Tolnai Népújság, 2012. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

2012-04-07 / 83. szám

ÉLETMÓD PORTRÉ Igazodási pont lehetünk itt fenn, sokaknak a perjel Ablakából is fotózza a folyton változó Balatont, évente egyszer egy helikopterkörre is befizet Lerobbant, lepusztult épü­letet talált 1994-ben, és ahogyan mondja, egy ér­teden környezetet. Kor- zenszky Richárd perjel ak­kor egyetlen rendtársával „foglalhatta vissza” a Bala­ton fölé magasodó kéttor­nyú templomáról közis­mert apátságot. Ma nyolc bencés él Tihanyban. Fónai Imre- Ilyen kilátás talán sehonnan sincs a Balatonra - nyitja ki iro­dája ablakát a perjel, aki a mi­nap vehette át a Magyar Örökség Díjat. - Mi itt fenn igazodási pont lehetünk sokak számára. Az apátság kettős tornya a vitor­lásoknak, hajósoknak is igazo­dási pont. Öreg halászok mesél­ték nekem, hogy mennyire fon­tos volt a radarok világa előtt: az apátság tornyai mutatták szá­mukra az irányt. Nem akárho­gyan, nem akárhová épültek a régi templomok. A templomok hajóját a fölkelő és a lenyugvó Naphoz igazították. A Nap min­dig keleten kel, nyugaton nyug­szik. És mindig fölkel. Ez is iga­zodási pont, el kell fogadni, hogy van tőlem független rendje is a világnak, nem én húzom föl a Napot. Ha megpróbálok igazod­ni a jkülső, hitem szerint terem­tett világ rendjéhez, akkor békét tudok találni. Ha pedig a békére törekszem, ezt megsejtik a ve­lem találkozók. Akik meg velük találkoznak, rajtuk keresztül sej­tik meg: valami megszabja éle­tük irányát. S míg a szél hol bal­ról, hol jobbról fúj, a Nap mindig ugyanott kel föl. Korzenszky Richárd OSB per­jel (OSB, azaz Szent Benedek rendjéhez tartozó és perjel, azaz elöljáró) gyakran éppen az apát­ság ablakaiból fotózza a Bala­tont, merthogy „nincs rá ideje”. Ám képei által is ismertté lett, az apátsági képeslapok java része is az ő felvételeiből készül, sőt, kérte már vizes, hajós képeit fa­linaptárához a Balatoni Hajózá­si Zrt. is. — A Balaton minden percben más - mondja a bencé­sek tihanyi vezetője. - Megenge­dem magamnak azt a luxust, hogy minden évben egyszer be­fizetek egy helikopterkörre; ha csak egy-két képeslapra való fo­tó összejön, már megérte... Tihany kicsiny, ezer lel­kes egyházközség, az apát­ság 1994 óta tartó folyama­tos fejlesztése, gya­rapítása jórészt pá­lyázatoknak kö­szönhető, ami a perjel szerint „gyilkos do­log, hiszen rendre elviszi az önerő az addig össze­spórolt pénzt”. Sokan meg­kérdik tőle, hogy miért kell belépőjegyet váltani a ti­hanyi templom megte­kintéséért. Ilyenkor azt feleli: a templom műkö­dését a hívek adomá­nyaiból biztosítják, az állami támogatás nem éri el az évi félmillió fo­rintot. Munkabére­ket ebből nehéz ki­Névjegy Korcenszky Richard 1941-ben szü­letett Csornán, középiskolai ta­nulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végezte, érettségije évében lépett be a bencés rendbe. 1964-ben szen­telték pappá. Egyetemi tanul­mányokat folytatott az ELTE Bölcsészettudományi Karán, doktori dolgozatát a XVII. száza­di magyarországi unitárius énekköltészet témájából írta. 1968-tól a győri bencés gimnázi­umban tanított, 1973-tól Pan­nonhalmán. 1979-ig főapáti tit­kár. 1979-től 1989-ig a pannon­halmi gimnázium igazgatója. 1991-től miniszteri biztos. 1994- ben elöljárója Tihanyba helyezte. Néhány kitüntetése: Magyar Köztársasági Érdemrend tisz­tikeresztje (1994), Veszp­rém Megye »Pro Comita- tu" Díja (2001), Prima Primissima Díj (2008), Ma­gyar Örök­ség Díj g— (2012). A szerzetesi élet nem valamiféle keserűség, hanem örömmel vállalt élet — hangsúlyozza Korzenszky Richárd termelni. A kiállításoknak vi­szont évi 150 ezer látogatója van, s utánuk naponta például taka­rítani kell. Tehát: vagy egész nap zárva van ingyen, vagy pedig nyitva, összekötve a kiállítások­kal. No és őrzés nélkül se lehet egy ilyen műemlék, az is pénz­be kerül. Ezt kell megfizetni a belépővel. A koncerteket, kiállításokat, előadásokat persze nem (csu­pán) a bencés atyák szervezik, vannak világi, civil munkatársa­ik. - Amikor Tihanyba kerültem, lerobbant, lepusztult épületet ta­láltam, s egy érteden környezetet — emlékszik vissza a rendhez érettségije évében, 1959-ben csatlakozó Korzenszky Richárd. -Jönnek a bencések, mit tudnak ők csinálni a kultúrával, mit kez­denek az értékes múze­ummal, vagy a modern művészettel? így fogad­tak. Aki ilyet mond, an­nak halvány fogalma sincs arról, hogy amióta szerzetesek létez­nek, ott, ahol megjelentek, meg­jelent valamiféle kultúra is. S nemcsak az írni-olvasni tudás kultúrája. Az építészet