Tolnai Népújság, 2012. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-03-04 / 9. szám

2012. MÁRCIUS 4., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Kamionnal jár a falu doktornője „Eszméletlen érzés, amikor az a negyven tonna megindul alattam” Harminc éve lesz június­ban, hogy dr. Szabó Kata­lin elszegődött Bölcskére háziorvosnak. Annak pe­dig három éve, hogy ugyanitt kisegítő kami­onsofőrként dolgozik. Vida Tünde Senki sem él egy nappal sem tovább, ha szomorkodik. így hangzik dr. Szabó Katalin élet- filozófiája. A bölcskei háziorvos természetesen ennek szellemé­ben is él. Azt nem mondta, hogy megfogalmazott volna valami olyan ars poeticát is, hogy soha nem késő az álmokat megvaló­sítani, de élete valami effélét is sugall. A doktornő ugyanis há­rom évvel ezelőtt jogosítványt szerzett nehéz gépkocsira, hogy hódolhasson addig talonban tartott szenvedélyének és kami­ont vezethessen. Nem ez az egyetlen „hóbortja”, például szí­vesen kever különféle koktélo­kat, és szenvedélyesen szereti az állatokat. Ennek lépten-nyo- mon valamelyik képviselőjébe bot- lik, aki vendégség­be megy hozzá, ku­tya, macskák, tek­nősök, megszámlálhatatlan mennyiségű hal és két agáma alkotja a házi állatkertet. Budapesti lány, ráadásul egy­ke dr. Szabó Katalin, mégsem lett elkényeztetett leányka. Kis­lánykorában sem babázott so­ha, sokkal inkább szeretett ser- tepertélni édesapja körül a ga­rázsban. A műszaki érdeklődé­sét minden bizonnyal tőle örö­költe, és egy-két fogást is tőle lesett el, hiszen mindig ott lá- batlankodott körülötte, és imá­dott nyakig olajos lenni. Min­denesetre soha nem esett két­ségbe, ha szerszámot kellett a kezébe vennie. Mint mondja, a saját személyautóit is szívesen szerelgette, és ha a szükség úgy hozta, kicserélte a hengerfejtö­mítést a Trabantjában. Saját be­vallása szerint kissé túleman­cipált, kapcsolataiban is ő hord­ta a kalapot, amit kevés férfi vi­sel könnyedén. Gyerekei vi­szont hozzászoktak ahhoz, hogy édesanyjuk ilyen vagány, ennek ellenére kerekre nyílt a szemük, amikor meglátták a C Mindig vonzó' dott az óriási gépekhez. kategóriás jogosítványát. Min­dig vonzódott a gépmonstru­mokhoz, és minden adódó al­kalmat kihasznált, hogy vezet­hessen egy teherautót, buszt, vagy kamiont.- A nagy autók mindig von­zottak. Amikor a tsz-nél dolgoz­tam üzemorvosként, az IFA-so- főröket mindig fűztem, hogy hadd próbáljam ki, de soha nem jött ki a lépés. 2009-ben az is­meretségi körömbe kerültek ka­mionsofőrök és az egyik meg­engedte, hogy vezessek. Múlha­tatlan lett a szerelem - meséli. Nem árulta el senkinek a csa­ládban, hogy jogosítványt sze­retne. Felhívta az egyik paksi autósiskola vezetőjét, akitől elő­ször is azt kérdezte, van-e felső korhatár. Hát majd’ kiesett a ke­zéből a telefon, de mivel azt a választ adta, hogy nincs, máris jött a következő kérdés, hogy Katalin mikor kezdhet. Fél év­vel később a kezében volt a ha­zai és nemzetközi árufuvarozói jogosítvány, majd kiváltotta a tachográf kártyát. Ekkor viszont elgondolkodott azon, hogy ha a fris­sen megszerzett is­mereteket nem gya­korolja, azaz nem vezet rendszeresen, akkor el fogja felejteni. Ezért odaállt Tomolik János elé, aki helyben egy fuvarozással fog­lalkozó céget vezet, és lehetősé­get kért magának. Katalin sza­vai szerint János egészen jól leplezte a meglepetését és igent mondott, olyannyira, hogy most már hivatalosan is dolgo­zik nála. Erre egyébként mostanában elég kevés lehetősége van, kü­lönösen azóta, amióta egyedü­li háziorvos a faluban. Szabad­napjain, szabadsága idején száll be a volán mögé kisegítő­ként. Járja az ország és persze egész Európa útjait. Azt mond­ja, csodálatos érzés ezeket a negyventonnás monstrumokat vezetni, technikailag pedig nem nehezebb, mint egy sze­mélyautót.