Tolnai Népújság, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-05 / 284. szám
5 2011.december5.,hétfő BORBAN AZ IGAZSÁG: TAKLER FERENC küldetés A nők kiválóan tudnak bort választani. A borászok között viszont egyelőre kevesen vannak, vélhetően azért, mert nem áll jól nekik a gumicsizma. A fiatal ágat lehet hajlítani, az öregebb már törékeny A PINCÉBEN A BOR AZ ÚR Takler Ferenc: nehéz, de gyönyörű a pályánk, mert a szekszárdi borok szép jövő előtt állnak Gyerekkorában két puttonnyal hordta a szőlőt és kacsasült volt a kedvenc étele. Takler Ferenc válaszolt Borban az igazság: a borász című rovatunk kérdéseire. Lengyel János Kakaspörkölt, kacsasült, szilvás gombóc, paprikás krumpli ezek voltak Takler Ferenc kedvenc ételei gyermekkorában.- Mitől függött, hogy mit kívánt? Minden ételhez volt ülő bor?- Hát nem a bortól! Inkább a lehetőségektől.- Mikor és hogyan találkozott először e nemes nedűvel?- Talán 11 éves lehettem. A pincében, a szőlőben nőttünk fel. Akkoriban már az egészen kis gyerekek is kaptak feladatot. Vittük a vizet a hordómosáshoz, néztük, hogyan fejtenek. Szüretkor két kis puttonnyal hordtam a szőlőt, hogy megmutassam, milyen szorgalmas vagyok. Egyik a hátamon volt, a másik a hasamon. Annyi szőlőt akartam vinni, mint a felnőttek. De elcsúsztam, s beütöttem a váltamat az első puttonyba, alább hagyott a lelkesedésem, és maradt az egy puttony.- Az anyatejjel szívta magába a bor szeretetét?- Ez valóban így van. Nekünk a szőlő, a bor jelentette az életet. Nagyon korán alkalmazkodni kellett ehhez az életformához, az időjáráshoz, a munkaciklusokhoz. A borász azt teszi, amit a | szőlő követel tőle.- A szülei is szőlészkedtek?- Igen. Akkor is tartottunk borkóstolókat A hordóból hébér- rel szívtam a bort, s kínáltam a vendégeket. Mindig jó borunk volt, úri pesti népek is voltak a vendégek között. Tudtuk, hogy kik és honnan jöttek. Édesapán 45 éves korától komoly reumatikus problémákkal küzdött, ezért igyekeztem viszonylag korán átvenni a szerepét. Legalábbis a hébér nekem jutott. Egyszer nyalka legényként feljöttem a pincéből a napra és hát elkapott a buzgóság. Igyekeztem tartani magam, de nem sikerült. Akkor megtanultam: a pincében a bor az úr!- A bor a szőlőművelésnél kezdődik. Kedvelte ezeket a munkákat?- Örök igazság, hogy a fiatal ágat lehet hajlítani, az idősebb már törékeny. Ha egy felnőttet akarnak beküldeni.35 fokos melegben a permetezett szőlőbe, az biztosan elmenekül még a környékről is. A szőlőbe bele kell születni. 13 éves koromban önállóan permeteztem, gondoztam az ültetvényt. A permetezőgép önmagában is 11 kiló volt, ehhez jött a permetlé súlya. Egész nap ezt csináltam, ha kellett.- Azért segítettek a napszámosok is.- Szorgalmasan dolgozó emberek voltak, s nem volt egyszerű velük lépést tartani. De gyerekként sem akartam lemaradni. Nem mindennap sikerült. Volt, amikor feladtam, úgy elfáradtam. Másnap újra kezdtem...- Melyik szőlőt szerette meg először?- A régi, szagos, ropogós, rózsaszín szőlőket szerettem igazán. De hamar kiderült: nem azért járunk a szőlőbe, mert ott jókat lehet enni. Előtérbe került a bor. 17 éves koromban már az első szőlőmet szüreteltem, és bort készítettem.- Ez volt a beavatás? Mit csinálhatott a szőlővel? Amit akart?