Tolnai Népújság, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-11-20 / 45. szám

2011. NOVEMBER 20., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Laci bácsi igazi férfi a színpadon Wünsch László nézete szerint a tánc olyan, mint az anyanyelv Vida Tünde- Nagyon jó volt! - kezdi a be­szélgetést kérdést sem várva Tomcsányi Éva. - Felment a színpadra és azt mondta: hatvan... plusz húsz. Amilyen kacagás volt! De olyant táncolt a színpadon.... - meséli lelkesen félje születésnapi ünnepségéről. Derűsen, fiatalos mesélnek, eközben előkerül a két könyv, amelyet néhány éve közösen írtak a táncról. Ezek is, a művészházaspár barátsá­gos, dunaújvárosi lakása is du­gig tele van pályafutásuk emlé­keivel. Hol egy fényképre, hol egy relikviára mutatnak rá, mi­közben fel-felidézik ennek a szép és gazdag pályafutásnak néhány fontosabb állomását. Dunaújvárosba - mondja a férj- a minisztérium helyezte őket a főiskola elvégzése után. Más­hová szánták őt, de akkor már eltervezték, hogy összeháza­sodnak és Dunaújvárosban volt kettejük számára munka. Wünsch Lászlót, aki Diósgyőrben született, már na­gyon fiatalon „fel­fedezték” . A 750- es Regős cserkész- csapat tagjaként már üzenkét évesen a népművészettel fog­lalkozott, dalokat, táncokat gyűjtöttek. A híres diósgyőri Vasas Táncegyüttesben táncolt, amikor tehetséges fiatalokat to- borzók bukkantak rá. Javasla­tukra jelentkezett a Színművé­szeti Főiskola tánc és koreog­ráfus tanszakára. Tomcsányi Évára, azaz Tomi­ra - ahogyan feleségét még ma is szólítja - már az első közös táncon szemet vetett. - Az első Wünsch László és felesége, Tomcsányi Éva. Barátságos dunaújvárosi lakásuk is dugig tele van pályafutásuk emlékeivel. páros tánchoz, és a balettban a padödőhöz szabad volt párt vá­lasztani. És ő egy az egyben hozzám jött - meséli Éva asz- szony. - Kipécéztem a legcsi- nosabbat - teszi hozzá Laci bá­csi. Felesége szinte kacéran kö­szöni meg a bókot. Ki hinné, hogy az ominózus közös tánc több mint hatvan éve volt. - So­ha nem hagyott békét, aminek én nagyon örültem. Sokat jár­tunk táncszínházba, operába, mindig úgy in­tézte, hogy mel­lettem legyen - folytatja a törté­netet. Azt már férje idézi fel, sőt meg is mutatja, hogy miket raj­zolt „Tominak” a kollokviumok alatt a tankönyveikbe. Szemmel látható a harmónia, ezért bugyutának tűnik a kér­dés, hogy előny vagy inkább hátrány, hogy szakmabeliek. - Előny természetesen - állítják egyetértésben. Soha nem volt szakmai rivalizálás, sőt kimon­dottan sokat jelentett a munká­ban a másik hozzá- és megérté­se. A tánc olyannyira fontos volt számukra, hogy valóban annak Növendékeit si­került a tánc iránti szeretettel beoltania. szentelték az életüket, még gyermeket sem vállaltak. Cse­rébe sok-sok fiatalt taníthattak. Hogy mennyit? Laci bácsi igyek­szik számba venni: - Háát, az Éva több mint negyvenezret itt Dunaújvárosban. Én meg? Nem tudom. Még annál is többet - mondja nevetve. Ma három aktív csoportja van, Rácalmáson, Dunavecsén és Madocsán. Régen nyaranta tánctábort rendezett átlagosan 200 táncos részvételével. A hu­szadik táján úgy gondolta elég volt, abbahagyta. Tizennégy év szünet után, engedve a tánco­sok ösztönzésének, újraindítot­ta. Idén nyáron már a negyedik Nosztalgia Wünsch-tábort tar­tották. Wünsch László nézete sze­rint a tánc olyan, mint az anya­nyelv. Először a magyar tánco­kat kell megtanulni, mindenki­nek a