Tolnai Népújság, 2012. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

2012-03-16 / 64. szám

ünnepel az ország Március 15-e talán a legjelentősebb nemzeti ünnepünk, a hősök előtt kicsik és nagyok egyaránt méltón tisztelegnek. Minden iskolában megemlékezéseket tartanak, és a fiatalok felidézik a forradalom eseményeit AZ EN MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKEM A március 15-i műsort az iskola 57 diákjának fellépése tette emlékezetessé. A fiatalok sokat gyakoroltak A dombóvári Illyés Gyula Gimnáziumban szerdán tartották az ünnepi meg­emlékezést, melyre a diá­kok, és a tanárok is sokat készültek. Ezen alkalom­ból a tanulók azon is el­gondolkodtak, hogy mit je­lent számukra március 15. Monostori Fanni Március 15-e számomra a legje­lentősebb ünnepnapok közé tar­tozik. Az 1848-as forradalom, il­letve szabadságharc előtt való tisztelgés azonban talán a legna­gyobb hangsúlyt kapja az évben. A diákok körében minden év­ben megemlékezünk erről az eseményről egy látványos, szín­vonalas ünnepély keretében. A műsorban részt vevő tanulók már hetekkel az előadás előtt megkezdik a felkészülést, hogy egy méltó és sokszínű műsorral adják meg a kellő tiszteletet az ünnep fontosságára való tekin­tettel. A diákok rengeteg munkát és időt fordítanak a gyakorlásra. Reggelente korábban érkeznek, illetve néha a délutáni program­jaikat is feláldozzák az eredmé­nyes felkészülés érdekében. Az előkészületek során nagy hangsúlyt fektetnek a díszletre, minden évben jelképesen a pi­ros, fehér, és zöld szín dominál. Fontos szerepet kap a műsor cse­lekményének alapos kidolgozá­sa, illetve illusztrálása. A szerep­lők, akár a színészek, felveszik az 1848-49-es események legki­emelkedőbb alakjainak „szemé­lyiségét”. Minél pontosabban próbálják megjeleníteni márci­us 15-e nagyjait. A műsort párbeszédek, versek és idézetek építik fel, melyet ze­nés, hangszeres kíséret színesít. Végül pedig mindig egy kerek „történetet” láthatunk. A műsorban szereplő, s az azt megtekintő diákok és tanárok mind ünnepi ruhát öltenek, és persze előkerülnek a kokárdák is. Ezeknek a feltűzése viszont né­hány diáknak a mai napig nehéz­séget okoz, hiszen a korai keléssel feledékenység is jár. Szerencsére a tanárok ezt ellensúlyozni tud­ják. Az én édesanyám, aki szintén pedagógus, ezen a napon több ko­kárdával indul az iskolába. Már négy éve, hogy az Illyés Gyula Gimnázium tanulója va­gyok és véleményem szerint a március 15-i megemlékezések az iskola legszínvonalasabb műso­rai közé tartoznak. Több iskolai és városi ünnepségen szerepel­tem már, köztük 2010. március 15-én is. Akkor még csak hatodi­kos tanuló voltam, és a magyar­tanárnőm osztálya szervezte az ünnepélyt. Nagyon örültem, ami­kor felkért, hogy én is vegyek részt az előadásban. Igaz, csak egy egyszerű, rövid verset kellett elmondanom, mely nem sokat számított a nálam jóval időseb­bek szerepével szemben, de ne­kem mégis nagyon sokat jelen­tett. Kiállni az egész iskola elé úgy, hogy minden figyelem rám összpontosul, akkor még elég nagy feladatnak számított. Azelőtt legfeljebb 40-50 ember előtt kellett szerepelnem, egy zon­goravizsga vagy éppen