Tolnai Népújság, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-29 / 304. szám

TUDÁSTÁR Emil Madsen, az utolsó vadász Grönland Egy férfi fókavadászatra indul, ám a zsákmány megszerzése egyre kétségesebb Amíg a szánhúzó kutyák pihennek, a férfiak előkészítik vadászfelszerelésüket: a fegyvert és egy csónakot, mellyel majd a zsákmányt kifogják A Grönland partvidéki jégtakaró mozgását okozó klímaváltozás következté­ben az inuitok életmódja egyre inkább veszélybe kerül. A vadász röviddel éjfél előtt in­dul, a jégtömbök széle kékesen csillog a le nem nyugvó nap fé­nyében. A szán lecsúszik az utol­só buckán, majd a mélyedésben megáll. Emil Madsen rozsdás fegyvert húz elő a lenzsákból, hasra veti magát, a fegyver csö­vét egy hótorlaszra fekteti. Az egyik kutya figyel fel első­ként a neszre. Hullámok fodro­zódnak, majd úgy 70 méterre felbukkan az állat. Száraz csatta- nással csapódik a golyó a fóka előtt a vízbe. Olyan gyorsan tű­nik el, ahogyan felbukkant, majd újra felmerül, a vadász még egyszer lő, és el is találja. Amikor az első fókát lőtte, Emil Madsen nyolcéves volt. Idő­közben - jó 30 évvel később - Madsen egyike az Ittoqqortoor- miit település környéki vidéken élő utolsó vadászoknak. Kelet- Grönland megváltozott. Egy év­tizeddel ezelőtt a fjordok októ­bertől már befagytak, megkez­dődhetett a kutyaszánszezon. Az elmúlt években Madsennek júli­ustól decemberig - sőt egyszer januárig is - várnia kellett, míg végre a jégtáblák elbírták a ku­tyák súlyát. A fagymentes hóna­pok és a jégkásás tenger ínséges időszakot jelent, mert a fókák, a bálnák és a jegesmedvék elérhe­tetlen messzeségben vannak a vadászoktól. 50 évvel ezelőtt ez még a kelet-grönlandi lakosság éhhalálát jelentette volna. Ma­napság évente kétszer érkezik szállítóhajó Ittoqqortoormiitba, megrakodva a szükséges olajjal és dán élelmiszerekkel. Emil Madsen egy évben még közel 150 fókabőrt ad el - darab­ját 50 euróért - magánszemé­lyeknek vagy olyan cégeknek, amelyek csónakborítást vagy ex- pedíciós ruházatot készítenek belőle turisták számára. Néha egy-egy jegesmedveprémet is si­kerül eladnia. Grönland keleti partjainál még elég medve él, és csak a vadászcsaládok lőhetik őket. Ennek ellenére már hama­rosan nem lesznek vadászok. És ez nem fog 10-20 évig tartani. A folyamat zajlik; lehetséges, hogy Madsen régi élete már csak két-három telet vészel át. A kimúlt fóka elsüllyed - így, tavasszal még nincs akkora zsír­párnája, hogy a víz felszínén le­begjen egy darabig. Madsen egy kicsi facsónakot is magával ho­zott szánján, ezt kellene most vízre bocsátania, hogy kihalász- sza a fókatetemet. Ő azonban késlekedik. Abban reményke­dik, hogy feltűnik még egy fóka, ■ Madsenék bús- és hal­szükségletüket - a töb­bi inuit családhoz ha­sonlóan - vadászatból fedezik, a fegyvereket vásárolják. sőt akár egy kisebb bálna is. Madsen a jégtábla széléhez kö­zelít a tooq nevű hosszú bottal, melynek hegye egy fémvésőben végződik - azzal kopogtatja a je­get. A fókák kíváncsi állatok, né­ha sikerül a zörejjel odacsalogat­ni őket. A víz hőmérséklete nul­la fok közeli. A felszínen kásás réteget képeznek az összekap­csolódó kristályok. A vadász azonban hasztalan kavargatja. „Unitsiarpuu" - mondja végül. „Szünetet tartunk”. Mialatt fel­forr a víz a zacskós leveshez, egy pehelyrécepár repül el felet­tünk. Madsen elejti a kólás dobozt, felkapja sörétes puská­ját, röviden céloz, majd kétszer lő. A madarak pörögve a jégre zuhannak. Vér színezi vörösre tollaikat. A fókavadász össze­csapja tenyerét. „Mamarraar! - Ez finom lesz!” Emil Madsent a keleti part 500-as lélekszámú, második leg­nagyobb települését körülölelő vidék