Tolnai Népújság, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-11-27 / 46. szám

2011. NOVEMBER 27., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Még nem halt éhen a paksi költő rebel Nagy Lajos-díjat kapott, kilencedik kötete jelent meg idén LászkS-Kovács Gyula: Unom, hogy a megye csak Babitsból áll. Bár most már Baka meg Mészöly is beletartozik Egy új kötet, egy díj. Ez az idei év egyenlege László-Kovács Gyula szá­mára. A paksi író-költő élete során próbálkozott ezzel is, azzal is. Ma már azzal foglalkozik, amit tud és szeret: ír. A nehe­zen kategorizálható, sok­szor rebellisnek nevezett irodalmár ennek ellené­re nem tud és nem akar mást mondani, mint ed­dig, mert Illyéssel egyet­értve azt vallja, aki fel­hagy az írással, az igaz­mondást hagyja abba. Vida Tünde- Azt tudtam, hogy a díj létezik, de azt nem, hogy két fokozata van - mondja László-Kovács Gyula a Nagy Lajos-díjról, ame­lyet azért tart sokra, mert a szakma ítéli oda, nincs mögöt- | te sem politika, sem valamiféle J civil szervezet. |- Nem nyomulunk. Volt idő- S szak, amikor próbáltunk részt venni a megye irodalmi életé­ben, de nem jártunk nagy si­kerrel - reagál a felvetésre, miszerint nem volt túl nagy híre annak, hogy megkapta a díjat, s egyébként is ritkán hallani felőle. Hozzáteszi: ezt úgy próbálja meg ideologizál- ni, hogy a költészet, az írás tel­jesen magányos műfaj, ma­gányt kíván.- Ebbe belefér, hogy az em­bernek van egy olyan párja, aki ráadásul ugyanezzel fog­lalkozik?- Persze. Nem állítanám, hogy egymásra nem vagyunk hatással, de az irodalmi mun­kánkban ez nem jelenik meg, és egyébként sem egy műfajt képviselünk. Tudjuk egymást tesztelni, átnézzük egymás írá­sait, aztán én is ragaszkodom a megszokott stílusomhoz, írás­módomhoz, és Rózsa is.- Hogyan határoznád meg a magadét?- Nevezték nemzeti avant­gárdnak, posztmodernnek, mondták, hogy nem lehet kate­gorizálni, nincs előzménye, nem követi senki. A mostani laudációban az szerepelt, hogy jól ötvözöm a huszonegyedik századi gondolatokat, irányza­tot az archaikus, biblikus nyel­vezettel. Ezt a díjat valószínű­leg elsősorban a prózámért kap­tam. Már régóta készülök egy prózai kötet kiadására. Részle­tek már jelentek meg. Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy rövi­desen húszoldalnyit közöl az Ezredvég.- A verseid nem éppen szok­ványosak. Ez a prózára is igaz?- Én végtelenített mondato­kat írok. Nem használok nagy­betűket, gondolatjellel válasz­tom el a mondatokat. Verseim­ben, de mondjuk inkább azt, hogy költemények, nem hasz­nálok rímeket, legfeljebb belső rímeket. Nem foglalkozom az­zal, hogy alliterál-e.- Miért?- Mert így tudom megírni. Megjelenik a kép a fejemben, azt írom le. Prózában is.- Mikor érintett meg az iro­dalom szele?- Tizenhat-tizenhét éves ko­romban. Közhely, de én akkor már Byront olvastam, még ta­lán meg is van az a kötet. Meg Edgar Allan Poe A hollóját. ' Nagy olvasó voltam... ■ Megjelenik a kép a fe­jemben, azt írom le. Prózában is.- Hogy lettél a nagy olvasó­ból író?- Próbálkoztam mindennel, mint minden fiatal. Kezembe fogtam a gitárt. Az ecsetet. Ál­lítólag jó grafikus lettem vol­na. Az írás maradt meg. Nem is óhajtok mással foglalkozni.- Mi volt a kenyérkereső fog­lalkozásod?- Voltam minden. Biztosítási ügynök, próbálkoztam újság­írással. Most már nem vagyok sehol. Abból élek, amit írok.- Abból meg lehet élni?- Nem, de még nem haltam éhen. Szerkesztek is, kisebb-na- gyobb rendszerességgel jelen­nek meg írásaim.