Tolnai Népújság, 2011. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-09-25 / 38. szám

2011. SZEPTEMBER 25., VASARNAP 5 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Elvarázsolták a koros motorok hobbi Az ifjú tűzoltó már több mint tucatnyi veterán járgányt keltett életre Szénási Attila a 22 évével kuriózumnak számít a veteránmotorosok társaságában. A fotózáshoz az összes működőképes kétekerekűjét felsorakoztatta Felmérést ugyan nem vé­geztünk, de majdnem biz­tos, hogy Szénási Attila a veteránmotorosok legfia- talabbjainak egyike. Az Atomerőmű Tűzoltóság ál­lományának Bölcskén élő legfiatalabb tagja nem­csak motorozni szeret, de évek óta renoválja is a mu­zeális értékű darabokat. Vida Tünde Miután egy fiatalembertől nem illetlenség megkérdezni, hamar rövidre zárjuk a kérdést, és kide­rül, Szénási Attila csupán 22 esz­tendős. Még ő maga is egyetért azzal, hogy bizony a veteránmo­torosok társaságában kuriózum­nak számít, a többség ugyanis ötvenes, vagy még annál is idő­sebb. Pedig amikor a muzeális darabok ifjú rajongója bölcskei otthonában, ahol szüleivel és két testvérével él, felsorakoztatja az összes olyan veterán motorját, ami működőképes, kisebb kiál­lítás kerekedik. Rövid összegzés után azt mondja, tizenhárom da­rab van, meg rengeteg alkatrész dobozokban, ládákban. Kétkere­kűi között akad olyan, amelyik majd’ háromszor annyi idős, mint ő. Nemcsak, illetve elsősor­ban nem gyűjti őket, hanem ösz- szerakja, renoválja az öreg mo­torkerékpárokat, amik aztán vagy új gazdához kerülnek, vagy kedvencekké válnak, és tovább gyarapítják a figyelemre méltó gyűjteményt. ■ Szereti a 70-80-as tempót, a Pannónia kényelmét. Az autókhoz, motorokhoz va­ló vonzódása Attilának nem új keletű, egy rokon autószerelő­nél tízéves korától ismerkedett ezeknek a járműveknek a rej­telmeivel. Műszaki érdeklődé­se mellé így sikerült gyakorlati tudásra is szert tenni. A vete­rán motorok felé azok után for­dult, amikor körülbelül négy esztendeje kapott egy szép for­májú, de jócskán megkopott Simsont, ami használható volt ugyan, de nagyon rosszul né­zett ki. Attila szerelgette, pofoz­gatta, majd saját elképzelései alapján lefestette az 1963-as Simson Suhlt. - Amikor elké­szült, jött a többi - fogalmaz, mintha ez teljesen természetes lenne egy kamasz estében. Ná­la az volt, mert elkezdte bújni az e témában íródott szakkönyve­ket, böngészett az interneten és sorra vásárolta az újabb és újabb, pontosabban a régi és még régebbi kétkerekűeket, hogy aztán szorgalmas munká­val kívül-belül rendbe hozza őket. így tett szert arra a negy­venéves Pannónia P10-esre is, amelyik az említett Simson és még néhány más okból kivéte­les darab mellett Attila kedven­ce. - Szinte nap mint nap bejá­rok vele Paksra - árulja el. Majd azt is, hogy sokan megné­zik, megcsodálják. Szavaiból ki­derül, hogy nem jobb híján uta­zik a koros motoron: van két Simsonja és egy Suzukija is, de ezeket ritkán használja, a szá­guldozás ugyanis „nem jön be” neki. Szereti a 70-80-as tem­pót, és azt a kényelmet, amit a Pannónia nyújt még úgy is, ha barátnőjével, Timivel ketten utaznak rajta. Ezt a motort üzemképtelen állapotban Buda­pesten vette darabokban. Hiá­nyos volt és kopottas. Ahhoz, hogy használhatóvá váljon, meg kellett vennie egy másik Pannóniát a faluban, annak a motorját kapta meg a