- Eszméletlen érzés, amikor az a negyven tonna megindul alattam. Nagyon szeretem - mondja leplezetlen elfogódással a hangjában. Azt nem rejti vé­ka alá, hogy a hatalmas mére­tekből adódóan a tolatás példá­»tfrwteu. : Dr. Szabó Katalin az egyik agámávai. Háttérben a koktéikeverés kellékei ul egyáltalán nem egyszerű egy ilyen pótkocsis kamionnal, kell némi érzék és rutin, hogy az ember tudja, hogy tizenhat mé­terrel a háta mögött, mennyit és merre mozdul a jármű. Mostanáig körülbelül húsz- harmincezer kilométert veze­tett. Hamar a mélyvízbe dob­ták, harmadik útja már Ulmba vezetett. Mint meséli, Babik At­tila volt a váltótársa, akinek máig hálás, hogy türelmesen viselte az ő gyakorlatlanságát. - Köszönettel tartozom Tomoli- kéknak is, amiért betanítottak, és lehetőséget adnak nekem, hiszen senki nem fogad szíve­sen nullkilométeres sofőrt - fo­galmaz. Többnapos utakat nem tud vállalni, hiszen a napi munka mellett ügyelnie is kell, de olyant igen, hogy külföldre me­net, vagy hazafelé jövet kisegí­ti azokat a sofőröket, akiknek a vezetési idejük letelik. A kér­désre, hogy hogyan fogadják azt, hogy nő, és ráadásul orvos, azt mondja, nem is annyira rit­ka a női kamionsofőr, mint gon­dolnánk. Bölcskén is van rajta kívül egy hölgy, aki ráadásul hi­vatásos sofőr. DR. SZABÓ KATALIN 1982. június 1-je óta Bölcske háziorvosa. Szeret főzni, koktélokat keverni, szere­ti az állatokat és az uta­zást. 2009 óta hazai és nemzetközi árufuvarozói vizsgája is van, szabad­idejében kamiont vezet. Három gyermeke van, Krisztina Dunaföldváron, második gyermeke, Krisz­tián Budapesten él, Szi­lárd pedig, aki húszéves, Szekszárdon tanul. A kamionosok között reme­kül érzi magát, összetartóbb társaság - főként a magyarok -, mint az orvosok. Kizárólag jó tapasztalatokat szerzett eddig. Egyébként pedig nem szokta nagydobra verni, hogy orvos. Előfordul persze, hogy kollégái elbüszkélkednek vele, hogy ő az üzemorvosuk, s üyenkor per­sze általános a meglepetés. Nem bánta meg a közönség vidáman Idén sem maradt el a nyugdíjasok műsora tolna mözs „Neves színészeink nagyon magas szinten fognak produkálni, meg fogják majd látni, nem fogják.megbánni.” A Mözsi Nyugdíjas Klub hagyo­mányos farsangi bátyus bálját megelőző műsort beharangozó asszonykórus többek között így vezette fel a társaság idei nagy­szabású produkcióját. Péntek este a művelődési házban aktu­ális közéleti kiszólásokkal tar­kított vidám jelenetek, amelyek nem nélkülözték a sikamlós utalásokat sem, versek, nóták, látványos táncprodukció; oly­kor komolyabb, de többnyire derűs témák szórakoztatták a megjelenteket, akik tényleg nem bánták meg, hogy részt vettek a bulin. ■ S. K. Az egyik, nagy sikert aratott vidám jelenet szereplői a színpadon Két fegyveres rablásért kilenc év fegyházbüntetés Helybenhagyta a Pécsi ítélőtábla annak a férfinak a kilencéves fegy­házbüntetését, aki festékszóró pisztollyal két rablást is elkövetett Tolna és Fejér megyében. Az ítélőtábla jogerős íté­letében