- És a könyvek?- Úgy érzem, kezd kialakul­ni egy mecenatúra. Valójában nem vagyok elégedett a kortárs költők elismertségével. A mű­vészek jelentős része szenved ettől. Vannak sztárfestők, sztár­írók, egy szűk kör... De nekünk vidéken nehezebb a helyze­tünk. Azt szoktam mondani: át- kos provincializmus jellemzi Tolna megyét, annak ellenére, hogy jelentős irodalmi múlttal rendelkezik. Istentagadó mon­datot mondok, de nagyon unom, hogy a megye csak Ba­bitsból áll. Bár most már Baka István meg Mészöly is beletar­tozik, de nagyon rossz szájízem van amiatt, hogy egyetlen ne­gyedévente megjelenő folyóirat van. És abban is bízom, hogy megszűnik ez az áldatlan álla­pot, amiben bal- meg jobbolda­li irodalomról beszélünk. Egy irodalom van, és az a magyar irodalom.- Elégedetlen vagy?- Örök elégedetlenség van bennem, de talán ez visz előre. Szeretném azt, hogy ha az em­ber meg van áldva vagy verve Pályakép LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA 1957-ben született Szek­szárdin. Első versei 1982- ben jelentek meg. Dolgo­zott újságíróként, szer­kesztőként, főszerkesztő­ként, szerkesztette a Kéz­jegy antológiát. Jelenleg szellemi szabadfoglalko­zású (ró. Első kötetét tár­sával, Acsádi Rozáliával közösen 1994-ben adták ki. Első önálló könyve Koldus-piétá címmel 1999- ben látott napvilágot. Má­ig kilenc kötetet mondhat magáénak, a legutóbbi - az Én szeretem az éjsza­kát - 2011-ben jelent meg. 2001-ben irodalomszerve­zői munkájáért a Tolna Megyei Művészetért díjat, irodalmi munkásságáért pedig a Csányi-díjat kap­ta. 2010-ben elnyerte a Pákolitz Alapítvány szer­zői díját, idén pedig Nagy Lajos-díjjal jutalmazták. bármilyen talentummal, tudjon azzal foglalkozni, ne azzal, hogy miből él meg. Mélységesen el­szomorít, ha arról értesülök, hogy elismert írók nyomorog­nak. Nagyobb szolidaritásra lenne szükség.- És még mire?- Az egészség a fontos és az írás. Én az igazat mondást tar­tom nagyon fontosnak. Ha nem mondom ki, a szavak bennem ragadnak és kísértenek. Illyés Gyula jut eszembe, aki azt mondta: ’...ki a versírást abba­hagyja. Az igazmondást hagyja abba.’ Azt vallom, hogy nem szépet kell írni, hanem igazat.- Most olyan világot élünk, hogy lehet?- Én úgy gondolom, hogy egy íróember kritikus kell, hogy le­gyen. Nem kötelezheti el magát semmilyen politikai irányvonal mellett. Nem foglalkozom vele. Én kimondom. Nem érdekel, ki mit gondol. Engem mindig rebel­lisnek tartottak, és nem is akarok megváltozni. Legfeljebb konszo­lidálódom kicsit, éles helyzetek­be már nem megyek bele. JEGYZET A drága Borisz bevallom őszintén, egyszer- kétszer már megcsapott a megbánás halvány szele Bo­risz örökbefogadását illetőn. Mostanság azonban egyene­sen aggaszt a dolog. Borisz egy nagyjából féléves ku- tyus. Még kéthónapos sem volt, amikor az utcán talál­tuk. Rögtön tudtam, hogy re­ménytelen a helyzet: egysze­rűen olyan tüneményes volt, hogy nem lehetett nem sze­retni. fajtáját tekintve UV, azaz ut­cai vegyes. Egyebek között éppen ezért aggaszt az ebadó bevezetése. Mert ugye, ha törzskönyvvel a nyakában ta­láltuk volna, könnyen kide­ríthetnénk a fajtáját. így leg­feljebb eskü alatt leszünk kénytelenek azt vallani, hogy magyar vizsla és mondjuk kuvasz keveréke, azaz ma­gyar fajta sarja, s mint üyen, jogosult az adómentességre. a névválasztás helyességé­ben sem vagyok biztos. Le­het, hogy időben a Bors, Bó- kony, Vajk, vagy valamelyik másik ősmagyar névre kelle­ne váltanunk. még így sem biztos, hogy megússzuk az ebadót, sőt, az is meglehet, hogy emelt ösz- szeget kell fizetnünk, mert veszélyesnek nyilvánítják Boriszt. Úgy hírlik, hogy eb­be a kategóriába azokat az ebeket sorolják, amelyekről „fizikai vagy pszichikai álla­potuk alapján feltételezhető, hogy sérülést okozhatnak”. Borisz barátságos, de örök­mozgó négylábú, mindig láb alatt van. Ha hasra esik ben­ne az illetékes és megsérül, semmi nem ment meg min­ket az emelt szintű adótól. Meg aztán az is előfordulhat, hogy éppen akkor jönnek, amikor a derék kutyus neve­lőszüleit, azaz Zsuzsi és Fru­zsi macskánkat utánozva a virágcserépbe gömbölyödve alszik, vagy a kutyaól tetején grasszál, és a hivatalos sze­mély, a magát macskának képzelő kutya láttán úgy ítéli meg, hogy veszélyes. Mert aki látja, megszakad a röhö­géstől. Több mázsa élelmiszert adományoztak szegény karácsony Két napig adakozhattak a vásárlók a szekszárdi üzletben A szekszárdi listát a 144-szeres véradó vezeti Több száz kilónyi tartós élel­miszert gyűjtöttek össze a Ma­gyar Élelmiszerbank-egyesület önkéntesei pénteken és szom­baton a szekszárdi Tescóban. A hipermarketbe érkező vásárlók figyelmét az önkéntesek mellett a vevőszolgálat is felhívta arra, hogy adakozhatnak a rászoruló családok számára. Heim Ká- rolyné önkéntes lapunk kérdé­sére elmondta, lisztet, étolajat, konzerveket, cukrot adomá­nyoztak a jóérzésű emberek. - Főleg akkor lettek nyitottak az ide érkezők, amikor mondtuk nekik, hogy nem pénzt kérünk, hanem bármilyen tartós élelmi­szert elfogadunk, amit az üzlet­ben megvettek. Egy fiatalember annyira jószívű volt, hogy jó néhány konzervet is vásárolt - tette hozzá. Az egyesület idén a CIB Bank támogatásával, vala­mint a bank 700 önkéntes mun­katársának bevonásával szerve­zett karácsonyi adománygyűj­tést az Auchan, a Metro, a Penny Market és Tesco áruházláncok üzleteiben. A szervezet alapítása óta több mint 20 ezer tonna élelmiszert osztott szét 500 karitatív és civü szervezeten, illetve önkormányza­ton keresztül több mint 500 ezer rászorulónak, összesen 4,5 mil­liárd forint értékben. Ám közle­ményük szerint az utóbbi egy év­ben megduplázódott a segítséget kérők száma az országban. Az önkéntesek a bevásárlóközpontban kérték a vásárlók jóindulatát szekszárd Több városban tar­tanak ezekben a napokban a vér­adók napjához, november 27-hez kötődő rendezvé­nyeket. A szekszár­di ünnepség szom­baton volt a Kolping- iskolában. A Vörös- kereszt három vezetője - dr. Kis Mária megyei elnök, Gulyás Ka­talin megyei igazgató és Kissné Hóner Magdolna városi elnök - köszöntötte a véradókat és a szervező munkát végzőket. A harmincszoros, negyven- szeres, ötvenszeres és hatvan­szoros véradók mellett, van két hetvenszeres - Sándor József és Vas István -, egy nyolcvanszo­ros - Heckmann Mátyásné - és egy kilencvenszeres véradója is - Ágócs József - a megyeszék­helynek és környékének. A ren­dezvényen részt ve­vők közül a 108-szo- ros véradó, Szabácsy József számított csúcstartónak. Az igazi bajnok a 144-szeres vér­adó, Kardos Árpád, ám ő nem volt jelen. Tolna megyeiek közül külön­böző országos díjakban része­sült Papp István, Horváth Zsolt, Kozmáim György és a Gemenc Volán Zrt. További elismerést ka­pott szervező munkájáért Nagy Józsefné, a véradómozgalom tá­mogatásáért pedig a Jako Fém- árugyár Kft. ■ W. G. ■ Nagy Józsefné szervező is ka­pott elismerést. I d á <

Next

/
Thumbnails
Contents