Tolnai Népújság, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-28 / 303. szám

2011. DECEMBER 28., SZERDA BORBAN AZ IGAZSÁG: ESZTERBAUER JÁNOS 5 tradíció 1746-ban már írtak a szőlőművelő Eszterbauer családról. Az ősök és a munka tiszteletét évszázados gyökerek táplálják. Minden generációnak kötelessége, hogy megőrizze, gyarapítsa és továbbadja azt az értéket, amit örökül kapott. Ez a megmaradás örök érvényű törvénye A SZŐLŐ VOLT A JÁTSZÓTERE Eszterbauer János egy palack szek­szárdi bikavérrel. A jó bornak is kell a cégér! Az emberek általában szeretik, bár csak keveset tudnak a borról. Pedig minden korty borban egy történet Csúcsbort nevezett el ar­ról a mindig borostás, napcserzette napszámos­ról, akit gyermekkorában - ma már tudja, helytele­nül - lenézett. A borban az igazság: a borász rova­tunkban Eszterbauer Já­nos válaszol munkatár­sunk kérdéseire.- Mikor fogta a kezébe az első pohár bort?- Hát az első pohár az fröccs volt...- Hallgattam egy borkóstolón: folyton a nagyszüleit emlegeti...- Igen, mert többnyire velük voltam a szekszárdi szőlőkben. A szüleim állami vállalatnál dol­goztak, a papámék viszont Csa­táron és a Porkoláb-völgyben szinte minden nap a szőlőben voltak. Élményt jelentett oda lovaskocsizni. Gyermekkorom játszótere a szőlő volt.- Mintha évszázadok emlékeit zárná a palackba. Miért olyan fontos ez? Gyermekkori álom?- A szekszárdi alsó utca min­den rezdülése máig bennem van. Nagyapám emléke belém költö­zött. A szőlő és a bor szeretete hosszú időn keresztül szunnyadt bennem. Másutt kerestem a kitö­rési pontokat. Jóval később jöt­tem rá: komoly családi tradíció van mögöttem és az nem lehet, hogy ezt nem folytatom.- A családfa is a szőlőben gyö­kerezik...- Az 1746-os levéltári adatok­ban már ott szerepel a szőlőmű­velő Eszterbauer család. A kí­váncsiság vezetett a kutatás so­rán, mire kiderült: folyatni kell, mert minden ősöm szőlővel és borral foglalkozott. Ez persze Szekszárdon nem olyan nagy csoda. A nevünkben is benne van a „címerünk”.- Sűrűn emlegeti a nagyapját. Ekkora hatással volt önre?- Nehéz erre válaszolni. De a nagyapa-unoka viszony mindig különleges. Sajnos kevés időnk volt egymásra. Az idősebbek ha­mar távoznak és hatalmas szere- tetéhség marad utánuk. Fájdal­mas a vágy, hogy nem élhetjük le együtt az életünket Nekem ki­fejezetten tetszett az az érték­rend, az a kultúra, amelyet igye­keztek átadni. Ma már annyira más a világ, ezért még inkább nosztalgiával gondolunk vissza azokra az évekre. Az ő életük példa és minta mindörökre...- Emlékszik: mi volt a nagy­apja kedvenc szőlőjé?- A kadarkát nagyon szerette. Pedig a kedvenc bora egy idő­ben mégis a tramini volt. Ezt a szőlőfajtát alig lehetett megta­lálni a vidéken. Akkoriban az egyik téesz pincemestereként dolgozott, s néhányszor elmen­tem vele. Ott beszélt erről a kü­lönleges italról.- Hogyan talált vissza a szőlő­höz?- A vállalkozásom sikeresen működött a 90-es években, s ek­kor kezdett divattá válni, hogy illik megajándékozni a partne­reket. Láttam, hogy némelyek borokat visznek. Arra gondol­tam, mi lenne, ha sajátommal szereznék meglepetést. Szőlőm akkor is volt, de nem álltam olyan közel a borhoz. A nagy­apám még a nyolcvanas években adott egy összeget, de meghagy­ta, hogy csak szőlőtelepítésre és tanyaépítésre fordíthatom, kü­lönben nem kapom meg. így ké­szült el a Porkoláb-völgyi tanya.