Tolnai Népújság, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-28 / 303. szám
2011. DECEMBER 28., SZERDA BORBAN AZ IGAZSÁG: ESZTERBAUER JÁNOS 5 tradíció 1746-ban már írtak a szőlőművelő Eszterbauer családról. Az ősök és a munka tiszteletét évszázados gyökerek táplálják. Minden generációnak kötelessége, hogy megőrizze, gyarapítsa és továbbadja azt az értéket, amit örökül kapott. Ez a megmaradás örök érvényű törvénye A SZŐLŐ VOLT A JÁTSZÓTERE Eszterbauer János egy palack szekszárdi bikavérrel. A jó bornak is kell a cégér! Az emberek általában szeretik, bár csak keveset tudnak a borról. Pedig minden korty borban egy történet Csúcsbort nevezett el arról a mindig borostás, napcserzette napszámosról, akit gyermekkorában - ma már tudja, helytelenül - lenézett. A borban az igazság: a borász rovatunkban Eszterbauer János válaszol munkatársunk kérdéseire.- Mikor fogta a kezébe az első pohár bort?- Hát az első pohár az fröccs volt...- Hallgattam egy borkóstolón: folyton a nagyszüleit emlegeti...- Igen, mert többnyire velük voltam a szekszárdi szőlőkben. A szüleim állami vállalatnál dolgoztak, a papámék viszont Csatáron és a Porkoláb-völgyben szinte minden nap a szőlőben voltak. Élményt jelentett oda lovaskocsizni. Gyermekkorom játszótere a szőlő volt.- Mintha évszázadok emlékeit zárná a palackba. Miért olyan fontos ez? Gyermekkori álom?- A szekszárdi alsó utca minden rezdülése máig bennem van. Nagyapám emléke belém költözött. A szőlő és a bor szeretete hosszú időn keresztül szunnyadt bennem. Másutt kerestem a kitörési pontokat. Jóval később jöttem rá: komoly családi tradíció van mögöttem és az nem lehet, hogy ezt nem folytatom.- A családfa is a szőlőben gyökerezik...- Az 1746-os levéltári adatokban már ott szerepel a szőlőművelő Eszterbauer család. A kíváncsiság vezetett a kutatás során, mire kiderült: folyatni kell, mert minden ősöm szőlővel és borral foglalkozott. Ez persze Szekszárdon nem olyan nagy csoda. A nevünkben is benne van a „címerünk”.- Sűrűn emlegeti a nagyapját. Ekkora hatással volt önre?- Nehéz erre válaszolni. De a nagyapa-unoka viszony mindig különleges. Sajnos kevés időnk volt egymásra. Az idősebbek hamar távoznak és hatalmas szere- tetéhség marad utánuk. Fájdalmas a vágy, hogy nem élhetjük le együtt az életünket Nekem kifejezetten tetszett az az értékrend, az a kultúra, amelyet igyekeztek átadni. Ma már annyira más a világ, ezért még inkább nosztalgiával gondolunk vissza azokra az évekre. Az ő életük példa és minta mindörökre...- Emlékszik: mi volt a nagyapja kedvenc szőlőjé?- A kadarkát nagyon szerette. Pedig a kedvenc bora egy időben mégis a tramini volt. Ezt a szőlőfajtát alig lehetett megtalálni a vidéken. Akkoriban az egyik téesz pincemestereként dolgozott, s néhányszor elmentem vele. Ott beszélt erről a különleges italról.- Hogyan talált vissza a szőlőhöz?- A vállalkozásom sikeresen működött a 90-es években, s ekkor kezdett divattá válni, hogy illik megajándékozni a partnereket. Láttam, hogy némelyek borokat visznek. Arra gondoltam, mi lenne, ha sajátommal szereznék meglepetést. Szőlőm akkor is volt, de nem álltam olyan közel a borhoz. A nagyapám még a nyolcvanas években adott egy összeget, de meghagyta, hogy csak szőlőtelepítésre és tanyaépítésre fordíthatom, különben nem kapom meg. így készült el a Porkoláb-völgyi tanya.