Tolnai Népújság, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-02-19 / 7. szám

2012. FEBRUAR 19., VASARNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Örökre elvált a két barát útja Gruber László és Fábián Tamás több mint 20 éve ismerte egymást Több helyen járt már a világban Gruber László, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium pedagógusa. Etiópiába is szeretett volna eljutni Fábián Tamással, a Sze­gedi Tudományegyetem geográfusával. Az álma megvalósult, de elveszí­tette a barátját. Vízin Balázs bonyhád Éppen egy földrajzórá- jára készült Gruber László, ami­kor a bonyhádi gimnáziumban jártunk. A tanári szobában ren­dezgette a jegyzeteit, majd átsé­táltunk az iskola könyvtárába. Eközben azt ecsetelte az intéz­mény földrajz-történelem sza­kos pedagógusa, hogy az utóbbi hetekben szinte minden óráján előkerült a világsajtót is megjárt etiópiai tanulmányutuk.- Évek óta készültünk erre az expedícióra Fábián Tamás barátommal, a Szegedi Tudo­mányegyetem (SZTE) geográfu­sával - mondta Gruber László. Az afrikai ország szemet gyö­nyörködtető természeti értékeit akarták lencsevégre kapni. Elő­ször úgy volt, hogy csak ők ket­ten húznak túracipőt, s vágnak neki a több hetes kalandnak, de végül dr. Szilassi Péter, a SZTE főiskolai docense és Vizler Csa­ba, az MTA szegedi biológiai kutatóközpontjának munkatár­sa is velük tartott. Ők László- ékhoz képest egy nappal ké­sőbb, december 29-én indultak Etiópiába. Két és fél héten ke­resztül négyen járták be az or­szágot, közel 4000 kilométert megtéve. Rengeteg élményben volt részük ez idő alatt.- Egy strapabíró terepjáró és egy felkészült sofőr nélkül nem mentünk volna semmire az or­szágban - idézte fel a világuta­zó tanár. - Először legyintet­tünk a vezetőre, mikor közölte, hogy Etiópiában az autó legfon­tosabb felszereltsége a duda. Aztán amikor bekerültünk a forgalomba, mindent átértékel­tünk. Iszonyatos koncentrációt igényel ott a vezetés: az út men­tén, ameddig a szem ellát, ha­szonállatok bandukolnak, a széltől felkavarodott porban pe­dig gyerekeket fedeztünk fel, akik sokszor több kilométert gyalogoltak az iskolától ottho­nukig. A magyar kvartett alaposan felkészült az útra: oltásokat adattak be maguknak és gyógyszerkészlettel utaztak, valamint a helyi viszonyokról is tájékozódtak. A csapvizet messziről kerülték, csak für­désre használták. A tavakban sem csobbantak a közel 30 fo­kos meleg ellenére, mert azok tele vannak bilharziával, másnéven bélféreggel. Az óva­tosságuknak meglett az ered­ménye, nem gyengélkedtek kintlétük során, az utazásra tudtak koncentrálni. Az egész­ségmegőrzésben Gruber Lász­ló szerint nagy szerepe volt a szigorúan csak öblögetésre használt pálinkának és rum­nak is, amelyből jobb napokon azért több is fogyott. Számos hegyet, folyót, tavat és felszín­formát csodáltak meg az ország kultúrtörténetének tanulmá­nyozása mellett. A nemzeti par­kokban lencsevégre kapott álla­tok, növények a csoport min­den tagjának felejtheteüen él­ményt jelentettek. Akárcsak a Harar városához közeli hiéna­etetés, amelyre egy süketnéma idegenvezető kalauzolta el őket. Hamar alkalmazkodniuk kel­lett az ottani viszonyokhoz. Az etiópok - folytatta - a fe­hérekben egy potenciális pén­zeszsákot látnak. Hiába bizony­gatták, hogy ők nem a gazda­gabb nyugat-európai