Tolnai Népújság, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)

2012-02-18 / 42. szám

ELETMOD Vujity Tvrtko, a tüke pécsi riporter Tvrtko 1991- ben, az MTV Híradó tudósí­tója. Beszámo­lói egyedülálló­ak voltak. sajtónagydíj A kitüntetett újságíró hamarosan veszi a sapkáját, és hazaköltözik a fővárosból Vujity Tvrtko tegnap este az egyik elegáns buda­pesti szállodában átvehet­te azt a Sajtónagydíj at, amelyet titkos szavazás­sal ítélt neki a Magyar Szóvivők Szövetsége. Mint mondta, az elisme­rés erőt ad neki ahhoz, hogy minél több hét­köznapi hőssel ismertes­se meg a televíziónéző­ket, könyvei olvasóit, a közönségtalálkozói részt­vevőit. Kovács László- Nagyon jólesik az elismerés, hiszen profiktól, a magyarorszá­gi szóvivőktől kaptam. De egy­részt nem a díjakért dolgozom, másodsorban pedig a története­im főszereplőit illeti meg. Meg­erősítést kaptam arról, hogy nagy felelősséggel jár a mun­kám, és a hétköznapi hősök be­mutatását nagy alázattal szeret­ném folytatni a jövőben is — hangsúlyozta Tvrtko, aki egyéb­ként életében először viselt öl­tönyt tegnap este. Aztán arról beszélgettünk, bi­zony kezdetben többször is fül­lentenie kellett azért, hogy elér­je azt, amit szeretne. — A Miami Egyetemen így hangzott az első mondat: bármit csinálj, de soha ne hazudj! Való igaz, megszegtem. Tizenkét év­vel ezelőtt megváltozott az éle­tem. Katartikus élmény volt szá­momra, hogy hazatérhetett ve­lem Tatárföldről Torna András, a világ utolsó hadifoglya. Nyilván nem mehettem úgy oda, hogy új­ságíró vagyok, és arról szeretnék filmet forgatni, miért nem kér­dezték meg ötvenhat éven át: ho­vá valósi? El kellett jutnom oda. Az első hivatalos papírokra azt írtam, hogy medvevadász va­gyok, a kicsi kamera pedig azért kell, mert azzal vesszük fel a tró­feát. Nem sokkal később, Észak- Koreában a Magyar Baptista Szeretetszolgálat segélyosztója­ként jártam, de voltam afrikai diplomata, és Kandech Evelyne férje is. Azért, hogy életében elő­ször, Sierra Leonéban átölelhes­se az édesapját. Mindezeket az extrém helyzetek, diktatúrák, Névjegy: Vujity Tvrtko SZÜLETETT: 1972. szeptember 24., Pécs FOGLALKOZÁSA; író, televíziós újságíró, műsorvezető, szer- kesztő-riporter családi állapota: házas, fé­lesége Zsolnay Gyöngyi 110- szeres válogatott kosárlabdázó gyermekei: Vujity-Zsolnay Benjamin (2002), Vujity-Zsol­nay Barnabás (2003), Vujity- Zsolnay Bendegúz (2011) SZAKMAI ELISMERÉSEI: Puli- tzer-emlékdíj (1992), Heming­way Alapítvány Pethő Tibor Emlékérme (1998), A Magyar Újságírók Országos Szövetsé­ge Dr. Szegő Tamás Díja (2000), A Magyar Vöröske­reszt Médianagydíja (2000), A TV2 Nívódíja (2000), A Magyar Köztársaság Honvé­delmi Érdemérem első tago­zata (2001), Gróf Széchenyi Ödön-díj (2007), Pécs Város jószolgálati nagykövete (2010-), A szóvivők Sajtó- nagydíja (2012) % Tvrtko a kezdetektől, tizenöt eve a Napló tag­ja. A TV2 közéleti és hétköznapi gondokkal foglalkozó riportmagazinjának több mint két éve a műsorvezetője is. A Miami Egyetemen így hangzott az első mondái: bármi csinálj, de soha ne hazudj! Való igaz, megszegtem. Mindezeket az ext­rém helyzetek, diktatúrák, nem hétköznapi helyzetek követelték meg, itthon vagy Euró­pában nem kellenek ilyen trükkök. nem hétköznapi helyzetek köve­telték meg, itthon vagy Európá­ban nem kellenek ilyen trükkök - magyarázta Tvrtko, aki ezeket a történeteit később papírra is vetette és mostanra a legnépsze­rűbb riportkönyvsorozatot tud­hatja magáénak.