Tolnai Népújság, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-11-20 / 45. szám
2011. NOVEMBER 20., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Laci bácsi igazi férfi a színpadon Wünsch László nézete szerint a tánc olyan, mint az anyanyelv Vida Tünde- Nagyon jó volt! - kezdi a beszélgetést kérdést sem várva Tomcsányi Éva. - Felment a színpadra és azt mondta: hatvan... plusz húsz. Amilyen kacagás volt! De olyant táncolt a színpadon.... - meséli lelkesen félje születésnapi ünnepségéről. Derűsen, fiatalos mesélnek, eközben előkerül a két könyv, amelyet néhány éve közösen írtak a táncról. Ezek is, a művészházaspár barátságos, dunaújvárosi lakása is dugig tele van pályafutásuk emlékeivel. Hol egy fényképre, hol egy relikviára mutatnak rá, miközben fel-felidézik ennek a szép és gazdag pályafutásnak néhány fontosabb állomását. Dunaújvárosba - mondja a férj- a minisztérium helyezte őket a főiskola elvégzése után. Máshová szánták őt, de akkor már eltervezték, hogy összeházasodnak és Dunaújvárosban volt kettejük számára munka. Wünsch Lászlót, aki Diósgyőrben született, már nagyon fiatalon „felfedezték” . A 750- es Regős cserkész- csapat tagjaként már üzenkét évesen a népművészettel foglalkozott, dalokat, táncokat gyűjtöttek. A híres diósgyőri Vasas Táncegyüttesben táncolt, amikor tehetséges fiatalokat to- borzók bukkantak rá. Javaslatukra jelentkezett a Színművészeti Főiskola tánc és koreográfus tanszakára. Tomcsányi Évára, azaz Tomira - ahogyan feleségét még ma is szólítja - már az első közös táncon szemet vetett. - Az első Wünsch László és felesége, Tomcsányi Éva. Barátságos dunaújvárosi lakásuk is dugig tele van pályafutásuk emlékeivel. páros tánchoz, és a balettban a padödőhöz szabad volt párt választani. És ő egy az egyben hozzám jött - meséli Éva asz- szony. - Kipécéztem a legcsi- nosabbat - teszi hozzá Laci bácsi. Felesége szinte kacéran köszöni meg a bókot. Ki hinné, hogy az ominózus közös tánc több mint hatvan éve volt. - Soha nem hagyott békét, aminek én nagyon örültem. Sokat jártunk táncszínházba, operába, mindig úgy intézte, hogy mellettem legyen - folytatja a történetet. Azt már férje idézi fel, sőt meg is mutatja, hogy miket rajzolt „Tominak” a kollokviumok alatt a tankönyveikbe. Szemmel látható a harmónia, ezért bugyutának tűnik a kérdés, hogy előny vagy inkább hátrány, hogy szakmabeliek. - Előny természetesen - állítják egyetértésben. Soha nem volt szakmai rivalizálás, sőt kimondottan sokat jelentett a munkában a másik hozzá- és megértése. A tánc olyannyira fontos volt számukra, hogy valóban annak Növendékeit sikerült a tánc iránti szeretettel beoltania. szentelték az életüket, még gyermeket sem vállaltak. Cserébe sok-sok fiatalt taníthattak. Hogy mennyit? Laci bácsi igyekszik számba venni: - Háát, az Éva több mint negyvenezret itt Dunaújvárosban. Én meg? Nem tudom. Még annál is többet - mondja nevetve. Ma három aktív csoportja van, Rácalmáson, Dunavecsén és Madocsán. Régen nyaranta tánctábort rendezett átlagosan 200 táncos részvételével. A huszadik táján úgy gondolta elég volt, abbahagyta. Tizennégy év szünet után, engedve a táncosok ösztönzésének, újraindította. Idén nyáron már a negyedik Nosztalgia Wünsch-tábort tartották. Wünsch László nézete szerint a tánc olyan, mint az anyanyelv. Először a magyar táncokat kell