egyik legjobb vadászaként tartják számon, az ő kutyái a környék legokosabbjai. Ennek ellenére ezen a napon, leszámít­va a récepárt és néhány alka- bukót, üres szánnal tér haza. A lelőtt fóka végleg elmerült. ‘ Hazafelé az út két órán át tart, kicsi a távolság. Madsen télen akár 200 kilométert is megtesz, és két hétig is távol marad. Most egy jegesmedvebundán fekszik és cigarettázik, míg kutyái gya­korlottan húzzák a szánt hazafe­lé. Amikor Madsen szülőfaluja, Ittaajimmiint, más néven Cape Hope házai feltűnnek a láthatá­ron, már reggel van. A település 12 km-re nyugat­ra fekszik lttoqqortoormiittől. A 70-es években Cape Hope-nak még 100 lakosa volt. Aztán elin­dult a nagy exodus. Sokaknak túl sok nélkülözést jelentett a Cape Hope-i élet, az időjárástól, a természettől és a vadászat ki­Az olvadó hó birodalma GRÖNLAND BELSEJÉBEN Cl fehér páncél 3000 méter vastag, mélyebben fekvő rétegei több mint 120000 évvel ezelőtt ke­letkeztek. A tengertől távolabb szinte állandóan esik a hó, a hőmérséklet egész évben nul­la fok alatt van. A partközei­ben ezzel szemben egyre job­ban olvad, az átlaghőmérsék­let kétszer olyan gyorsan emelkedik, mint máshol a számíthatatlanságától való füg­gés. Néhányan Ittoqqortoor- miitban keresték a szerencséjü­ket: ott volt munka, és az első tévékészülékek is megjelentek. Mások a nyugati partra vagy Dá­niába költöztek. Ma már csak kilencen laknak a rozoga faépítményekben: Madsen a feleségével, Erikával (30), gyermekeik: Abraham (13), a tízéves Martin és a nyolcéves Belissa; Erika szülei, Madsen fi­vére, Jens-Emil, valamint Jona­than, egy idősebb vadász, aki­nek ízületei hasogatnak télen. A család egy sötétvörös faház­ban lakik; a homlokzatról pereg a festék. Mellette szerszámos- kamra, melynek laza palánkjait a szél rángatja, és egy kutyaház a kölykök számára. A ház és a kamra közé szárítókötelet feszí­tettek, amelyen deszka merev­ségű fókabőrök száradnak. A kö­Földön. Az úgynevezett albedó hatás révén szinte magától felgyorsul a jég olvadása: nor­mális esetben a jégtakarót bo­rító hó a beeső napsugarak 90 százalékát visszaveri. Ha a legfelső réteg olvadni kezd, a hókristályok fehérségét söté- tebb latyak váltja fel, amely nagyobb mennyiségű energiát nyel el. Ez pedig a tenger fel- melegedéséhez vezet. zel 60 m2-es ház nappalijában egy tévé, egy szófa, egy asztal és egy kis hifiberendezés kap he­lyet. Van még egy kisebb helyi­ség, ahol dohányozni lehet, egy konyha és WC. A hideg Cape Hope-ban meg­nehezíti a legegyszerűbb dolgo­kat is. Mivel a talaj tartósan fa­gyott, ezért nem lehet csővezeté­keket fektetni, a WC-csésze alá egyfajta szemeteszsákot tesz­■ A Cape Hope-i gyerekek a tévéből ismerik a külvi­lágot. Már reggeli köz­ben az M'l'V-t nézik, és popsztárokat utánoznak. nek, amelybe az ember könnyít­het magán. Amint a zsák megte­lik, néhány méterrel a ház mö­gött szabadulnak meg tőle. He­tekkel később Emil Madsen a zsákokat benzinnel önti le és meggyújtja. A nagyobb mennyi­ségű szemetet a tenger felé vi­szik, bizonyos dolgokat egysze­rűen az ablakon hajít ki a család. A házban meleg van. Nem kel­lemes meleg, hanem olyan hő­ség uralkodik, hogy az ember legszívesebben megszabadulna a ruháitól. Erika Madsen póló­ban és egy vékony nadrágban áll a konyhában, és mosogat, azaz egy mérőpohárral vizet mer a kis beépített konyha mosogatójá­ba. Itt nincs vezetékes víz, ellen­ben a közelben egy forrás talál­ható, amelynek lágy, ízletes vizé­ből a fiúk minden este két nagy kannányit cipelnek a házba. A fűtőtesten pézsmatulokhús ol­vad a vacsorához. Erika Madsen apró asszony, vékony, akár egy madárka. Üdvözlésül megcsó­kolja férjét, és megöleli. A