Tolnai Népújság, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)

2011-11-12 / 265. szám

TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2011. NOVEMBER 12., SZOMBAT 4 KÖRKÉP- Szépen egyél, kisfiam, mert kukoricára térdepelteik, és nem fizetem tovább a lakástakarékodat! Kényszer szülte közös élet generációk A fiatalok nehezen tudnak saját otthont teremteni Tisztújításra készül a paksi iparoskor PAKS Tisztújításra készül az egyesületként működő Paksi Iparos és Vállalkozói Kör. Az el­nökség tagjainak novemberben lejár a mandátuma, dr. Hüse Ist­ván viszont csak három éve töl­ti be az elnöki tisztséget, de a ter­veknek megfelelően a teljes veze­tőséget újraválasztják. Dr. Hüse István azt mondta, nem az ő tisz­te megítélni, hogy eredményes volt-e az elmúlt időszak, erről a tagok mondanak véleményt a választáson.- Az általam meghatározott út az iparoskor közösségének ér­dekérvényesítése - vázolta. Mint mondta, ezt az érdekérvényesí­tést egyféleképpen, piaci szabá­lyok alapján tudja csak elképzel­ni. Az iparoskor legnagyobb elő­nye és lehetősége, hogy közös­ségben gondolkodva hamarabb ismer fel folyamatokat, gyorsab­ban tud felkészülni rá és ver­senyképessé válik - húzta alá. Hozzáfűzte, hogy a városvezetés­sel sikerült korrekt kapcsolatot kialakítani, és azt is eredmény­nek tartja, hogy a közbeszerzési döntőbizottság munkájában részt vehetnek. ■ V. T. A dombóvári gólyákat is fióka korban gyűrűzik Egy rendkívül rossz év után most egy jót zárnak a madará­szok, már ami a fehérgólya-állo- mány szaporodását illeti. Tavaly fészkenként 1,65 volt a szaporu­lat átlagosan, míg idén 3,1 fióka kelt szárnyra. A dombóvári madarászcsoport országos viszonylatban is a leg­aktívabbak és a legnagyobb lét­számúak közé tartozik. Közel szá­zan vannak. Gólyamegfigyeléssel régóta és nagy intenzitással fog­lalkoznak, Nagy Sándor vezetésé­vel. Olyan is előfordult 2-3 helyen - a dombóvári csoport működési területén -, hogy egy-egy gólyapár hat fiókát nevelt, ami nagy ritkaságnak számít, s csak élelemben bő esztendőkben for­dul elő. Az egész országban mind­össze 15 olyan fészekről tudnak, ahol hat kisgólya cseperedett fel. Még kirepülés előtt meggyű­rűzik a fiókákat, így a vonulási útjuk nyomon követhető. A leg­több gólya Észak-Afrikában és Izraelben tölti a telet. ■ W. G. Vannak fiatalok, akik az úgynevezett kapunyitási pánik miatt nem akarnak leválni a szüléikről. Van­nak azonban olyan fiata­lok is, akik szeretnének, de nem tudnak. Venter Marianna Az elmélyülő válság, a nem mér­séklődő munkanélküliség, az egyre csökkenő reálértékű bé­rek, a lakásvásárlási kölcsönök elérhetetlensége együttesen egy egyre jellemzőbb jelenséget pro­dukál. Nevezetesen a kényszerű többgenerációs együttélést. Eb­ben az esetben a fiatalok nem azért nem válnak le a szülőről, mert nem akarnak, hanem azért, mert esélyük sincs a saját családi fészek megteremtésére. A harmincéves Ildikó és párja a lány szüleivel élnek egy ház­ban, egy Szekszárdhoz közeli fa­luban. A fiatalok mindketten a megyeszékhelyen dolgoznak, keresetük nem éri el a statiszti­kai hivatal által megállapított magyar átlagot (bruttó 220 ezer forint). Ildikó mindig is a szülői házban lakott, István négy éve költözött párjáékhoz.