Tolnai Népújság, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-02-12 / 6. szám
2012. FEBRUÁR 12., VASÁRNAP SZTORI 5 Akik örülnek a rendkívüli télnek szánhúzás Világ- és Európa-bajnokságon is szereztek már bronzérmet a magyar kutyások Annak ellenére, hogy hazánk éghajlata nem kedvez semmilyen havas sportnak és kedvtelésnek, egyre többen foglalkoznak szánhúzó kutyákkal Magyarországon. A Jack London írásaiból ismert négylábúak állítólag annyira kedves jószágok, hogy aki egyszer megismeri őket, örökre elkötelezi magát. Fábos Erika Csizmadia Blanka 15 éves és már három éve minden szánhúzó versenyen ott van. Nem is volt számára kérdés, hogy kipróbálja magát ebben a kutyás sportban is.- Édesapám biológus, mindig voltak kutyáink és Dobogókőn az erdőben lakunk, tehát adta magát, hogy valami olyan sportot űzzek, amihez adottak itt a feltételek - mondta Csizmadia Blanka. - Az alapsportom amúgy a tenisz és az erőnlétem fejlesztéséhez kezdtem el olyan futós sport után nézni, amit kutyával is lehet csinálni. A szánhúzásról sokan hallottak már, meg olvastak róla, de azt kevesebben tudják, hogy van más kutyás sport is. Én először canicrossoztam, ami kutyás futást jelent, ilyenkor egy rugalmas hámmal van „összekötve” egymással a futó és a kutya, és együtt futnak. Van ebből kerékpáros és rolleres változat és olyan is, amikor sífutólécen kell követni a kutyát. Ezeknek a sportoknak is a szánhúzókkal együtt rendezik a versenyeit. Most a hétvégén éppen Olaszországban, Tarvisióban van az Európa-bajnokság és három magyar versenyző is indul. Blanka canicrossban Európa- bajnoki bronzérmes, de a szánhúzók között is vannak nemcsak az Európa-, de a világbajnokságon is magyar érmesek. Annak ellenére, hogy Magyarországon sokkal kevesebb lehetőség van az edzésre, mint mondjuk a szomszédos Ausztriában vagy Szlovákiában, a magyar kutyások egyre jobb eredményeket érnek el és jegyzik őket Európában. „12 éves voltam, amikor azt mondták itthon, hogy lehet saját kutyám. Természetes volt, hogy JANKOVICH ATTILA Volt az, aki a szánhúzósportot meghonosította Magyarországon. Ő volt a legeredményesebb magyar versenyző, ő hozta be az első husky kutyát hazánkba és kezdte el tenyészteni a fajtát. Sajnos ő fiatalon meghalt, de követői azóta is rendületlenül fejlesztik tovább ezt a mozgalmat. Jelenleg három egyesület foglalkozik azokkal a kutyás sportokkal, amelyekhez szánhúzókat használnak. Ezek közül a legnagyobb az Északi Szánhúzókutyások Klubja, amelynek 45 tagja van. Magyarországon úgy százan lehetnek, akik rendszeresen indulnak versenyeken. A legjobb eredményt eddig Verla Zsófia érte el, aki 1996-ban versenyzett először és világ- bajnoki bronzérmet szerzett. Azóta is a szánhúzókról szól az élete, tenyészti is ezeket a kutyákat és Norvégiába is azért költözött, hogy dolgozhasson velük. Önfejű, de barátságos munkakutyák a szánhúzók az ALASZKAI malamut, a szibériai husky, a samoyed és a grönlandi az a négy kutyafajta, amelyeket arra tenyésztettek ki a világban, hogy szánhúzásra, teherhordásra és vadászathoz használják őket. Szibériából, Kanadából és Alaszkából származnak. Ezekre mind jellemző a közepes méret, a mérsékelt csontozat és a mozgékonyság, és alapvető a nagy teherbírás. Dupla rétegű szőrzetüknek hála, az időjárási viszontagságokat jól viselik. Bundájuk télen „fűti”, nyáron „hűti” őket. Azok a jellembeli tulajdonságok, amelyek a szélsőségesen hideg éghajlaton nélkülözhetetlenek voltak az életben maradáshoz - önállóság, önfejűség és dominancia -, jelentősen megnehezíthetik a velük való munkát, mivel azonban arra lettek kitenyésztve, hogy emberekkel működjenek együtt, nagyon barátságos állatok, szeretik a gyerekeket is, igaz, szigorú gazdira és sok törődésre van szükség ahhoz, hogy könnyű legyen velük az élet. Csizmadia Blanka világversenyeken indul kutyáival. Szigor is kell a jó kapcsolathoz. huskyt szeretnék. Amúgy ko- mondoros család vagyunk, de akkor már volt egy huskynk és el sem tudtam képzelni, hogy más fajtát válasszak. Igaz, hogy nagyon sok a munka velük, mert ahhoz, hogy lefáradjanak és kezelhetőek legyenek, rengeteget kell foglalkozni velük, de érdemes, mert elképesztően kedves és kommunikatív kutyák. Nekem szerencsém van, hiszen itt a hegyek között akkor is van hó, ha máshol nincs, úgyhogy ilyenkor télen tudok szánozni, amikor pedig nincs, kerekes edzőkocsikkal edzem a kutyákat és magamat. Ez a sport ugyanis csak látszólag szól arról, hogy az ember csak áll, a kutyák meg húzzák. Egy-egy versenyen öt-hat kilométert is le kell futni a kutyákkal, hiszen az emelkedőkön segíteni kell őket. Éppen ez az oka annak, hogy férfiak vannak többségben, igaz, Magyarországon elég sok nő is versenyez. A szánhúzóknak egyik évben világbajnokságot, a másikban Európa-bajnokságot