P10-es. Összeszerelte, fényeztette, kró- moztatta, míg szemrevaló és mindenekelőtt üzembiztos da­rab lett belőle. Gazdája azt mondja, bármüyen hosszú út­ra elindulna vele, már csak azért is,-mert az utolsó csavarig ismeri. Kimondottan nagy túrá­ra még nem mentek, de Buda­pestet már megjárták vele. Minden darab különleges, ha másért nem, azért, mert si­szénási ATTILA rendszeresen vesz részt veterántalálkozó­kon, börzéken. Az interne­ten lévő fórumokon pedig kapcsolatban van azokkal, akik ugyanennek a hobbi­nak hódolnak. Idén először - húga barátjával - maga is megpróbálkozik egy talál­került újjávarázsolni, életet le­helni bele, de a kedvencek kö­zött van az a Csepel is, amely most a gyűjtemény legrégebbi darabja. A motorkerékpár 1949-ben készült, azaz hatvan­két esztendős. Attila azt mondja, más hobbi­ja nincs, szórakozni ritkán jár, szívesebben tölti idejét a motor­jai között. Szerelgeti, építgeti őket. Amikor sok-sok órányi munka eredményeként elké­szül egy, és először hallja meg a hangját, először kel útra vele, mindig örömmel tölti el. Azon túl, hogy könyvekből és az in­ternetről igyekszik a szükséges kozó szervezésével. Október 8-án, a falunapokon tartják meg az első bölcskei vete­ránmotoros találkozót, amelyre az ország különbö­ző pontjairól, illetve például Paksról várnak résztvevőkét és szemrevaló, öreg kétkere­kűeket. tudásra szert tenni, nagyon so­kat tanult egy faluban élő bá­csitól, aki - mint elmondta - ti­zenhat éve kerekesszékben él, de korábban rengeteget büty­költ. Amikor a fia Attilával sze­retetett, ő odagurult melléjük és tanácsaival segítette őket. Enélkül nem lett volna egysze­rű olyan műveleteket elvégez­ni, mint például a gyújtásbeál­lítás. Egyébként költséges és időigényes ez a hobbi, hiszen egyes darabokat „aranyáron” adnak, nemegyszer hosszú idő kell, amire sikerül kifogni meg­fizethető áron a szükséges al­katrészt. Ez az oka annak is, hogy kissé hiányos még a leg­nagyobb becsben tartott, gyö­nyörűséges Vörös Csepel, amely egyedül van abban a ki­váltságos helyzetben, hogy gaz­dája a lakásban tartja. Ezen kí­vül egy P20-as Pannónia hiány­zik a gyűjteményből. Ritkaság- számba megy, mert konstruk­cióhibás volt, ezért legtöbbje va­lószínűleg elromlott, fészerek­ben, padlásokon várja, hogy At­tila vagy más elhivatott, ügyes kezű mester életre keltse. Veteránmotoros találkozót szervez JEGYZET RÁCZ TIBOR A lelkiismeretem a pártfogóm „CSAK A LELKIISMERET lehet bírád, hóhérod vagy pártfo­gód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tarto­zol számadással, senki más-, nak. Mindegy, mit várnak tő­led, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pel­lengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiisme­reted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: „Vét­keztél.” Vagy: „Jól van.” A többi köd, füst, semmiség.” Ezek a sorok az egyik ked­venc szerzőmtől, Márai Sán­dortól származnak. sokszor lebegnek ezek a mondatok előttem a nehéz hétköznapokon, de akkor is eszembe jutnak, amikor úgy érzem, minden rendben van körülöttem. Sokan gondolják azt, ítélkezhetnek mások fe­lett, mert esetleg ők szeb­bek, gazdagabbak, vagy ép­pen hatalmukban áll. Ám egy dolgot nem szabad elfe­lejteni: senki sem játszhat Istent! nagyképünek tűnhetnek ezek a kijelentések egy, ahogy az egyik barátom mondani szok­ta, vidéki kismókus toüából, ám