Tolnai Népújság, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)
2012-02-07 / 32. szám
2012. FEBRUAR 7., KEDD BORBAN AZ IGAZSÁG: HEIMANN ZOLTÁN 5 innMflii tradíció A kilencedik Heimann a tizedikben látja a jövőt. A sváb hagyományok, értékek megőrzése nem bigottságot, hanem nyitottságot hordoz. Az atomizált, egymással rivalizáló világ véget ért VONZ ÉS TASZÍT A SZEKSZÁRDISÁG Lengyel János- Amíg az ember fiatal, menni, szárnyalni akar, s azt érzi, hogy szorító bilincs a földhöz kötöttség- mondta Heimann Zoltán, amikor válaszolt a Borban az igazság: a borász című rovatunk kérdéseire.- Úgy alakult az életem, hogy visszakerültem ide, Szekszárdra, földközelbe - mondta Heimann Zoltán. - Mindig kötődtem, soha nem engedtem el a várost, szerettem a szőlészkedést, borászkodást, akár a sváb disznóvágások apró örömeit. Mert végül is ebben találtam meg életem értelmét, az egyensúlyt.- Mit üzen a föld? Érzi az illatát?- A föld közeüség magában hordja a konzervatív értékeket, nem pusztán politikai értelemben, hiszen minden lépésünk tíz, húsz, vagy éppen száz évben mérődik. Azt gondolom, a konzervativizmus nagyon jó dolog. Valóban érzem a föld szagát, mint ahogy a növények, a virágzó szőlő illatát. Látom az élet sarja- dását, a rezdüléseket. Szó sincs róla, hogy a fóldanya rezgésének és dobogó szívének csakráját érezném, hiszen egy racionális sváb ember vagyok, aki szereti jól érezni magát.- És mi a helyzet a disznóvágással?- Akkor érzem azt a barbár ünnepisé- get, amely eltölti a lelkemet. Ide és ehhez kötnek gyermekkorom kedves emlékei. Parasztházban születtem bábaasz- szony segítségével. Abban cseperedtem, amit a dédapám épített: számos háziállattal, a ház mögötti présházzal, szőlővel együtt. Szekszárd alsó utcájában tudták, hogy ki vagyok, s persze köszöntem is mindenkinek. Ha megéheztem, zsíros kenyeret bármelyik házban kaphattam. Jókat játszottunk a barátaimmal a szőlőkben. Szóval a disznóvágáshoz is ezernyi emlék köt. Mindig ott lógott a spájzban a sonka, a kolbász, a szalámi.- Talán böllérkedik is?- Megtanultam az őseimtől, amit kell, tehát magam is tudok bökni és bontani disznót a sváb szokásoknak szerint is. Nálunk nincsenek nagy újítások, megvannak a hagyományos ízeink és értékeink. Később a feleségemmel megérkezett a bicskei magyar református vonal, ami nekem nagyon tetszik.- Mármint a feleségével együtt?- Természetesen, de hát egy nyakas református menyecske, aki tudja, hogy mit akar, meg van vele a magam küzdelme persze a szó játékos értelmében. A mi családunkban például nem volt paradicsomos káposztafőzelék. A kollégiumokban meggyűlöltették velem. Mégis megszerettem. Nem volt tejfölös csirkepaprikás galuskával, de az is nagyon ízlik. Szóval létrejött egy olyan közeg, ahol mindig történik valami. Ez örömmel tölti el a gyermekeimet is. Az egyik ugyan kirepült, Münchenben orvosnak készül. Nem tudom, hol dolgozik majd. Sokat gondolkodom azon, hogyan tudom majd rávenni arra, hogy egyszer a gyerekeit is hozza magával ide. Mit ígérjek neki? Mi lesz, ami vonzza majd ide, a hagyományainkhoz? A másik fiú ide kerül vissza borásznak, mint a tizedik generációs Heimann. Vele kapcsolatban a nagy kérdés: hogyan tudok kihívást biztosítani számára, amikor most jó céhlegényhez méltón éppen Franciaországban jár, s korábban Németországban tanulta a szakmát, hogy őt kielégítse ez a fajta szekszárdiság. S ezekben a dolgokban is eszköz lehet a disznóvágás, sok más mellett. Ha túl gyorsan mész, lefagyhat a füled... hető a változás. Ennek volt egy túlzó időszaka, amikor mi akartuk megmutatni a világnak, hogyan kell bort készíteni. Már pontosan látszik, hogy milyen borhoz milyen terhelés kell. Az sem mellékes, hogy hány éves á tőke, s mit tud még? Mi tavaly kettős szüretet csináltunk. A zöldleválogatás helyett rozénak szedtünk szőlőt egy korábbi szürettel, a többi pedig még fennmaradt pár hétig. Ebből lesz majd a minőségi bor.