Tolnai Népújság, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)
2011-11-25 / 276. szám
2011. NOVEMBER 25.. PÉNTEK - TOLNAI NÉPÚJSÁG INTERJÚ 5 válság Élhető világot nem lehet pusztán szép gondolatokra és nosztalgiára építeni. A baj igazából ott kezdődik, amikor az emberek éhesek és fáznak. Akik korábban jól jártak, most könnyebben vészelhetik át a gazdasági nehézségeket KAPÁLÁS NÉLKÜL NEM MEGY! Iádból senki nem készül munkába. Nincs megszokott életforma, amit követni tud. Ózdon már az utcán van az a nemzedék, aki nem az apját, a nagyapját sem látta dolgozni menni. Ezek a gyerekek nem születtek rossz embernek, de szüleik, s maga az állam is hitt a nagy illúzióban, hogy ezen a helyzeten majd segít a piac. Nem segít. A tőke és a piac oda megy, ahol van élet. Ahol nincs, oda az államnak kell mennie.- Ennyire atyáskodó államra van szükség?- Nem! Felelős államra, amely a társadalom minden csoportja számára ad lehetőséget. Senki helyett nem lehet az életét leélni, nem lehet elmenni dolgozni, de az egyes ember döntéséhez mozgásban levő gazdaságra van szükség. Ennek fenntartása elképzelhetetlen közszolgáltatás nélkül. Kell tehát elérhető árú közösségi közlekedés, iskola- rendszer, amely a nélkülözhetetlen és szükséges ismeretek mellett gyakorlati lehetőséget és reményt nyújt. Értelmiségre nagy szükség van, de kétkezi munkát végző szakemberek nélkül nincs jól működő gazdaság. Ez nem azt jelenti, hogy minden falu végére gyárat kell építeni, de kell olyan közösségi közlekedés, amellyel a munkahelyek viszonylag olcsón elérhetők.- A témánál vagyunk. Vasút. Mire vár a MÁV?- Ami 30-40 év alatt leromlott, azt nem lehet egy év alatt rendbe hozni. De el lehet kezdeni... Piac kell, verseny kell- mondták annak idején, s létrehoztak több mint száz kisebb-nagyobb céget, hogy majd ezek versenyeznek. Nem versenyeztek. Érthető okok miatt, hiszen diesel adagolót csak egy cég gyártott, és azt tőle lehetett beszerezni. De eljátszották a közbeszerzést, 3-4 cég egymásnak számlázott, de semmi sem lett olcsóbb. Sőt! Káosz lett. Ezért is 28 milliárd forintról 330 milliárdra nőtt a veszteség úgy, hogy 2005-ben egyszer már a MÁV jegyzett tőkéje nullára íródott, két tételben mintegy 170 milliárd forintot juttatott a költségvetés. Most negyvenegyné- hány cég van a MÁV körül, de lényegében négy nagy csoport működteti. Ezeknek a szervezed összevonása is megkezdődött. A jövőben egységes vagyonkezelési és utasítási rend lép életbe. 2012 első negyedére pedig vélhetően a jogi kérdéseket is rendezni lehet.- A MÁV-ról azt tartják, hogy egy nagy, fenekeden zsák...- Ez egy nagy tévedés. Nem akarom elvtelenül védeni a vasutat, jó néhány dolgot csinálhatna jobban, de számoljunk egy kicsit A MÁV az idén 330-350 milliárd forintot költ el. Ebből a kötelező pályahasználati díj 90-100 milliárd forint, 100 milliárd forint a mintegy 40 ezer ember költsége, a többit lehet a vasút működésére fordítani. A legnagyobb költség az energia, amely 50-60 milliárd forint lé- hát igazából mennyi jut a MÁV-ra? Ahhoz, hogy elindítson naponta 2600 szerelvényt, 20 ezer ember kel fel hajnali fél négykor. A magyar vasút működik, minden gondja és aluldnanszírozottsága ellenére. S ne feledjük: évek óta azt a pénzt sem kapta meg, amit a költségvetésben neki szántak. Hitelt vetedek fel vele helyette, amelynek a kamaderhei most komoly gondot okoznak. Azt vallom: amíg nem tudjuk, hogy mit akarunk, addig legalább ne romboljunk. Azért nem foglalkozunk egyelőre a szárnyvonalakkal. Több helyen ez az utolsó szalmaszál. Ha ezt felszámoljuk, esély sincs a felzárkózásra, a gazdaságba, a társadalomba való bekapcsolódásra. Van, akinek lehetőséget és pénzt kell adni, míg másnak pusztán teret, hogy elindulhasson a kilábalás felé - mondta Fónagy János államtitkár, amikor válaszolt munkatársunk kérdéseire. Hozzátette: érdeksérelmek nélkül nincs kibontakozás. Lengyel János- Az elmúlt másfél év kevés volt ahhoz, hogy radikális változásokat hozzon a magyar gazdaságban, elsősorban azért, mert a válság hatásaitól nem tudjuk füg- gedeníteni magunkat - mondta Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára. - Az embereket az érdekli: mikor lesz jobb. Nem lehet csak azzal érvelni, hogy azon uniós országok közé tartozunk, amelyeknek a helyzete nem romlik, hanem javul. S azok közé, akik nem egyre kiszolgáltatottabbak a nemzetközi bankvilágnak, hanem igyekeznek - nagy nehézségeken és komoly erőfeszítések árán - függetleníteni magukat. Ezek tények, amelyekről annak tükrében kell beszélni, hogy látjuk Görögország vergődését, s azt, hogy Olaszország, a világ egyik legerősebb gazdasági hatalma milyen gondokkal küzd. Spanyolországról is keveset beszélünk. Miközben a német és a francia adófizető is egyre gyakrabban teszi fel a kérdést: meddig kell neki finanszírozni más ország adósságát. Ilyen körülmények között kellett kormány- programot, egy új költségvetési javaslatot letenni az asztalra, amelynek középpontjában az államadósság csökkentése áll. 2002-ben 53 százalék volt az állam- adósság, amikor most átvettük, akkor 82 százalék. Ez nagyon sok!