- Komoly összeg volt?- Igen, úgy 2-300 ezer forint. Azért ehhez még sokat hozzá kel­lett tenni. Az épület úgy épült, hogy magam voltam a segéd­munkás. Vasból magam csinál­tam a tetőszerkezetet. Egy Für­dőház utcai pince vasszerkezetét bontottuk el. Majdnem füstmér­gezést kaptam, de a vasat meg­szereztem. Komoly harcot vív­tam a rozsdával, de elkészült a ház, s ott készültek a boraim.- Azt is megmondta, hogy mi­lyen szőlőt kell telepíteni?- Nem. Kékfrankost és zweigeltet ültettem, akkor ez volt a divat. Kevés idő jutott erre munkára, de a családom segített. Ezeket a borokat töltöttük elő­ször palackba, s ekkortól hívtam Lengyel János- Fröccs?- Egy vasárnapi ebédnél nagy­apám azt mondta a szüleimnek: adjatok már egy kis bort ennek a gyereknek, olyan vérszegény a lelkem. így kezdődött tízéves ko­romban: kevés bor és sok szóda. Ettől kezdve minden ünnepen kaptam egy kisfröccsöt. segítségül Pálinkás Lacit, aki máig is a borászunk. A mi sike­rünk az ő sikere is. Jól szerepel­tek a borok, a megajándékozot­tak azt kérdezték: hol lehet ven­ni, mert kevés az egy palack. Üz­letet láttam a dologban, de ha­mar rájöttem: nem ez a meggaz­dagodás útja, hiszen jelentős be­fektetést igényel, komoly költsé­gekkel jár, és mindig ott az idő­járás. De mire minderre rájöt­tem, úgy beleszerettem, hogy nem volt visszaút.- Honnan tudta, hogy mit és hogyan fejlesszen?- Majdnem mindent fordítva kezdtem. Nem szőlőterületeket vásároltam, hanem szőlőt. Nem borfeldolgozót építettem, hanem piacot. Most aztán hajthatok, hogy eleget tegyek a kihívások­nak! Kis mennyiségekkel kezd­tünk, úgy vásároltuk az alap­anyagot, ahogy a piac érdeklő­dést mutatott. Az értékesítést na­gyon fontosnak tartottam. Most aztán ott tartok, hogy soha nem elég a borom. Mindig idő előtt elfogy, nem is tud igazán megér­ni. Ez kellemesebb gond, de gond. 2004-ben úgy építettem fel a bor- és vendégházat, hogy alig volt mögöttem egy-két hektár te­rület. De mégis tudtam, hogy az értékesítés szempontjából ez na­gyon fontos.- És az ottani titkos pince mi­lyen üzleti célt szolgál?- Az az építőmester, Heimann Ferenc ötlete volt. Természe­tesen vannak benne komoly bo­rok. Egyszer majdnem megtré­fált a titkos ajtó. Éppen az akko­ri VPOP ellenőrzött és megmu­tattam nekik a titkot. Mindent rendben találtak, de rögtön meg­kérdezték: és hol van még ilyen? Mondtam nekik: nincs több. De 7 'r.'­azért láttam, hogy gondolkodóba estek.- Mitől függ, hogy milyen bort készít?- Van egy bevált termékskála, amit ismételni kell.- Miért az, ami?- Például ott a kadarka, ami ősi fajta. A kékfrankos is szépen díszük ezen a tájon és csodálatos borokat ad. A világfajták is kere­settek, s szükségesek a bikavér­hez. Mert a szekszárdi bikavér az igazi.... Volt olyan vendég, aki azt mondta: legyen szíves, tölt­sön még abból az egri bikavér­ből. Még a maradék hajam is hullani kezdett. Hiába mondtam én, hogy Garay János és I. Béla... A borversenyek üzenetét is érde­mes figyelembe venni. Tehát a fajták összeállításánál erre is il­lik koncentrálni, mert merlot, cabernet sauvignon, cabernet franc nélkül nincs pince...