- Sokat kísérletező borászatuk van?- Annyiban, hogy hoztunk be új fajtákat, amelyből néhány csak nálunk van. Van egy fehérborunk, a Viognier, amely nagyon tetszett. Regisztráltattuk, így Magyarországon csak Szekszárdon telepíthető. Franciaországban ezt a fajtát fahordóban erjesztik, érlelik, barrique-os, hagyománytisztelő modernitás jellemzi. Mi is megpróbáltuk, s nem voltunk megelégedve vele. Hiányzott az üdeség, a frissesség. Mi ezt a bort reduktívan, acéltartályban, más technológiával dolgozzuk fel és szenzációs ital lett belőle. A külföldről átvett minta érték, de lehet, hogy nekünk másként kell csinálni. így hoztunk be a sagrantino és a tannat fajtát is. Az egyik a Barbár borunk, a másik a Franciscus alapanyaga. Már mások is kezdik telepíteni, fűszeressége, savtartalma újfajta értéket hordoz.- A kadarkával is kísérleteztek...- Legalább harminc 80-100 éves tőkét szelektáltunk, s ebből hetet választottunk ki, és telepítünk két hektárt a tavasszal. A jövő ígérete lesz, s talán a világpiacon is felfigyelnek rá. A múlt hagyományait újra kell értelmezni, mert nem lehet új szemlélet nélkül előre haladni. Nincs értelme úgymond ősmagyarkodni, mondjuk egy Heimann-néwel nem is igazából állna jól. Ugyanakkor csak a modernitás felé fordulni is butaság lenne. Kilencedik Heimannként másfél évtized alatt fél hektárból építettem újra a birtokot.- Hány hektáron gazdálkodnak?- Húsz hektáron termelünk, s ehhez ritkán vásárolunk. A saját szőlőnket akarjuk feldolgozni. Azt a mértéket próbáljuk tartani, hogy alkotó módon szólhassunk bele minden folyamatba. A családi birtok örömére vágyunk. Jelenleg három alkalmazottunk van. Ahogy mondani szoktam: egy termelési, egy műszaki és egy logisztikai igazgató: azaz a pincemunkás, a traktoros és a sofőr-beszerző. Az érdemi döntéseket magunknak tartjuk meg.- Azért elég sokáig tájékozódott a világban. A kíváncsiság vagy a pénzkeresés vezérelte?- Már van bennem annyi bátorság, hogy visszafelé is nézzek. A világot megváltó gimnazista, a töprengő egyetemista, a sztármenedzsereket sztároló pályakezdő után a család felé forduló, értékteremtő módon élő és alkotó és ezzel pénzt kereső modell lett a nyerő. A pénzkeresés mellé mindig fel tudtam zárkóztatni olyan minőségeket, amelyek ezzel egyenrangúvá váltak. Ez azért nem volt mindig tudatos döntések sora, s az élet pofonjai is jó párszor elértek, amiből igyekeztem tanulni. Jóleső érzés, hogy minden pozícióban a döntéseket magam hoztam meg. A lelkem kerek, édesanyámtól ezt a kedélyt örököltem.- A több lábon állás erről is szól?- Valóban olyan kóstolót szeretnék, ahol a borhoz illőn bemutathatjuk az igazi hazai ízeket. Készítettünk citromos kolbászt, fehér szalámit. A sváb hagyományok, értékek megőrzése nem bigottságot, hanem nyitottságot is hordoz.- A Heimann név belegyökerezett a szőlőbe. A sváb borász másként lát?