egy hang­verseny során. Ott csak én voltam és a zongora, a külvilágot pedig % egyszerűen ki kellett zárnom. Je- £ len esetben viszont nem a tükör­nek kellett felmondanom egy ver­set, mint ahogy otthon gyakorol­tam, hanem olyan embereknek, akik tényleg figyeltek rám. Eleinte nem értettem, hogy a magyartanárom miért pont en­gem választott erre a feladatra, hiszen úgy véltem, nálam sokkal jobb versmondók is vannak az osztályomban. Természetesen mindeközben örültem, sőt boldog voltam, hogy egy ilyen lehetősé­gem adódott. A legnagyobb örö­möt az jelentette, amikor véget ért az ünnepély. De nem azért, mert untam, vagy éppen nem tet­szett, hanem mert éreztem, hogy remekül sikerült p műsor. Az az érzés szerintem leírhatatlan, de mindenképpen felemelő volt. Ta­pasztalatot és ösztönzést adott a későbbi szerepléseimhez. Minden évben kíváncsisággal tölt el, hogy az idei megemléke­zés vajon miben fog különbözni az eddigiektől. A tapasztalatom az, hogy tanárok, illetve a diá­kok minden évben tudnak újat mutatni. Kisgimnazistaként év­ről évre egyre összetettebb és alaposan kidolgozott műsorokat láttam, biztos vagyok benne, hogy az idei is hasonlóan pozitív benyomást keltett. A szerző a dombóvári Illyés Gyula Gimnázium 8. n osztályos tanulója . • Az Illyés Gyula Gimnázium 11. n osztályos tanulói toborzót táncoltak a szerdai, ünnepi rendezvényen Igazán büszkék lehetünk mindannyian arra, hogy magyarok vagyunk hogy mit jelent számomra március tizenötödike? Talán egy szokást? Egy napot, amelyre gondolva minden évben azon drukkolunk, hogy hétköznapra essen, és szünetünk legyen? Egy napot, amikor magunkra öltjük a kényelmetlen ünneplőt? Egy napot, amikor mindenütt nem­zeti színű zászlót lobogtat a szél, és kokárdát hordunk? NEM, ENNÉL SOKKAL többet! Egy napot, amikora két évszázad­dal ezelőtt történtek miatt külö­nösen büszke lehetek arra, hogy magyar vagyok. Egy napot, ami­kor a hazaszeretetre példát adó szabadságharcosokra emléke­zünk. Egy napot, ami eszünkbe juttatja, mi mindenre képes egy maroknyi ember, hiszen egy ba­ráti társaság forradalmat indí­tott el! Egy napot, mely nemzeti összefogásra sarkall már kisdiák koromban is cse dálatosnak tartottam az 1848- as, márciusi eseményeket, habár az ünnepségeken eleinte nem is értettem, mit jelent egyáltalán az, hogy forradalom. Az viszont már akkor is egyértelmű volt, hogy ez valami nagyon nagy do­log lehetett Mostanra ez a szó értelmet nyert Csodálatom ezál­tal csak növekedett: hogy lehet, hogy ezek az emberek nem fél­tek? Hogyan tudták kockáztatni az életüket a hazáért? És lám, hány ember tartott velük! Az iskolai ünnepségeken szé­pen lassan kibontakozott előt­tem az események sorozata, egyre jobban megismertem a múlt e dicső napját és hőseit. Jólesik visszaemlékezni rájuk, mert ők példát adtak, mert ők megpróbálták! Március tizen­ötödike a szürke hétköznapo­kat egyszerre nemzeti színekbe öltözteti tiszteletükre: a zász­lók, amelyek mindenütt büsz­kén lengenek, a kokárdák, me­lyeknek viselői kihúzzák ma­gukat, a sok-sok szalag, koszo­rú mind előttük hajt főt. én is minden alkalommal büsz­kén, elismeréssel gondolva rá­juk tűzöm