- Mindent. Apám nem szólt bele, ráadásul a leszázalékolás határán volt. Tanácsot kérhettem tőle. Néha lebotozott a pincébe. Hamar önállókká váltunk. Feri fiam szintén 17 évesen készítette az első borát. A régi tanyán még kevés volt az alapanyag, s úgy lopta a hónom alól a mustot és csinálta az első rozéját. Mondtam neki: te gyerek, kárba veszik a drága anyag. Az igazsághoz tartozik, hogy akkor és ott jobbat csinált, mint én... A történetet ismerők időnként azzal viccelődnek: azóta sem készítettek olyan szép rosét, mint amit a Feri lopkodott ösz- sze... A borászkodás kódolva van belénk.- Nemcsak borász, bátor is. 1987-ben lett magángazdálkodó...- Az ÉPFU-nál dolgoztam művezetőként. Megjártam a hadak útját.- A munkája mellett nem akart, vagy nem tudott borászkodni?- Nem akartam. Mindig ehhez volt kedvem. Csak azt lehet jól csinálni, amit az ember szeret. Mindig ezt mondtam a gyermekeimnek is. Nem a pénz, a vagyon számít. Boldogság az is, ha nincs sok pénzünk, de kiteljesedhetünk és jól érezzük magunkat.- Hogyan szánta el magát a döntő lépésre?- Számolgattam. De hát két jeges év után 1987-ben akkora fagy volt, hogy a Decsi-hegyen teljesen vissza kellett metszeni a szőlőket. Minden elfagyott. 37 hektó bort rejtett a pince. Vállaltam, bármilyen nehéz volt. Amikor Horváth Ede munkanélkülivé tette az emberek egy részét a Rába-gyárban, akkor úgy gondoltam: már szabad lépni. Nem leszek kmk-s (közveszélyes munkakerülő - a szerk.), ha kilépek a cégtől. A család aggódott, azt mondták, hogy felelőtlen vagyok, két gyerekkel ugróm az ismeretlenbe. Bátán vállaltam 2 hektár szőlőt. Ennek a borából vettem egy rotációs kapát. Az ízületeim a megmondhatói, mit jelent, ha valaki rotációs kapával művel több hektárnyi szőlőt. Hetekig csak kapáltam, a sajátot meg kaszáltam, mert nem értük utol magunkat. Még bérmunkát is vállaltunk a gyerekekkel. Télen vadvesszőt szedtünk, metszettünk. Hétfő reggeltől vasárnap estig tartott a hét, hogy megkapaszkodhassunk. Névjegy TAKLER FERENC 1950-ben született, eredeti végzettsége szerint gépésztechnikus. A család a 18. század óta foglalkozik borászkodással. 2004-ben az Év borásza. Majd a pincészet a díjak özönét nyerte. Mindkét fia a pincészetben dolgozik. András (1976) kertészmérnök, Ferenc (1979) boripari technikus. A pincészet 36 hektáron gazdálkodik. Különleges boraik világszerte keresettek.- Mikor találkozott össze önben a szakember és az üzletember?- Amikor mélyvízbe kerültem, csak pillanataim voltak. Az életösztön segített. Soha nem felejtem el, amikor elvittem a bort a Balatonra. Kilincseltem az országban. Diadalnak számított, ha valahol elfogadtak egy kannával. Ha kidobtak, visszamentem, csak mentem, mentem. Szántód környékén találtam egy új, nagy csárdát. Kemény ember volt a vezetője. Sok bor volt még a kocsiban, de ő nevetséges árat kínált. Megkérdeztem: hogy képzeli? Azt mondta: ha nem, akkor nem! Fürödjek meg benne. Miért? Olyan rossz? Nem. Nagyon finom a bora, ezért kell. Ha itt hagyja, rendben, ha nem, akkor vigye. Ha más lesz a kereslet, akkor megadom érte a dupláját is. Most ennyi! Ott hagytam neki. Abban a pillanatban lettem profi. Attól kezdve senkinek sem mondtam, hogy ne haragudjon, de ez nekem többe került. Alig jöttünk ki nullára. 1995-ben 45 forint volt a bor literje. A piac kíméletlen, de igazságot oszt. Kiválasztódnak a legéletképesebbek.- Mitől függ, hogy müyen szőlőt telepít? Ezt is a piac üzeni meg? Vagy a gyerekek?