megtanulni, mindenkinek a saját faluja táncát, aztán a szomszéd községét és utána körülnézni távolabb. Magyarországon óvodáskortól magyar táncot kellene tanulnia mindenkinek, mutat rá. Tanítványainak mindig azt szokta mondani, s örömére ezt többségük magáévá tette: az első a szeretet, az odaadás, a lojalitás, mások megbecsülése az összetartás. Növendékeit sikerült ezzel a gondolattal és a tánc iránti szeretettel beoltania. A többségük évtizedeken át kitartóan részt vett a próbákon, fellépéseken. Hogy mi a titka, azt Évike igyekszik megfejteni.- Egyetlen próbáról nem hiányzik, egyetlen késése nincs, és úgy tud fegyelmezni, hogy nem bánt meg senkit. A tanítványai produkciójából sugárzik az erő. A férfi igazi férfi a színpadon, sorolja. Férje hozzáfűzi, ő akkor érzi jól magát, ha a táncosok megvalósítják azt, s olyan légkört teremtenek az előadásukon, amit elképzelt. - A színpadnak vannak törvény- szerűségei, azt a táncban is be kell tartani. Ha valaki színpadra lép, annak érzelemben kell adnia valamit a nézőknek - hangsúlyozza. - Jól érzem magam, nagyon örülök, hogy taníthatok és örülök, hogy a táncosaim várnak a próbákra, örömmel fogadnak - mondja a kérdésre, hogy hogyan érzi magát nyolcvanesztendősen. Arra már nem ilyen egyértelmű a válasz, hogy miből merít erőt a munkához. Szeretet és lelkesedés, illetve kötelességtudat, mert élete során mindig azt tartotta szem előtt, hogy amit vállalt, azt teljesítse. Névjegy: Wünsch László koreográfus, tánctanár 1931-ben született Diósgyőrben. A Színház- és Filmművészeti Főiskola koreográfust tanszakának elvégzése után Dunaújváros kulturális életének kibontakozásában vállalt szerepet. Megalapította a Dunai Vasmű Művészegyüttesét, a Fekete-Fehér Modern Táncegyüttest. A dunaújvárosi Országos Vasas Fesztiválok aktív kezdeményezője, számos - köztük a ma- docsai - néptáncegyüttes szervezője, művészeti vezetője a Duna mindkét partján. Felesége Tomcsányi Éva balettmester, akivel hatvan éve élnek és dolgoznak együtt, 1987-ben közösen alapították meg ország első alapfokú táncművészeti iskoláját. Madocsán ünnepelte nyolcvanadik születésnapját Wünsch László, a számos kitüntetés mellett Magyar Köztársaság Ezüstkeresztjével is elismert koreográfus és balettmester, aki több mint húsz éve a Madocsai Hagyományőrző Néptáncegyüttes művészeti vezetője. Az elmúlt évtizedek alatt számos együttest alapított és vezetett, több tízezer fiatalt tanított. JEGYZET 1*s Cinikus vagyok, de vállalom cinikus vagyok Hanem tudtam volna ezt eddig magamról, akkor a héten biztosan meglepett volna ez a rám, illetve az egyik kérdésemre tett megjegyzés. Hogy mindenki értse, miről van szó, igyekszem konkrétabban fogalmazni. A megyei cigány önkormányzat egymillió forintot elkülönített arra, hogy a tagjai a Vatikánba utazzanak, s valamilyen - tisztes - távolságból láthassák XVI. Benedek pápát Sőt, ha Isten is úgy akarja, beszéljenek vele. Ez utóbbiban azért kétkedem. De legyen úgy. ám van, ami sehogy sem fér a fejembe. A roma vezetők egyfolytában panaszkodnak, hogy kevés a pénz, amivel az önkormányzatuk gazdálkodhat - ebben persze igazuk van -, nincs támogatás, működésképtelenek a roma kisebbségi önkormányzatok, nem tudják segíteni a cigány gyerekek iskolázottságának növelését, egyesek pedig - sőt, szerintem elég sokan - egyenesen éheznek. Mégis van, aki fel tud