért sem, mert ismerjük a Balázs-effek- tust. Hatalmas marketingereje van a televíziónak, ami átsugár- zik a rádióra is. A véleményem viszont nem változott, régóta azt mondom, hogy ezekbe a zsűrikbe inkább az életművel kellene bekerülni.- Ön gonosz lenne vagy elfogadó?- A magam kárán jöttem rá, hogy nem szabad gonosznak lenni. A pályafutás elején a többség tehetségtelen, de ezt nem szabad megmondani, mert vannak, akik ezt megvívják magukkal és nagyon klasszak lesznek.- Az ideális utód milyen lenne ön szerint?- Nem szabad olyannak lennie, mint én vagyok. Bocsi és a Voga nagyon kemények, ezért keménynek kell lennie és iszonyatosan kell tudnia improvizálni.- Felröppent a hír, hogy Liptai Claudia lesz az utód.- Szerintem Claudia nem vállalja. Pedig jó lenne.- Több mint 40 éve kitartanak egymás mellett a feleségével, ezzel az életmóddal ez bizonyára nem volt könnyű. Mi a titkuk?- Bizalom. Humorérzék. Alkalmazkodóképesség. Empátia. Gyerekek. Unokák. Pont, mint a reggeli rádiós műsorvezetésben. Boros Lajos • 1947. április 12-én született Budapesten. • 1967-1970 Kandó Kálmán Villamosipari Főiskola gyengeáramú szak • 1972-ben gitáros-énekesként megnyerte a Ki mit tud?-ot • 1977-1984 a KISZ Központi Művészegyüttes folkpódiu- mának művészeti vezetője volt. • 1985-1990 között a Hungaroton popzenei főszerkesztő je volt. • 1989-1997 között a Danubius rádió szerkeszt&műsorve- zetője volt. • 1999-től a Sláger Rádió, majd a Neo FM Bumeráng című reggeli műsorának vezetője. 2001-ig a Kész átverés műsorvezetője volt. * I ( Hétévente bukkannak fel véletlenek az életében. Mindig volt valami terve és mindig jókor volt vele jó helyen.