férfi nem nagy szónok. A család töb­bi tagja sem igazán közlékeny. Szerencsére van tévéjük. Óriási, több mint 500 dán ko­ronába került, ami majdnem 800 euró; Madsenék sokáig spó­roltak rá. A tévékészülék Emil Madsen azon törekvését jelké­pezi, hogy a tegnapot összeol­vassza a holnappal. Kint, a hóban ő a fókavadász, aki tooqjával és medveölő késé­vel az egyik legalapvetőbb embe­ri tevékenységet űzi: táplálékot keres. Itt bent egy olyan életmód nézője, amelyhez semmi köze. Órákon át bámulja a képer­nyőt. Évekkel ezelőtt még aktu­ális pankrációvideókat vagy a 2003-as Eurovíziós Dalfesztivál gyenge minőségű felvételeit né­zi. A gyerekek mellette ülnek, és édességekkel, csokival, gumicu­korral tömik magukat. Egy év­ben egyszer fogorvos menti It- toqqortoormiitban azt, ami még menthető. Az iskola a település közössé­gi házában kapott helyet. Ittoq- qortoormiit közössége Erika Madsen édesanyjának fizet azért, hogy három unokájának az olvasás, az írás és a számolás alapismereteit közvetítse. A hölgy nem különösebben tehet­séges az oktatásban. Még Abraham, a legidősebb gyermek sem tud igazán írni-olvasni. A gyerekek leginkább az ablakon bámulnak kifelé, vagy szavakat firkálnak a füzeteikbe. Mi lesz ezekből a gyerekek­ből Európa legeldugottabb sar­kában? Madsenéknak életcélok­ra van szükségük, ugyanakkor a jövőre vonatkozó kérdéseket megpróbálják elnyomni, mivel a gondolat, hogy mi lesz velük, meglehetősen nyugtalanító. „Néha beszélünk arról, hogy It­toqqortoormiitba költözzünk, hogy a gyerekek rendes iskolá­ba járhassanak” - mondja Mad­sen. így a család már évekkel ezelőtt elkezdett a költözésről morfondírozni - a döntést pedig újra és újra elhalasztották. Gyermekeinek Emil Madsen boldog, modern jövőt kíván. Ezek nem túl reális elképzelé­sek, és ezt valószínűleg ő is tud­ja. „Martin lehetne pilóta” - mondja. Amikor Martint meg­kérdezik, hogy mi szeretne len­ni, azt válaszolja: „Vadász, mint az apukám.” Megajándékozhatjuk a GEO két lapszámával? Éljen a lehetőséggel, vegyen részt próbaolvasási akciónkban, és fedezze fel a CM3 világát! Kérjük telefonáljon 2012. január 4-én szerdán 8:00 és 16:00 óra között, és igényelje lapcsomagunkat! Meeköszi iogy előfizetőnk! Várjuk jelentkezését: © Telefonon: (+36-1) 488-5588 # E-mailben: elofizetes@axels.hu iilnhhtnE OftTO iamisj AÁn hoorEo?űH y&itHanái aentan fmamr<c D»Ähanhiae^el Műtlatmil/ LIt3j61ík> « adott mixfvci nanüan t oh a e? foci lonitolón tabóhofivol/hiffÓTLodáöi holtról rondolUo?n olnfijolőh sl+ii vohafn iöónvho UóritA tn ftdntt ntodv&t nanitan toMoc?fóci toruioloiiol ironotiolfltncäH órdoldődínn a maövol n Attilán hahó +jolU«U!lm fcVAfct JhIIhmi >.11 ílwvInWlIll julvllLlurLv« wvUfll V* S IJIljIw. rnttiaUIÍíKXm djitmilUJIln rVIZdfUlag SZ MUUlt IIöJJÖbIÍ IvfJB W IvW wJlöfwMJrt lüftvttvöjvjy Wttvili'Jvflil llwiljvl l vllUv lltyLu olulltvwn «mol UvtlOlv íjjviijtív* itwljtff, —™ flllutt JHtfgJBI lt«jtíl«p Iv.jBjítvjl Utíitly tvVvl ft« j/v3vlíl IWSmI I vltlynlíujtlt « lilvjijvl llíljJllHjJ livijt uyyTeiszoigaiati tvieronszaninn. az ajaniatöt azüK a CöfnißSZötcS szomoiyon VciieiiK igoiiyöB. «KiHiivt, az aKdOt fUvgciöZv « nőnapon pciii a magaflottsKinsiyes «Qo iohKai eo/va^y cimsii ntun von orvöifyss, «z ajam«© «n loiuintetvii ma^aziny magazinoKra 61oitdblese, 89 asm vöttproDaoivasdsa win. az «jonzsiosfe es ao« iKcZ bkem6 von 6S6K61 az twíBetoi uzioiszaDaiyzaiBan tataija a ffw#.a3i^)0HJiu oldaton. az ajaraaroan Tauinretsn magazinoK Kwaoöt lapszámait osszeraoniagotva kiírjuk ki az »(ctoDan reszisovoRfiOK. a Kesziet eföjötg. tarifásai twltttó b vonathozé fenddke-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents