Tolnai Népújság, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-12-18 / 49. szám
8 2011. DECEMBER 18., VASÁRNAP INTERJÚ schmittné makray katalin Hivatalból és magánemberként is az értékekre figyel, legyen az egy ajándék vagy a magyar termékek képviselete. De nagymamaként is igyekszik helytállni. IGYEKSZEM FONTOS ÜGYEK MEUE ÁUNI A karácsony és a karácsonyfa most is ugyanolyan lesz a Schmitt családban, mint az elmúlt negyvenöt évben. Makray Katalin, az egykori tornász és tévétornász nagymamaként fogja össze a családot, csak közben elnökfeleségként előtte kicsit több lesz a hivatalos elfoglaltsága. Fábos Erika- Ilyenkor advent idején sokkal több a hivatalos programja?- Hajaj, már hetekkel ezelőtt tele lett a naptáram, de nem bánom ezt a fáradtságot, másokkal lenni, együtt örülni ugyanúgy ráhangol az ünnepre, mintha befelé tudnék figyelni, és azért arra is lesz pár napom az ünnep előtt.- Hogyan választ a meghívások közül? Elsősorban karitatív programokra látogat el?- Nem ez a szempont, inkább az értékek mentén igyekszem választani. Ma például egy divatbemutatóra megyek és hazai iparművészekkel találkozom, lesz egy gyerekprogram és egy nyugdíjasklubba megyek délután. Utóbbi inkább személyes ügy, elvégre nyugdíjas vagyok, korábban is jártam oda és sok kedves ismerősöm van közöttük, igyekszem ezeket is számon tartani és ápolni, mert nem szeretném, ha a hivatalos ügyek felemésztenék ezeket az évtizedes emberi, baráti kötelékeket.- Gondolom, azért nem egészen ilyen nyugdíjaséveket tervezgettek.- Nem, nem ilyet. Mindig elég mozgalmas volt körülöttünk az élet, és azt tervezgettük, hogy majd szép, nyugalmas időskorunk lesz, hát ebből most csak a szép stimmel. Megtisztelő és csodálatos dolog egy ilyen feladatot kapni. Felelősség, hiszen többen figyelnek arra, amit mondok vagy amit cselekszem. Éppen ezért igyekszem kihasználni az adódó lehetőségeket és olyan helyzetekben megszólalni, olyan ügyek mellé állni, amit fontosnak tartok és ebben talán nemcsak a pozíció, hanem éppen a korom és az élettapasztalatom is segít, hitelessé tesz.- Meg a tévétorna. Húsz év fölött talán nincs is olyan ember itthon, aki ne ismerné önt régről, a képernyőről.- Ez valóban kikerülhetetlen, alig van nap, hogy ne hozná valaki szóba az utcán, a közértben, a piacon.- Ezek szerint a háztartási ügyeket ma is ön intézi.- Természetesen, de nem is volt ez kérdés, járok bevásárolni, főzök, megyek az unokáimért, szóval amikor nincs kötelező feladat a haza szolgálatában, nagyon igyekszem átlagos nagymamaként segíteni a családot.- Mit főzött például tegnap vacsorára? „A hétvégi családi programjaink szentek, csak a hivatalos elfoglaltságok írhatják néha felül az unokázős időnket”- Általában ebédet főzök, valami egyszerűt, legtöbbször egytálételeket, hétvégére, amikor pedig összejön a család, a gyerekek kedvenceit. Vacsorára rendszerint nem főzök, mert az nálunk nem főétkezés, a férjem és én is igyekszünk vigyázni az egészségünkre és olyankor már csak valami könnyű zöldség vagy tejtermék jöhet szóba. Nem az az asszony vagyok, aki úgy szereti a férjét, hogy jó tartalmas ételekkel eteti. Azt vallom, hogy egy nőnek vigyázni kell arra, akit szeret, az egészségére is és ötven-hat- van fölött ebben már tudato- sabbnak kell lenni, jobban oda kell figyelni.- Mindenesetre ügyesen vigyáz rá, hiszen már több mint negyven éve házasok.- 1966-ban házasodtunk ösz- sze, úgyhogy akkor annak egész pontosan 45 éve. Hosszú idő, az egyszer biztos, de boldogság belegondolni is, nagy adomány az élettől.- Manapság nem ez az általános. Mi a titka a hosszú házasságnak?- Nálunk az volt a titok, hogy gyorsan családot alapítottunk. Gyorsan jöttek a gyerekek, és onnantól az egy megváltozott felelősség, már nem mint férfi és nő működtünk csak együtt, hanem, mint apa és anya, és nekik akartuk a legjobbat, jó példát akartunk mutatni, és ez fegyelmezi az embert. Másrészt persze kell ehhez kitartás is és sok belátás, mert vannak viták, küzdelmes időszakok és azokat csak úgy lehet túlélni, ha két ember egyszerre akarja és tesz is érte. Manapság, ha valami elromlik, a legelső, ami eszébe jut a pároknak, hogy akkor váljunk el. Ha kilyukad a zokni, dobjuk ki. A mi korosztályunk még jobban tud értékelni dolgokat. Talán ezt kéne megtanulni tőlünk. A válás nem leegyszerűsít dolgokat, hanem mindent bonyolultabbá tesz.- Önök hogyan ismerkedtek meg?- A tatai edzőtáborban figyeltem fel rá, 1962-ben, ő fiatal vívó volt, 20 éves, én pedig 17 és tornász. Akkor ismerkedtünk meg és 1966-ban házasodtunk össze. Kedves és romantikus szerelem volt, majdnem első látásra és nagyon szépen udvarolt a férjem. Igaz, akkoriban azt mondogatta, hogy nagyon jó rácpontyot tud készíteni és nőisze- szélyt is tud sütni, amit ha belegondolok, a mai napig nem bizonyított.- Biztos csak nem volt alkalma. Egy köztársasági elnökre miben lehet számítani mondjuk az ünnepi készülődésnél?- Elég elfoglalt, úgyhogy karácsony estig legfeljebb abban, hogy átbeszélem vele az unokák ajándékait és a meglepetéseinket. Viszont a karácsonyfánkat mindig közösen, kettesben díszítjük fel.- A karácsonyfa minden évben egyforma?- A karácsony az állandóságNévjegy 1945. április 5-én Vasváron született, ahová Budapesten élő családja menekült a második világháború elől. 1961-ben érte el első kimagasló eredményét, amikor a mesterfokú tornász ob-n első helyezett lett. 1963- ban az év magyar tornásza címet nyert. 1964- ben a tokiói olimpián felemás korláton ezüstérmet szerzett. Schmitt Pállal 1966-ban kötött házasságot. a ’70-es években tűnt fel újra, a Magyar Televízió tv- torna műsorának volt állandó szereplője gyermekeivel. 1978-ban szerzett diplomát a Testnevelési Főiskolán. A 80-as években az aerobik egyik hazai meghonosítója volt. férjével három gyermekük van - Gréta, Petra, Alexa - és hat unokájuk - Gergő, Grácia, Vanda, Vendel, Vince, Flórián - született. 45 éve egymás mellett ról szól a családunkban. Évtizedek óta ugyanolyan a karácsonyfánk is, ugyanolyanok a díszek is. Annyi a különbség, hogy tíz évvel ezelőtt vásároltam egy műfenyőt. Sok gond volt az igazival és nagyon sajnáltam is a kivágott fákat, úgyhogy a lányokkal vettünk egy szépet. Örök fának hívom inkább, mert így szebben hangzik. Azt díszítget- jük és csak néhány ágat szoktam kérni a fenyőárusoktól a vázákba, hogy legyen egy kis karácsonyillat is.- Az állandóságot említette. Van olyan hagyomány, amit az ünnephez kötődően a gyermekkora óta őriz?