Tolnai Népújság, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-11-27 / 46. szám

2011. NOVEMBER 27., VASARNAP 13 MŰVÉSZBEJÁRÓ „Most sem vagyok gyáva ember" jazz A világhírű Tommy Vig dobos-vibrafonos új albumának bemutatójára készül Tommy Vig: másképp szól a dzsessz Amerikában, mint itthon Tommy Vig, az egyik leg­híresebb magyar dzsessz- dobos-vibrafonos az el­múlt ötven évben Ameri­kában dolgozott olyan hí­rességekkel, mint Frank Sinatra, Michael Jackson, Tony Bennet, Tom Jones, Miles Davis. Most új al­bumot készített magyar és klasszikus dallamokra. Mézes Gergely- Csodagyerekként indult. Mi­lyen volt hétévesen felnőtt ze­nészekkel játszani?- Csodagyereknek lenni sem csupa boldogság. Például azért, mert a csodagyerek folyamato­san felnőttek között van, és csak ideig-óriáig számít egyenrangú­nak. Azután vissza kell mennie a gyerekek közé, amit psziché­sen nem egyszerű feldolgozni.- Ez azt jelenti, hogy koraéret­té vált?- Zeneileg talán. Talán nem is ez a jó szó erre az állapotra, mert amúgy nem éreztem magam érettnek. Ugyanakkor felemelő volt, hogy apámmal és barátai­val játszhattam. Örültem, hogy elfogadtak. Értettem is a dolgo­mat, imádtam dobolni. Ráadásul felismertem azokat, akik szin­tén jól játszanak, különbséget tudtam tenni a jó és a középsze­rű zenész között.- Milyen volt a 40-es évek ma­gyar dzsesszélete?- Pezsgő, izgalmas. Rengeteg jó zenész játszott itt akkoriban, Bácsik Elek gitáros, Tabányi Mi­hály harmonikás, Radics Gábor hegedűs, csupa világszínvonalú muzsikus. Azt hiszem, ez volt a magyar dzsessz fénykora. Aztán a kommunisták leállították a dzsesszt, mondván az imperia­lista csökevény.- Ezért ment el?- Igen. De 1956-ban még itt voltam. Fegyverem ugyan nem volt, de elmentem a legtöbb hely­re, ahol történt valami, ahol lőt­tek. Lelkes voltam.- Nem félt a haláltól?- Tizennyolc évesen az ember nem fél semmitől. Még akkor sem, amikor november 18-án el­indultunk a határ felé, át az ak­namezőkön. Egyébként most sem vagyok gyáva ember.- Tudta, hogy az Egyesült Ál­lamok a végcél? Hogyan sike­rült boldogulnia eleinte? A könyvek szerint egy dollár volt a zsebében.- Igen tudtam, hogy Ameriká­ba megyek, hiszen az a dzsessz hazája. Tele voltam önbizalom­mal, azt hittem, már mindent tu­dok. Aztán szerencsére lehűtöt­tek, és még New Yorkban elmen­tem egy tanárhoz. Kiderült per­sze, hogy.korántsem tudok min­dent. Évekig jártam hozzá, míg meg nem tanultam, hogyan kell Amerikában dzsesszt játszani. Egyébként meg szerdánként le­jártam a szakszervezeti klubba. Ott lehetett ismerkedni. Kis idő múlva már hívtak mindenfelé játszani.- Hogyan kezdődtek el a na­gyobb volumenű koncertek?- Először is vettem egy vibra- font, az akkor elérhető legjobbat. De emellett jártam meghallgatá­sokra. Amerikában minden a te­hetségen múlik, ha jó vagy, hív­nak több helyre. Ezzel szemben Magyarországon benne kell len­ni egy bizonyos körben, hogy jó szereplési lehetőséget kapj. Enélkül outsider maradsz. Sajnos ilyen a mai magyar dzsesszvilág.- Nincs jó véleménnyel a ma­gyar zenei életről.- Általános magyar mentali­tásnak tűnik, hogy mi mindent tudunk, mi vagyunk minden­ben a legjobbak. Aztán amikor Névjegy 1938-ban született Budapes­ten. Hétéves komban „csoda­dobosként” tűnt fel. Nyolc­éves korában, Bécsben le­mezt készítenek vele a legki­válóbb osztrák szólistákkal. 1956 novemberében Bécsbe szökik. Joe Zawinullal lép fel. Az Egyesült Államokba uta­zik, hamarosan nevét a világ legjobb vibrafonosai között tartják számon. Pályafutása során fellép Fmnk Sinatrával, Rod Stewarttal, Michael Jack- sonnal, Diana Ross-szal, Tom JonesszaL Több mint 1400fel­vételen működött közre. 