rendeznek. Két-, négy-, hat-, nyolckutyás, valamint open kategóriában - azaz 10 kutya felett - indulhatnak a fogatok, de a hatkutyás szám a legnépszerűbb. A kutyáknak a versenyzővel együtt nagyjából 60-80 kilót kell húzniuk. A vébén 10-15 km távon kell teljesíteni a sprintszámokban, és 50 kilométeres versenyek is vannak a hosszú távú versenyeken. A fogatban a két első a vezérkutya, vezetésükkel a szánok 20-35 km/órás sebességgel haladnak. A hajtónak a kutyákkal nincs fizikai kapcsolata. Hozzá vannak kötve ugyan a szánhoz, de szóval irányítják a kutyákat. Csakúgy, mint a sífutópályán, itt is előre lefektetik a nyomvonalat, a kutyák pedig, hiába nem ismerik az utat, nem térnek le róla. Addig csak a hajtők járhatják be, hogy megismerjék a terepviszonyokat. „Erő is kell a szánozáshoz, de önmagában az erőnlét nem elég. Ahhoz, hogy valaki jó legyen, nagyon kell ismernie a kutyáját, jól kell tudni vele együttműködni és taktikai érzékre, valamint technikai tudásra is szükség van az eredményekhez. A kutyák ugyanis egyéniségek. A sprintversenyekhez inkább gyors, a hosszabbakhoz meg inkább kitartó és fegyelmezett kutya kell. Tivó és Nina az én kutyáim, inkább rövidebb távra jók, de persze olyan is előfordul, hogy nincs kedvük az egészhez, olyankor a legnagyobb kihívás a szánozás. Ettől függetlenül, aki szereti a természetet és az állatokat, azoknak csak ajánlani tudom, mert hatalmas élmény minden megtett kilométer, ráadásul ez a közösség is nagyon befogadó és családias, pedig minden alkalommal egyre többen vagyunk.” Arra tenyésztették őket, hogy együttműködjenek az emberekkel A betűk és a képek világában kedves ismerősöm, egy grafikus lány felajánlotta munkáját, mint illusztrátor, amikor hírét vette, hogy megjelenik a második könyvem. Sajnos azt kellett válaszolnom neki, a kiadóm nem foglalkozik ilyesmivel. A lány megjegyezte: a kiadó nagy hibát követ el. hiba vagy sem, a felnőtteknek szóló olvasmányokat valóban nem szokás illusztrálni, leszámítva a borítót, amely arra hivatott, hogy a könyv magához csalogassa a vásárlót. Visszagondoltam gyerekkoromra, amikor egy-egy kötetben lelkesen kerestem a képeket, és a mű annál becsesebbnek tűnt számomra, minél több rajzot tartalmazott. Mert a gyerekeknek a szöveg mellé még szükségük van képekre. A felnőttben azonban már meg kell lennie a készségnek, hogy kizárólag az olvasottak nyomán igazodjon el a betűk világában. sőt, ez egyenesen kívánatos, mert azt is jelzi, az illetőben megvan az elvonatkoztatás képessége, tud árnyaltan gondolkodni, azaz a betűk alkotta világot a maga képére tudja formálni, tehát van fantáziája. Az olvasás így tartja ébren a szellemet. Édesapám, aki nyugdíjas irodalomtanár, és elmúlt hetvenéves, a legjobb példa erre. Hosszú hónapokig csak a tévét leste, reggeltől estig ült a készülék előtt. Ha a családi összejöveteleken beszélgetni próbáltunk vele, általában egy ühüm vagy aha volt a válasz. El voltunk keseredve, hiszen világéletében élénk intellektu- sú, művelt ember volt, akivel jóízűen lehetett társalogni. Már-már azt hittük, itt a leépülés. És láss csodát: jelenleg nincs a közelében tévé, visszaszokott az olvasásra, amivel párhuzamosan ismét izgalmas eszmecseréket kezdeményez. A könyvekről pedig azt mondja: száz oldal a napi penzum, ennyit mindennap elolvas. a középkorban persze kellett a figurális ábrázolás - az egyszerű embernek a gótikus kated- rális volt a Biblia. Szüksége volt a festményekre, a szobrokra, mert nem tudott olvasni. Mi tudunk - mégis, mit látunk magunk körül? Mindent eláraszt a kép - a tévéből, a moziból, a DVD-ről. Aránytalanul. Az újságok zömében is egyre nagyobb teret nyernek a fotók a szöveg rovására. Felnőtt egy nemzedék, akit a hagyományos helyett képolvasással tanítottak olvasni - utálják is a könyveket, inkább számítógépes játékokat játszanak. egy tudós művelődéstörténész már régebben megállapította: egyfajta új középkorban élünk. Lehet benne valami, hiszen a gondolkodásunk, a beszéd- készségünk szépecskén elsat- nyul. így léptünk be a 21. századba. Mi lesz ennek a vége? Hogy fogjuk a jövőben végiggondolni életünk fontos problémáit? Valakivel majd lerajzoltatjuk őket? Ki tudja? Újratöltve Hősök akción kívül Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone a jelek szerint egy kórterembe kerültek egy forgatási szünetben. A kép persze gyanúsan a bemutatás előtt álló Feláldozhatok című film második részének, illetve a most tervezett Tomb-nak a reklámja, de Schwarzinak valóban befáslizták a vállát, Slyban pedig tényleg benne van az infúzió. Schwarzenegger tette közzé a képet azzal a kommentárral, hogy a forgatási akciók sérüléseit kell kiheverniük. Lehet, de az elmúlt néhány évtized sem múlt el nyomtalanul a két akcióhős felett. * v 1984-ben került az első husky hazánkba