- Az éjféli mise és az ünnepi menü. Édesanyám vezette be a családban, hogy borleves van, hideg sültek kaszinótojással és ma- jonézes salátákkal, valamint bejgli, amit mindig ő szokott sütni, ez az ő ajándéka, de mivel már 88 éves, néhány éve cukrászdában veszi meg nekünk, hogy az a hagyomány azért megmaradjon. Az ünnepi vacsora gyerekkorom óta ilyen és az benne a jó, hogy 24-én már semmit nem kell dolgozni vele a háziasszonynak, figyelhet az ünnepre és az éjféli misére is van ereje elmenni, mert nem abból állt a napja, hogy reggeltől estig a konyhában sütött- főzött aznap. Igaz, a 23-a így telik, de másnapra kialszom. A gyerekek is folytatják a hagyományt, a nagylányunk, aki Amerikába ment férjhez, ugyanezt készíti a családnak. Amikor először főzte, ötpercenként a telefonon lógtunk, hogy ugyanolyan legyen. Örülök, mert szerintem a szép ünnephez az ilyen, családi hagyományok is kellenek.- Együtt tudnak karácsonyozni mindannyian, hazajön a legnagyobb lányuk is az ünnepre?- Most sajnos nem, de a többiek mind nálunk lesznek, ahogy mindig. Idén mi látogattuk meg őket, vittem nekik több doboz zselés szaloncukrot ajándékba, mert anélkül sincs karácsony. Skype-on mindenesetre biztosan beszélünk velük szenteste is, nagyon jó, hogy ma már van erre lehetőség, így azért könnyebb távol lenni tőlük.- Amióta Schmitt Pál köztársasági elnök lett, nyilván sokat változott az élet önök körül. Kevesebb idejük jut egymásra?- Több az elfoglaltság, ezért több szervezést igényel, de nem vagyunk együtt sokkal kevesebbet. A hétvégi családi programjaink szentek, csak a hivatalos elfoglaltságok írhatják néha felül az unokázós időnket. Édesanyám velünk lakik, a gyerekek pedig jönnek-mennek pont úgy, ahogy eddig.- Az ajándékok meglepetések, vagy inkább praktikus dolgok, amire szükség van?- Folyamatosan gyűjtögetem az ötleteket és inkább arra figyelek, hogy mindenkinek -legyen valami személyes apróság, de valami olyan is, aminek hasznát veszi. Mi felnőttek már kinőttünk az ajándékokból, legfeljebb egy könyv vagy CD kerül a fa alá, inkább a gesztus kedvéért.- Az ünnepre is azokból a magyaros ruhákból választ, amiben gyakran láthatjuk?- Nem, itthon kényelmesebben öltözködöm, azokat a közszerepléseinkre tartogatom. Hét éve hordom ezeket a ruhákat, pedig már korábban is tetszettek és vettem is néhány darabot, de csak úgy éreztem, hogy mindegyik több egy kicsit egy-egy ruhadarabnál és ez nekem inkább lelki, mint öltözködési kérdés volt. Aztán az egyik nemzeti ünnepre úgy éreztem, ezt kell felvennem, mert valami olyat fejez ki a nemzeti büszkeségünkről, amit én is szeretnék, onnantól pedig ez valahogy természetesen alakult így.- A hazai ízek mozgalomnak is az élére állt és sokat szerepelt. Miért?- Azért, mert ez is valami olyasmit fejez ki, amit fontosnak érzek. Azt, hogy figyeljünk oda jobban egymásra, hogy rajtunk is múlik, hogyan élünk. Azzal ugyanis, ha hazai terméket, élelmiszert választunk, frissebb és jobb áruhoz jutunk, közben pedig hazai munkahelyeket, magyar termelőket támogatunk. Elismerjük egy másik ember munkáját, lehetőséget adunk neki, hogy öröme legyen abban, amit csinál. Ez nekem nem egyszerűen arról szól, hogy magyar, hanem ennél is többről. Arról, hogy nemcsak magunkra kell gondolnunk, hanem ha megtehetjük, akkor másokra is és ehhez tényleg csak annyi kell, hogy egy kicsit tudatosabban választunk a boltban, vagy a piacon.