1984-ben Tommy Vig az Olimpiai Jazz Fesztivál főren­dezője Los Angelesben. 2008-ban Budapesten a Ma­gyar Rádió Szimfonikus Zer nekarával adja elő a forra­dalmi élményeit felelevenítő „Budapest 1956” című jazz- dob-versenyét. A THE TOMMY VIG ORCHESTRA. Welcome to Hungary! lemez-' bemutató koncertjét decem­ber 4-én tartják a Gödör Klubban. A koncerten közre­működik: Mia Kim (ének), Elek István (szaxofon), Schreck Ferenc (harsona), Hámori János (trombita), Cserta Balázs (tárogató), Joe Fritz (clarinet), Cseke Gábor (zongora), Sárkány Sándor (bőgő), Hor\'áth Zoltán (dob) egy-egy zenész szerencsét pró­bál Amerikában, kiderül, hogy nem így van. Nem egy zenész végezte taxisofőrként. Ott mást jelent a dzsessz, másképp játsz- szák, mint itthon. Aki nem ott születik, annak ezt nehéz meg­tanulni. Talán mindössze tíz olyan európai dzsesszzenész van, aki sikeres lett Ameriká­ban. Igaz, közülük négy ma­gyar.- Mi a különbség? A technika vagy hozzáállás?- Azt hiszem, ez utóbbi. Kell egy bizonyos lezserség. A ma­gyarok ezt nem nagyon tudják, mi nagyon meg akarunk felelni. Már a nyelvünk is olyan, hogy az első szótagon van a hangsúly. Az angol más, abban benne van a swing lüktetése.- Hogy került a könnyűzenei show-bizniszbe?- Megélni Amerikában is ne­héz a dzsesszből, a pénz a rock és a populárisabb műfajokban van. Viszont ha elismerik a tudásod, már bárkivel dolgozhatsz. Persze itt a minőség nagyon különböző. Tom Jonesszal például három éven át zenéltünk egy televízió- show-ban. Jó volt, de Frank Sinatrával mégis érdekesebb volt zeneileg. Las Vegasban Dean Martinnal játszottam a Sands Hotelben. Egyszer csak megje­lent egy csomó gyönyörű lány a színpadon, és annyira lenyűgöz­tek, hogy őket néztem a kotta he­lyett. Na ezen a helyen nem ma­rasztaltak, de nem is bánom.- Hogy került Michael Jackson zenekarába?- Quincy Jones (híres produ­cer, zenész - a szerk.) révén. De Jacksonnal élőben sosem játszot­tam, csak a lemezfelvételeken. Viszont egyszer Quincy Jones szólt, hogy kellene valami afrika­inak tűnő ütőhangszer. Mit te­hettem, kitaláltam egyet. Én, a magyar zenész. De mindenki­nek tetszett, Jacksonnak is.,- Miért költözött 2006-ban végleg haza?- Mert Amerika is megválto­zott az elmúlt ötven évben. Keve­sebb lett a szabadság és a dzsessz is átalakult. Én még el­kaptam egy ma már régimódi­nak számító vonalat, dolgoztam Judy Garlanddal, Tony Cur- tisszel. A korszak véget ért, és amit én tudtam, arra már nem volt kereslet. És ha már így ala­kult, miért ne szívjak európai le­vegőt, ahol respektálják a költő­ket, a zenészeket, a kultúrát? Amerikában csak az számít, hogy mennyi pénzt keresel, ott mindennek a pénz a mércéje.- Elkészült az új lemez. Kor­szakhatárt jelez a Welcome to Hungary cím?- A lemezt Magyarországon készítettük, egyedül David Mur- rayt (amerikai tenorszaxofonos- a szerk.) vettem fel Párizsban. Az albumon a kortárs dzsesszt kevertük klasszikus zenei átira­tokkal és ismert magyar dalla­mokkal. Olyanokkal, mint az Az a szép, a Ritka búza vagy a Csak egy kislány. Azt hiszem, ilyen Víg Tomi zenéje. Lovas Ildikó kapta a Rotary Irodalmi Díjat lovas Ildikó A kis kavics cí­mű műve nyerte el az idei Rotary Irodalmi Díjat; a há­rommillió forinttal járó elis­merésért Horváth Péter Bo­gárvérrel című regénye és Tóth Krisztina Pixel című műve versenyzett még. Az oroszok nem vetítik a Hodorkovszkij-filmet az oroszországi parlamenti választások közeledtével