is, példa erre a somogyvári bencés apát­ság, valamint a kaposszentjaka­A közösség a háttér. Van köztük most Tihanyban 85 éves, de két fiatal is, akik már elkötelezték magukat fogadalommal a rend­hez, de még nincsenek pappá szentelve. Reggel, délben és es­Ha megpróbálok igazodni a külső, hitem szerint teremtett világ rendjéhez, akkor bé- PWt tudok malnt Ha pedig békére törek­szem, ezt megsejtik a velem találkozók bi monostor romjai. Tihanyban fölújítottunk egy templomot, az apátság épületét, készítettünk új kiállítótermet, az ország egyik leglátogatottabb kiállítóhelye let­tünk, ma már versengenek azért a művészek, hogy bemutathas­sák alkotásaikat. Egy szerzetes önmagában nem szerzetes, vallja az elöljáró. te közösen imádkoznak, zsoltá­rokat énekelnek, szentírási szö­vegeket olvasnak. A közös asz- . tálnál pedig vacsorakor Szent Benedek regulájából olvasnak fel mindig egy-egy részletet. —Óra et labora, imádkozzál és dolgozzál, azt szokták mondani, ez a jelszavunk. Szent Benedek regulájából azonban én azt emel­ném ki: keresd a békét és járj utá­na. Jelsza­vunk tehát a pax, a béke. Szent Ágoston szerint a béke az a nyugalom, ami a ren­dezettségből származik. A szer­zetesi élet nem valamiféle kese­rűség, hanem örömmel vállalt élet. Vannak kötöttségei, de egy­általán nem mindegy, hová, mi­hez kötöm le magam. Ha el aka­rok érni valamit, sok mindent el is kell hagynom. Ha nyelvet ta­nulok, akkor is lemondok ön­ként a szabadságomról (amíg ta­nulok, szótárazok, nem csinálok mást) azért, hogy értelmes le­gyen az életem. A szerzetesi élet is önkéntes, szabad vál lalás. Több mint ötven év tapasztalatából mondom: ha az ember meri szét­osztani magát, vissza is kapja azt, méghozzá százszorosán. A bencés elöljáró mer­te szétosztani magát: teo­lógiát tanult, majd hogy taníthasson, magyar­orosz szakot végzett. Győrben kezdte a taní­tást, majd Pannonhal­mán folytatta, ahol egy A török, majd később II. József, végül Rákosi Mátyás űzte el a szerzeteseket Tihanyból A tihanyi bencés monostort I. András király (1046-1060) 1055-ben alapította. A királyt itt temették el 1060-ban. A kolostor alapító oklevele a magyar nyelv legrégibb írá­sos emléke. A középkori ko­lostorról csak a XVI-XVll. századi ábrázolások alapján alkothatunk képet. Napjaink­ra az egész együttes szinte nyomtalanul eltűnt, alig tizen- egynéhány kőfaragvány és a szinte érintetlenül ránk maradt XI. századi altemplom fennma­radása minden bizonnyal 1. András tiszteletéhez kap­csolható. A török támadások miatt a szerzetesi élet meg­szűnt Tihanyban. A új templo­mot 1754-ben szentelték fel. 1786-ban II. József a bencés rendet is felosztotta. A rend tagjai 1802-ben térhettek vissza Tihanyba. 1950- ben ismét el kellett hagyniuk a szerzete­seknek a rendházat. A plébánia megmaradt, a rendházba először szegényház, később múzeum költözött. kor diákoskodott. Igazgatója lett azután a bencés gimnáziumnak. A rendszerváltáskor Antall Jó­zsef miniszterelnök felkérte: mi­niszteri biztosként foglalkozzon iskolaügyekkel a művelődési mi­nisztériumban. Hozzá tartozott minden nem állami iskola, eb­ből egyre több lett az idő előreha­ladtával. De új közoktatási tör­vényt és Nemzeti Alaptantervet is írtak. Arra a kérdésre, hogy elége- dett-e azzal, ahol most tart az egyházi iskolák ügye, azt feleli: - Akkor nekünk át kellett törni az értetlenség falát. Sokan gon­dolták, hogy jönnek az egyhá­zak, s valamiféle új diktatúra jön. Erről persze szó se volt. Úgy értelmeztem akkori feladato­mat, hogy fordítanom kell, még­hozzá magyarról magyarra. Az államigazgatásban nem értették az egyházi emberek gondolko­dását és fordítva. Én pannonhal­mi gimnáziumigazgatóként is­mert voltam pedagóguskörök­ben, és elfogadtak mint szakem­bert is, nem mint papot vagy szerzetest. Amikor most átvesz az egyház egy iskolát, ugyan­azok a kérdések merülnek föl. Az emberek tudatvilága tehát nem változott. Nehezen fogad­ják el, hogy létezik értékrend, és egy iskola értékrendet kell hogy képviseljen. Mert olyan, hogy semleges oktatás, nem lé­tezik. A pedagógustól megkí- vántatik, hogy értsen a szakmá­jához, s egyben legyen olyan, akire a diákok fölnézhetnek. Érett ember pedig nincs világ­kép, világnézet nélkül. A peda­gógusok 40 évnyi megnyomorí- tása tönkretette a magyar köz­oktatást és közgondolkodást, hi­szen diktatórikus módszerekkel terjesztett és totalitárius, min­denre kiterjedni akaró ideológia szószólói kellett hogy legyenek. S ezt nagyon nehéz kiheverni. A Tihanvi-félszieet « 4 1 4

Next

/
Thumbnails
Contents