- Fontosnak tartom azt—fejte­gette Tvrtko -, hogy például a szlovák emberek anyanyelvükön olvashassanak a hétköznapi hő­sökről. Ma este például a mátyus- fóldl Nagymácsédon lesz közön­ségtalálkozóm, hétfőn megyek a Nyitrai Egyetemre. Az oda elláto­gató felvidéki magyar érdeklődők mellett lesznek olyan szlovákok is, akik a náluk megjelent köny­veimmel érkeznek. Jó érzés, hogy szlovák, román vagy szerb embe­rek az anyanyelvükön olvasnak, többségében magyar története­ket, magyar hősökről — árulta el. - Ez is ösztönzött arra, hogy fele­ségemmel, Zsolnay Gyöngyivel a könyvek bevételéből megalapít­suk a Hétköznapi Hősök Díjat, amelyet tekintélyes pénzösszeg­gel kiegészítve adunk át minden évben az arra érdemesnek. Arra tettem fel az életemet, hogy a te­hetséges embereket bemutas­sam. Számomra ők a hősök! Nem azok, akik naptárt adnak ki ma­gukról, meztelenül játszanak a lanton, és tetszelegnek a magazi­nok címlapjain a semmitmondó történeteikkel — sorolta egy szuszra. Amikor arról faggattam Tvrt- kót, hogy miért szeretné befejez­ni a televíziózást, mondandója előtt nyelt egy nagyot. — Mielőtt a terveimről beszél­nék, tisztázzunk egy félreértést. A lapokban az jelent meg az év végén, hogy a politikában válla­lok szerepet, polgármesteri babé­rokra török Pécsen. Kijelenthe­tem: soha nem leszek politikus, sem városvezető, sem alpolgár­mester. Sem Pécsen, sem máshol. Már húsz éve elhatároztam, hogy én a civil szféra újságírója leszek, és nincs még egy olyan ember rajtam kívül, akitől távolabb áll­na a politika, mint tőlem - vála­szolta „bemelegítésként”.- Ami Pécset illeti: számomra a világ közepe. Tősgyökeres va­gyok, ahogy nálunk mondják: tüke pécsi. Ott nem úgy tekinte­nek rám, mint a híres pesti új­ságíróra, az a srác vagyok, aki oda járt óvodába, iskolába. Ide­genvezetői szakvizsgát is tettem, mert hiúsági kérdést csináltam abból, hogy minél többet tudjak a szülővárosomról - mondta, majd egy kicsit elérzékenyülve folytatta: - Gyöngyikével is ott ismerkedtem meg. Kijártam a kosárcsapat mérkőzéseire, szur­koltam akkor is, amikor ötvenen voltunk a lelátón, és akkor is, amikor alig lehetett beférni a csarnokba. Amikor elkísértem őket a szlovákiai Rózsahegyre, bemutatkoztunk egymásnak, és 23 óra 52 perc múlva átadtam neki a Kinder-csokiba csomagolt jegygyűrűt. Igent mondott, né­hány hónappal később összehá­zasodtunk, ma már három gyer­mekünk van. Büszke vagyok a feleségemre és a srácokra is! - húzta ki magát az édesapa. Mi mindennel szeretne foglal­kozni Tvrtko a televíziózás után? Rengeteg terve van.