Tolnai Népújság, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)
2012-02-23 / 46. szám
15 2012. FEBRUÁR 23., CSÜTÖRTÖK AZ OLDALT SZERKESZTETTE: Molnár Agnes, 30/650-3013, agnes2.molnar@axels.hu Az oldalon megjelent írásokat olvashatjátok a www.teol.hu-n . Ne az újságból tanuljunk! tanácsok A szexről érdemesebb a szüléinkkel beszélgetnünk A szerelem, szex terén is óriási információtömeg bombázza a tiniket, amiben nem biztos, hogy szülői segítség nélkül jól el tudnak igazodni Igencsak megbotránkoztató cikkeket olvasok mostanában a tinimagazinokban. Bajban lehetnek vagy lesznek azok a fiatalok, akik az ezekben szereplő tanácsokat tekintik irányadónak. Volár Tamara A minap beültem a könyvtárba egy kicsit olvasgatni. Ilyenkor általában átnézem az épp aktuális tinimagazinokat, és jót szórakozom a buta tippeken, amikkel „segíteni” óhajtanak a fiataloknak. Ahogy belelapoztam az egyikbe, rögtön megakadt a szemem egy elég felháborító cikken. Az első oldalakon a cikis szülőkről volt szó, meg hogy hogyan kezeljük őket. Első kínos szituáció: Anyuci elviszi a gyermeket autóval az iskolába, majd miután az kiszáll, utánakiáltja, hogy „Szereüek!”. Az újság szerint ez egy valóban kellemetlen helyzet, és meg kell beszélnünk édesanyánkkal, hogy ha mindenáron szeretetét óhajtja szóban vagy akár ölelésben kifejezni, azt úgy tegye, hogy mások ne lássák. A magazint idézve: „mindenképpen közönség nélkül!”. Lehet, hogy én vagyok maradi gondolkodású, de nem hinném, hogy olyan nagy probléma, ha egy szülő elmondja a gyerekének, hogy szereti, akárki hallja is. Én magam 18 éves leszek, de soha nem éreztem cikinek, ha anyukám megpuszilt mások előtt, vagy ha azt mondta: szeret. Vajon ha ez a ciki, akkor mi a megfelelő szülői hozzáállás? Ha látványosan semmibe veszi a gyerkőcöt, vagy mondjuk felpofozza? Lehet, hogy nemsokára a fiatalok ilyenek miatt fognak panaszkodni: „jaj, de gáz, anyu adott költőpénzt!” vagy esetleg „Úristen, anyám elengedett házibuliba, ezt a szégyent!” A divatrészleget inkább ellapoztam, nem igazán kötött le, hogy hogyan hasonlíthatok a legegyszerűbben Katy Perry- hez vagy a többi éppen aktuális sztárhoz, amihez mindössze új ruhatárra kell beruháznom, na meg több ezer, sőt tízezer forintos sminkkészletre. Kérdeztem a könyvtáros nénit, mégis, melyik korosztály a vevő ezekre a ünimagazinokra? Azt a választ kaptam, amire számítottam, a 10 és 14 év közötti lánykák. Ami még nem lenne akkora tragédia, gondoltam, amíg el nem jutottam a Szex rovatba. Először is egy fiú elmesélte, hogyan csinált magának „j átékszert" WC-papír-gurigából és kéztörlőből, majd egy kétoldalas cikket az önkielégítésről. Én nem vagyok sem a vallás, sem más okból prűd szexuális téren, de azt ijesztőnek találom, hogy tizenkét éves forma lányokat egy újság egyenesen biztasson a hasonló ténykedésekre. Akarva-akaratlan azt is megtudtam a cikkből, hogy a rendszeres önkielégítés véd a fertőzésektől, és csökkenti a méhnyakrák kialakulásának veszélyét. Ezt kíváncsi vagyok, hogyan állapították meg. Vajon megkérdezték a méhnyakrákban szenvedőket, hogy ön- kielégítettek-e rendszeresen, majd a nemleges válaszból kiderítették, hogy bizony ez az oka? Egyszer egy másik tiniújságban azt tanácsolták a lánykáknak, ha a párjukat nem zavarja, váltsanak erotikus csókot legjobb barátnőjükkel a bulikban, akkor garantáltan ingyen italokat zsebelhetnek be a fiúktól. Egy ismerősöm mesélte, hogy ő is olvasott tippeket arról, hogy hol és hogyan lehet megoldani a szexet, például diszkóban elég, ha félrehúzzák