- 2012-ben járunk. Sokat kopott össze a világ az évszázadok alatt. Úgy hallottam, hogy öregapám idején a Fölső és az Alsó utcaiak még bicskáztak is... Ma pedig már akár közös borok is készülnek. Persze ha megkaparjuk a felületet, akkor még érezhető az indulat, de már egészen másról van szó. Magam a kilencedik borászkodó Heimann vagyok. Az első írott emlék 1758-ba vezet, egy házasságlevélhez. A magyar paraszti életben a borászkodás önfenntartó, önellátó szándékú volt. A svábok bejövetelével szép lassan elkezdődött egyfajta árutermelés, bővített újratermelés. így rendezkedtek be a gazdaságok, egy kis növekedési kényszerrel. A svábot mindig úgy ábrázoljuk, hogy a fogáshoz veri a garast. Szerintem viszont csak „mellúszásban úszunk”... Ez persze nem mindig pozitív. A mindenáron való növekedésnek vannak hátulütői is.- Nem hagy nyugton egy kérdés: mit érez a sváb, amikor zöldszüretet tart, s dobálja le a földre az egyébként egészséges fürtöket?- Többfajta Heimann-érzés van. Apám azt mondja: hülye vagy fiam, s majdnem kitagad, mert Isten ellen való vétek, amit csinálok. A szomszédok mást és mást tesznek. Apám a borászkodást egy hordós, folyóboros gazdálkodásnak látta, ahol a mennyiség a mérték.- A Heimann-borok nem csak nevet, egyfajta kultúrát is képviselnek?- Eltelt húsz év a minőségi borászkodás időszakából. Ma már pontosan látszik: nem lehet a végtelenségig visz- szafogni a terhelést. Ebben is megfigyel- Az úttörő szerepet, a borászati marketing fejlesztését kitől örökölte?- A rokonságon belül ott a Takler, a Mészáros név is... A svábok erőteljesen átházasodták egymást. A dédszüleim bort exportáltak, nagyszüleimmel együtt alapítói a szekszárdi pinceszövetkezésnek. Nagyapám a város egyik legnagyobb borkereskedője, édesapám nevéhez fűződik a tsz-háztáji szőlők kialakítása, a nagyüzemi, kordonos telepítések szorgalmazása, az Aliscavin borászati közös vállalat. Látom a, közösséghez kötődő elkötelezettséget. De ott a másik oldal: a két világháború, a kollektivizálás a mai kvázi piaci mozgások eti- kátlanságai, amelyek mindig visszavetik a dolgokat. Azt látom, hogy mindig újra kell kezdeni, s ez az érték. A másik üzenet, ha van közösségi érték, akkor alkotni kell. Amikor visszatértem, igyekeztem szárnyalni, ebből sok minden megvalósult, de szembesülni kellett azzal, hogy ha nem találsz társakat, akik magukénak érzik a dolgokat, te magad is belefáradsz. Mert ha túl gyorsan mész, lefagyhat a füled... Az elől lévők gyanússá is válhatnak: mit akarnak, miért azt teszik? Az átalakuláshoz idő kell.- Borvidéki elnökként mit tenne még?- A két hegyközségben 2500 tag van. Többségük hobbiborász. Sokan nem tudják kinek átadni a tudást és tapasztalatot. Aki csak szőlőt termel, annak nagy a kitettsége. A szekszárdi hegyközségben ugyanakkor legalább ötven olyan családi borászat van, amely saját nevű palackos borát forgalmazza. Ez az elmúlt öt évben duplázódott meg. A borvidék által kibocsátott palackos borok száma is megkétszereződött. De ez még mindig csak 30 százalék, miközben a legalább 50 százalék fölött levő arány adja a borvidék hírnevét, minőségét, a stabil márkaépítéssel való piacépítés esélyét. Ebben a versenyben eltérők az érdekek. A rendezvényeink szép eredményt hoztak, azt mutatva, hogy az atomizált, egymással rivalizáló világ véget ér. A nyertes-nyertes pozíció a nyerő! A kilencedik HEIMANN ZOLTÁN 1959-ben született, közgazdász. Dolgozott a Magyar Külkereskedelmi Bank szekszárdi fiókigazgatójaként, állt a Béres Zrt. és a Bábolna Rt. élén vezér- igazgatóként. Jelenleg is a Szekszárdi borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke, a Szekszárdi Borászok Céhének alapító tagja. Nős, két gyermeke van. Heimann Zoltán: Azt látom, hogy mindig újra kell kezdeni, s ez az érték *