- A közélet felé mozdulok el, városom javára igyekszem ka­matoztatni azt, hogy Pécs jószol­gálati nagykövetévé választot­tak. Csak néhány előttünk álló feladatot említenék. Weisz Fan­ni siket szépségkirálynővel szá­mos üzenetet szeretnénk eljut­tatni nemcsak a fqgyatékkal élőkhöz, hanem mindenkihez. Együtt tevékenykedünk a jövő­ben is a Baptista Szeretetszolgá­lattal, a mozgáskorlátozottak parkolója védelmében indítjuk a Ciki, ha ide állsz kampányt. Munkahelyeket igyekszünk megtartani majd a Hajrá, pécsi! elnevezésű akcióval, amellyel a helyi termékek vásárlására ösz­tönözzük az embereket. Mindez szép és jó, követendő, de már többen feltették neki a kérdést: vajon miből fog élni? — Nem értem kell aggódni — jelentette ki határozottan. — Most, amikor a Nokia komáromi gyára 2300 alkalmazottjától kö­szön el, amikor a Malév csődje miatt pilóták, légikísérők, szere­lők, takarítók kerülnek az utcá­ra, amikor a svájcifrank-hitel óri­ási terheket ró az emberekre, amikor sokan a létbizonytalan­ság határán élnek, nincs miért panaszkodnom. Sokat tanultam, nyelveket beszélek, állandóan képeztem magam, optimistán te­kinthetek a jövő elé. Becsülettel felnevelem a három gyerme­kem, az biztos! Ez a legbiztosabb életcélom. Weisz Fanni fotómodell Weisz Fanni: Ő a példaképem!- tvrtkót egy kosármeccsen láttam először. Az tűnt fel, ahogy a kisfiát, ölelgette, sze- retgette. Megható volt Mond­tam anyának, nézze meg mi­lyen szerencsés az a kisfiú, milyen jó apukája van - em­lékezett vissza Weisz Fanni fotómodell a megismerkedé­sükre. - Tvrtko nagyon sokat segített az esélyegyenlőségi harcomban, tőle tanultam meg, hog)’ adjak hangot a csendnek, és miként tudok harcolni a fogyatékkal élő kért. Bátorságot és önbizal­mat adott. Sőt megtanított ar­ra, hogy adhatok önbizalmat és báitorságot másoknak. Tvrtko tiszteletre méltó, ne­mes dolgokért harcol. Ő a példaképem! 4 1 I I i Az egykori haditudósító hitet ad embertársainak, bemutatva e világban a valódi problémákat az 1991. április-május környé­kén tetőző jugoszláv konfliktus, a kezdődő polgárháború tol­mácsként érte el Tvrtkót. Az MTV Híradó stábja mel­lett dolgozott, amikor a tankok blokádja alá került. Mivel a stáb többi tagú nem jutott be övezetbe, és ő nem tudott hazamenni, így tudósítani kezdett. Mindenki azt hitte, új­ságíró. Jelen tései egye­dülállóak voltak, és mindenhol olyan szenzációt keltettek, hogy ez meghozta ked­vét az újságíráshoz- higgyék el, nem a veszély vonz. Például az etióp leprate­lepre sem azért utaztam el, hogy hétezer beteg nyomoráról készítsek filmet. Axmann Ág­nes doktornőt szerettem volna bemutatni. Azt az orvost, aki időnként praxisát feladva uta­zik Afrikába, hogy segítsen a leprásokon. Vagy éppen azért forgattam Észak-Koreában, hogy láthassák a nézők azt, hogy Szenczy Sándor, a Ma­gyar Baptista Szeretetszolgá­lat elnöke és munkatársai mi­ként juttatják el az adomá­nyokat az éhező gyerekeknek. Ezzel az életüket mentették meg ezek a nagyszerű magyar emberek — mondta Tvrtko, majd íg}' folytatta: — Tudom, vannak nekünk is gondjaink: az egyik párt nyert, nem a másik, mogorva a főnök, kés­nek a buszok, lassú a Face- book... A történeteimen ke­resztül azt is szeretném érzé­keltetni, hogy a világ jelentő­sebb részéhez képest mi lu­xuskörülmények között élünk. Hálát adhatunk például azért, hogy tiszta vizet iha­tunk. Úgy gondolom, mások története, a Hétköznapi Hő­sök igaz meséje hitet adhat az embereknek, hiszen a mie­inknél sokkal jelentősebb problémák vannak a Földön.

Next

/
Thumbnails
Contents