- A válság miatt?- Fontos sajátosság, hogy a válság Magyarországot legyengült állapotban találta. Ehhez társult például az, hogy 2002-től visszavonták a forintalapú kedvezményes hitelezést, amellyel letaglózták az építőipart. Arra hivatkoztak, hogy ez fokozott terhet jelent a költségvetésnek. Igaz! Minden támogatás teher. Csak az a kérdés, mit erősít. Annak idején ez komoly megrendelést jelentett az építőiparnak, miközben segített a családok otthonteremtésében. Tudjuk: volt, aki a második, harmadik lakásához kért és kapott támogatott hitelt, tehát befektetett. Amikor ez a lehetőség lezárult, megnyílt az út a devizaalapú hitelezés előtt. Hiába voltak figyelmeztető hangok, ezek többnyire süket fülekre találtak. Sokan elcsábultak az akkor jónak tűnő hitelkonstrukciók kapcsán. Ráadásul többen autót is így vettek, s fedezetül a lakást ajánlották. Való igaz: nem kell a luxusterepjárók tulajdonosait sajnálni. De lássuk be: sokaknak a bejáráshoz, gyermekek szállításához kellett egy gépkocsi. Nekik lehet azt mondani, hogy az üzlet kockázattal jár, de a döntő többség az első lakását kockáztatja.- Van-e esély arra, hogy visszalépjünk a megszokott életszínvonaltól, mivel ez a hiteleknek köszönhető?- Nehéz ügy. Ha azt mondják: köny- nyebb lesz, nem nézzük, hogy az miből van. Medgyessy Péter a kormányváltás után megtartotta ígéretét, de nem számolt a következményeivel. Nincs abban semmi rossz, ha valaki könnyíteni akar a sorsán, ha van miből! De visszaütött a dolog! Ráadásul lelassult a gazdaság. Most, amikor a németek 2,5 százalékos növekedéssel számoltak, mi 1,5 százalékot kalkuláltunk. Mára kiderült: ennek „A vasúti szárnyvonal az utolsó szalmaszál. Ha ezt is felszámoljuk, akkor esély sincs a gazdaságba való bekapcsolódásra.” A fiatalok már a nagyszüleiket sem látták munkába menni. —aiiM—aa— nincs reális alapja. Az emberek a köny- nyebb, olcsóbb megoldást keresik. De egy felelős kormánynak az a dolga, hogy a realitásokból kiindulva korlátok közé szorítsa e törekvéseket. Amikor pedig itt a baj, akkor nem mondhatja az embereknek: ti vettétek fel a hitelt, gondoltátok volna meg, mit írtok alá, mert ettől még emberek százainak, ezreinek nem lesz fedél a feje felett. Vagy éppen a saját házukban fagynak meg, mert nem tudják kifizetni a íűtés költségét. Ez nem moralizálás, ez nagyon is gyakorlati kérdés.- Ki fizeti a révészt?- Nincs egyetlen üdvözítő megoldás. Több ajánlatot kell kidolgozni. S lesznek olyanok is, akiket el kell helyezni, mert nem mehetnek családok a szabad ég alá. Az ilyen állami intézkedések érdeksérelemmel járnak. Érdeksérelmet jelent a korábbi évek haszonélvezőinek, a bankoknak, s azoknak, akik tudatosan használták ki úgymond a „jó idők jó lehetőségeit”. Amikor ők előadják a hattyú halálát, akkor tudnunk kell: ott és akkor az átlagosnál sokkal jobban jártak. Most ne mondják azt, hogy tönkremennek, mert az elmúlt években realizálták azt a többletet, amelynek a segítségével számukra túlélhető ez a helyzet.- Meg lehet élni spórolásból?- Nem! Csak meghatározott időt lehet átvészelni. A tartalékaink végesek. Azért kell gyorsan felszámolni az öröklött helyzetet, hogy növekedési pályára állhasson az ország. Nem örömteli intézkedések ezek, de nem béníthatják meg az országot. Nem megszorítani, kilábalni kell. Szükség van arra is, hogy az emberek akarjanak javítani saját sorsukon. Erre számos lehetőség kínálkozik.- Sok évtizedes átok a szerkezetváltás elmaradása...- Annak idején az első bányák bezárásával kezdődtek a bajok, sok tízezer bányász került az utcára. A 90-es évekre az ipari szerkezetváltás gondja szinte agyonnyomott számos régiót. Ezek a problémák halasztást nem tűrő módón erősödtek fel 2011-re.- Mi a megoldás?- Egy ország életét nem lehet kapálás nélkül megszervezni. Szép dolog a digitalizáció, a művészeti és irodalmi tevékenység és sorolhatnám, de végső soron a földeket művelni kell. Tehát termelő munka nélkül nincs kilábalás, nincs felemelkedés. Ma már sok százezer ember van - sokszor egyéni szándéktól függetlenül - elzárva attól, hogy mozdulni tudjon. Persze hiányzik a példa is, már a harmadik-negyedik generáció születik úgy, hogy reggelente a csaNévjegy fónagy János Vilmos Budapesten született 1942-ben. Jogász, gazdasági vezető, politikus. 1998 és 2000 között a Gazdasági Minisztérium, majd rövid ideig a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára. EZT KÖVETŐEN 2002-ig közlekedési és vízügyi miniszter. 2007-től a Fidesz MPSZ budapesti elnöke. 2010- től a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára. Nős, egy gyermeke és két unokája van. v