- Ha tehetnénk, elköltöznénk, de anyagilag nem engedhetjük meg magunknak. A páromnak svájci frank alapú hitele van, amíg az le nem jár, esélyünk sincs arra, hogy önálló életet kezdjünk. Ez pedig, optimista számítások szerint is még leg­alább három év. Van egy örökölt, nem túl jó állapotú házunk a fa­luban, ha eljön az ideje, azt sze­retnénk felújítani, de a legszeré­nyebb számítások szerint is leg­alább ötmillió forint kellene hoz­zá. Hogy honnan fogjuk előte­remteni, az még kérdéses. így hát egyelőre maradunk, alkal­mazkodunk, de nagyon szeret­nénk már saját otthont - mondja Ildikó. A fiatal nő azt is elmondta, hogy romantikus, menyasszo­nyi ruhás, nagyszabású lako­dalomra nem is gondolnak. A lakodalommal kapcsolatos ter­veik között maximum egy na­gyon szűk körű családi vacso­ra szerepel. A fenti példa nem egyedi, nem ritka, sőt... Egyre terjed a jelenség, hogy a fia­talok anyagi okok miatt nem tud- ják elhagyni a szülői családi fészket. A jelenségről dr. Jász Krisztinát, a Szociális Munka és Szociálpolitikai Intézet adjunk­tusát, a PTE Illyés Gyula Kar szo­ciológus egyetemi oktatóját kér­deztük.- A jelenség egyre inkább ter­jed, ma már urbánus és vidéki térségekben egyaránt érzékelhe­tő. A www.kontramuhely.hu adatai alapján a 25-34 év közöt­ti magyar nők 27,2 százaléka, a férfiak 42,5 százaléka lakik a szüleivel. Gyakran kényszeregyüttélé­sek jönnek létre, te­hát sok esetben nem egy belülről fakadó döntés által létrejött többgenerá­ciós együttélésről beszélünk ma már. Azon szülők esetében, akik inkább alapvetően önállóság­pártiak, és nem szeretnék minél tovább a „fészekben” tartani a gyermeküket, ez akár komoly konfliktushelyzetet okozhat. Az egyébként többnyire önállósod­ni kívánó fiatalok-számára szin­tén. Még inkább kitolódik az önálló családalapítás ideje, és még kevesebb gyerek születhet - mondja dr. Jász Krisztina. A jelenség tehát létezik, a kényszer pedig nagy úr. Félő, hogy a tendencia tovább folyta­tódik, és még több fiatal, illetve fiatal pár kényszerű hosszú évekkel kitolni a családalapítást. A tízmillió alá csökkent népessé­get figyelembe véve, a következ­mények beláthatatlanok. A borászok ismét pályázhatnak marketingre A Bormarketing Bizottság határo­zata alapján ismét lehet támoga­tásra pályázni a magyar borokat, borászatokat, a hazai borkultúrát népszerűsítő projektekkel. A mos­tani keretemelésnek köszönhetőn további bruttó 125 millió forint áll rendelkezésre a profilba illeszke­dő marketingtevékenységekre. A vissza nem térítendő, utófinanszí­rozású támogatás mértéke akár 70 százalék is lehet, összege mi­nimum félmillió, maximum há­rommillió forint A lehetőség de­cembertől él. A bizottság koráb­ban már 100 millió forintot külö­nített el kifejezetten azzal a céllal, hogy a kistermelők erőfeszítéseit támogassa. ■ M. L Rendhagyó közgazdasági elképzelések simontornya Gyér érdeklődés kísérte Varga András elektromér­nök, rendszerszervező előadását, pedig fontos témáról értekezett A Jövőalapú társadalom és állam- háztartás címmel referált a hall­gatóságnak a vendég. Egy ország csak akkor gazdagodhat, ha az ál­lampolgárai gazdagodnak - mondták elődeink, s ez persze napjainkban is igaz. Most még megvan erre a lehetőség, de gyor­san kell cselekedni - mondta az előadó. Egy másfajta gazdaságpo­litikát ismertetett, mely jobban szolgálja a közösségi célokat, együtt ugyanis a szerző vélemé­nye szerint minden hatékonyabb. Az most a legfőbb probléma, hogy nagyobb a gyártási kapaci­tás, mint a megrendelések ösz- szessége, ezért sok a munkanél­küli. Véleménye szerint ezen úgy lehetne segítehi, hogy akár há­romszorosára emelnék a munka­béreket, így megnövekedne a vá­sárlóerő, nőne a fogyasztói igény. Az áfát viszont emelni kellene, így azonos versenyhelyzet terem­tődne a multinacionális cégek és a kistermelők között, ez ösztönző­leg hatna a belföldi