Tolnai Népújság, 2011. október (22. évfolyam, 230.-255. szám)

2011-10-17 / 243. szám

4 EGYHÁZI TŰKOR TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2011. OKTÓBER 17., HÉTFŐ Református parókiát alakítanak ki Tamásiban tamási Az egyházmegye és az egyházkerület segítségé­vel megvásárolták a gyüleke­zeti ház melletti épületet - tájékoztatta lapunkat Né­meth Gézáné, a református gyülekezet gondnoka. Kiala­kítják a református parókiát, ahol majd a helyi református lelkész lakik. A ház belső ta­tarozását megkezdték, ennek befejezése után kerül sor a lelkész beiktatására, (vl) Hangversenyen mutatja be CDiét a Gárdonyi-együttes szekszárd Lemezbemutató hangversenyt tart október 21- én, pénteken 19 órától Szek- szárdon, az evangélikus templomban a Gárdonyi Zol­tán Református Együttes. Az érdeklődők meghallgat­hatják a Naszladi Judit által vezényelt kórus új, Szívemet hozzád emelem című CD-jére felvett műveket A CD-lemezt Tilled Aurél egyetemi tanár, karnagy mutatja be, köszön­tőt Pálos Miklós, a megyei ön- kormányzat alelnöke mond. Áhítatot tart Peterdi Dániel esperes, a Dunamelléki Refor­mátus Egyházkerület főjegy­zője. A belépés díjtalan, (gy) REFORMÁTUS EGYÜTTES Szent Mónika-közösségek regionális találkozója decs Deesen tartják a Szent Mónika-közösségek regioná­lis találkozóját, melyen a du- nafóldvári, a dunakömlődi és a decsi keresztény édes­anyák vesznek részt október 29-én, szombaton. A találko­zó 10 órakor szentmisével kezdődik, 11 órától előadást hallgathatnak meg a résztve­vők, majd beszélgetésen ve­hetnek részt. A Faluházban elfogyasztott közös ebéd után 13.30-kor közös imádsággal fejeződik be a találkozó, (gy) A vizet borrá változtató Jézus szerepét Dlusztus Ders alakította A csoda című Kis Pál-darabban a Nemzeti Borozó udvarán Misztériumjáték a borozóban hit A címszereplő gyakorló hívő, az író a Biblia útmutatását követi Már könyv alakban is megjelentek Kis Pál Ist­ván misztériumjátékai. A csoda című művét, a szekszárdi szüreti prog­ram részeként évről évre színre viszik. Wessely Gábor Az idei szekszárdi szüreti prog­ram részeként, a Nemzeti Borozó udvarán adták elő A csoda* című verses színjátékot. Az író-rendező Kis Pál István az első jézusi cso­datételt dolgozta fel, verselte meg: a víz borrá változtatását a kánai menyegzőn. A darabot már több­féle szereposztásban, több hely­színen bemutatták, a szekszárdi Vármegyeháza udvarától, a buda­pesti Halászbástyáig. Most Dlusz­tus Ders egyetemi hallgató ját­szotta Jézus szerepét, aki közép- iskolás korában Kis Pál István ta­nítványa volt. A fiatalember mérnökinforma­tikusnak készül, de nemcsak a szoftverek világában mozog ott­honosan. Gyakorló hívő, rendsze­resen ministrál. Lelkivilágához közel áll a Kis Pál-mű. Alakította már Simont is ebben a darabban. Azt mondja, hogy a korábbi pró­bákon minden szöveget megjegy- zett, nem okozott gondot neki a címszerep eljátszása. Életében az hozott fordulatot, hogy egyszer, felső tagozatos ko­rában betévedt egy hittanórára, s aztán ott is maradt A pécsi egyetem infor­matikusai között mindenki egyéniség, mindenkinek meg­van a maga különle­gessége. Az övé ez: a hit. Kis Pál István elégedett volt minden szereplővel. Borászokat és a város más polgárait is be­vonta. Az a célja, hogy ez a da­rab a szekszárdi szüreti mulat­ság állandó eleme legyen, de ne profi színházi produkcióként, hanem egy olyan előadásként, melynek részesei az amatőr sze­replők, sőt a nézők is. Színhe­lyül a most felújítás alatt álló Vármegyeháza udvarát tudná leginkább elképzelni. Többször nyúlt már szakrális témához Kis Pál István. De hang­súlyozza, hogy ezen alkotásain keresztül is a mai világról mondja el gondolata­it. Első ilyen műve Szent Mártonról szólt. A misztikus játékot először a szekszárdi újvárosi templom­ban mutatta be, Orbán György és Teli Edit közreműködésével. Az Alisca Borrend és a Kertbarátkor vezetői kérték, hogy készítsen műsort Márton-napra; így szüle­tett meg a Szent Márton Gregoriá­numa. A szerzetesrend-alapító Márton volt az első szent, aki nem vértanúsággal, hanem élet­vitelével és munkájával érdemel­te ki a magasztalást. Ez fogta meg a szerzőt, s mivel a nézőknek is tetszett, következhetett az újabb alkotói erőpróba, a kánai meny- nyegző megéneklése. A zenés be­tétek a Komjáthiak szerzemé­nyei. S hogy teljes legyen a Kis Pál-trilógia, a szerző írt még egy misztériumjátékot, Keresztelő Szent János utolsó órája címmel. Később, kötetbe rendezve is megjelentette ezeket a munká­it. Fontosnak érezte a borvidék szempontjából, hogy a helyi bo­ros anekdotákat is feldolgozza, így született meg a Szőlőhegyi szatirikon című pásztorjátéka, amely szintén olvasható a könyvben. Kis Pál István nem vallásgya­korló a szó klasszikus