kezdem azt gondolni, hogy ebben az országban va­lami nagyon elromlott. Aho­gyan a zseniális Hofi Géza mondta, nem most, csak most vettük észre. épp itt lenne már az ideje annak, hogy lemondjunk a kicsinyességről. Főleg azoknak kellene ezt tenni­ük, akik a nép akaratából kerültek pozícióba, legyen az akár egy falusi, vagy vá­rosi képviselő-testület. Itt lenne az ideje, hogy egyesek bizonyítsanak. hogy miért írja le ezt egy vi­déki kismókus? Mert a lelki­ismeretem a bírám, hóhé­rom, pártfogóm, senki más! Ahogyan másoknak is. Tudományos és szórakoztató is egyben nyitás Hagyomány lesz a szekszárdi karon a Kutatók Éjszakája program szekszárd Tudományos és egy­ben szórakoztató is. A Kutatók Éj­szakája szerte Európában már hatodik éve népszerű fesztivál, amelyhez az idei évben csatlako­zott a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Kara is. Az intéz­mény aulájában péntek délután­tól egészen éjfélig hallhattak iz­galmas és eddig ismeretlen ténye­ket az érdeklődők. Nagy Janka Te­odóra, a kar főiskolai tanára, szer­vező és ötletgazda elmondta, ha­gyományteremtő céllal jött létre a program, s szeremé, hogy a tudo­mányokkal a társadalom minél szélesebb köre megismerkedjen. Délután az általános és közép- iskolások pillanthattak be a régi idők mozijába dr. Béres István fő­Nagy Janka Teodóra, a program ötletgazdája szerint nyitni kell a társadalom felé iskolai docens segítségével, Nagy Janka Teodóra pedig a régi és mo­dern büntetésekről beszélt. Utób­bi előadást a Szekszárdi Rendőr- kapitányság helyszínelői is színe­sítették. Mintegy száz érdeklődő fiatal követette ezt figyelemmel. A tudásra éhezők megismerkedhet­tek a főiskola és a helyi civil szer­vezetek közös kutatásaival is. Az éjszaka a felnőtteké volt. Dr. Sza­bó Géza régész, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum főmuzeológusa a regölyi régészeti rejtélyekbe avatta be a megjelenteket, dr. Má­té Andrea, az intézmény egyete­mi adjunktusa és Módos Ernő címzetes egyetemi docens pedig a borkultúra rejtelmeit ismertet­te, kóstolóval fűszerezve. ■ R. T. Traktoron indultak szüretelni az óvodások Különleges programon vehet­tek részt a Pécsi Tudomány- egyetem Illyés Gyula Kar Gya­korló Óvodájának 2-es csoport­jába járó gyerekek pénteken délelőtt. Az aprónép a Szek­szárd Zrt. görögszói szőlőföld­jén ismerkedhettek meg a szü­reti munkával. Pálos Miklós, a cég szőlészeti vezetője lapunk­nak elmondta, gyakori, hogy te­rületeiken óvodásokat látnak vendégül, hiszen fontosnak tartják, hogy az ország egyik legismertebb borvidékén élők már gyerekkorukban megis­merkedjenek a szőlő- és borkul- , túrával. Persze, csak azzal a szintjével, ami a gyerekeknek is megengedett. Mint mondta, hatalmas élmény a csemeték­nek, hogy traktoron utazhat­nak; szüretelhetik a szőlőt, va­lamint az is, hogy megízlelhe­tik, miből is áll ez a munka.- Amellett, hogy ismereteket szereznek, a friss levegőn van­nak, s megtanulhatják azt is, hogy mennyire fontos megóvni környezetünket, a természet szépségeit. Éppen ezért több szekszárdi és vidéki óvoda - többek között a szálkai - gyer­mekcsoportja is tett már nálunk látogatást. Hagyománnyá vált, hogy fogadjuk a hozzánk beje­lentkező csoportokat. Az él­mény tapasztalataim szerint megérinti a kicsiket - tette hoz­zá Pálos Miklós. ■ T. R. I ♦ >

Next

/
Thumbnails
Contents