saját faluja táncát, aztán a szomszéd községét és utána körülnézni távolabb. Magyaror­szágon óvodáskortól magyar táncot kellene tanulnia minden­kinek, mutat rá. Tanítványai­nak mindig azt szokta monda­ni, s örömére ezt többségük ma­gáévá tette: az első a szeretet, az odaadás, a lojalitás, mások meg­becsülése az összetartás. Nö­vendékeit sikerült ezzel a gon­dolattal és a tánc iránti szeretet­tel beoltania. A többségük évti­zedeken át kitartóan részt vett a próbákon, fellépéseken. Hogy mi a titka, azt Évike igyekszik megfejteni.- Egyetlen próbáról nem hi­ányzik, egyetlen késése nincs, és úgy tud fegyelmezni, hogy nem bánt meg senkit. A tanít­ványai produkciójából sugár­zik az erő. A férfi igazi férfi a színpadon, sorolja. Férje hozzá­fűzi, ő akkor érzi jól magát, ha a táncosok megvalósítják azt, s olyan légkört teremtenek az előadásukon, amit elképzelt. - A színpadnak vannak törvény- szerűségei, azt a táncban is be kell tartani. Ha valaki színpad­ra lép, annak érzelemben kell adnia valamit a nézőknek - hangsúlyozza. - Jól érzem ma­gam, nagyon örülök, hogy ta­níthatok és örülök, hogy a tán­cosaim várnak a próbákra, örömmel fogadnak - mondja a kérdésre, hogy hogyan érzi ma­gát nyolcvanesztendősen. Arra már nem ilyen egyértelmű a válasz, hogy miből merít erőt a munkához. Szeretet és lelkese­dés, illetve kötelességtudat, mert élete során mindig azt tar­totta szem előtt, hogy amit vál­lalt, azt teljesítse. Névjegy: Wünsch László koreográfus, tánctanár 1931-ben született Diósgyőrben. A Színház- és Filmművészeti Főiskola kore­ográfust tanszakának elvégzé­se után Dunaújváros kulturá­lis életének kibontakozásá­ban vállalt szerepet. Megala­pította a Dunai Vasmű Mű­vészegyüttesét, a Fekete-Fehér Modern Táncegyüttest. A du­naújvárosi Országos Vasas Fesztiválok aktív kezdeménye­zője, számos - köztük a ma- docsai - néptáncegyüttes szer­vezője, művészeti vezetője a Duna mindkét partján. Fe­lesége Tomcsányi Éva balett­mester, akivel hatvan éve él­nek és dolgoznak együtt, 1987-ben közösen alapították meg ország első alapfokú táncművészeti iskoláját. Madocsán ünnepelte nyolcvanadik születés­napját Wünsch László, a számos kitüntetés mel­lett Magyar Köztársaság Ezüstkeresztjével is elis­mert koreográfus és ba­lettmester, aki több mint húsz éve a Madocsai Ha­gyományőrző Néptánc­együttes művészeti veze­tője. Az elmúlt évtizedek alatt számos együttest alapított és vezetett, több tízezer fiatalt tanított. JEGYZET 1*s Cinikus vagyok, de vállalom cinikus vagyok Hanem tudtam volna ezt eddig ma­gamról, akkor a héten bizto­san meglepett volna ez a rám, illetve az egyik kérdé­semre tett megjegyzés. Hogy mindenki értse, miről van szó, igyekszem konkré­tabban fogalmazni. A megyei cigány önkormányzat egymil­lió forintot elkülönített arra, hogy a tagjai a Vatikánba utazzanak, s valamilyen - tisztes - távolságból láthas­sák XVI. Benedek pápát Sőt, ha Isten is úgy akarja, beszél­jenek vele. Ez utóbbiban azért kétkedem. De legyen úgy. ám van, ami sehogy sem fér a fejembe. A roma vezetők egyfolytában panaszkodnak, hogy kevés a pénz, amivel az önkormányzatuk gazdál­kodhat - ebben persze iga­zuk van -, nincs támogatás, működésképtelenek a roma kisebbségi önkormányzatok, nem tudják segíteni a cigány gyerekek iskolázottságának növelését, egyesek pedig - sőt, szerintem elég sokan - egyenesen éheznek. Mégis van, aki fel tud háborodni azon a (valóban