ruhámra a kokárdát Ugyan mindig bosszankodom kicsit a kellemetlen ünneplőru­ha miatt, viszont jobban bele­gondolva rádöbbenek: Hát nem szolgáltak rá, hogy legalább ennyivel tisztelegjek előttük? m Vörös Annamária, Dombóvár, Illyés Gyula Gimnázium 9. n SZÓRAKOZÁS Könyvajánló Eldől, kik jutnak tovább ladik A reneszánsz élménybirtokon lesz az országos döntő James Rollins: Rejtély Az embert mindig is vonzotta az Északi-sarkkör rejtélyes mi­volta. De mi történik, ha ezt a misztikumot párosítjuk James Rollins vtiójával? A eredmény egy hihetetlenül izgalmas és egyben rejtélyes bestseller lesz, ami garantáltan jeges szorítás­ba zárja az olvasót. A könyv elején található egy tér­kép, ami azt a titkos kutató bá­zist mutatja be, ahol a történet nagy része játszódik. Jómagam gyakran lapoztam vissza ide. A könyvben több szálon futnak az események. Az egyik fősze­replő egy alaszkai vadőr, aki ide menekült az erőszakos, ka­tonai múltja elől A történet má­sik szálának főhőse pedig Vik­tor Petkov; aki egy északi-sark- köri csapásmérő tengeralattjá­rójának a kapitánya. Az a célja, hogy bejusson a titkos jégbázis­ra, és megszerezze az ott tárolt jégbe fagyott titko­kat, amiket örökre el akar tüntetni a sarki jégtakaróval együtt. A harmadik szálon futó esemé­nyeknek két főszereplője is van: Gregory Perry kapitány, a leg újabb fejlesztésű kutató- és kémtengeralattjáró kapitánya, valamint az Omega úszóállo­más egyik vezető kutatója, dr. Amanda Reynolds. Miután megismerkedtünk az alaphely­zettel, egyre bonyolultabb lesz a történet, és egyre összetettebb is, de mégis követhető, ami szerin­tem jól tükrözi az író zsenialitá­sát A könyv végére azonban összefutnak a szálak, és min- ' den világossá vá­lik az olvasó szá­mára A könyv nem úgy állítja az olvasó elé a két ol­dalt, Amerikát és Oroszországot, mint feketét és fehéret, hanem inkább mint egyetlen szürke színt, ami azt szimbolizálja, hogy bizony, amit jónak hiszünk, az lehet akár a megtestesült gonosz is. m Molnár Márk, Tolna, Sztárai Mihály Gimnázium, 10.B. A Ladik vetélkedő országos dön­tője idén június 11 -13-án lesz a bikali Puchner Kastélyszálló­ban, ahol a megyei döntő győztes csapata, és felkészítő tanára mindkét éjszakát ott is töltheti. A versenyfeladatoknak az egye­dülálló, látványosságokban és iz­galmakban bővelkedő Rene­szánsz Élménybirtok ad majd otthont. Ne felejtsétek el, hogy a harmadik forduló feladatainak a mai napon van a leadási határ­ideje. A tét óriási, hiszen a bekül­dött munkák elbírálását követő­en dől el, hogy melyik 5 csapat vehet részt április 18-án a me­gyei döntőn. A verseny a szek­szárdi Garay János Gimnázium dísztermében lesz. Amelyik csa­pat a legjobb formáját hozza, már biztosan megcsillogtathatja tudását és kreativitását az orszá­gos döntőn. Adjatok bele min­dent, hiszen idén is értékes nye­remények várnak a legügyesebb diákokra! ■ M. Á. ■ Akit jónak hi­szünk, még le­het a megteste­sült gonosz is. AZ OLDAL A REPROPRESS MAGYAR LAPKIADÓK REPROGRÁFIAI EGYESÜLETE TÁMOGATÁSÁVAL AZ „OLVASS A NAPILAPPAL, ÉS ISMERD MEG A KÖRÜLÖTTED ÉLŐ VILÁGOT!” PROGRAM KERETÉN BELÜL JELENIK MEG.

Next

/
Thumbnails
Contents