Tolnai Népújság, 2012. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-01-08 / 1. szám
2012. JANUÁR 8., VASÁRNAP TOLNÁBAN, KÖZELRŐL 3 Megismerte a halálfélelmet Egy tavi katamaránon szelték át az Atlanti-óceánt zöldfülűként i Néhány hónap már eltelt, amióta Ferenczi Zsolt hazatért az Atlanti-óceánon tett nomád expedícióról, de még most is élénken élnek benne az emlékek, sőt álmodik is a hajóútról. Jó pár éve tervezte, hogy elad mindent, autót, motort, vesz egy hajót és körbevitorlázza a Földközi-tengert. A barátok, ismerősök hitték is, nem is, aki hitte, az meg le akarta beszélni. Zsolti azt mondja, ő viszont tudta, hogy eljön a pillanat. Mivel édesapja horgász, vadász - sokat voltak vízen. Mentek a Dunára, Balatonra. Tengeri tapasztalata viszont legfeljebb búvárkodásban volt, vitorlázásban nem. Amúgy mindent szeret, aminek köze van az adrenalinhoz. - Snowboard, motorozás, jégboard, szörf, biciklizés, kajak-kenu, lovaglás - ilyen elme- betegségekkel vagyok megáldva, árulja el nevetve. Flozzáfűzi, főleg az új dolgok iránti vágy hajtja. - Az emberek belefásulnak a munkájukba, az életükbe. Ezt a helyzetet apró dolgokkal meg lehetne változtatni. Én ezeket keresem. Ez esetben viszont valójában a kaland találta meg a duna- földvári férfit. Egyiptomban, egy egyszerű turistaúton barátkozott össze egy „vitorlás emberrel”, akinek azt találta mondani, hogy bármilyen expedícióban részt venne. Ez már el is felejtődött, amikor néhány héttel később érkezett egy telefon: haza kellene hozni egy hajót... Előbb úgy volt, hogy az Azori- szigetekről. Utána kiderült, hogy a Karib-tengerről. Az út jé: ■: ■■ A« Ferenczi Zsolt elárulta, ha csörögne a telefon, akár holnap újra útnak indulna egy új kalandra ■ Önmagáról is sok mindent megtanult. mivel nem teljesen hazáig jöttek - mintegy ötezer kilométer volt és több mint két hónapig tartott. Négyen vettek részt a kalandos úton, a kapitány, Méder István tapasztalt hajós volt, de az óceánon ő sem járt, ketten viszont - beleértve Zsoltit is - teljesen zöldfülűek voltak. Valójában a járművük sem éppen erre az útra való volt: egy 9,5 méteres tavi katamaránon szelték át az Atlanti-óceánt. Repülővel mentek Santa Luciára, ahol két-három hétig tartott, amíg felkészítették a hajót. - Nem mondhatnám, hogy jó ál- lapotbamvolt - vázolta helyzetüket Ferenczi Zsolt. A hajó felkészítése után bespájzoltak: azaz feltöltötték az éléskamrát napra kiszámolva a kenyeret, vizet, üzemanyagot. Aztán kalandra fel! Nagyjából sejtették, mire vállalkoztak, de még így sem volt egyszerű, hiszen négyen osztoztak tíz négyzetméteren. A humor és kalandvágy átsegítette őket a nehézségeken, a félelem és az unalom viszont megnehezítette a dolgukat. Volt mindkettő - fogalmaz a fiatal földvári kalandor. Mint mondja, volt egy műholdas telefonjuk, amin a kapitány információkat kapott a hajótulajdonostól az időjárásról. Ha tudták, hogy jön a vihar, megerősítették a köteleket, beszigetelték az ablakokat. És bíztak a jó szerencsében. Zsolti számára nem volt újdonság a veszély, de itt igazi halálfélelemmel kellett megküzdeniük. Tíz-tizenöt méteres hullámok, másfél hétig tartó vihar tette őket próbára. Mint mesélte, nagyon meglepte, hogy az Atlanti-óceán tele van szeméttel, ládák, hordók, konténerek, felborult csónakok úsznak a vízen, vagy lapulnak a vízszint alatt néhány méterrel azzal fenyegetve, hogy ha nekimennek, elsüllyednek. Katamaránon egyébként sem volt kéjutazás az expedíció. Nemcsak azért, mert kicsi, hanem, Hobbija minden, ami veszélyes és újdonság FERENCZI ZSOLT 1980. július 17-én született, Dunaföldvá- ron él. A Pécsi Tudomány- egyetemen szociológiát hallgatott, még egy éve hátra van. Egy építőipari vállalkozásban érdekelt, tetovál, fotózik, motoros újságnak készít illusztrációkat, illetve fest: képet, falat, autót, motort. Egyedülálló. Hobbija minden, ami veszélyes és minden, ami újdonság. Régi álma volt, hogy körbehajózza a Földközi-tengert, tavaly az Atlanti-óceánt szelte át. Szeretne egyszer végigkajakozni a Dunán és nagyon régi álma, hogy ellovagoljon a kínai nagy falig... Nagy álma volt Ferenczi Zsoltnak, hogy körbevitorlázza a Földközi-tengert. Véleménye szerint, sokan nem hitték el, hogy ez valóra válhat. Azt viszont még maga sem gondolta volna, hogy a valóság túl is szárnyalja: tavaly egy két hónapos expedíció részese volt az AtlantiVida Tünde óceánon. mert nem vágja a hullámokat, hanem beléjük csapódik, így megállás nélkül 20-30 centiket ugrált minden. Természetesen nemcsak ilyen, hanem feledhetetlen pozitív élményekkel is gazdagodtak. A Karib-tengert nem úgy járták végig, mint a turisták. Szigetről szigetre mentek, egyrészt, hogy kipróbálják a hajót, másrészt, hogy feltankoljanak élelemmel, és persze, hogy mindent lássanak. Nomádként utaztak, ha találtak tiszta vizű kutat, ittak, ha tudtak, füröd- tek, ha romlófélben volt a gyümölcs, dzsemet csináltak belőle, ha a tej vált ihatatlanná, túrót. - Kihajoltam a hajó orránál és delfineket simogattam, bálnával versenyeztünk, láttuk a zöldfényt, amiről a Karib-ten- ger kalózaiban is szó van, meg a világító algákat az óceánon - idézte fel. A leghosszabb idő, amit egyfolytában vízen töltöttek, harmincegy nap volt. A hajót végül „csak” az Azori-szige- tekig hozták, ott már muszáj volt elvégezni rajta egy nagyjavítást, mert egyre rosszabb állapotba került. - Tudtuk végig, hogy „süllyedünk”, két szivaty- tyú ment egész nap. Egy-egy óránként 1820 liter vizet szivattyúzott - mondta. Azt sem titkolta, hogy az expedíció mély nyomot hagyott benne. Leginkább fejben. Egyrészt megtanulta becsülni az apró dolgokat, hiszen most már tudja, hogy egy kocka sós vízben elázott csokoládé milyen nagy érték. Persze nemcsak á kézzelfogható dolgokat, hanem az otthont, családot is másképpen látja. Illetve önmagáról is sok mindent megtanult. Mert voltak ugyan problémák, gondok, de felénél sem tartott az energiájának. - Olyan érzésem van - ami persze nem igaz - hogy bármit kibírok, ez pedig mindennél többet ér. És közel sem gondoltam, hogy ennyire alkalmazkodó leszek, hogy ilyen jól bírom - tette még hozzá. És persze azt is, ha csörögne a telefon, holnap újra útra kelne, mert - ahogy mondják - a vitorlázást vagy megutálja valaki, vagy rabja lesz. Vele ez utóbbi történt. - Mindenkinek azt javaslom, próbálja ki - teszi hozzá végül. Fenyők az időben már nem tör a magasba a város karácsonyfája a megyeszékhelyen: hozzáértő kezek annak rendje s módja szerint leemelték talapzatáról és elszállították a díszeitől megfosztott fenyőt. Lehet, hogy több darabra vágva hever egy telephely udvarán, végzetére várva. teljes szokványos a történet, elvégre az ünnepek véget értek. Az élet megy tovább: mi, emberek a dolgunkra, a karácsonyfák pedig a megsemmisülés, a komposztanyag vagy a tüzelő létállapot felé. Felidéződ- het bennünk a mesebeli fenyőfa története, a maga an- derseni hangulatával, de azután, pár percen belül, ha akarjuk, ha nem, úgyis szembesülünk a valósággal. DE azért abba a pár percbe talán az is belefér, hogy néhány évtizeddel ezelőtti sze- retet-ünnepeinkre gondolva arra a felismerésre jussunk: még a karácsonyfák sorsa is más volt. Emlékezhetünk arra, hogy akkoriban az otthonok többségében január végéig, sőt, akár február elejéig is ott díszlett a fenyő. Körülültük, gyönyörködtünk benne, beszívtuk illatát nemcsak karácsony idején, hanem többször Is az újév első hónapjának végéig: hiszen időnk és türelmünk egyaránt volt rá. a világ nemcsak felgyorsult, de meg is változott: akinek ma ideje lenne, annak türelme nincs, akinek türelme van, annak ideje nincs, de leggyakrabban se időnk, se türelmünk - bár a szépre, jóra, szeretette való felhívások egymást érik a kenetteljes ünnepi beszédekben és intelmekben. Az ünnepek végeztével azonban a karácsonyfa mellett is csak profán gondolatok és gondok tolakodnak elő: főleg, ha a zöld fa alatt már az újév első hetében ott sorakoznak az egymásra halmozott, sárga számlák. Gondoljon szeretteire! Ha Ön a Tolnai Népújság előfizetője, akkor ..£&...;.\a. i 1 /0-OS kedvezménnyel vásárolhatja meg a Tolnai Népújság 2011-es Almanachját. Minden, ami Tolna megye 109 településén, Alsónánától Zombáig történt 2011-ben. Rendelje meg akár már ma j 4990 Ft helyett 2500 Ft ■ért! Az Almanach 2011 megrendelhető személyesen, a Tolnai Népújság szerkesztőségében, a Liszt Ferenc tér 3.-ban vagy telefonon, Szegedi Zitánál a 06-74/511-538-as számon vagy e-mailben, a zita.szegedi@axelspringer.hu címen. IS
