Tolnai Népújság, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-05 / 284. szám

5 2011.december5.,hétfő BORBAN AZ IGAZSÁG: TAKLER FERENC küldetés A nők kiválóan tudnak bort választani. A borászok között viszont egyelőre kevesen vannak, vélhetően azért, mert nem áll jól nekik a gumicsizma. A fiatal ágat lehet hajlítani, az öregebb már törékeny A PINCÉBEN A BOR AZ ÚR Takler Ferenc: nehéz, de gyönyörű a pályánk, mert a szekszárdi borok szép jövő előtt állnak Gyerekkorában két put­tonnyal hordta a szőlőt és kacsasült volt a kedvenc étele. Takler Ferenc vála­szolt Borban az igazság: a borász című rovatunk kérdéseire. Lengyel János Kakaspörkölt, kacsasült, szilvás gombóc, paprikás krumpli ezek voltak Takler Ferenc kedvenc ételei gyermekkorában.- Mitől függött, hogy mit kí­vánt? Minden ételhez volt ülő bor?- Hát nem a bortól! Inkább a lehetőségektől.- Mikor és hogyan találkozott először e nemes nedűvel?- Talán 11 éves lehettem. A pincében, a szőlőben nőttünk fel. Akkoriban már az egészen kis gyerekek is kaptak feladatot. Vittük a vizet a hordómosáshoz, néztük, hogyan fejtenek. Szüret­kor két kis puttonnyal hordtam a szőlőt, hogy megmutassam, milyen szorgalmas vagyok. Egyik a hátamon volt, a másik a hasamon. Annyi szőlőt akartam vinni, mint a felnőttek. De el­csúsztam, s beütöttem a válta­mat az első puttonyba, alább ha­gyott a lelkesedésem, és maradt az egy puttony.- Az anyatejjel szívta magába a bor szeretetét?- Ez valóban így van. Nekünk a szőlő, a bor jelentette az életet. Nagyon korán alkalmazkodni kellett ehhez az életformához, az időjáráshoz, a munkaciklusok­hoz. A borász azt teszi, amit a | szőlő követel tőle.- A szülei is szőlészkedtek?- Igen. Akkor is tartottunk borkóstolókat A hordóból hébér- rel szívtam a bort, s kínáltam a vendégeket. Mindig jó borunk volt, úri pesti népek is voltak a vendégek között. Tudtuk, hogy kik és honnan jöttek. Édesapán 45 éves korától komoly reumati­kus problémákkal küzdött, ezért igyekeztem viszonylag korán át­venni a szerepét. Legalábbis a hébér nekem jutott. Egyszer nyalka legényként feljöttem a pincéből a napra és hát elkapott a buzgóság. Igyekeztem tartani magam, de nem sikerült. Akkor megtanultam: a pincében a bor az úr!- A bor a szőlőművelésnél kezdődik. Kedvelte ezeket a munkákat?- Örök igazság, hogy a fiatal ágat lehet hajlítani, az idősebb már törékeny. Ha egy felnőttet akarnak beküldeni.35 fokos me­legben a permetezett szőlőbe, az biztosan elmenekül még a kör­nyékről is. A szőlőbe bele kell születni. 13 éves koromban önál­lóan permeteztem, gondoztam az ültetvényt. A permetezőgép önmagában is 11 kiló volt, eh­hez jött a permetlé súlya. Egész nap ezt csináltam, ha kellett.- Azért segítettek a napszá­mosok is.- Szorgalmasan dolgozó em­berek voltak, s nem volt egysze­rű velük lépést tartani. De gye­rekként sem akartam lemarad­ni. Nem mindennap sikerült. Volt, amikor feladtam, úgy elfá­radtam. Másnap újra kezdtem...- Melyik szőlőt szerette meg először?- A régi, szagos, ropogós, ró­zsaszín szőlőket szerettem iga­zán. De hamar kiderült: nem azért járunk a szőlőbe, mert ott jókat lehet enni. Előtérbe került a bor. 17 éves koromban már az első szőlőmet szüreteltem, és bort készítettem.- Ez volt a beavatás? Mit csinál­hatott a szőlővel? Amit akart?