cinikus) kérdésen, hogy: „Ennyire megszaladt a cigány önkor­mányzatnak?” Mert ezt kér­deztem, hallván a hírt. persze, felháborodni min­denkinek van joga. De sze­rintem vannak sokan a roma értelmiségiek közül is ebben az országban, akik nem fel­tétlenül illetnék ezt a kérdést az adott helyzetben a cinikus jelzővel, hanem inkább egyet- értenének vele. azt gondolom, egyeseknek fel kellene emelkedniük, má­soknak meg egy kicsit csöndben kellene maradni­uk. Talán nekem is. Csak én nem tudok, mert a cinizmu­som nem engedi. Meg aztán a lelki üdvömnél egyelőre előrébb tart a fontossági sor­rendben a fejlődés, az egzisz­tenciateremtés, sőt - kis túl­zással - az életben maradás. akármennyire cinikusan hangzik is ez. Segítettek szakmát, pályát választani foglalkoztatás Naponta ezernyi diák forult meg az egyetemi kar épületében Hat nemzet régészeit fogadta a megyei múzeum szekszárd Véget ért szombaton a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Karán a pályaválasztási kiállítás, amelyen a szakmata­nulástól a diplomaszerzésen át a felnőttképzésig mindent sorra vettek a szervezők. A kedden kezdődött program első napján a felnőttképzők standjait állítot­ták fel, szerdán az egyetemek mutatkoztak be, s természete­sen a továbbtanulni szándékozó középiskolásokat várták a ren­dezvényre. Csütörtöktől szom­batig az általános iskolát befeje­zők számára kínáltak választá­si lehetőségeket a különféle kö­zépiskolák, szakképző intézmé­nyek képviselői. A rendezvényeken lehetőség volt tesztek kitöltésére, képes­ségvizsgálatokra, felvételi inter­jú kipróbálására, önéletrajz-írá­si ismeretek elsajátítására. Az iskolaválasztási, pályaválasztá­si lehetőségek mellett munka­erő-piaci információkhoz is jut­hattak a résztvevők. Közel harminc, oktatással fog­lalkozó kiállító érkezett az or­szág egész területéről, s össze­sen több ezer látogató érdeklő­dött a különféle standoknál. A megyeszékhely egyik legna­gyobb összevont intézménye, a Szent László TISZK nyílt órákat és szakmai foglalkozásokat is tartott, ezzel is segítve, pályára irányítva a piacképes szakmá­kat kereső diákokat. ■ T. R. A gyerekek igazán széles kínálatból válogathattak az elmúlt héten Hat nemzet régészei tanácskoz­tak a napokban Tengelicen. Odor János Gábor, a Wosinszky Mór Megyei Múzeum igaz­gatója lapunk kérdé­sére elmondta, a kon­ferencia A Hatalom aranya, az arany hatal­ma címet kapta. Az intézmény a programsorozat 23. rendezvé­nyét a Lipcsei Egyetem Régésze­ti Tanszékével közösen szervezte.- A Duna menü területek első évezredének történétét kutató mintegy 30 szakember tartotta az előadásokat a Hotel Orchideában szerdától péntekig, szombaton pedig egy kirándulással zártuk a programot, megtekintettük Szek­szárd és Paks múzeumait, vala­mint Pécs történelmi emlékeit, nevezetességeit. A konferencia szervezését, ahogyan a program- sorozatot is az Oszt­rák Tudományos Akadémia, a Magyar Tudományos Akadé­mia valamint a Bécsi Egyetem régészeti intézetei támo­gatták - mondta az igazgató, aki előadóként is is részt vett az an­gol és német nyelven folyó konfe­rencián, mégpedig az 1967-ben feltárt regölyi, aranyakkal teli fe­jedelmi női sírhelyen talált tár­gyak rekonstrukcióját ismertette a német, osztrák, cseh, lengyel, szlovák és magyar résztvevőkkel. A sorozat legközelebbi állomása Nyitrán lesz. ■ R. T. ■ Kirándulással zárták a prog­ramot.

Next

/
Thumbnails
Contents