- Komoly összeg volt?- Igen, úgy 2-300 ezer forint. Azért ehhez még sokat hozzá kellett tenni. Az épület úgy épült, hogy magam voltam a segédmunkás. Vasból magam csináltam a tetőszerkezetet. Egy Fürdőház utcai pince vasszerkezetét bontottuk el. Majdnem füstmérgezést kaptam, de a vasat megszereztem. Komoly harcot vívtam a rozsdával, de elkészült a ház, s ott készültek a boraim.- Azt is megmondta, hogy milyen szőlőt kell telepíteni?- Nem. Kékfrankost és zweigeltet ültettem, akkor ez volt a divat. Kevés idő jutott erre munkára, de a családom segített. Ezeket a borokat töltöttük először palackba, s ekkortól hívtam Lengyel János- Fröccs?- Egy vasárnapi ebédnél nagyapám azt mondta a szüleimnek: adjatok már egy kis bort ennek a gyereknek, olyan vérszegény a lelkem. így kezdődött tízéves koromban: kevés bor és sok szóda. Ettől kezdve minden ünnepen kaptam egy kisfröccsöt. segítségül Pálinkás Lacit, aki máig is a borászunk. A mi sikerünk az ő sikere is. Jól szerepeltek a borok, a megajándékozottak azt kérdezték: hol lehet venni, mert kevés az egy palack. Üzletet láttam a dologban, de hamar rájöttem: nem ez a meggazdagodás útja, hiszen jelentős befektetést igényel, komoly költségekkel jár, és mindig ott az időjárás. De mire minderre rájöttem, úgy beleszerettem, hogy nem volt visszaút.- Honnan tudta, hogy mit és hogyan fejlesszen?- Majdnem mindent fordítva kezdtem. Nem szőlőterületeket vásároltam, hanem szőlőt. Nem borfeldolgozót építettem, hanem piacot. Most aztán hajthatok, hogy eleget tegyek a kihívásoknak! Kis mennyiségekkel kezdtünk, úgy vásároltuk az alapanyagot, ahogy a piac érdeklődést mutatott. Az értékesítést nagyon fontosnak tartottam. Most aztán ott tartok, hogy soha nem elég a borom. Mindig idő előtt elfogy, nem is tud igazán megérni. Ez kellemesebb gond, de gond. 2004-ben úgy építettem fel a bor- és vendégházat, hogy alig volt mögöttem egy-két hektár terület. De mégis tudtam, hogy az értékesítés szempontjából ez nagyon fontos.- És az ottani titkos pince milyen üzleti célt szolgál?- Az az építőmester, Heimann Ferenc ötlete volt. Természetesen vannak benne komoly borok. Egyszer majdnem megtréfált a titkos ajtó. Éppen az akkori VPOP ellenőrzött és megmutattam nekik a titkot. Mindent rendben találtak, de rögtön megkérdezték: és hol van még ilyen? Mondtam nekik: nincs több. De 7 'r.'azért láttam, hogy gondolkodóba estek.- Mitől függ, hogy milyen bort készít?- Van egy bevált termékskála, amit ismételni kell.- Miért az, ami?- Például ott a kadarka, ami ősi fajta. A kékfrankos is szépen díszük ezen a tájon és csodálatos borokat ad. A világfajták is keresettek, s szükségesek a bikavérhez. Mert a szekszárdi bikavér az igazi.... Volt olyan vendég, aki azt mondta: legyen szíves, töltsön még abból az egri bikavérből. Még a maradék hajam is hullani kezdett. Hiába mondtam én, hogy Garay János és I. Béla... A borversenyek üzenetét is érdemes figyelembe venni. Tehát a fajták összeállításánál erre is illik koncentrálni, mert merlot, cabernet sauvignon, cabernet franc nélkül nincs pince...