országok­ból érkeztek, mindenütt alapo­san a zsebükbe kellett nyúlja­nak. Voltak olyan túrák, ami­kért többször is fizettek. A meg­döbbentő szegény­séggel is nehéz volt azonosulniuk. Kü­lönösen, amikor a bennszülött gyere­kek könyörögtek egy ruhada­rabért, vagy amikor a porban kolduló embereket látták. Gruber László azt mondta', mindezekkel együtt végig jó hangulatban telt az utazás, amelyhez időközben több ma­gyar turista is csaüakozott. Az utolsó két napon ő és dr. Szilassi Péter - az útiterv szerint - Mekele városában maradt. Fá­bián Tamás és a többi magyar, illetve néhány külföldi turista pedig úgy döntött, hogy a Danakil-mélyföldre indítanak egy expedíciót.- Először az addisz-abebai autókölcsönzőnél hallottuk, hogy a mélyföldön turistákat tá­madtak meg fegyveresek - em­lékezett vissza. - Kairóig opti­mista voltam. Aztán amikor a feleségemmel beszéltem telefo­non, ő közölte velem, hogy két magyar, két német és egy oszt­rák ember halt meg a január 17- ére virradóra történt támadás­ban. Később kide­rült, hogy Fábián Tamásról és dr. Szabad Gáborról, a Szegedi Bőrgyó­gyászati Klinika adjunktusáról van szó, borzasztóan felkavart a hír - mesélte keserűen. Majd hozzáfűzte, a túlélőktől hallot­tak voltak számára a legszívszo- rítóbb mondatok. Elmesélték neki, hogy Fábián Tamás a mélyföldön is azt hangoztatta, hogy László barátja nem lehet részese az ott látott természeti csodáknak. A gimnáziumban is megőrzik a geográfus emlékét Gruber László több mint 20 éve ápolt barátságot Fábián Tamással. Azt mondta, nála precízebb, megbízhatóbb, a földrajzért jobban lelkesedő embert nem ismert. A bony­hádi gimnazistáknak is több utat - Izland, Marokkó, Kor­zika, itáliai vulkántúra, Tö­rökország - szerveztek közö­sen. A legújabb terv egy nyu­gat-ausztriai kirándulás volt. Az intézményben is sze­retnék megőrizni Fábián Ta­más emlékét. idén tízéves a világutazó klubjuk, a jövőben a szegedi geográfus nevét viselné a szervezet. Március 5-én, a születésnapjához kapcsolód­va pedig mécseseket gyújtva emlékeznek rá. ■ Máig nehezen gondol a barát­ja elvesztésére. JEGYZET A félelem ereje az embereknek kapaszkodó kell, ha már úgy érzik, ön­maguk ereje nem elegendő ahhoz, hogy az adott bajból a megfelelő módon kevered­jenek ki. Van úgy, hogy ez a baj sokkal nagyobb, mint azt az egyén elsőre gondol­ta. Ilyenkor szokott az em­ber valami magasabbren- dűhöz fordulni, kinyújtja a kezét valami felé, amitől új­ra remény éled benne, erőre kap, elindul előre az úton. egy olyan ismerőssel beszél­gettem a napokban, aki már nagyon sok mindenen ke­resztül ment. Volt nagyon gazdag és hiheteüenül sze­gény. Most áüagos körülmé­nyek között éli mindennap­jait, s ennek örül a legjob­ban. Azt értékeli, hogy nem legfölül, vagy legalul helyez­kedik el a társadalmi pira­mison. S már nem fél. Segít­séget kérő kezét akkoriban valaki megfogta, s végigkí­sérte egy úton, amin folya­matosan tanulta értékelni mindazt, amire eddig leki­csinylőén nézett. sokan vagyunk, akik akkor kezdjük el becsülni a sza­badságot, amikor a ketrecet ránk zárták, s halljuk a la­kat kattanását. Vagy éppen akkor kezdjük el értékelni a szerelmet, amikor egyszer ő úgy döntött, más oldalán folytatja az életet. Mert fé­lünk a bezártságtól, az egye­dülléttől. nehéz időket élünk, nem­csak mi, magyarok. Sokan