- Nagyon fontos a tradíció. Kedvező fekvésű tanyákat vásároltunk először, még mindig van vagy tíz. Nem volt szívem lebontani őket. A melioráció, az egységes birtok kialakítása sziszifuszi munka. Majd tudtunk venni nagyobb táblát is. Kadarkával kezdtük a programunkat. 1999- ben saját szelektálásból oltat- tunk oltványt. Ebből majdhogynem botrány lett, de ezt követően a kutatóintézet is szárnyai alá vette a kadarkát. Vele együtt futott a merlot Nagy sláger volt. A kékfrankosunk jól teljesített. Azt is észrevettük, hogy a cabernet franc nagyon jó Szekszárdon, 2004-től előtérbe került. Majd rehabilitáltuk a sauvignon-t. És jött a syrah.- A piac dönt vagy a terület?- Ha nagyon jó a terület, akkor egyszerűbb az élet. A szőlőnek elvárásai vannak. Ha ezt figyelembe vesszük, visszakapjuk a gondoskodást. Csak a 2010-es év volt az, amikor nem tudtunk igazából jó palackozott vörösbort készíteni, csak rosét. Ez 120 éves rekord. Remélem, az én életemben többet nem fordul elő.- Több a terület, több a bor? Fejlesztés nélkül nem megy?- Egy államtitkár francia csoportokat hozott hozzánk. Amikor megálltak a régi, aládúcolt tanya előtt, nem mertek kiszállni az autóból, mert azt hitték, hogy eltévedtek. Mondtam, nekik: nyugodtan jöjjenek be, ha ezen a nehézségen túlteszik magukat, akkor már csak jobb jöhet. Volt nagy nevetés. Nekem pedig egy óriási felismerés: fejleszteni kell! Egy bankelnök régóta kedvelte a borainkat és kijött hozzánk. Tengelyig ért a sár. Kiszállt, a fekete lakkcipője elmerült. Amikor meglátott a tanya ajtajában, csak annyit mondott: Jézus Mária, ha valami problémám van, csak forduljak hozzá. Nem akartam neki mondani: már három bank is kirúgott, senki sem adott pénzt. Nem hittek bennem. Aztán találtam bankot és fejlesztési forrást is, hogy véghez vigyük a beruházásokat.- Hol tart az életpályája? A többi a gyerekek dolga?- Egyszerűen ezt szeretem csinálni. Erre vagyok kódolva. Szerencsére a gyerekek is. Minden nap együtt voltunk és vagyunk. Most a tulajdonostársaim. Mindig segítőkészek voltak. Nem fogalmaztam én meg semmi mást, csak azt, hogy amit szeretünk, azt jól csináljuk. Elfogadtuk, amit az élet adott. Ez nem az anyagi siker diadalútja. Jól szolgáld ki a vendégeidet - ez az alapelv. Nagyon jólesett a dicséretük, ez vitt előre. A szőlőnek elvárásai vannak. Ha ezt figyelembe vesszük, visz- szakapjuk a gondoskodást.- A sikert vagy a kudarcot nehezebb elviselni?- Amikor az Év borásza lettem, akkor tették fel ezt a kérdést. Azt mondtam: a magyarok a kudarchoz vannak szokva, úgyhogy a sikert nehezen viselem. Mi a sikert értékén kezeljük, s nem száll a fejünkbe a di- csősség.- Mennyiség és/vagy minőség? Önuralom vagy profitmaximalizálás?- Csak jó bort akarunk készíteni. 1999-ben a munkásoknak is nehéz volt elfogadni,, hogy a láthatóan ép, gyönyörű fürtök háromnegyedét földre kellett dobni. Nem állt rá a kezük. Először azt hitték, meghülyültünk. Vagy annyi pénzünk lett, hogy jómódunkban nem tudunk mit csinálni. Ma már ez alapkövetelmény. Mi önmagunkkal versenyzőnk a piacon is, nem más borvidékkel, borászatokkal. Nekünk nehéz, de gyönyörű a pályánk, mert a szekszárdi borok szép jövő előtt állnak. Kína komoly lehetőség, ott kevés bort isznak KILENC ÉVIG az USA-ban is forgalmazták a Takler- borokat. Az importáló cég nem bírta a válságot, de szeretnék folytatni a piachódítást az országban, már nemzeti alapon. Biztatónak tűnik a kínai kapcsolat. Ott mindössze 1,1 liter az éves átlagos borfogyasztás. r