háborodni azon a (valóban cinikus) kérdésen, hogy: „Ennyire megszaladt a cigány önkormányzatnak?” Mert ezt kérdeztem, hallván a hírt. persze, felháborodni mindenkinek van joga. De szerintem vannak sokan a roma értelmiségiek közül is ebben az országban, akik nem feltétlenül illetnék ezt a kérdést az adott helyzetben a cinikus jelzővel, hanem inkább egyet- értenének vele. azt gondolom, egyeseknek fel kellene emelkedniük, másoknak meg egy kicsit csöndben kellene maradniuk. Talán nekem is. Csak én nem tudok, mert a cinizmusom nem engedi. Meg aztán a lelki üdvömnél egyelőre előrébb tart a fontossági sorrendben a fejlődés, az egzisztenciateremtés, sőt - kis túlzással - az életben maradás. akármennyire cinikusan hangzik is ez. Segítettek szakmát, pályát választani foglalkoztatás Naponta ezernyi diák forult meg az egyetemi kar épületében Hat nemzet régészeit fogadta a megyei múzeum szekszárd Véget ért szombaton a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Karán a pályaválasztási kiállítás, amelyen a szakmatanulástól a diplomaszerzésen át a felnőttképzésig mindent sorra vettek a szervezők. A kedden kezdődött program első napján a felnőttképzők standjait állították fel, szerdán az egyetemek mutatkoztak be, s természetesen a továbbtanulni szándékozó középiskolásokat várták a rendezvényre. Csütörtöktől szombatig az általános iskolát befejezők számára kínáltak választási lehetőségeket a különféle középiskolák, szakképző intézmények képviselői. A rendezvényeken lehetőség volt tesztek kitöltésére, képességvizsgálatokra, felvételi interjú kipróbálására, önéletrajz-írási ismeretek elsajátítására. Az iskolaválasztási, pályaválasztási lehetőségek mellett munkaerő-piaci információkhoz is juthattak a résztvevők. Közel harminc, oktatással foglalkozó kiállító érkezett az ország egész területéről, s összesen több ezer látogató érdeklődött a különféle standoknál. A megyeszékhely egyik legnagyobb összevont intézménye, a Szent László TISZK nyílt órákat és szakmai foglalkozásokat is tartott, ezzel is segítve, pályára irányítva a piacképes szakmákat kereső diákokat. ■ T. R. A gyerekek igazán széles kínálatból válogathattak az elmúlt héten Hat nemzet régészei tanácskoztak a napokban Tengelicen. Odor János Gábor, a Wosinszky Mór Megyei Múzeum igazgatója lapunk kérdésére elmondta, a konferencia A Hatalom aranya, az arany hatalma címet kapta. Az intézmény a programsorozat 23. rendezvényét a Lipcsei Egyetem Régészeti Tanszékével közösen szervezte.- A Duna menü területek első évezredének történétét kutató mintegy 30 szakember tartotta az előadásokat a Hotel Orchideában szerdától péntekig, szombaton pedig egy kirándulással zártuk a programot, megtekintettük Szekszárd és Paks múzeumait, valamint Pécs történelmi emlékeit, nevezetességeit. A konferencia szervezését, ahogyan a program- sorozatot is az Osztrák Tudományos Akadémia, a Magyar Tudományos Akadémia valamint a Bécsi Egyetem régészeti intézetei támogatták - mondta az igazgató, aki előadóként is is részt vett az angol és német nyelven folyó konferencián, mégpedig az 1967-ben feltárt regölyi, aranyakkal teli fejedelmi női sírhelyen talált tárgyak rekonstrukcióját ismertette a német, osztrák, cseh, lengyel, szlovák és magyar résztvevőkkel. A sorozat legközelebbi állomása Nyitrán lesz. ■ R. T. ■ Kirándulással zárták a programot.