gyártókra és forgalmazókra. A fogyasztás-fel­halmozás arányára is kedvezően hatna ez az elképzelés, megszün­tethető lenne a feketegazdaság, s kevesebb a láthatatlan jövedelem. „Hass, alkoss, gyarapíts: s a ha­za fényre derűi!” - Kölcsey-idé- zettel fejezte be előadását Varga András. ■ V. L Nem sok jó várható a kényszerűségtől A kényszer szülte együttlakás hatása egyértelműen negatív, az egyre mélyülő válság önma­gában is új típusú konfliktuso­kat eredményez, ami még meg­terhelődhet ezzel a faktorral is. Ha egy szisztematikus kö­zösségfejlesztés indulna be, akkor mérsékelhetők lennének a jelenség negatív hatásai. A szociológus nem lát olyan kezdeményezést, ami érdem­ben foglalkozna ezzel a proble­matikával. A további negatív hatások kivédése érdekében több szociológiai vizsgálatot kellene ebben a tárgyban le­folytatni a minél előbbi be­avatkozás irányainak kidolgo­zása érdekében. ■ Komoly konf- liktushelyze- tet is okozhat. PROMÓCIÓ Számtalan életet segített a világra dr. erdősí ervin A szülész-nőgyógyász idén vette volna át arany diplomáját ,Nem étiem hiába,életeket segítet­tem világra” - olvasható a ma egy éve elhunyt dr. Erdősi Ervin szü­lész-nőgyógyász főorvos fejfáján. A gondolatot így folytathatnánk: Ahol tudtam, segítettem, fájdal­makat enyhítettem/ Testi-lelki pa­naszokat meghallgattam, betege­imet gyógyítottam/ Életeket segí­tettem világra, nem éltem hiába. Igen. Attól az embertől, attól az orvostól búcsúztunk egy éve, aki a családon kívül az egész életét a választott pályának szentelte. Aki nem várt ezért külön elismerést, elég volt szá­mára, hogy tudta: mindent megtett, amit szaktudása, lelki­ismerete szerint meg lehetett tenni. Dr. Erdősi Ervin Dr. Erdősi Ervin 1961 őszén a POTE-n kapta meg az orvosi dip­lomát, majd hamarosan elfoglal­ta állását a szekszárdi kórház szülészet-nőgyógyászati osztá­lyán. 1965-től már szakorvos­ként dolgozhatott tovább. Emlékezzünk dr. Erdősi Ervin­re, aki szigorúan fegyelmezett, igazságos, lelknsmeretes, csak az igaz emberi értékeket elfogadó, azt be is tartó ember volt! Magas kö­vetelményeket állított, elsősorban önmagával szemben. Véleményét, meggyőződését nyíltan vállalta. Soha nem tudott önző érdekből másként szólni, tenni, barátkozni. Hű maradt a választott pályá­hoz, ami számára valóban hiva­tást jelentett. így a diploma átvé­telétől nyugdíjazásáig, és még az után is, szinte élete utolsó napjá­ig ennek a megyének, városnak, kórháznak szülész-nőgyógyász szakorvosaként dolgozott. Készült a 2011-es évre. Tervei voltak. Évfordulókra, az Arany- diploma átvételére készült és tán egy elismerő kézfogásra, az ötven éven át megyénkben végzett fo­lyamatos, a nehéz időkben is ki­tartó, lelkiismeretes munkájáért Minderre már nem kerülhe­tett sor. De ha hallhatná az el­vesztése óta naponta őt méltató visszaemlékezéseket azoktól, akiket ő segített, meghallgatott, gyógyított vagy világra segített, most biztosan azt mondaná: Nem éltem hiába! Évforduló a lengyel függetlenség napja alkalmából koszorúkat helyeztek el tegnap a bonyhádi Magyar-Lengyel Baráti Társaság tagjai a szeptem­berben felavatott emlékműnél. A tiszteletadás annak szólt, hogy 1918. no­vember 11-én, 123 év után Lengyelország visszanyerte szabadságát és egységességét. Azt megelőzően az országot az Osztrák-Magyar Monar­chia, Oroszország és Németország felosztották egymás között - ismertet­te Surján József, a bonyhádi baráti társaság elnöke. A képen: Búzási Erbieta (balra), Tatai Zoltán és Surján Paula, a társaság tagjai koszorúznak

Next

/
Thumbnails
Contents