a tangájukat, és már mehet is a dolog. Lehet, hogy szűk látókörű és begyöpösödött vagyok, de engem mélységesen felháborít, hogy ilyenekkel mérgezik a fiatalok agyát. Meg mondjuk az is, hogy a lánykák nyugodtan tudnak ilyesmit olvasni, mert a szülők többsége erről mit sem tud, vagy nem érdekli. A cikk szerzője a tolnai Sztárai Mihály gimnázium 12. A osztályos tanulója A bizalom nagyon fontos a szülő és a gyerekek között A szülőknek érdemes lenne utánanézniük, mit olvas a tini gyermekük, vajon nem informálódik-e ő is az ilyen „biztos forrásnak” számító szaklapokból? Nekik inkább a szüleikkel, édesanyjukkal kellene beszélgetni az ilyesmiről Nem biztos, hogy arra kell haragudni, aki olvassa, hanem elgondolkodni, miért innen szedi az információt? Miért nem az anyát vagy az apát kérdezi, ha érdekli valami? Szerintem annak is oka van. És ha már látná a gyerek a törődést, a foglalkozást, hogy nyugodtan fordulhat a szüleihez, lehet, hogy kevésbé tartaná cikinek a puszizkodást a haverok előtt! Poéta Hullámok J.A.-tól Hozzádig 1 Vak Agyarak szelik suhogó %csattogással »ketté az Életet, jf S az Élet megy tovább, nem szakíthatja meg semmisem. P Nevető gyermekek kacajában *fürdik a bánat, fÉrzem ahogy a Sötétségből I Szúr, Vág, Bizserget, s össze- roppant ,Halottnak a Csók, Élőnek a Halál, [ Színes, bozontos, cseresznye- I virág képében. I Szenvedélyes dobogásban csa- fhol a 9szívem „Vágj agyon ha nem 1 engedsz |Közelébe!” átOrdítva futok utána „Csak en- fgem is §Szeress!” Varró, lüktető csókjáért futunk 1 Versenyt, Én és a Szívem. I Szenvedve Szorítom „Imáda, tóm, Szerelmem Wiéd!” Súgom, mikor utolérem. 1 így is és még jobban is Szeretlek, Égyetlenem. ■ Klucsik Krisztián Pál, Paks, ESZI, 12. o. Kusza gondolat A falon lógó korong épp szür- s kére fostette a párát, *míg ő maga sárgán izzóit a világ oldalán | A szél erős fuvallata letépte az legét, I amaz meg sem mozdult Tán %ify lusta nagy testű vad? - gondoltam, s fagymázas fehér kövekre léptem. I Hóba burkolt teremtmények - I Van lelketek? ?Fohászom meghallgatnátok? Kedvesen csikorgó bólintással * biztatnátok egy szebb jövő meséjét figyelve? Ekkor vénámból tűvel kiszívva hálámmal öntözlek, | s csöndjeid cseppjében meglá- ^ tom a Napot: \Nyugodt kacagással vörös zu- hatagban fest életet; Hiába próbálnád marionett- 4 zsinórjait szaggatni Szélképben -4 : Elpusztul, ha ügy akarja. m Alpek Csenge, Bonyhád,) !» PSEG,12.B\ ■■■■ .. Mutánsok, nukleárisan szeny- nyezett levegő, és a metróhálózatokban patkányként élő emberek. Ez jellemzi a Dimitri Glukhovsky által elképzelt jövőbeli Moszkvát és az egész világot. A könyv tavaly került a magyar boltokba, miután Oroszországban bestseller lett. A szerző újságíróként kezdte a pályáját, majd később megírta első könyvét, az Alkonyatot (Nem, nem azt a romantikus Vámpírtörténetet!). Az igazi sikert azonban a Metró 2033 című könyv hozta meg számára. A történet 2033-ban játszódik, a két nagyhatalom már 20 éve befejezte a háborút, ami megpecsételte az emberiség sorsát. A Föld lakhatatlan a nukleáris szennyezettség miatt. A túlélők a metróba menekülnek a sugárzás elől. Főhősünk, Artyom, a 22 éves fiatalember is ebben a világban él Szuhojjal, azzal az emberrel, aki kisgyermekkorában megmentette az életét. Artyom unalmasnak találja az itteni életét, és megszökik az állomásról. Ekkor játszik fontos szerepet a történetben a könyv első borítójának a hátsó részén található moszkvai metrótérkép, ami nélkül szinte lehetetlen lenne követni Artyom útját a bonyolult metróvonalakon. De nem az ember az egyeüen élő faj ebben a világban. A nukleáris sugárzás miatt rengeteg mutáns korcs jött létre a felszínen, ahova csak a kiválasztottak juthatnak fel, az úgynevezett sztalkerek. Ők a háború előtt is katonák voltak, és megvan a felszerelésük ahhoz, hogy felmehessenek a felszínre. A metróban ugyanúgy kialakulnak különböző csoportok1, mint régen a társadalomban. Vannak nácik, kommunisták, de még olyanok is, akik lehovában hisznek. Rengeteg bűnözőállomás van, na meg bordélyházak, és persze kocsmák. Az emberek még a föld alatt is termesztenek drogot. A legérdekesebbek azonban a „feketéknek” nevezett mutánsok, akik mutációjuk révén telepatikus képességekre tettek szert. Dimitri Glukhovsky: Metró 2033 című könyvének egyik erénye, hogy felhívja a figyelmet arra, milyen könnyen tönkreteheti az ember saját élőhelyét, a Földet. ■ Molnár Márk, Tolna, Sztárai Mihály Gimnázium, 10. B Pszichiátriára került Társadalmunk rákfenéje az elhízás egészség A gyorséttermi kaják és a cukros üdítők is okolhatóak a kilókért Képtelen ellátni magát az egykori Big Brother-nyertes, Évi. A kaposvári lány olyan súlyos állapotba került, hogy ismét pszichiátriai intézetbe kellett szállítani. Az egykori celeb összeomlása hideg zuhanyként érte a családot és barátokat, hiszen nem sokkal ezelőtt még minden rendben volt Évivel. Az egyik ismerőse azonban elárulta, hogy egy szerelmi csalódás törte ennyire össze a lelkét. Ez pedig elég volt ahhoz, hogy újra kicsússzon a lába alól a talaj. A lány annyira elvesztette a kapcsolatot a külvilággal, hogy nem is beszél, és nem emlékszik semmire. ■ forrás: nana.hu Mostanában egyre gyakrabban halljuk a nők, sőt még a férfiak szájából is: „kövér vagyok!”. A fogyókúra szinte népbetegségként terjed az országban, de vajon mitől és hogyan szabadult ránk az elhízás, és miért nem használnak a diéták? A választ a hűtőnkben és az életmódunkban kell keresni, hiszen mind a kettőbe befurakodtak a „gyorsételek” és a félkész, illetve mirelit kaják. Ezek rendszeres fogyasztása már elég ahhoz, hogy a kilók csak úgy ragadjanak az emberre. A helyzeten a cukros italok, a rengeteg édesség és a chipsek fogyasztása sem javít. Vannak, akik nem is isznak vizet, csak túlcukrozott, ízfokozóval teletömött üdítőket, és sajnos sok szülő a gyerekeinek is ilyet ad. Persze az elhízást az is okozhatja, hogyha A főzés már önmagában is élmény (képünk illusztráció) valaki nem tud mértéket tartani, de az egészségtelen dolgokból kevés is elég hozzá. Szóval hiába étkezünk naponta rendszeresen, nem mindegy, hogy amit megeszünk, mennyire egészséges, és persze az sem mindegy, hogy mennyit sportolunk emellett. Sokan szinte semmit sem tesznek testük érdekében egy nap, így nem is mozgatják át izmaikat, ami elégetné a zsírt. A nagyvárosokban sokkal előrehaladottabb ez a helyzet, mint vidéken. Ott az emberek szinte az autójukhoz vannak nőve, sehova sem mennek gyalog, vagy csak nagyon ritkán. Lassan már a kisebb településekre is beépülnek a „gyorsételek”. A kollégiumokban pedig szinte minden diák zacskós leveseket vagy más „műanyag” ételeket eszik, üdítőket iszik. Amibe sajnos senki sem gondol bele az, hogy mi ennek az életmódnak a következménye, mint például a szív- és érrendszeri betegségek. Nem szabad tehát félvállról venni, hogy mit, mikor, mennyit és hogyan eszünk! Érdemes inkább a hagyományos módon, magunknak elkészíteni az ebédünket vagy vacsoránkat. Igaz, ez egy kicsit időigényesebb, de így legalább biztosan tudjuk, mit eszünk meg. ■ Schwarcz Réka, Gyönk, TLG, 12. B J