- Az ön borai mégsem ezeket a neveket viselik. Miért? Hogyan születik a bor a pincében? Például a No... Fiam?- Minden borházba kell legalább egy fehérbor, aztán a rosé, majd jöhetnek a vörösek. Az egyik palackon nagyapám fotója van, s ahányszor ránézek, eszembe jut legendás mondása: No, fiam, ezt nem köll kiburítani. Megérdemli ezt a chardonnay. A Nagyapám nevet viselő palackokban természetesen kadarka kínálja magát. A Pinceátlag címkéjén dédnagyapán borait kóstoló társaság vigad az 1930-as években, amikor érték volt a mérték. A Tivald borászatunk kiemelkedő terméke, amely gyarlóságom fizetsége. Nagyapám napszámosa volt a mindig borostás, napcserzette, meggyöNem az a baj, ha valami nem sikerül, hanem az, ha nem tudjuk, miért nem sikerült. Önkritika nélkül nem megy. Nem lehet mindig más a hibás. Szerencsés alkat vagyok: a kollégáim előtt is be tudom ismerni a saját hibámat. tört férfi, akit gyermekkoromban- ma már tudom, helytelenül - lenéztem. Elégtételül legszebb borunk, a cabernet sauvignon a nevét viseli. És sorolhatnám tovább... Mert a mi boraink közös munka gyümölcsei... Minden csepp borban benne vannak az őseink is. Ez nem marketing. Minden borkóstoló erről szól. Többet beszélek az őseimről, a hozzájuk kapcsolódó történetekről, mint a borokról.- Hány hektáron gazdálkodnak?- Huszonkettő hektáron szüreteltünk 2011-ben. Vannak bérelt területeink és termeltetünk is szőlőt A minőség a meghatározó.- Szigorúak?- Igen. Mert a terméstől függ a bor. Es az is fontos, hogy ki és milyen permetezőszereket használ. És hát minden a metszésnél kezdődik, mert a metszés a pince kulcsa - ahogy azt az év borásza, Vida Péter mondani szokta volt No meg a hajtásválogatásra is figyelni kell.- Sikeres vállalkozóként mit keres a borban?- Rájöttem, felismertem: minden generációnak kötelessége, hogy megőrizze, gyarapítsa és továbbadja azt az értéket, amit örökül kapott. Azt gondolom, élnem kell a lehetőséggel, s ezt továbbadom a négy gyermekemnek is. A nagyobbakkal már együtt dolgozom, a kicsiket pedig felkészítjük erre. A szőlő, a bor olyan kincs, ami kétezer éve itt van Szekszárdon, s még mindig rejteget meglepetéseket. Mi lenne az élet igazi értelme, ha nem ez?- Mit visel könnyebben: a sikert, vagy a kudarcot?- Hát? Rendszeresen sportolok, a mérgemet például kifutom magamból. A gondolkodásom is kitisztul a friss levegőn... Ha jól elfáradok, már nem haragszom senkire sem.- Milyen viszonyban van a sikerrel? Akarja? Vágyik rá?- Vágyom rá. Ez teljesen egészséges emberi tulajdonság. Remélem, nem vette el az eszemet a siker. Az akarok maradni, aki vagyok! Nem tartozom semmiben sem a kiemelkedően tehetségesek közé, de megragadom a lehetőséget, ha adódik. Ez a sokoldalúság titka.- Miről álmodik mostanában?- Még sok mindent tervezek. Például fel kell építenünk egy nagyobb feldolgozót. Pályázati lehetőségre vártunk, nem találtunk, lépnünk kell. Vásárolunk egy ingatlant, s kezdődik a munka. 2011-ben 110 ezer palackba töltöttünk bort. Ez a mennyiség már számottevő. Azokra a borainkra koncentrálunk, amelyekkel nemzetközi versenyeket is nyertünk már. A jövő a minőségről szól!