sorra mondják le a mozik a Mihail Hodorkovszkij bebör­tönzött üzletemberről szóló dokumentumfilm vetítését. A film december 1-jétől lenne látható, de a moszkvai mozik legtöbbje lefújta a ve­títéseket. Születésnapi Hooligans- koncert az arénában a hooligans együttes fennál­lásának tizenötödik évét ün­nepli a Papp László Buda­pest Sportarénában decem­ber 11-én. A zenekarnak nemrég jelent meg a dupla best of lemeze a legismer­tebb számaiból. drMáriás hírességei az Eriin Galériában drmáriásnak, azaz Máriás Bélának nyílik két párhuza­mos kiállítása az Eriin Galé­riában (Budapest, Ráday u. 49.) és a Galéria IX-ben (Rá­day u. 47.) december 2-án, pénteken 18 órakor. A Rock and Roll Hall of Fame ma­gyar jelöltjei közös címet vi­selő tárlatokon azok portréi láthatók, akik a művész sze­rint a „legesélyesebbek" ar­ra, hogy a világ felfigyeljen rájuk, például Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor. Gyurcsány drMáriás szerint Omega: tíz ingyenes koncert jövőre zene Az év végéig döntenek a turné hazai és határon túli állomásairól Írjon családtörténetet Friderikusz Sándorral Tíz ingyenes szabadtéri nagykon­cert már biztos 2012-ben az Ome­ga együttes 50. születésnapját ün­neplő, nemrég kezdődött jubileu­mi évben. Trunkos András, a ju- büeumi év főszervezője elmondta: az alapvető elképzelés az volt, hogy az Omega 50. születésnap­ján ingyenes nagykoncerteken játsszon. „Tíz ilyen fellépés vidé­ken, illetve a határokon túl a ma­gyarok lakta területeken már biz­tos, és az is eldőlt, hogy a záró koncert 2012. szeptember 23-án Budapesten lesz.” A pontos helyszínek egyelőre nem publikusak, de úgy tudjuk, a vidéki városok között lesz Szeged, Debrecen és Székesfehérvár, emellett az Omega koncertezik Erdélyben, a Vajdaságban és a Felvidéken is. Szó van egy tavaszi sportcsarnokturnéról is, ezekről ez év végére születhet végleges döntés. Kóbor János, az Omega énekese szeptemberben arról be­szélt, hogy dolgoznak az Omega Rhapsody című szimfonikus ze­nekari produkció magyarországi előadásának előkészítésén is. Ami a lemezeket illeti, még nem dőlt el, lesz-e jövőre új Ome- ga-stúdióalbum, viszont a régi kislemezeket és ritkaságokat tar­talmazó Kiabálj, énekelj! című CD, valamint Mihály Tamás basz- szusgitáros szólólemeze már megjelent. Az Omega a múlt hé­ten vette át a Pro Urbe-díjat Tar­lós István főpolgármestertől. ■ Molnár György és Kóbor János. Még nem tudni, lesz-e stúdióalbum. könyv Friderikusz Sándor Ame­rikában talált rá erre az előzmé­nyek nélküli, sajátos műfajú könyvre, amelyet megvásárolt és kissé átdolgozott. Nem is könyv ez, hanem amolyan emlékkönyv, amely az olvasó családjának emlékkönyve lehet. Az én családom - Össze­gyűjtött emlékek cí­mű kötet lehetőséget nyújt arra, hogy min­denki saját szavaival mondhassa el családja történe­tét. Közel 500 kérdés segíti eb­ben, köztük olyanok is, amelyek esetleg magától eszébe sem ju­tottak volna senkinek. Minden kérdés után bőven van hely ki­fejteni - azaz végiggondolni - a család, a szülők, a nagyszülők és unokatestvérek életét, felidéz­ni a legszemélyesebb családi emléktárgyakat és szokásokat, a családi titkokat. így olyan kötet állhat össze, amelyet garantáltan megőriz majd a család több generációja. „Mit nem adnék, ha anyám hátrahagyott volna egy ilyen nagyon személyes kötetet - mondja Fride­rikusz Sándor. - Ebből egészen biztosan sokkal többet tudhat­nék a tágabb értelemben vett családomról, akikről - e kötet hí­ján - alig van emlékem, és akik­kel alig van kapcsolatom.” ■

Next

/
Thumbnails
Contents