Tolnai Népújság, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-22 / 299. szám
2011. DECEMBER 22., CSÜTÖRTÖK A Kf!Ci ti TMm ÁS hurrá, karácsony! Bár már csak kettőt kell aludni, hogy beköszöntsön a várva várt ünnep, akkor se aggódj, ha még nem szerezted be mindenkinek az ajándékot. Ha minden kötél szakad, még mindig van időd arra, hogy magad kreálj valamit ELJÖTT AZ ÉV LEGSZEBB ÜNNEPE Egy kis melegség ajándékba miután meggyújtottuk az aszta- 1 Ion az adventi koszorú megfelelő i számú gyertyáját, pakoljuk ki a | Mikulás-hozta szaloncukrokat | lábbelinkből, húzzuk fel azt, és J induljunk el a boltba Útközben jj széles mosollyal köszönjünk rá j| minden emberre, és miután ko- J sarunkban van 1 csomag kakaó- { por, 1 csomag őrölt fahéj, vala- m mint egy liter tej, ne felejtsünk el 4 boldog ünnepet kívánni a pénz- 4 tárgép mögött ülő, a karácsonyi vásárlóözönben megfáradt el- 1 adónak. Ha ezzel megvagyunk (és hazaérve nem gyulladt meg I az egész adventi koszorú az égve j hagyott gyertya miatt), kezdőd- 3 hét a hadművelet. először is kezdjük forralni a I tejet, lassan, ízlés szerint ada- J goljunk kakaóport, néhány fe- f nyőillatú szentesti dallamot, f egy girizdet egy hóember mo- | sólyából, csípjünk le egy-egy csipetet a tájra leszálló hideg f ködből és a kandalló lobogó | melegéből, adjuk hozzá a pap 1 örömöt hirdető szavát, és ne spóroljunk a jó szavakkal, mo- Jf solyokkal, belőlünk áradó bé- § kével. Ha figyelmetlenségünk folytán kifutna a tej, akkor se pánikoljunk, és ne öntsük az I egészet a lefolyóba, csak szed- j jük le a fölét: a ház oldalán mászó műanyag Télapót, a jj csokimikuláshadakat, a viasz- «S angyalkák fejéből kilógó kanó- | cot és az ajándékcsomagok mögül nem látszó embereket. 4 VÉGÜL ÜLTESSÜK le az ajándé- | kozás áldozatát az asztalhoz, j és gyújtsunk meg egy szál gyertyát. Töltsük bögrébe az első pillantásra mezei kakaónak tűnő italt, bolondítsuk meg egy kis fahéjjal, majd ül- f jünk le mi is az asztalhoz, mo- | solyogjunk az illető szemébe, és koccintást követően egy jó beszélgetést felvezetve kíván- S junk: ÁLDOTT ÜNNEPET! J Nincs is szeuu dmi«*, mint szenteste együtt énekelni a családdal a fa körül, majd közösen elfogyasztani az ünnepi vacsorát. Persze ajándékot kapni is remek dolog, ám a legjobb mégis adni. Természetesen a gyerekek örülnek legjobban a karácsonynak, az ajándékoknak, a felnőttek pedig az ő örömüknek gyertya vagy egy sornyi izzó, a fa, az ajándékok, az ételek, a zene, a család, a hangulat, a mosoly az arcokon és a vidámság a szívekben. Kis hazánkban az advent a karácsony előtti negyedik vasárnapon kezdődik. Az idő múlását a koszorú gyertyái és az adventi naptár jelzi, egészen szentestéig. Ilyenkor a díszelgő fa köré gyűlnek az ajándékok, énekelünk, jókat eszünk, és szeretet költözik mindenki szívébe. Az ezt követő két napban meglátogatjuk barátainkat, rokonainkat, hogy megosztjuk az érzéseinket és bejglinket azokkal, akik igazán kedvesek a szívünknek. Az ajándékozás természetesen nálunk is szokás, a kicsiknek december hatodikán a cipőjükbe a Mikulás, szenteste a fa alá pedig a Jézuska hozza az ajándékot. A csomagolás külön kis művészet, melynek gyümölcsét nem sokáig élvezhetjük, de igazán megéri a fáradságot, hiszen a« színes kis dobozok látványa az izzóktól ragyogó fa alatt, miközben a szeretteid csillagszóróval a kezükben teli torokból éneklik a Mennyből az angyalt, egyszerűen felbecsülhetetlen. Rohangálni az ajándékok után, hazavonszolni és talpba faragni egy nagyon szúrós fát, a konyhában robotolni * IÉ Jj hosszú órákig, hogy aztán a nMBB * család már tizedikén szán- gpr g kózásból hazatérve elfogyassza azt az adagot, ami anya szerint biztosan kitart majd karácsonyig, és huszonnegyedikén este kétségbe esve pótolni a kutya által levert üveggömböket. Bosz- szantóan hangozhat elsőre, de ez az, amitől igazán családi lesz egy karácsony, és ha egy év múlva a csoportképen éppen pislogó, mosolygó társaságra nézel, már csak nevetsz az egészen. Mert visszagondolva eszedbe jut, hogy mennyire örült mindenki, mikor megkapta azt az ajándékot, amire annyira vágyott, vagy amire sose gondolt volna, és szépen lassan rájössz, milyen igaz a régi mondás: „Jobb adni, mint kapni!” De még jobban jár az, aki eladja az ajándékot. Ilyentájt van a legnagyobb bevétele a kereskedőknek, és legyünk őszinték, meg is tesznek mindent, hogy ez így legyen. Hisz a plázákban már november elején szól a Jingle bell-rock, és ha este az év első szállingózó havában hazafelé sétálunk a csípős hidegben, az ég sötét tengerén Titanicként magasul fólénk a vakítóan kivilágított bevásárlóközpont, oldalán a hirdetések tömkelegé, és a ragyogó karácsonyi giccsben már csak pislákoló teamécsesnek tűnik a szeretet lángja. De ne rohanjunk mindjárt fejjel a jéghegynek, menjünk haza, igyunk egy teát, írjuk meg az ajándéklistát, ha pedig színpompához támad kedvünk, menjünk el Bécsbe a karácsonyi vásárra, és élvezzük a hatalmas dózis ünnepet, ami elénk tárul. Utána pedig újult erővel nekiállhatunk a képeslapírásnak - ódivatúnak hangozhat, Ausztráliában a Mikulás kengurun érkezik, Európában jobbára szánon, az Államokban ő hozza a karácsonyi ajándékot, másutt ez a feladat a kisded Jézusra marad. A hithű keresztények a megváltó születését, mások a szeretetet ünnepük, a lényeg azonban mindenhol ugyanaz: békében és boldogságban együtt a család. Ahány nép és ahány ház, annyiféle szokás kötődik az év egyik legszebb és legősibb ünnepéhez. Akad olyan ország, ahol a karácsonyi időszak három hónapig tart, míg máshol nyárra esik. A Mikulás helyébe a boszorkány lép, és az ünnep nélkülözhetetlen része a cserépbe vetett gabona. Sok dolog azonban közös: a fények, legyen az egy szál Igaz a régi mondás: „Jobb adni, mint kapni!1 A feldíszített fenyő sajátos, bensőséges *■ hangulatot bi ad a lakás- H| nak az ün- ■L nepekben ■ Borzavári Róza, | Paks, Vak Bottyán ¥ Gimnázium, 10. A I Cserépbe ültetve mentjük meg a fenyőt jelképeznie, hogy mennyire szeretjük azt, aki kapja. A sok stressz ellenére a karácsonyt nem lehet nem szeretni. Mindenkit elvarázsol és magával ragad a sok ünnepi dísz és a fülbemászó karácso- ; nyi dallamok, és persze a fahéjas- \ ,'W,i mézeskalácsos C illatok, amik a sütőből jönnek. g Tudtátok? A SZENT ÜNNEP akkor a legszebb, ha a család együtt tölti. A sok ajándék, a varázslatos fények, illatok és a díszek mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk ilyenkor sem a környezetszennyezés súlyosságáról. Rengeteg fenyőfát vágnak ki az ünnep közeledtével, ami jelentősen lecsökkenti a fenyőerdők területét. Az én családom erre nagyon odafigyel. Nem szerettünk vol- gfcr na megválni a jellegzetes fenyőillattól, ezért a fel- mRgz- díszítendő karácsony- fánkat cserépbe ültet- Kg|U tűk, így nincs szükség' SÜT minden évben egy új fa vásárlására. m Jáhn Eszter, Tamási, BBÁG, 10. A AZ ADVENTI KÉSZÜLŐDÉS es a karácsony a legszebb időszak az évben. Azt az érzést, amely ilyenkor uralkodik az embereken, talán nem is lehet megfogalmazni, annyira csodálatos és utánozhatatlan. Előfordul advent tájékán, hogy idegesek az emberek a karácsony miatt, mert nem tudják, mit vegyenek a szeretteiknek. Tele vannak az üzletek ajándékok rengetegével, mégsem tudják sokan eldönteni, hogy mivel lephetnék meg hozzátartozóikat. Szerintem mivel ez az ünnep a szerétéiről és a családról szól, nincs is szükség akkora felhajtásra ajándékok terén. Az a legfontosabb, hogy amit adunk, teljes szívünkből jöjjön. Az ajándéknak azt kell AZ ADVENTI KOSZORÚ ősét 1839-ben egy né- “ ^ jP* met evangélikus lelkész, Johann H. Wiehern készítette eh egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyekből mindennap meggyújtott egyet, egészen karácsonyig. Az adventi naptár megalkotása egy német édesanyához kötődik, akinek a kisfia, Gerhard, nagyon várta a karácsonyi ajándékokat Ezért az anya egy kemény papírlapot 24 részre osztott, és mindegyikre tűzött egy darabka csokoládét. A gyerkőc minden este megehetett egyet Amikor már felnőtt, akkor sem felejtette el édesanyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett. Olyan naptárat készített, amin 24 ablakocska van, és mindegyikben van egy csokoládédarabka vagy egy cukorka. Nekik köszönhetjük tehát ezeket a kedves, szeretetreméltó szokásainkat ■ Nyúl Adrienn, Tolna, Sztárai Mihály Gimnázium, 8. A Mi ezt a szívből jövő ajándékot adjuk a természetnek karácsonyra