- Mindent. Apám nem szólt bele, ráadásul a leszázalékolás határán volt. Tanácsot kérhet­tem tőle. Néha lebotozott a pin­cébe. Hamar önállókká váltunk. Feri fiam szintén 17 évesen ké­szítette az első borát. A régi ta­nyán még kevés volt az alap­anyag, s úgy lopta a hónom alól a mustot és csinálta az első rozéját. Mondtam neki: te gye­rek, kárba veszik a drága anyag. Az igazsághoz tartozik, hogy ak­kor és ott jobbat csinált, mint én... A történetet ismerők időn­ként azzal viccelődnek: azóta sem készítettek olyan szép rosét, mint amit a Feri lopkodott ösz- sze... A borászkodás kódolva van belénk.- Nemcsak borász, bátor is. 1987-ben lett magángazdál­kodó...- Az ÉPFU-nál dolgoztam mű­vezetőként. Megjártam a hadak útját.- A munkája mellett nem akart, vagy nem tudott borászkodni?- Nem akartam. Mindig ehhez volt kedvem. Csak azt lehet jól csinálni, amit az ember szeret. Mindig ezt mondtam a gyerme­keimnek is. Nem a pénz, a va­gyon számít. Boldogság az is, ha nincs sok pénzünk, de kitelje­sedhetünk és jól érezzük ma­gunkat.- Hogyan szánta el magát a döntő lépésre?- Számolgattam. De hát két je­ges év után 1987-ben akkora fagy volt, hogy a Decsi-hegyen teljesen vissza kellett metszeni a szőlőket. Minden elfagyott. 37 hektó bort rejtett a pince. Vállal­tam, bármilyen nehéz volt. Ami­kor Horváth Ede munkanélküli­vé tette az emberek egy részét a Rába-gyárban, akkor úgy gon­doltam: már szabad lépni. Nem leszek kmk-s (közveszélyes munkakerülő - a szerk.), ha ki­lépek a cégtől. A család aggódott, azt mondták, hogy felelőtlen va­gyok, két gyerekkel ugróm az is­meretlenbe. Bátán vállaltam 2 hektár szőlőt. Ennek a borából vettem egy rotációs kapát. Az ízületeim a megmondhatói, mit jelent, ha valaki rotációs kapával művel több hektárnyi szőlőt. He­tekig csak kapáltam, a sajátot meg kaszáltam, mert nem értük utol magunkat. Még bérmunkát is vállaltunk a gyerekekkel. Té­len vadvesszőt szedtünk, met­szettünk. Hétfő reggeltől vasár­nap estig tartott a hét, hogy meg­kapaszkodhassunk. Névjegy TAKLER FERENC 1950-ben született, eredeti végzettsége szerint gépésztechnikus. A család a 18. század óta fog­lalkozik borászkodással. 2004-ben az Év borásza. Majd a pincészet a díjak özö­nét nyerte. Mindkét fia a pin­cészetben dolgozik. András (1976) kertészmérnök, Fe­renc (1979) boripari techni­kus. A pincészet 36 hektáron gazdálkodik. Különleges bo­raik világszerte keresettek.- Mikor találkozott össze ön­ben a szakember és az üzlet­ember?- Amikor mélyvízbe kerül­tem, csak pillanataim voltak. Az életösztön segített. Soha nem fe­lejtem el, amikor elvittem a bort a Balatonra. Kilincseltem az or­szágban. Diadalnak számított, ha valahol elfogadtak egy kan­nával. Ha kidobtak, visszamen­tem, csak mentem, mentem. Szántód környékén találtam egy új, nagy csárdát. Kemény em­ber volt a vezetője. Sok bor volt még a kocsiban, de ő nevetséges árat kínált. Megkérdeztem: hogy képzeli? Azt mondta: ha nem, akkor nem! Fürödjek meg benne. Miért? Olyan rossz? Nem. Nagyon finom a bora, ezért kell. Ha itt hagyja, rend­ben, ha nem, akkor vigye. Ha más lesz a kereslet, akkor meg­adom érte a dupláját is. Most ennyi! Ott hagytam neki. Abban a pillanatban lettem profi. Attól kezdve senkinek sem mondtam, hogy ne haragudjon, de ez ne­kem többe került. Alig jöttünk ki nullára. 1995-ben 45 forint volt a bor literje. A piac kíméletlen, de igazságot oszt. Kiválasztód­nak a legéletképesebbek.- Mitől függ, hogy müyen sző­lőt telepít? Ezt is a piac üzeni meg? Vagy a gyerekek?