a 31 éves Ka­szab Attilát kétrendbeli, fegyvere­sen elkövetett rablásban és két­rendbeli lopásban találta bűnös­nek, éppúgy mint korábban első fokon a Tolna Megyei Bíróság. A dégi férfi 2009. október 2-án hajnalban egy maroklőfegyverre emlékeztető festékszóró pisztolyt szorított a simontornyai benzin­kút üzletének női alkalmazottja nyakához és 60 ezer forintot vett ki a pénztárból, majd elszaladt. Festékszóró pisztolyt szorí­tott a nyakához. Október 20-án egy igari élelmi­szerboltot rabolt ki hasonló mó­don. Ott az eladónővel dulakodott, belökte az öltözőbe, megpróbálta rázárni az ajtót,, végül 55 ezer forinttal mene­kült el. A járókelők üldözőbe is vették, de elfogni nem tudták. A férfi 2008 tavaszán szaba­dult legutóbbi, hatéves börtön- büntetéséből, amelyet vagyon el­leni bűncselekményekért kapott. 2010 februárjában Dégen megfi­gyelte, ahogy két falubelije el­megy otthonról, majd betört a la­kásukba, s összesen mintegy 600 ezer forint értékben ékszereket, órákat lopott el. ■ 1.1. JEGYZET VÍZIN BALÁZS Alkoholmentes lelkifröccs- né ADJÁTOK fel, fiúk, még van egy félidő! - biztattak bennünket szüléink, nagy- szüleink a partvonal men­tén a nem éppen fényes 45 perc után. A szurkolótábor fülsiketítő lelkesítése és a kispadra készített hideg szóda általában meghozta gyümölcsét a második fél­időben: minimum egy dön­tetlenre kihoztuk a foci­meccset. egy pelyhesedő állú kamasz azonban nem minden eset­ben tart igényt a szülők lel- kifröccsére, pláne, ha a fél­évi bizonyítványáról van szó. A kérdőre vonás után én általában olyan határo­zottan érveltem, mintha egy parlamenti választásra ké­szülnék. Igaz, csak azt mer­tem megígérni az ősöknek, amit úgy gondoltam, hogy teljesíteni is tudok. Matek­ból például akkora felelőt­lenség lett volna a részemről bemondani az ötöst, mint Hummerrel korcsolyázni a Balatonon. Nem árt a reali­tás talaján maradni, még ha az egy kicsit kopárabb is, mint a füllentés jelentette pillanatnyi oázis, ezt szám­talan példa igazolja. előbb-utóbb úgyis felhar­san a második félidő leteltét jelző sípszó, és mindenkit a végeredmény érdekel, nem a bemelegítésnél lőtt gólok száma. A hírek sze­rint Stohl András esetében néhány óra múlva megtör­ténik a „kényszermeccs” le­fújása, vagyis öt hónap után elhagyhatja a börtönt, ami azért lényegesen több volt egy komoly lelkifröccs- nél. Reméljük, számára is tanulságosabb volt. Mert az utakon közlekedőként én is abban bízom, hogy nem szeretne hosszabbítást a nemzet Bucija. Azaz, ezen­túl ő is csak bor nélkül isz- sza a fröccsöt, mielőtt a vo­lán mögé ül. Vagy induljon el gyalog, hiszen nyilvánva­lóan őt is érzékenyen érinti az egekbe szökött benzinár. Verssel, mesével is díjakat nyert a kilencéves fiú DUNAFÖLDVÁR Első díjat nyert Ruff István Zalán „A tehetség pont én vagyok” elnevezésű or­szágos versíró pályázaton. A ki­lencéves, ötödik osztályos Zalán Széliránytű című versével aratott sikert a versenyen, amelynek fő­védnöke prof. dr. Csermely Péter volt, aki a Nemzeti Tehetségsegí­tő Tanács elnöke. Zalán a Karco­lat Irodalmi és Művészeti Tehet­ségkutató Egyesület és az OTP BANK Nyrt. által meghirdetett „Álmodj másnak ajándékot!” cí­mű országos meseíró pályáza­ton is sikerrel szerepelt. A kuku- rizfa ajándéka című meséjével negyedik helyezést ért el. írása hamarosan mesekönyvben is megjelenik. ■ V. T.

Next

/
Thumbnails
Contents