értelmé­ben. Megkeresztelt katolikus ugyan, de nem vallja magát egyik felekezethez tartozónak sem. Vi­szont vonzza a misztikum, az élet nagy kérdéseire mindig a Bibliá­ban keresi és találja meg a vá­laszt, épp ezért hívőnek tartja magát. Kis Pál István kétévente jelentkezett új alkotással Cím Keletkezés éve Szent Márton Gregoriánuma 2001 A csoda 2003 Szőlőhegyi szatirikon 2005 Keresztelő Szent János utolsó órája 2007 ■ Szent Már­tonról szólt az első miszti­kus játék. Közös koncertet tartottak a paksi és a környékbeli egyházi kórusok PAKS Jeles alkalmakon volt már többször példa arra, hogy a pak­si és környékbeli egyházi kóru­sok együtt énekeltek, de olyan­ra nem, hogy „csak úgy” közös programot rendezzenek. Hanoi Ferencnének, a református kó­rus vezetőjének köszönhetően ez a kijelentés már a múlté, az el­ső közös koncertet megtartották, s megegyeztek abban, hogy foly­tatás is lesz. Hanoi Ferencné, Ági néni el­mondta, hogy a műsor elején minden kar önálló programot mutatott be. A házigazdák mel­lett a paksi katolikus, baptista és evangélikus énekkar, vala­mint a dunaszentgyörgyi refor­mátus kórus szerepelt. A szer­vező kiemelte, hogy különleges­ségnek számít a baptista férfi­kar, hiszen a közelben nincs ha­sonló. A műsor második része szintén nem volt mindennapos, hiszen az öt kórus - azaz ki­lencven ember - több darabot is előadott közösen. A blokk úgy állt össze, hogy minden kórus választott egy-egy darabot, ezt mindenki gyakorolta, majd összkari próbákat is tartottak. Hanoi Ferencné szavai szerint mindenki nagyon lelkesen ké­szült, és a sok munka meg is hozta gyümölcsét. Különösen felemelő volt a zárószám, a Soli Deo Gloria, amelyet azért vá­lasztottak, mert legjobban ez fe­jezi ki a találkozó és a kórusok küldetését, a hit erősítését. Ki­emelte, hogy a szervezésben nagy segítséget nyújtott a refor­mátus gyülekezet. A következő találkozó házigazdája a paksi katolikus kórus lesz, amelynek élén Király István és Csergő Vilmosné áll. ■ V. T. Hanoi Ferencné kórusvezető Kétszáz esztendős templomukban ünnepeltek a kajdacsiak évforduló Szabó István, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke hirdetett igét a Jubileumi istentiszteleten PAKS Kétszáz éves a kajdacsi re­formátus templom. A jeles évfor­duló alkalmából hálaadó isten­tiszteletet tartottak, s felidézték a gyülekezet történetét. A telepü­lést többségében katolikusok lak­ják, a reformátusok nagyjából 'kétszázan vannak. Egyházfenn­tartó járulékot 205-en fizetnek, az idetartozó néhány - körülbelül húsz - uzdi lakossal együtt. A hétköznapokon persze keveseb­ben vesznek részt az alkalmakon, de az ünnepek, kiemelkedő ese­mények felpezsdítik az életet. így volt ez most is, nagyon so­kan fogtak össze, hogy méltó módon ünnepeljék a jubileumot és azt is, hogy erre az évforduló­ra megújult a templom. Bocsko­A kajdacsi reformátusok mintegy kétszázan vannak rás Enikő lelkész elmondta, hogy sütöttek, főztek, a kiállítás anyagát összegyűjtötték, így na­gyon sokaknak köszönhető, hogy igen szép ünnepséget tart­hattak az elmúlt hétvégén. Ezen az egyik presbiter lánya, Hencz Dóra idézte fel a gyülekezet tör­ténetét. Eszerint 1717-től élnek reformátusok Kajdacson. Hoz­tak magukkal prédikátort, épí­tettek egy kis templomot. Az új, nagyobb templom alapkövét 1801-ben rakták le, 1811-re ké­szült el. Azóta voltak hosszabb- rövidebb ideig szolgáló lelké­szek, Csuthy Zsigmond például az 1800-as évek végén 25 éven át szolgált. Még ennél is tovább, majd’ negyven éven át, 1948-tól 1986-ig, állt a gyülekezet élén László Tibor lelkipásztor. Ő a há­laadó istentiszteleten is részt vett csakúgy, mint a lelkészségben utána következő Szálkái Lajos és Pál Tamásné, aki néhány hónap­■ Az állandó helytörté­neti kiállítást a kar­zaton rendezték be. ja búcsúzott a kajdacsiaktól. Ő nyitotta meg azt a gyülekezettör­ténetiből helytörténetivé bővült kiállítást, amelyet a karzaton rendeztek be. Az állandó kiállítá­son régi anyakönyvek, úrasztali térítők, ünneplőruhák mellett szerszámok, eszközök láthatóak. A templom felújítása az év elejé­re készült el pályázati támoga­tással, a munkálatról az azokat elvégző Müller János be is szá­molt az ünnepi alkalmon. Szabó István dunamelléki püs­pök hirdetett igét, hangsúlyoz­ván, hogy büszkék lehetnek a kajdacsiak, de hívő emberként igazán csak Krisztusban dicse­kedhetünk, az ő érdeme az egy­ház, a gyülekezet és a templom lé­te. A sokak összefogásaként meg­valósult ünnepséget még szebbé tette a Naszladi Judit által vezetett Szekszárdi Gárdonyi Zoltán Re­formátus Együttes közreműködé­se, akik új CD-jükről énekeltek egyebek között négyszólamú fel­dolgozásokat, összegezte Bocsko- rás Enikő lelkész. ■ Vida T.

Next

/
Thumbnails
Contents