- Az ön borai mégsem ezeket a neveket viselik. Miért? Ho­gyan születik a bor a pincé­ben? Például a No... Fiam?- Minden borházba kell leg­alább egy fehérbor, aztán a rosé, majd jöhetnek a vörösek. Az egyik palackon nagyapám fotója van, s ahányszor ránézek, eszembe jut legendás mondása: No, fiam, ezt nem köll kiburítani. Megérdemli ezt a chardonnay. A Nagyapám nevet viselő palac­kokban természetesen kadarka kínálja magát. A Pinceátlag cím­kéjén dédnagyapán borait kósto­ló társaság vigad az 1930-as években, amikor érték volt a mérték. A Tivald borászatunk kiemelkedő terméke, amely gyarlóságom fizetsége. Nagy­apám napszámosa volt a mindig borostás, napcserzette, meggyö­Nem az a baj, ha valami nem sike­rül, hanem az, ha nem tudjuk, miért nem sike­rült. Önkritika nélkül nem megy. Nem lehet mindig más a hibás. Sze­rencsés alkat va­gyok: a kollégáim előtt is be tudom ismerni a saját hibámat. tört férfi, akit gyermekkoromban- ma már tudom, helytelenül - lenéztem. Elégtételül legszebb borunk, a cabernet sauvignon a nevét viseli. És sorolhatnám to­vább... Mert a mi boraink közös munka gyümölcsei... Minden csepp borban benne vannak az őseink is. Ez nem marketing. Minden borkóstoló erről szól. Többet beszélek az őseimről, a hozzájuk kapcsolódó történetek­ről, mint a borokról.- Hány hektáron gazdálkod­nak?- Huszonkettő hektáron szüre­teltünk 2011-ben. Vannak bérelt területeink és termeltetünk is szőlőt A minőség a meghatározó.- Szigorúak?- Igen. Mert a terméstől függ a bor. Es az is fontos, hogy ki és mi­lyen permetezőszereket használ. És hát minden a metszésnél kez­dődik, mert a metszés a pince kul­csa - ahogy azt az év borásza, Vida Péter mondani szokta volt No meg a hajtásválogatásra is figyelni kell.- Sikeres vállalkozóként mit keres a borban?- Rájöttem, felismertem: min­den generációnak kötelessége, hogy megőrizze, gyarapítsa és továbbadja azt az értéket, amit örökül kapott. Azt gondolom, él­nem kell a lehetőséggel, s ezt to­vábbadom a négy gyermekem­nek is. A nagyobbakkal már együtt dolgozom, a kicsiket pedig felkészítjük erre. A szőlő, a bor olyan kincs, ami kétezer éve itt van Szekszárdon, s még mindig rejteget meglepetéseket. Mi lenne az élet igazi értelme, ha nem ez?- Mit visel könnyebben: a si­kert, vagy a kudarcot?- Hát? Rendszeresen sporto­lok, a mérgemet például kifutom magamból. A gondolkodásom is kitisztul a friss levegőn... Ha jól elfáradok, már nem haragszom senkire sem.- Milyen viszonyban van a si­kerrel? Akarja? Vágyik rá?- Vágyom rá. Ez teljesen egészséges emberi tulajdonság. Remélem, nem vette el az esze­met a siker. Az akarok maradni, aki vagyok! Nem tartozom sem­miben sem a kiemelkedően te­hetségesek közé, de megraga­dom a lehetőséget, ha adódik. Ez a sokoldalúság titka.- Miről álmodik mostanában?- Még sok mindent tervezek. Például fel kell építenünk egy nagyobb feldolgozót. Pályázati lehetőségre vártunk, nem talál­tunk, lépnünk kell. Vásárolunk egy ingatlant, s kezdődik a mun­ka. 2011-ben 110 ezer palackba töltöttünk bort. Ez a mennyiség már számottevő. Azokra a bora­inkra koncentrálunk, amelyek­kel nemzetközi versenyeket is nyertünk már. A jövő a minőség­ről szól!

Next

/
Thumbnails
Contents