félnek a nyomortól, az elnyo­mástól. A segélykiáltásokból nem lesz kevesebb, sőt, mostanában egyre többen, hangosabban kiáltanak. edmund Burke ír származá­sú angol író azt mondta: „A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók téüe- nek maradjanak.” Ám a jók csak akkor tudnak tenni va­lamit, ha nem félnek. Burke egy másik mondása szerint: „Nincs erős érzelem, mely az embert jobban megfosztja a cselekvés és gondolkodás képességétől, mint a féle­lem.” Kedvcsináló a házassághoz ovis farsang Lakodalmasra vették a figurát a bálon Nyitva állnak a kultúrházak programok Dunaföldváron ma ír táncbemutatót tartanak Medina Nem lehet elég korán kez­deni a sokak szerint válságban le­vő házasság intézményének nép­szerűsítését. Bár egy óvodás far­sangnak feltételezhetően nem ez az elsőrendű célja, a medinai kis­dedek a péntek délutáni mulatsá­gukon legalább a lakodalomhoz már minden bizonnyal kedvet kaptak. Ugyanis, mint azt Pusz­tainé Vaczula Márta óvodavezető­től megtudtuk, idén az ovis- farsangot „lakodalmas” mulatság­ként szervezték. A kicsik az iga­zi, felnőtt menyegzők szerepeit játszották el, felhasználva a lako­dalom kellékeit, megidézve az eh­hez kötődő néphagyományokat, a menyasszony kikérésétől egészen a menyecsketáncig. ■ S. K. A medinai kislányok nagy örömmel vettek részt a menyegzőn paks Zsibvásárra hasonlított teg­nap délután a Csengey Dénes Kulturális Központ, ahol a Kul­túrházak éjjel, nappal keretében rendezett Szomszédolóban Né­metkér mutatkozott be. A házi­gazdává avanzsált vendégek ki­tettek magukért: összefogtak ki­csik és nagyok, kézművesek, kó­rusok, táncosok, hogy a lehető legsokoldalúbban bemutatkozza­nak. Hefner Erika, a Csengey Dé- nes-központ igazgatója és Hor- váthné Gál Erika polgármester invitálása után a Szomszédoló nyitányaként elénekelték a né- metkériek himnuszát, aztán le­hetett kóstolni a faluban élő gaz­dák borait, pálinkáját, mézet, no és süteményeket. A rétesnyúj­tást, amit helyben végeztek, nagy érdeklődés övezte, hasonló­képpen népszerű volt a már meg­sült finomság is. Alkalmat adtak a németkériek arra is, hogy le­dolgozzák az érdeklődők a bevitt kalóriákat, a falu tánccsoportjai táncházba hívogatták a vendége­■ Sokrétű programmal készült Németkér a paksi bemutatkozásra. két. A Kultúrházak éjjel, nappal program egyébként már pénte­ken elkezdődött. Hefner Erika - mint a paksi mozi alapítója - egy moziplakátokból összeállított ki­állítást nyitott meg, majd rögtön egy másikra is várták a közönsé­get: a panoráma kiállítóban Ba­bai István és Kövi Gergő két film­jének forgatásán készült fotókból láthattak válogatást a látogatók, míg magukat a filmeket a szín­házteremben. A péntek estét a Másképp és a Dirr-durr zenekar­ok remekbe szabott koncertjei zárták. A dunafóldvári művelő­dési központ szintén többnapos programmal készült az alkalom­ra: pénteken patchworkkiállítás nyüt, és éjszakába nyúló filmve­títéssel csalogatták a vendégeket, míg tegnap lapzártánk idején Ki mit tud?-ot rendeztek. Ma a tánc, egészen pontosan az ír tánc iránt érdeklődőket várják, 15 órakor mutatkozik be a Coincidance együttes. ■ V. T. t A 4 i á J Gruber László szívesen mesélt az etiópiai tanulmányút részleteiről, azonban máig nehezen gondol a barátja, Fábián Tamás elvesztésére

Next

/
Thumbnails
Contents