- Nagyon fontos a tradíció. Kedvező fekvésű tanyákat vásá­roltunk először, még mindig van vagy tíz. Nem volt szívem lebon­tani őket. A melioráció, az egysé­ges birtok kialakítása sziszifu­szi munka. Majd tudtunk venni nagyobb táblát is. Kadarkával kezdtük a programunkat. 1999- ben saját szelektálásból oltat- tunk oltványt. Ebből majdhogy­nem botrány lett, de ezt követő­en a kutatóintézet is szárnyai alá vette a kadarkát. Vele együtt fu­tott a merlot Nagy sláger volt. A kékfrankosunk jól teljesített. Azt is észrevettük, hogy a cabernet franc nagyon jó Szekszárdon, 2004-től előtérbe került. Majd re­habilitáltuk a sauvignon-t. És jött a syrah.- A piac dönt vagy a terület?- Ha nagyon jó a terület, akkor egyszerűbb az élet. A szőlőnek elvárásai vannak. Ha ezt figye­lembe vesszük, visszakapjuk a gondoskodást. Csak a 2010-es év volt az, amikor nem tudtunk iga­zából jó palackozott vörösbort készíteni, csak rosét. Ez 120 éves rekord. Remélem, az én életem­ben többet nem fordul elő.- Több a terület, több a bor? Fejlesztés nélkül nem megy?- Egy államtitkár francia cso­portokat hozott hozzánk. Ami­kor megálltak a régi, aládúcolt tanya előtt, nem mertek kiszáll­ni az autóból, mert azt hitték, hogy eltévedtek. Mondtam, ne­kik: nyugodtan jöjjenek be, ha ezen a nehézségen túlteszik magukat, akkor már csak jobb jöhet. Volt nagy nevetés. Nekem pedig egy óriási felismerés: fej­leszteni kell! Egy bankelnök régóta kedvelte a borainkat és kijött hozzánk. Tengelyig ért a sár. Kiszállt, a fekete lakkcipő­je elmerült. Amikor meglátott a tanya ajtajában, csak annyit mondott: Jézus Mária, ha vala­mi problémám van, csak fordul­jak hozzá. Nem akartam neki mondani: már három bank is kirúgott, senki sem adott pénzt. Nem hittek bennem. Aztán ta­láltam bankot és fejlesztési for­rást is, hogy véghez vigyük a beruházásokat.- Hol tart az életpályája? A többi a gyerekek dolga?- Egyszerűen ezt szeretem csi­nálni. Erre vagyok kódolva. Sze­rencsére a gyerekek is. Minden nap együtt voltunk és vagyunk. Most a tulajdonostársaim. Min­dig segítőkészek voltak. Nem fo­galmaztam én meg semmi mást, csak azt, hogy amit szeretünk, azt jól csináljuk. Elfogadtuk, amit az élet adott. Ez nem az anyagi siker diadalútja. Jól szol­gáld ki a vendégeidet - ez az alapelv. Nagyon jólesett a dicsé­retük, ez vitt előre. A szőlőnek elvárásai vannak. Ha ezt figye­lembe vesszük, visz- szakapjuk a gondos­kodást.- A sikert vagy a kudarcot ne­hezebb elviselni?- Amikor az Év borásza let­tem, akkor tették fel ezt a kér­dést. Azt mondtam: a magyarok a kudarchoz vannak szokva, úgyhogy a sikert nehezen vise­lem. Mi a sikert értékén kezel­jük, s nem száll a fejünkbe a di- csősség.- Mennyiség és/vagy minő­ség? Önuralom vagy profitma­ximalizálás?- Csak jó bort akarunk készí­teni. 1999-ben a munkásoknak is nehéz volt elfogadni,, hogy a láthatóan ép, gyönyörű fürtök háromnegyedét földre kellett dobni. Nem állt rá a kezük. Elő­ször azt hitték, meghülyültünk. Vagy annyi pénzünk lett, hogy jómódunkban nem tudunk mit csinálni. Ma már ez alapkövetel­mény. Mi önmagunkkal ver­senyzőnk a piacon is, nem más borvidékkel, borászatokkal. Ne­künk nehéz, de gyönyörű a pá­lyánk, mert a szekszárdi borok szép jövő előtt állnak. Kína komoly lehetőség, ott kevés bort isznak KILENC ÉVIG az USA-ban is forgalmazták a Takler- borokat. Az importáló cég nem bírta a válságot, de sze­retnék folytatni a piachódí­tást az országban, már nem­zeti alapon. Biztatónak tűnik a kínai kapcsolat. Ott mind­össze 1,1 liter az éves átlagos borfogyasztás. r

Next

/
Thumbnails
Contents